– T/N, mi a fene? – ijedten kiált fel párod Riki, nem túl férfiasan, mikor is berontottál a szobájába.

– Havazik.

– Jézuska – motyogja majd ismét lehunyja szemeit így nem látja, hogy közeledsz viszont hallja a lépteid.

– Mennünk kell játszani a hóban – erre a boldog kijelentésedre csak egyik szemét nyitja ki, majd az ágya melletti ébresztőórára pillant.

– T/N, reggel nyolc van – nyögi fáradtan mire szemed forgatod. – Miért kelnék fel ilyenkor ha nem muszáj? – kérdezi halkan rekedtes hangján, ami megmosolyogtat.

– Hóban játszani, esetleg?

– De kora reggel van édesem – ismét motyogja behunyva szemeit, és itt jón el az a pont, ahol mindketten sértődötten merengeni kezdtek a megoldáson, ugyanis utáljátok ha egyikőtök sem csinálhatja amit szeretne. De úgy tűnik Riki hamarabb dűlőre jutott. – Mit szolnál ha még egy órát alszunk és utána segítek felépíteni a hóerődet? – amint meghallja kuncogásodat, felemeli a takarót majd odébb csúszik és maga mellé húz egy szoros ölelésbe.

– Biztos vagy benne, hogy ez rendben van? Mi van ha anyukád benyit? – kérdezed szinte motyogva mellkasába, mire akaratlanul is felnevet.

– Már tudja, hogy rendszeresen szeretkezem veled baby, mi baj történhet, elvégre nem meztelen fog látni – kuncogja el magát, mire válaszként megcsapod a mellkasát aztán szorosan nyakhajlatába fúrod fejed.

– Talán egy óránál kicsit tovább maradok – motyogod beszippantva édeskés illatát, amire csupán egy boldog kuncogás a válasz.