ﾟ+*:ꔫ:*﹤Mikor kibékültök ﹥*:ꔫ:*+ﾟ(ez a 41 rész folytatása)

ꔫ 𝓗𝓮𝓮𝓼𝓮𝓾𝓷𝓰 ꔫ

Rosszul érezted magad a Heeseunggal folytatott vitátok után, így csak forgolódtál az ágyban. Tényleg nem úgy gondoltad azt, amit mondtál, csak túl feszült voltál és nem gondolkodtál tisztán. Tudod, hogy Heeseung nagyon szeret téged, ahogy te is őt, és hogy meg akar másoknak mutatni. De nem is ez, hanem inkább, hogy nem szeretné titkolni a szerelmeteket. Viszont annyira féltél a rengeted utálattól, amit kaphat miattad. Talán azt akarják a rajongói, hogy kirúgják a csapatból, hiszen volt már rá példa más előadókkal. De ezt nem engedheted meg, hiszen annyit küzdött. Felpattantál, mikor hajnali egy körül kinyílt párod szoba ajtaja, mert igen, nem mentél el, hiába mondta. Ott vártál rá a szobájában. Látszott rajta mennyire meglepődött, mivel arra számított nem leszel már ott mire hazaér.

– Jól vagy? – kérdezte bezárva az ajtót majd csak ott állt mint egy kisgyerek. Nem igazán mert lépni, mivel nem akart semmi rosszat tenni ellened. Te sem tudtad mit kellene mondj. Nem akartad, azt hogy rosszul érezze magát, de titkolózni sem.

– Nem úgy értettem, én csak... – nagy levegőt vettél majd közelebb léptél hozzá – nem akarom, hogy miattam kerülj bajba. Ha velem látnak az emberek, meg fognak utálni és nem lesz annyi rajongód és...és mi van ha kérelmezni fogják, hogy lépj ki? – nézel fel rá könnyes szemekkel, mire Heeseung megérti mitől félsz, így csak elmosolyodik majd óvatosan átölel, mivel azért fél, hogy visszautasítod.

– Miért aggódsz fölösleges dolgokon? Szeretlek, és büszke vagyok arra, hogy veled lehetek. Nem számít mások mit mondanak, nem szabad hagynunk, hogy ez befolyásolja a kapcsolatunk – húzott közel magához majd finoman ajkaidra csókolt.

ꔫ 𝓙𝓪𝔂 ꔫ

Szörnyen érezted magad a veszekedés után. Nyilván azóta keresett, de nem igen akartál neki válaszolni, így megírtam üzenetben, hány órakor indul a gép, és hogy nála van egy jegy ami téged illet. Erre sem reagáltál semmit, ami minden reményt összetört Jayben, ugyanakkor magánál tartotta a jegyed. Sokat gondolkodtál szavain, és rá kellett jönnöd, hogy igaza van. Szerettétek egymást, vágytál az ölelő karjaira, arra, hogy gondoskodjatok egymásról, így hát random bepakoltál egy bőröndbe a legfontosabb dolgaid, és indultál a reptérre. Majd a többi dolgaid elküldik a szüleid, vagy értük jössz. Kiszállva a taxiból első dolgod volt őt keresni. Kétségbeesetten fordultál minden irányba Jayt keresve, ami miatt biztosan sokan néztek örültnek, de őszintén nem tudtál ezzel foglalkozni. Már épp kezdted volna feladni a reményt, mikor is megpillantottad őt. Odaosontál hozzá, hiszen kiáltani nem szerettél volna, hogy magatokra vond a legtöbb figyelmet, így csak óvatosan megérintetted a kezét. Hatalmasra nőttek szemei mikor meglátott téged, majd a következő pillanatban el húzott valami kis eldugottabb sarokba.

– Hát eljöttél? – fogta meg vállad alaposan végigmérve nem esett e bajod.

– Igen – motyogtad lábad elé bámulva – Hülye voltam és féltem, de nem gondoltam komolyan, amit mondtam. Gondolkodtam, és rájöttem, hogy igazad van. Ott is találok munkát, kereshetek pénzt, nem kell eltartanod és...semmi mást sem szeretnék csak együtt élni vele. Én csak... - nem nem hagyta, hogy befejezd mivel ajkaidra tapadt.

– Nálam van a jegyed – mutatta fel az említett dolgod majd a kezedbe adta – Beszélni fogok a szüleiddel, és ha nem akarnak jönni, akkor annyiszor látogatod meg őket amennyiszer csak szeretnéd szívem.

ꔫ 𝓙𝓪𝓴𝓮 ꔫ

Jake körbe vezetett a környéken, mivel nem engedted be, és húsz percen keresztül próbált rájönni mégis mi lehet a baj. Semmi jelét nem mutattad, a vacsorán, hogy netalán valami kellemetlen lenne vagy csak ő nem vette észre?

Közben te föl alá járkáltál szobádban. A szülei nem szerettek téged, legalábbis így gondoltad. Igyekeztél mindent megadni neki, mégsem kedveltek, és már kezdted azt érezni semmit sem ér az egész. Nem vagy elég jó neki. Erre pedig mikor rájött Jake, hogy biztosan a szülei akaratlanul helyeztek nyomás alá, újra hívni próbált. De mivel nem vetted fel, kétségbeesetten kezdte keresni a pótkulcsot, amit végül az ajtód előtti növényben talált meg. Aztán végül rájött, hogy neki is van egy kulcs a zárhoz méghozzá a kocsiban, de már mindegy volt. Gyorsan behelyezte a zárba majd elfordította és belépett a lakásba. Sírva talált rád a szobádban, de felsikoltottál mikor meglátod koszos valóját. Nem számítottál bárkire is, nemhogy egy koszos Jakere.

– Sajnálom a növényed de szükségem volt egy kulcsra, hogy...

– De hiszen nálad van a másik Jake – szóval nem Jaeyun, ez jót jelent mert legalább már nem vagy dühös. Vagy legalábbis nem rá.

– Hát igen, erre utóbb jöttem rá – vakarta meg kissé tarkóját mire elmosolyodtál és letörölted a könnyeid. Nem tudtad mit kellene mondj neki, hiszen nem akartad megbántani de szakítani sem. – Miért nem szóltál? – közeledett feléd óvatosan állad alá nyúlva, hogy könnyedén le tudja törölni a még ottmaradt könnyeid.

– Miről? – nyögted ki nehezen.

– Hogy a szüleim nyomás alá helyeztek. De hidd el, nem ez volt a szándékuk, csak féltenek – kezdett el magyarázkodni, mire ujjaidat alsó ajkára helyezted.

– Tudom, de attól még rosszul érzem magam. Talán igazuk van és tényleg nem vagyok elég jó neked – suttogtad magad elé pillantva. Jake pár másodpercig némán pislogott maga elé nézve, majd homlokodra csókolt.

– Ez viszont nagyon nagy butaság. Te vagy a legjobb dolog ami valaha is történt velem, és ezt semmiért sem fogom feladni világos? – suttogta szorosan magához ölelve, mire válaszként bólogattál.

ꔫ 𝓢𝓾𝓷𝓰𝓱𝓸𝓸𝓷 ꔫ

Jelenleg dolgoztál. Volt néhány dal amit illet volna már befejezned, ezért egész nap a stúdióban voltál és igyekeztél összpontosítani. A baj csak az volt, hogy nem ment. A Sunghoonal való vita, nem hagyott nyugodni. Nem értetted miért viselkedett így, de próbáltál nem arra gondolni, így mély levegőt vettél és folytattad a firkálást a füzetedben. Végül annyira bele merültél, hogy nem vetted észre, valaki belépett a kicsiny helyiségbe majd leült a székre.

– Mi az? – kérdezted unottan mikor láttad, hogy percek óta meg se mozdul párod csak pislogás nélkül téged nézz.

– Sajnálom, túlreagáltam. Nem lett volna szabad féltékenynek lennem – mondta csendesen. Szóval ez volt a gond? Féltékeny lett egy olyan férfira akit még csak nem is ismersz. Mosolyogva megráztad a fejed majd felé fordultál.

– Nem, tényleg nem lett volna szabad, hiszen nyilván te vagy az ideális típusom Hoonie. De nem beszéltük meg, mikor hozzuk nyilvánosságra, vagy egyáltalán elmondjuk e valaha – magyaráztad mire kissé jobban melléd csúszott ami megdobogtatta a szíved. Hihetetlen aranyosnak gondoltad, mikor így próbált hízelegni – Szóval nem mondhattam, hogy téged szeretlek mert nagy bajba kevertelek volna. Ezt meg kell értened.

– Attól még rosszul esett – motyogja ujjaid tördelve, mire óvatosan karjaidba vetted őt egy szoros ölelésre.

ꔫ 𝓢𝓾𝓷𝓸𝓸 ꔫ

A veszekedést követően bevonultál a szobába és egészen estig ki sem dugtad az orrod, így fogalmad sem volt róla, hogy Sunoo bement a lakásodba a pótkulccsal. El is aludtál, de amint felkeltél indultál a konyhába, hogy készíts valamit ugyanis nagyon éhes voltál. Azonban Sunoo a kanapén foglalt helyett.

– Nem megmondtam, hogy menj el? – szóltál oda neki mire felkapta a fejét.

– Nem vagyis de, csak... – kezdte le magyarázni felállva a kanapéról.

– Csak mi? Miért vagy még itt? Talán várod a titokzatos szeretőm, hátha felbukkan? – kérdezted gúnyosan mire párod nagyot nyelt. Érezte ám mennyire megbántott így alig mert megszólalni, ugyanakkor nem volt szabad annyiban hagynia. Ő rontotta el, neki kell helyrehoznia.

– Nem, dehogyis. Hülyén viselkedtem, bocsánat – vallotta be őszintén, mire felhúztad a szemöldököd, ahogy oda tetted a ráment főni. Ha már itt volt neki is készítesz. – Meg kellett volna kérdeztem, hogy vagy szóval... – nagy levegőt vett magán – Mi a baj édesem? – látta rajtad mennyire fáradt vagy, így közelebb lépett elhúzva a tűzhely mellől.

– Csak fáradt vagyok és te ekkora baromságokat mondasz.

– Meg tudsz nekem bocsátani? – kérdezte óvatosan cirógatva vállad mire aprót bólintottál.

ꔫ 𝓙𝓾𝓷𝓰𝔀𝓸𝓷 ꔫ

Nem sokkal azután, hogy neki dobtad a takarót, utánad eredt. Persze nem azért, hogy ne kelesen a kanapén aludnia, csak aggódott és rosszul érezte magát. Nem lett volna szabad így viselkednie, de a feltételezés, hogy máshogy mész megnevettette. Hogyan gondolhatsz ekkora butaságra...nem értette.

– Mit akarsz? Tovább nevetni? – nyitottad ki résnyire a szobaajtót, mire Jungwon féloldalasan elmosolyodott.

– Sajnálom jagiya. Szólnom kellett volna. Én is megijedtem volna, ha a te helyedben lennék – vallotta be őszintén mire elhúzta az ajkait, de azért kitártad az ajtót. Meglágyultak szemeid, mikor ezt hallottad, és örültél, hogy nem igaz. Vagy legalábbis remélted.

– Attól még a kanapén kéne aludnod – morgod gyorsan megcsinálva az ő helyét is az ágyban.

– A kanapén is fogok aludni, ezt viszont meg kell beszélnünk – ül le melléd a közös ágyatokra majd óvatosan megfogja a kezed – Sohasem tudnálak megcsalni, előbb vágnám le a tökeim szívem.

– De akkor mégis mit csináltál? – fúrtad fejed nyakába mivel képtelen voltál már haragudni rá. Jól esett ölelése.

– Nővérem párjának segítettem lakást választani, mivel szeretnének összeköltözni. És azért nem mondtam el, mert valószínűleg egyből megosztottad volna vele.

ꔫ 𝓝𝓲𝓴𝓲 ꔫ

Niki nem csinált semmit csak feküdt az ágyban, egy ideje pedig még csak meg sem mozdult, a fiuk pedig kezdtek nagyon aggódni érte. Mivel hallották az egész veszekedést, tudták hol rontottátok el, így míg Jake elment érted elmondani mi is párod problémája, addig a többiek próbáltak kezdeni Nikivel valamit. Ugyan sikertelenül.

A karkötőt finoman forgatta ujjai közt. Egy részen nagyon is rosszul érezte magát, ugyanakkor továbbra sem tudta hogyan mondhatná el mi a baj. Pár pillanatig ott álltál őt vizslatva, majd hirtelen megérintetted homlokát ujjaiddal, mivel csukva volt szeme.

– Jake komolyan mondom... – felugrott de amint észrevette, hogy te vagy az hirtelen elhallgatott.

– Miért mástól kell megtudnom mi bánt? – tette csípődre kezed, mire nagyokat pislogott. Tehát akkor elmondták neked.

– Sajnálom, totál fasz voltam. Nem vagy idegesítő és nem akartam semmi rosszat. Csak olyan frusztrált vagyok, és nem tudom mihez kezdjek, kérlek bocsáss meg – lehajtotta fejét, te pedig mély levegőt vettél és közelebb léptél hozzá, óvatosan ölébe helyezve magad.

– Csak szólnod kell, hogy segítsek rajtad – kezeit csípődre simítod miután a karkötőt biztos helyre tetted majd már épp nyakába csókolnál, mikor valaki megköszörüli torkát. Ijedten fordítod a hang irányába a fejed ahonnét egy perverzen mosolygó Sunghoon köszön vissza.

– Oh, velem ne is foglalkozzatok, folytassátok csak tovább.

– A tökömbe már hyung. Húzz ki – vág hozzá egy párnát, mire az említett röhögve kiszalad közös szobájukból.