Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

51💞

 – Miért éppen most tanulsz korcsolyázni? Nem vagy elég idős, hogy kezdő légy? – meg sem tudod számolni, hányszor tettek fel ehhez hasonló kérdéseket. Még csak húsz éves voltál, mégis mások úgy tesznek mintha minimum ötven lennél, s nem lenne valami jó újat tanulni a te korodban.

A jégpálya hideg fuvallata mosolyt csalt ajkaidra. Ez volt a harmadik pálya, egyben a harmadik tanár, aki vállalt téged. Mindig átmentél máshoz, mikor nagyon piszkálni kezdtek téged a többiek akik kicsi koruk óta ezt teszik. Mármint a jégpályán gyakorolni. Azonban ez a tanár sem volt sokkal

különb azoktól a fiataloktól. Ítélkezően mért végig téged. Rosszul érezted magad emiatt, hiszen ha már ő is így pislog rád, biztosan semmi esélyed.

– Ez nem megy...más tanár kell neked.

– Más tanár? Akkor megint el kell mennem? – kérdezted csalódottan.

– Nem, csak valaki más fog tanítani. Kínos lenne, ha a gyerekekkel együtt tanulnák – mondta a szemeit forgatva, mire felsóhajtottál. Vártál míg elindul az egyik irányba majd a padokhoz fordultál, hogy felehesd a korcsolyád, azonban azt más valakin láttad.

– Elnézést, de az az én korcsolyám – mutatsz a lábán lévő dologra, mire elmosolyodik. Koromfekete haja van, kissé vastag szemöldöke, és irtó cuki mosolya. Karcsú alakja még jobban kiemelte magas tartását.

– Azt hiszem tévedsz, a tied ott van – mutatott az egyel arrébb lévő padra. És valóban ott volt. Ezek szerint elnézted.

– Nagyon sajnálom. Pont olyan mint az enyém, bocsánat – motyogtad zavarodban hajadat piszkálva.

– Semmi baj. Megesik. – nevetett fel kicsit oldva a feszültséget. Vagy legalábbis ezt hitte, mert te ettől még jobban zavarban érezted magad, így tehát felvetted a saját korcsolyád. Közben pedig megtudtad, hogy ő lesz a tanárod. – Szóval te leszel a tanítványom? – félmosolyra húzta ajkait mire furcsán pislogtál fel rá, mert egészen magas volt. – Ne nézz így. Talán fiatal vagyok, de sok aranyérmét nyertem – mondta szórakozottan mire felemelted karjaid védekezésképp.

– Meg se szólaltam.

– Egyébként Sunghoon. Park Sunghoon – mutatkozott be kedvesen mire viszonoztad.

– Yang T/N – ezek után bekísért a pályára egészen a közepéig majd szembe fordult veled.

– Nos, mennyit tudsz? – kérdezte kíváncsian.

– Az alapokat – válaszoltad őszintén.

– Ugrani is? – vetette fel mire nagyot nyeltél idegességedben, mivel az nem igazán megy, de szégyellted így bólintva kezdtél neki, ám rosszul érkeztél és már vártad a hideg talajt, azonban helyette két erős kar tartotta meg testedet. – Csak óvatosan – suttogta miközben segített kiegyenesíteni tested.

– Tudom mit akarsz mondani. Miért tanulok ebben a korban és... – kezdted volna a szokásos mondatokat, amit eddig kaptál másoktól, azonban Sunghoon félbeszakított.

– Dehogy T/N. A kor nem számít, viszont észrevettem, hogy baj van a lábaddal – mutatott az említett testrészedre, mire jó magad sem tudod miért, de úgy érezted neki végre elmondhatod ami bánt évek óta.

– Hét éve lezuhant a repülő, amivel az államokba utaztunk volna. Tudod a nővérem műkorcsolyázó volt és éppen az egyik versenyére kísértük el. – próbáltad elfojtani az érzelmeket, nehogy ott elsírd magad előtte, de nagyon nehezen ment. – Súlyosan megsérült a lábam, újra kellett tanulnom járni de...a nővérem és édesanyámat azon a napon elveszítettem. Azért korcsolyázok, mert úgy érzem a nővérem velem van, és tudom, ez talán hülyeség, de ez az egyetlen dolog ami őt boldoggá tette, én pedig tovább akarom ezt vinni – végre annyi év elteltével sikerült valamennyire kiadnod magadból érzelmeid. Édesapád előtt próbáltad ezt titkolni, hiszen nem szeretted volna ha miattad is aggódik. Ezért is fájt annyira mikor gúnyoltak, akár legyen csak szórakozásból, hiszen senki sem tudta min mentél keresztül, és miért olyan fontos ez neked.

– Megölelhetlek? – hallottad Sunghoon halk hangját, mire meglepődve fordultál felé, de erős karjaival máris magához szorított – Sajnálom ami történt, de biztos vagyok benne, hogy mindketten büszkék rád – suttogta füledbe nyugtatásképp pedig a hátad is simogatni kezdte óvatosan – Én segítek neked rendben? – akkor még nem tudtad, hogy nem csak a korcsolyázásra érti.  

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro