– Láttam, hogy... – tekinteted a mosott ruhákról a másik szolga felé fordult aki nem fejezte be mondatát.

– Mit látott? – vontad fel szemöldököd, mivel nem értetted mit mond. De ő csak elmosolyodott majd viccesen meg is bökte karod.

– Ahogyan Sunghoon herceg nézett rád – már a nevének említése világos rózsaszín árnyalatúvá tette az arcodat. Ha őszinte szeretnél lenni akkor elmondanád, hogy pillangókat érzel gyomrodban a herceg közelében, azonban tudod hol a helyed.

– Miről beszélsz? – nyeltél egyet és próbáltál úgy viselkedni mintha valami normális dologról lenne szó. De mivel nem válaszolt, úgy döntöttél figyelmen kívül hagyod és a mosásra összpontosítasz, azonban nem igazán tudtál a mosásra koncentrálni mivel akaratlanul is arra gondoltál amit mondott, hogyan néz rád a herceg. De ismerted őt, így tudtad, hogy mindenkire ugyan úgy nézz. Nem tesz kivételt senkivel, amiért felkeltette a figyelmed. Habár sokan mondták mennyire szép vagy és udvarias, de kötve hiszed, ez igaz lenne, vagy éppen emiatt nézz rád úgy a herceg. Amiről egyébként továbbra sincs fogalmad, mit takar ez.

Ebben a kastélyban nőttel fel, mégpedig azért mert a szüleid is a királyi családot szolgálta, így nem volt kérdéses a te sorsod.

– Ma kicseréled az ágyneműt? – kérdezte pár perc elteltével, félbeszakítva gondolataid.

– Igen. Még tegnap kért meg rá, így kicserélem mielőtt visszajön – magyaráztad, miközben tiszta ágyneműt szedtél a hercegnek. A lány leült egy székre majd onnét figyelt téged kis ideig.

– Hallottad, hogy a palotában királyi bált rendeznek Heeseung hercegnek? – kérdezte fellelkesülve, miből tudtad, hogy izgatott. Te is izgatott lettél akaratodon kívül, hiszen még ha nem is vehetsz részt a bálon, de látni fogod a lassú táncokat, hallani fogod a romantikus dalokat és ez nagyon megható.

– Igazán? – válaszoltál és a lepedőket beraktad abba az egy kosárba, amellyel a tiszta ágyneműket szoktad tárolni.

– Lefogadom, hogy sok jóképű herceg itt lesz! Alig várom – szinte sikoltott, amitől egy kicsit te is felnevettél, miközben lassan megráztad a fejed. Sohasem fog felnőni. Azonban mosollyal ravasz vigyorrá alakult – Bocsáss meg, elfelejtettem, hogy számodra az egyetlen jóképű férfi az Sunghoon herceg – kuncogott miközben lassan feléd pillantott. Nem kicsit nőtt nagyra a szemed, ahogyan gyorsan körbe néztél, hogy nincs e ott valaki rajtatok kívül. Félsz attól, hogy valaki meghallja és félreértelmezi az egészet. A barátnőd ugratása ellenére sem voltál hajlandó átlépni azt a szolga-herceg kapcsolat határvonalát. Tudtad, hogy nem illetek össze, még ha meg is kedvelne a herceg, hiszen te csak szolga vagy semmi több.

– Hagyd abba, lehet valaki meghall! – gyorsan leintetted, nehogy folytassa ezzel igencsak kellemetlen helyzetbe hozva téged, de ő csak mosolygott mitől elpirultál.

– Jó, jó, de csak azt mondom, hogy túlságosan koncentrálsz a bájos hercegedre, ezért nem tudod észrevenni azokat, akik kedvelnek – válaszolta majd a ruhákkal teli kosárhoz lépett. Tanácstalan voltál, azzal kapcsolatban amit mondott, és őszintén kicsit össze is zavart. Összevont szemöldökkel meg akartad kérdezni, hogy mit ért ez alatt, de csak mosolyogva búcsút intett neked.

