– Izgatott vagy? – tekintetted az anyádra szegeződött, amikor feltette neked ezt a kérdést. Éppen egy bálba készülsz a Belift királyságba.

– Igen anya. Azt hallottam, hogy a királyságuk az egyik legszebb, ezért mindig is szerettem volna látni – csillan meg a szemed, ahogyan kimondtad kíváncsiságod. Édesanyád elmosolyodott miközben gyengéden lesöpörte az arcodról a túlsóknak ítélt pirosítót. A szüleid mindig feltétel nélkül szerettek, és nagyon jó módon neveltek, ebből kifolyólag kedves és szerethető lettél, így édesanyád biztos volt benne, hogy találni fogsz egy hozzád méltó herceget.

– Megérkezett a hintó, felség – mindketten a hang irányában néztetek, ahol az ajtóban állt egy kedves fiatalember, aki a személyzet egyik tagja volt. Édesanyád elmosolyodott, majd intett a személynek, hogy elmehet aztán feléd fordult, megsimogatva arcod.

– Mennünk kellene – mondta, miközben szeretettel nézett rád.

Az út kellemes, békés volt az említett kastély felé. Végig élvezted, gyönyörködve a tájban mivel sohasem jártál még arra. Már vártak titeket a kastélyban, így mikor megérkeztetek, szinte azonnal ott volt pár szolga, hogy bekísérjenek a palotába. Melegen fogadták a családod és arra kérték, hogy érezzétek jól magatokat, ami igazán jól esett neked, ennek pedig a családod is nagyon örült.

Mikor bejelentették a szüleid, illetve a te érkezésed, mindenki rátok kapta tekintettét, mitől mosolyogtál. Édesanyád sohasem tagadta mennyire gyönyörű vagy, sőt volt, hogy előszeretettel mesélt másoknak szépségedről, persze csak is olyan embereknek, akikben megbízott.

Mivel nem voltál félénk nagy tömeg előtt, nem volt új számodra, így élvezted a pillanatot, hogy szinte mindenki benned gyönyörködik. A bejelentés után, szüleid beletemetkeztek a tömegbe, üdvözölve más nemes család tagokat, ahogyan az szokás. Hasonló volt a szokásos bálokhoz, csupán annyi különbséggel, hogy nem a saját otthonotokban volt, hanem az ország egyik legerősebb és legbefolyásosabb királyságánál.

– Örülök, hogy itt vannak – hallottál meg egy kellemes férfi hangot, így abba az irányba fordultál, ahol viszont maga a király és királyné fogadott. Illedelmesen köszöntötted őket, mélyen meghajolva, nehogy neveletlennek gondoljanak.

– Természetesen nem hagynánk ki egy ilyen alkalmat – válaszolt kedvesen édesanyád, de nem tartott sokáig ez, mivel a Belif birodalom királynője rád vezette tekintetét.

– T/N, drágám. Nagyon örülök, hogy látlak.

– Nagy megtiszteltetés, hogy itt lehetek, felség – válaszoltál lágyan, ami mosolyt csalt a királyné orcáira. Az biztos, hogy tudod hogyan kell viselkedni, elvégre hercegnő vagy.

– Gyere, bemutatlak Seonwoo fiamnak – mosolyodott el, miközben megkért egy szolgát, miszerint kerítse elő az említett herceget. Kicsit összeráncoltad a szemöldököd, majd édesanyádra pillantottál, mivel nem értetted mi történik. Nyilván meg kellett ismerned őket, főleg azt a herceget akiért a bált rendezték, de kissé összezavart, hogy miért csak az egyik herceget akarja neked bemutatni. Erről nem volt szó. Mosollyal ajkaidon fordultál atyád felé, nem feltűnően, azonban ahogy találkozott tekintetted az övével, rájöttél, bizony ti nem éppen a bál miatt vagytok ott. Számítottál erre, hiszen királyi családból vagy, de nem gondoltad volna, hogy éppen ennek a királyságnak, egyik hercegéhez kerülsz.

– Engem kerestél, anyám? – egy igencsak kellemes, lágy férfi hang szakított ki gondolataidból, amire odakaptad tekintetted és a világ legszebb szempárját láttad meg. Hatalmasat nyeltél miközben elpirultál, helyes arcát látva.

– Ő a hercegnő, fiam – mutatott be az édesanya. Elmosolyodott, mitől úgy érezted a világ megállt egy pillanatra, majd a kezed felé nyúlt, hogy aztán egy könnyed csókot adjon rá. Még kesztyűn keresztül is érezted mennyire puhák az ajkai, mire elméd, lassan kiürült és csak az előtted álló hercegre tudtál koncentrálni.

– Örülök, hogy találkoztunk, hercegnő. Seonwoo herceg vagyok – mutatkozott be udvariasan, miközben egyenesen a szemedbe nézett. Érezted, ahogyan a pillangók szinte azonnal megvadultak gyomrodban, ahogyan rád pillantott.

– Az öröm az enyém, felség – válaszoltál teljesen komolyan gondolva.

– Próbáljátok megismerni egymást – tette hozzá a királynő, mire a fia elengedte a kezed majd összehúzta ajkait. Tudta, hogy eljön ennek egyszer az ideje, de nem érezte megfelelőnek, azonban mint herceg, nem szólhatott semmit, de valójában nem volt panasza erre. Ez is csak egy kötelesség a sok közül, amit meg kell tennie. Szeme ismét rád tévedt, észrevéve, hogy még mindig őt figyelted. Rád mosolygott aztán félrenézett. Nem volt újdonság számára, hogy felhívja a figyelmet. Már fiatal kora óta azt mondták neki, milyen helyes és jóképű, gyakran irigykedtek is rá. Csak némán állt melletted, miközben édesanyátok kuncogva beszélgetnek egymással, mintha valami nagyszerű dolgot csináltak éppen. Idegesen tördelni kezdted ujjaidat, amint a tánc-parkettre téved tekintetted.

Végül felcsendült egy lassú keringő, mire a férfiak többsége felkérte kedvesét táncolni. Melegen elmosolyodtál, mikor megpillantottad édesapádat, ahogy felkéri anyukád. Maga a király is felkérte a királynőt.

Egyszer csak a herceg arcával találtad szembe magad, aki mosolyogva nézett le rád.

– Felkérhetem e táncra, hercegnő? – tette fel a kérdést udvariasan, mire finoman tenyerébe csúsztattad a kezed. Egyikőtök sem szakította el tekintetét a másikétól, míg a tánc terem közepébe vezetett a herceg. Ugyan érezted magadon az emberek tekintetét, mégsem tudott foglalkoztatni abban a pillanatban.

– A reakciója alapján, nem számított arra, hogy ma este találkozzunk – kezdeményezett beszélgetést miután percek elteltével táncoltok. Először csak magad elé pislogtál, hogy vajon tényleg hozzád szólt, vagy csak odaképzelted. Még ha mosolygott is rád a herceg, minden annyira hidegnek hatott, főleg gyönyörű sötét szemei, tükrözték ezt vissza.

– Elnézést, de valóban nem tudtam róla – vallottad be őszintén, hogy ne parasztnak gondoljon, amiért kissé távolságtartó vagy vele szemben.

– Csak annyit kell tennünk, hogy jól kijövünk egymással, nem? – szólalt meg ismét egy pillanatra eltűnt a percekkel ezelőtti játékosság hangjában, és felváltotta valami sokkal komolyabb.

– Azt hiszem – nyögted ki nehezen, mivel fogalmad sem volt, mit kellene reagálnod. Őt elnézve rájöttél, nem cselekszik bután. Bár szemei elmondják, kissé kellemetlen neki is ez a helyzet, gyönyörű mosolya igencsak megtévesztő, így nem von semmit sem kétségben. Talán neked is így kellene tenned, így nem fogsz gyanút kelteni. Valamiért ez kíváncsivá tett, és még többet akartál megtudni a hercegről.

Az est további része egész kellemesen telt el, néhol a herceg társaságában, amit nagyon is élveztél.

・┆✦ʚ♡ɞ✦ ┆・

– Anya, miért elfoglaltak ennyire az emberek? – kérdezted csodálkozva, mikor visszaértél a városból. Virágokat odaadtad az éppen arra siető szolgának, amit a városból kaptál egy kedves lánytól. A hangodra édesanyád megkönnyebbültnek tűnt, hogy végre hazaértél.

– Seonwoo herceg jön ide kicsim. Meg akar látogatni, szóval azonnal szed rendbe magad, mert bármelyik percben itt lehet – kezdett el tolni a szobád felé, mire nagyokat pislogtál. Nem nagyon volt mit rendbe szedni rajtad, hiszen a városba voltál, olyankor pedig mindig nagyon csinosan öltözöl fel, így csak megfésülték a hajad, egy kis pirosító, és már indultál is. A lépcsőhöz érve észrevetted a herceg szürreális alakját, ahogy minden bizonnyal rád várt.

– Hogy érzi magát, hercegnő? – üdvözölt, miközben kezét nyújtotta feléd, amit kétségesen elfogadtál.

– Köszönöm jól, és kegyed? Örülök, hogy eljött – fogalmad sem volt honnét lett annyi bátorságod, hogy ezt így kimond neki, de látszólag nem zavarta. Elmosolyodva hajol le lassan, hogy finoman megcsókolja a kézfejed. Gyengéd volt, mégis úgy érezted felperzselt tőle egész lényed.

Pár hét telt el a bál óta, de nem gondoltad volna, hogy máris meg fog látogatni, sőt abban sem voltál biztos, eljön az a bizonyos nap. Ezért is tűnhet olyan hihetetlennek, még akkor is ha szüleid mondták, több időt fogtok együtt tölteni, hogy ismerjétek meg egymást.

– Örülök, hogy újra látom, hercegnő – tekintette nem hagyja el a tied, miközben lágyan beszél hozzád. Emlékszel mennyire félénk voltál társaságában, a bál napján, azonban a kíváncsiságod győzött, így jobban kezdtél érdeklődni iránta.

– Miért nem vezeted körbe a herceget, kislányom? – ajánlotta fel édesanyád, mivel nagyon boldog volt, hogy ennyire jól kijöttök egymással. Egy aprót biccentettél, miszerint értetted majd megvártad míg magatokra hagyott. Mielőtt elindultál volna, kedvesen mosolyogtál a hercegre, aki kíváncsian nézett rád, ezt követően elindultatok az egyik irányba.

– Szóval, ez itt a fő termünk – vezeted a nagy terem felé, kicsit izgatottan, mivel még senkit sem vezettél körbe otthonotokban.

– Szépen el vannak rendezve – állapította meg, a dekorációkat nézve, mire te elmosolyodtál. Édesanyád nagyon szeret ilyeneket venni és elhelyezni, sőt sokszor ő portalanítja őket. Elmondta, hogy az ő anyja is ilyen mire nagyon megörültél, hogy legalább ez közös, bár lehet nem ez kéne legyen a beszélgetés témája, de mégis örültél neki. És így sokkal jobb kedvvel vezetted őt körbe, főleg hogy kicsit beszédesebb volt, mint mikor elsőre találkoztatok. Még akár beszélgetést is kezdeményezett, amit nagyon jó jelnek véltél, mivel lassan kezdett megnyílni feléd. Legalábbis ezt hitted.

– A szobámon kívül, itt töltöm a legtöbb időmet, amikor csak tudom – ragyogóvá vált mosolyod, ahogy kitártad az ajtót, felfedve ezzel birodalmad egy részét.

– Festesz? – tette fel az egyértelmű kérdést, hatalmas szemekkel lépve be a helyiségbe. Nagyon szórakozottnak tűnt, de nem bántad.

– Igen, a sütés mellett néha festek is – kuncogtál, aztán babrálni kezdtél ujjaiddal, mivel kissé félénk lettél.

– Ezek gyönyörűek, hercegnő – motyogta, miközben tekintette mindvégig a műveidre szegeződött. Kissé elpirultál, ezért lehajtottad a fejed, hogy ne lássa, azonban túlságosan el volt foglalva a festményeiddel, tehát nem vette észre enyhe rózsaszín orcáid. Kezdtétek még jobban megismerni egymást, így Seonwoo herceg is kicsit jobban megnyílt előtted, a nap további része nagyon kellemesen telt, minek következtében, nem szeretted volna ha eljön az a pont mikor haza kell mennie. Ezért kicsit szomorú voltál, mikor már lován ült, készen elmenni.

– Hamarosan újra találkozunk, hercegnő – motyogta, amire elpirultál, de még mindig próbáltál efelett elnézni és normálisan viselkedni.

– Jó utat, felség – ejtettél egy apró mosolyt, mire elindult.

・┆✦ʚ♡ɞ✦ ┆・

– Seonwoo herceg meghívott a palotába – mondta édesanyád ragyogó mosollyal, és már a nevének említésére, érezted azokat a bizonyos pillangókat a gyomrodban, miként önálló életre kelnek.

– Tényleg anya? – csupán ennyit tudtál mondani, hiszen meglepődtél egyben izgatott is voltál, így reggeli bután rögvest siettél készülődni. Néhány nap, talán hét telt el a legutóbbi látogatása óta, ennélfogva nem igazán számítottál arra, hogy ilyen hamar eljőn ez a nap is. Nem is vesztegetted tovább az időt, gyorsan elkészültél, majd már indultál is a herceghez, aki nagyon örült látogatásodnak. Legalábbis ezt merted remélni, hiszen mi másért hívott volna meg.

Amint megérkeztél Seonwoo herceg mosolyogva üdvözölt, kézfejed finoman megcsókolva, minek köszönhetően pír jelent meg orcáidon. Azonban észrevetted, hogy szemei teljesen mást árulnak el. Hiába szólt kedvesen hozzád, és mosolygott, szemei hidegnek tűntek. Nem értetted miért teszi ezt, ha ennyire nem szeretné, hiszen nem kényszeríted semmire. Nem szerettél volna a hercegnek kellemetlenséget okozni, ezért nem is szóltál észrevételedről, de attól még valahol mégis bántott a dolog. Szépen csendben körbevezetett a palotában, néhol felszólva magyarázva a helyiség történetét, éppen úgy ahogy te tetted vele, amikor először látogatott meg. Erőltetettnek érezted az egészet, így nem is igazán kötött le, de a herceget ez különösképp nem zavarta. Viszont ez hatalmas fordulatot vett, mikor kiértetek a kertbe, ahol rengeteg virág volt.

– Nos, boldognak látszik, hercegnő – őszinte vigyor jelenik meg a herceg ajkai sarkában, ahogy nézte, milyen boldogan forgolódsz a kertjükben a nyíló virágok között. Egy pillanatra meg is feledkeztél róla, hol és kivel vagy. De ez a herceget nem zavarta, sőt meglepődött mennyire kis apró dologért tudsz örülni, és mennyire értékeled őket. Értetlen tekintettel állt melletted, majd zavartan összevonta szemöldökét, mikor megragadtad a kezét és közel a szökőkúthoz húztad, aztán összekulcsoltad mindkét kezed becsukva a szemed.

– Azt kívánom, bárcsak ne lenne hamis mosolya – suttogtad de Seonwoo tökéletesen hallotta, hiszen ott volt melletted.

– Ennyire nyilvánvaló? – kérdezte miután kinyitottad a szemed.

– Mosolygó emberek közt nőttem fel, egy idő után akaratlanul is észrevettem a hamis mosolyokat. De teljesen rendben van, ha nem érzi jól magát, nem kell mindig mosolyogni – adtad tudatára gondolatod.

– Már kicsi koromtól fogva, azt mondták, mosolyognom kell – egy pillanatra lehervadt mosolya ezzel felfedve valójában egyáltalán nem érzi kedvesnek magát.

– Ez butaság Seonwoo herceg. Nem kell mosolyognia, ha nem érzi jól magát – ismételted magad, miközben a kék virágok fölé hajoltál.

– Talán, de királyi családból származom, egy nap talán én magam is azzá válok. Mindig jól kell kinéznem, hiszen az emberek felnéznek ránk.

– Ez igaz, azonban mi is emberek vagyunk, vannak érzelmeink úgy mint bárki másnak – meghúztad a válladat majd szemébe néztél.

A nap további része meglehetősen kellemesen telt el, és Seonwoo herceg is nagyon jól érezte magát. Habár nem tudtatok róla, királynő figyelt titeket, főleg a herceget.

– Úgy tűnik, lassan közeledsz a hercegnő felé – mosolyodott el amint belépett Seonwoo, miután elindultál haza. Illedelmesen köszöntötte édesanyát, de nem fordított rá nagy figyelmet. Kiskorában a herceg beteges volt, miképpen az édesanyja sokszor volt mellette mivel aggódott érte. De kialakult benne az, hogy ő gyenge, ami miatt nem állt annyira közel édesanyához. – Szükséged van rá kisfiam – természetesen ezt akkor még nem értette miért mondja az anya, csupán azt hitte, ismét annak a gyenge kisfiúnak látta aki régebben volt.

・┆✦ʚ♡ɞ✦ ┆・

Vagy te mentél hozzá látogatóba, vagy ő hozzád, némi időt töltve együtt, ami többnyire kellemesen telt el, azonban észrevetted, hogy ahogy teltek a hetek, egyre hidegebb lett, ami miatt össze voltál zavarodva, hiszen nem így kellett volna történnie. Hanem egyre jobban megismerni egymást, de természetesen ez nem akadályozta meg, hogy közelebb kerülj hozzá.

Így azt tervezted, elmész látogatóba hozzá, mivel azt mondta ő nem tudd menni mert dolga akadt, ezért sütöttél egy almás pitét amit szerettél volna odaadni neki és esetleg egy piknik keretein belül elfogyasztani. Ugyan eddig még nem tudta, hogy azokat a pitéket amiket kapott, te küldted neki, de a szolgáktól tudtad, hogy a kedvencei voltak, így mertél az almás pitével menni hozzá. A városba tartottál mikor észrevetted őt néhány testvérével, így mosolyra húztad ajkaid, de nem akartad felvonni magadra a figyelmet ezért csak lassan haladtál felé. Azonban egyik bátyja észrevette, megkocogtatta vállát és feléd mutatott. Seonwoo nem túl kedves pillantással igyekezett feléd, majd megragadta a karod és félrehúzott a tömegből. Egyáltalán nem tűnt annak mint, aki örülne a jelenlétednek.

– Mit csinálsz itt? Mondtam, hogy nem érek rá – hangja sem volt valami kedves, mitől sokkal rosszabbul érezted magad.

– Szerettelek volna meglepni – motyogtad orrod alatt félve attól, hogy még dühösebb lesz rád.

– Nézd, ne – nagyot sóhajtva túrt hajába, némileg megnyugtatva magát – Nem szerelemből veszlek feleségül, rendben? Szóval ne viselkedj így, és ne menj már az idegeimre – szavai egyenesen széttörték szíved, minek következtében szemed könnybe lábadt, készen arra, hogy utat törjenek maguknak.

– Mi történt veled? Miért változtál meg hirtelen? – gyengéden megfogtad csuklóját, azonban irritálta, főleg az, hogy ennyire kedves vagy miután megbántott. Mérgesnek kellene lenned rá, nem pedig aggódni érte. Bosszantotta, mert úgy érezte törékenynek gondolod őt, ezért álltál kedvesen hozzá.

Sokáig nem kereste társaságod és te sem az övét, mivel úgy gondoltad talán egy kis időre van szüksége, azonban hiányzott és bár talán nem kellett volna, de meglátogattad őt. Nem kellett normális körülmények közt beszélnetek a történteket, és abban reménykedtél addigra lenyugodott annyira, hogy ezt meg is tudjátok tenni. Ellenben nem találtad sehol, az örök pedig nem akarták elmondani így hát magad kezdtél az útnak felkeresni a herceget. A kertbe mentél céltalanul lépkedve, mikor is észrevetted őt, de abban a pillanatban meg is bántad, miszerint kerested. Boldognak tűnt, igazán boldognak. Kedvesen mosolygott, miközben azzal a lánnyal beszélgetett. Igaz, hogy nem tűnt felsőbbrendűnek, azonban Seonwoo herceg nagyon jól érezte magát vele. És ez az ami számított.

– Hercegnő? – szakított félbe az egyik szolga, majd csak akkor vetted észre könnyeidet, amit gyorsan letöröltél, majd megfordultál indulásra készen. Fájt, persze, hogy fájt hiszen nagyon megkedvelted őt, de a herceg melletted sohasem lenne annyira boldog mint az idegen lány mellett. Ezt pedig el kell fogadnod.

・┆✦ʚ♡ɞ✦ ┆・

Édesanyád aggódott érted, hiszen az utóbbi időben magad alatt voltál, és emiatt nem úgy viselkedtél, ahogyan megszokták. Gyakran akartál egyedül lenni és volt, hogy hallotta ahogyan sírsz.

– Jól vagy drágám? – kérdezte halkan, miközben gyengéd érintésével kiszakított a gondolataidból. Egy hamis mosolyt küldtél felé, bízva abban, nem tesz semmit szóvá. Legnagyobb bánatodra, családod meghívta őket vacsorára, így ez volt az első alkalom, hogy látod a herceget, miután hetek óta egyikőtök sem kereste a másik társaságát.

A vacsora normális körülmények között zajlott. Mindkét édesanya boldogan beszélgetett egymással, illetve az apák is, csak ti ketten maradtatok csendben, te szigorúan a tányérod tartalmát nézve. Nem tudod megmondani miért, de képtelen voltál a szemébe nézni.

– Mit szólnátok, ha előrébb hoznánk az esküvőt? – javasolta ragyogó mosollyal édesanyád. Seonwoo herceg szemöldöke felugrott, miközben hitetlenkedve szüleire nézett. Láttad, hogy egyértelműen nem ért ezzel egyet, de továbbra is megőrizte ezt magának. Nem értetted miért nem osztja meg gondolatait, azonban bíztál benne, talán azért mert valahol ő is akarja ezt a házasságot. Mert az tagadhatatlan volt, miszerint te nagyon is mellette álltál. Főleg miután rájöttél mennyire kedveled a herceget, de azt is meg mered kockáztatni, hogy amit érzel iránta, az már szerelem.

Ismét újabb hetek teltek el, és a herceg nem vette fel veled a kapcsolatot, ahogyan te sem. Ez már egyértelmű volt számodra mit jelent.

Egyik nap ebédkor, mikor is a desszertet tálalták fel neki, Seonwoo felvonta a szemöldökét mivel nem volt pite, amit szóvá is tett.

– Sajnálom, felség, de a hercegnő nem küldi már őket. – válaszolta meghajolva, mire a herceg meglepődött.

– Milyen hercegnő? – bár sejtette de meg akart bizonyosodni róla, igaza van e.

– T/N hercegnő – a másik szolgáló megbökte, mivel ezt nem lett volna szabad elmondania, de már túl késő volt. Azonban a herceg nem igazán foglalkozott vele, betudta annak, hogy lehetséges így akartál kedveskedni neki, de volt neki ennél jobb dolga is. Szerettet volna azzal a lánnyal találkozni, akit megkedvelt, így gondolta meglepi őt, és elmegy a titkos kis helyükre. Igaz eddig még sohasem csinált ilyet, hogy hívatlanul megy el, de bízott abban, hogy ott lesz a lány. Igen ám, de arra nem számított, hogy egy másik férfival csókolózik, majd őt beszélik ki mennyire naiv. Valóban azt volt, hiszen nem látta, te valóban törődtél vele, és nem azért mert esetlennek gondoltad, aki rászorul arra, hogy valaki gondját viselje. Mikor pedig visszaért a palotába, teljes sokként érte, mikor édesanya közölte vele, hogy felbontottad az eljegyzést.

– Ez az én hibám anya. De helyre hozom – ígérte meg magának is, nem csak az anyának. Mindent meg kell tennie, hogy ismét elnyerje a szíved.

・┆✦ʚ♡ɞ✦ ┆・

Az ablak ültél miközben az ujjaiddal játszottál, a gondolataidban semmi más nem volt csak Seonwoo herceg. Tekinteted az asztalra vándorolt, ahol legutóbbi levele foglalt helyet, amiben arra kért, hogy menj el a legidősebb testvére eljegyzése báljára. Szerette volna elmagyarázni miért viselkedett úgy ahogy, illetve egy utolsó esélyt kérni tőled. Valójában nem tudtad mi tévő legyél, hiszen bár nagyon megkedvelted, nagyon megbántott.

Eközben Seonwoo herceg föl alá járkált, idegesítve néhány testvérét.

– Hyung, meg tudsz állni kicsit? Megszédítesz – Jungwon herceg felnevetett, miközben idősebb testvérére pillantott. Felsóhajtott majd leült. A bál már jócskán elkezdődött, és már mindenki ott volt kivéve téged. Rosszul érezte emiatt magát a herceg, amit édesanya észre is vett. Legszívesebben biztonságot nyújtó karjaiba vonta volna, de tudta, azzal csak rontana a helyzeten.

– Biztos vagyok benne, hogy máskor elmondhatod neki, hyung – szólt mind közül a legfiatalabb herceg bátorító mosollyal ajkain.

– Vagy akár most is – szólalt fel Jungwon herceg, mire az idősebb felkapta a tekintettét. Apró mosoly jelent meg ajkain, ahogyan látta, kecsesen sétálsz a folyosón, olyan gyönyörűen mint soha senki. Először azt se tudta mit tegyen, csak a dobogó szívére tudott koncentrálni, majd a legfiatalabb finoman meglökte jelezve, ideje lenne elindulnia eléd. Meghajolva üdvözölted őt, ám a herceg ahelyett, hogy kezet csókolt volna, szorosan megölelt.

– Eljöttél – suttogta füledbe, mire képtelen voltál nem elmosolyodni. Talán mégis van remény, gondoltad.

– Nem tehetem meg, hogy nem jövök – vallod meg őszintén, kezeidet óvatosan dereka köré fonva.

– Köszönöm, hogy itt vagy, azok után, hogy összetörtelek.

・┆✦ʚ♡ɞ✦ ┆・

– Most már mozdulhatok? – oldalra pillantva vetted észre, hogy alig mozgatta ajkait, de a játékos csillogás szemeiből nem tűnt el.

– Nem, kérlek még maradj így pár percig – kérted kedvesen, mire behunyta szemeit, ezzel jelezve, értette és egy tapodtat sem fog mozdulni.

– Rendben, de siess mert megakarlak csókolni – jelentette ki, mire nagyokat pislogtál. A herceggel, nagyon sokat javult a kapcsolatod, de még mindig nagyon szokatlan volt, hogy ennyire szókimondó lett melletted. De kérésének eleget téve, igyekeztél mindennél előbb befejezni a festményt, amin Seonwoo herceg szerepelt, egy elképesztően boldog ábrázattal.

– Kész is van – mosolyodsz büszkén, mire a herceg megkéri, hogy menj oda hozzá, mikor pedig elé értél egy apró csókot lehelt ajkaidra majd ölébe húzott, és úgy néztétek a festményt, ami nagyon tetszett neki.

– Szeretlek – suttogta ajkaidra egy finom csókot adva ajkaidra.