Sunghoon herceg végre befejezte minden feladatát aznapra, és nem tudja leplezni mennyire izgatott ahogyan a kastély felé vágtat lován. Egy hosszú fárasztó nap után nincs is jobb, mint hazatérni, a biztonságot nyújtó helyre.

Ahogy leugrott lováról, nem is mosolygott, amikor belépett a palotába, majd körbe vezette tekintetét egy ismerős arcot keresve, amikor viszont nem látta, összevonta szemöldökét.

– T/N hol van? – kérdezte a hozzá legközelebb álló fiatal lánytól. A szolgáló akaratlanul is elpirult a herceg tekintetét nézve, ami olyan örökkévalónak tűnt, különösen közelről. Nyel egy hatalmasat majd próbált értelmesen válaszolni, nem eldadogva az egészet.

– Azt hiszem a szobájában van, felség – végül sikerült érthetően válaszolnia. A herceg nem vesztegette tovább idejét, és gyorsan elindult a szobája felé, nem törődve, a többiek tekintetével, akik nem értették mi folyik, de hamar túltettek rajta hiszen megszokták már. Ahogy közeledett a szobához, nem tudta megállni, hogy egy apró mosoly jelenjen meg az ajkain. Számára sem vagy közömbös, de igyekezett normálisan viselkedni, mert bár látta mennyire elpirulsz körülötte nem volt benne biztos hogyan érzel. Belépve a helyiségbe látta, hogy nem vagy ott viszont a fürdőszobából hallott hangokat, ezért feltételezte ott tartózkodsz.

– Nem fogadtál – utalt az érkezésére, ugyanis mindig ott voltál a bejárat előtt jóval előbb, hogy belépett volna a palotába.

– Nagyon sajnálom felség, frissen lecseréltem az ágyneműt, ahogy kérte – hajtottad le a fejed miután köszöntötted őt. Sóhajtott egyet majd levette az öltönyét, amiben te segítségére siettél. Elmosolyodott ezen, hiszen sokat jelentett neki ezek az apróságok amiket érte tettél.

– Mit csináltál míg távol voltam? – érdeklődött ártatlan tekintettél pislogva rád, mitől érezted, hogy kipirulnak orcáid.

– Mostam és a kertben is voltam, felség – válaszoltál udvariasan, annyira, hogy még tekintetét is kerülted. Sunghoon ugyan nem szereti mikor ezt csinálod, mivel szeret gyönyörű szemeidbe nézni, de mégsem szólt érte semmit.

・┆✦ʚ♡ɞ✦ ┆・

A többi szolgával együtt az étkezőben voltál, miközben a királyi család vacsorázott. Te vagy az egyetlen aki felszolgálja Sunghoon hercegnek az ételt, mivel megkért rá. Olyan bájosnak tűnt mint mindig, amikor csak rápillantottál. Mellette Jaeyun herceg foglalt helyett, a másik oldalt pedig Jongseong, így Sunghoon középen volt.

Csendben álldogáltál miközben a család a bálról beszélgetett, amin akaratlanul is mosolyogtál. Jó lenne egyszer részt venni egy ilyen eseményen, és nem csak mint szolgáló, de ez számodra édes álom marad. Érezted Sunghoon herceg tekintetét rajtad mikor felszolgáltad neki az ételt. Próbáltál nem kiönteni vagy elejteni semmit zavarodban.

– Kedves tőled, hogy ilyen lelkesen szolgálod fel Sunghoonnak az ételt – szólalt meg Jaeyun herceg kedvesen, mire lehajtottad fejed, mert nem tudtál mit mondani neki. De persze udvariasan fogadtad bókját, nehogy félreértse vagy megsértődjön, bár Jaeyun nem olyan. – Bárcsak felszolgálnál nekem is – mosolyodott el huncutan fiatalabb ikertestvérére pillantva, aki szinte azonnal üres tekintettel nézett vissza rá. Mindig is tudta Jaeyun, illetve a többi testvére, mennyire ragaszkodik hozzád, és ez is csak amolyan ugratás volt, nem gondolta komolyan, azonban a fiatalabb annál inkább.

– Jaeyun? – tekinteted megállapodott Sunghoon hercegen ahogyan ökölbe szorította kezeit, valamilyen szinten levezetve dühét.

– Igen Hoonie? – mosolyodott el szándékosan húzva még jobban a másikat, mire Jongseong csak fejét rázta, merthogy tudta mivel jár majd ez az egész.

– Talán örökösök nélkül szeretnél maradni? – kérdezte ártatlannal mosollyal ajkain, úgy hogy csak az említett hallja. De meglehetősen közel voltál, tisztán értetted mit mond. Nagyra nőtt szemekkel pislogtál rá, mert még soha nem hallottad így beszélni őt. Jaeyun herceg biztosan csak egy ártatlan viccnek szánta, de ő teljesen komolyan gondolta.

Azonban onnantól kezdve nem nézett rád az est folyamán, még akkor sem ha elvitted a koszos tányért vagy teát öntöttél neki. Ugyan nem rád volt mérges, sokkal inkább testvérére, ugyanakkor haragudott amiért olyan udvarias voltál mindig, így volt hogy a buta bátyjával vesztegeted az időt ahelyett, hogy vele lettél volna.

Bevallja, hogy nem kicsit birtokló veled szemben, és sokszor figyel téged anélkül, hogy tudnád, főleg ha férfiakkal beszélgetsz. De nem tehetett róla mivel csak azt szerette ha vele foglalkozol.

・┆✦ʚ♡ɞ✦ ┆・

Nem tehettél róla, de attól a naptól fogva kicsit gyakrabban gondoltál a hercegre, mint ahogy általában szoktál.

– T/N! Az öltönyök megérkeztek a palota bejáratához. Megkérték, hogy Sunghoon herceg öltönyét hozd el – hallottad a barátnőd hangját, mire válaszként bólogattál, majd gyenge hangon válaszoltál, mikor rájöttél, hogy a bólogatásból bizony nem látott semmit. Abbahagytad amit csináltál, és elindultál a bejárat felé az öltönyért. Kicsit izgatott voltál, hiszen érdekelt milyen lesz az öltönye, de bármilyen is Sunghoon herceg helyes lesz benne. Mosolyogva kérdezted a szabótól melyik az említett herceg öltönye, aki kis keresgélés után kezedbe nyomta a kívánt darabot. Meghajolva köszönted meg majd indultál a fiatal herceg szobájába.

Eközben hercegnek melege volt így halkan sóhajtott amit egy apró morgás követett. A testvérei mögötte voltak, így tisztán hallotta miről beszélgetnek.

– Izgatottad várod, hogy találkozz a hercegnőddel Jongseong? – kérdezte Jaeyun az idősebb ikertestvérétől, mire az csak hallgatott.

– Már találkoztam vele. Mitől izguljak? – unottan hangzott, mire Sunghoon megforgatta szemeit. Bár nem is érti mire várt, idősebb testvére nem olyan, aki sokáig maradna egy női egyednél. El sem tudja képzelni róla, hogy házasságban éljen.

– Hát ne engem kérdezz. Én nem találkoztam a jövendőbelimmel – vigyorodott el Jaeyun, miközben a fiatalabb még mindig csendben volt. Kis ideig nem lehetett hallani semmit csak a nyugodt lépteket, majd egyszer csak Sunghoon vágtatásra lett figyelmes.

– Még mindig haragszom a múltkoriért? – ért mellé Jaeyun apró mosollyal ajkain. Tudta, hogy a vacsoránál megejtett „viccére" céloz, de nem nagyon foglalkozott vele. – Rendben, sajnálom Sunghoon. Nem gondoltam komolyan, és úgy tűnt nem bánod a tréfámat – mondta tovább vigyorogva.

– Bánom – Sunghoon herceg felsóhajtott miközben bátyja felé fordította a fejét, szemei mindig komolyak voltak ezzel kapcsolatban.

– Jaj ugyan már. Tudod, hogy nem veszem el tőled – nevetett fel kissé, ami egyfajta vigasz és megkönnyebbülés volt a fiatalabb fél számára.

– Amúgy sem hagynám, hogy bárki is elvegye tőlem – morogta orra alatt ami nevetésre kénytette a másikat.

– Ő is tisztában van ezzel?

– Minek tudatában?

– Az érzéseidről Hoon.

– Azt terveztem, megosztom vele a király bál estéjén – válaszolta könnyedén, mire Jaeyun elmosolyodott, mert bár tudta mit érezz iránta, de nem gondolta, hogy ennyire komoly.

Megérkeztek a kastélyba, Sunghoon herceg pedig nagyon örült, hogy te ott voltál üdvözölve őt. Elmosolyodott és szinte azonnal közeledett feléd, a tekinteted egy ideig találkozott az övével, mitől félrenéztél, mivel zavarba ejtett.

– A kabátja felség – motyogtad mögé lépve, hogy segíts neki, levenni az említett ruhadarabot. Neki sokat jelentettek az ilyen aprócska kis kedvességek a részedről, és lassan te is így voltál ezekkel, csak éppen nem vetted észre.

・┆✦ʚ♡ɞ✦ ┆・

Eljött a bál éjszakája, ami miatt nagyon elfoglalt volt mindenki a palotában. Mind a hét herceg olyan jól nézett ki az öltönyben, amely mindegyiküknek személyiségéhez készült. Te is a rendezvény teremben voltál, mert egyike vagy a szolgáknak, akiket felkértek, hogy segítsen felszolgálni az italokat, meg amire szükségük lesz.

Sunghoon hercegnek az édesapja bemutatott pár hercegnőt, ismerkedésképp, de őt egyik sem érdekelte, nem találta méltónak őket a figyelmére, nem úgy mint téged. Másokkal mindig nehezen jött ki, nehéz volt neki megnyílnia bárkinek is, de veled az első pillanattól kezdve más. Természetes az apja észrevette, hogyan nézz feléd, illetve azokra a férfiakra, akik közelebb kerültek hozzád, és jobban örült volna ha fia egy királyi családba származó lányhoz vonzódik, de meglágyult a szíve mikor látta mennyire boldog mosolyra húzza ajkait, ha a közelében vagy.

– T/N, Sunghoon herceg téged keres – a tekinteted az italokról az egyik szolgára vándorolt, aki megszólított. Bólintva válaszoltál neki miszerint hallottad, majd otthagytál mindenki és indultál felkeresni az említett herceget. Jaeyun herceg mondta, hogy a teraszon van egyedül, mire megköszönve léptél ki a teremből.

– Keresett felség? – szinte suttogtad a kérdést, de ő tisztán hallotta, így szembe fordult veled.

– Táncolnál velem? – fogja meg óvatosan a kezed majd ajkaihoz emeli megcsókolva azt. Először nem tudsz mit válaszolni annyira meglepett tette, de aztán gyorsan körbenéztél nem-e van ott valaki veletek, de nem. Mindenki nagyon el volt foglalva a bállal, és úgy tűnt nem igazán volt érdekes a terasz. – Fogalmad sincs mennyire gyönyörű vagy – suttogja ismét csókot adva kézfejedre, amibe belepirulsz – És nem tudod, milyen dolgokat vagyok hajlandó kockára tenni érted – csókolta meg homlokod, mire szíved már szabálytalanul pumpálta a vért, ezzel is mosolygásra késztetve a fiatal herceget. – Szerelmes vagyok beléd T/N – suttogta puszit adva orcáidra, ami sikerült felébreszteni téged ebből az egészből. Ő egy herceg, ami azt jelenti hercegnőt kell elvegyen, nem érezhet irántad semmit, mivel szolga vagy.

– Nagyon sajnálom felség, de ez helytelen – a szemébe se néztél úgy hagytad magára.

・┆✦ʚ♡ɞ✦ ┆・

A következő napokban a herceg ismét hidegebben kezdett veled viselkedni, illetve csendesebb is volt. Épp mint a legelején, még mielőtt megkért, hogy csak ők szolgáld ki. Ez ugyan fájt neked, de tudtad, helyesen cselekedtél. Mindenkinek feltűnt a kettőtök közt beállt hidegség, de senki sem szólt semmit. De Sunghoon herceg nem haragudott rád, tulajdonképpen csak bántotta, hogy vissza utasítottad, és jobban belegondolva nem így kellett volna közelednie feléd, hiszen lehet megijesztett, és ezt szerette volna megmagyarázni csupán azt nem tudta hogyan is kellene ezt.

– Beszéltem vele – súgta oda neked barátnőd miközben mellé értél. Bár nem tudod miért cselekedett így, hiszen a palotában nem nagyon volt titok beszélgetni akár szerelmi életről – Azt mondta, hogy nagyon kedvel – mondta kissé hangosabban észre sem véve, miszerint Sunghoon és Jaeyun herceg szobája felé haladtok, és nyilván a herceg hallott mindent.

– Ki kedveli T/N-t? – ijedten kaptad fel a fejed miközben Jaeyun herceg hirtelen kinyitotta az ajtót, majd gyorsan meg is hajoltál üdvözölve őt, mire mosolyogni kezdett. Viccesnek találta, hogy ennyire megijedtél.

– A királyi örök egyike felség. De valójában többen kedvelik őt! – kissé megbökted a barátnőd, mivel nem tudja befogni a száját, és most különösen örültél volna ennek.

– Valóban? Akkor azt hiszem a mi T/N-k nagyon népszerű – mondta Jaeyun herceg és igyekezett többet kiszedni barátnődből, ám ennek fül-tanúja volt Sunghoon is. Kicsit meglepődtél, mikor széjjelebb tárta az ajtót egyenesen a szemedbe nézve, és mivel nem voltál elég gyors, te is efféleképpen tettél. Szíved pár másodpercen belül gyorsabban is pumpálta a vért mint addig.

– Készítsd el a fürdőmet T/N – mondta nagyon hideg hangon. Gyorsan elkészítetted amire kért majd szóltál neki, hogy nyugodtan mehet. Ő eközben azon gondolkodott, hogy nem volt e túl durva veled. Ugyan nem akart megbántani, de nem tudott uralkodni érzésein mikor meghallott, más is érdeklődik irántad.

– T/N – hallottad ahogyan hív, így már be is léptél óvatosan a fürdőszobájába. Elfordítottad a tekinteted, hiszen bár a víz és a hab eltakarta testét, felsőteste itt-ott kilátszott, és hát nem kis pírt hagytak orcáidon. A herceg rád pillantott, és láttad, hogy könnyedén összekötötted a hajadat egy rendetlen kontyba, de még ez is nagyon elegánsnak tűnt. Puha kezeid finoman megérintették hátát miközben a tisztító szert eloszlattad rajta. Nem ez volt az első, hogy megért mosd meg a hátát, de mióta tudod milyen érzelmeket táplál irántad, sokkal zavarba ejtőbb ez a dolog. – Miatta utasítottál vissza? – szólalt meg pár perc elteltével. Hirtelen nem tudtad mire érti ezért fura fejed vághattál, mivel felsóhajtott, de válaszod meg sem várva kiküldött ami igazán rosszul esett. Meghajolva hagytad ott a szomorú fiatal herceget.

Tudtad, hogy helyesen cselekedtél mikor elutasítottad őt, mégis nagyon fáj távolság-tartó viselkedése. De ez az ő javára volt, hiszen mit szólnának ha egy olyannal lenne együtt mint te.

– Te elutasítottad a herceged? – döbbent le barátnőd mikor elmesélted neki mi történt. Épp a herceg szobájából mentél ki mikor találkoztál vele, és látta mennyire megviselt vagy, így nem tehettél mást, mint nagy vonalakban elmondani neki mi történt. Hogy nem csak hirtelen de igazán romantikus módon vallotta be érzelmeit. Természetesen látta hogyan pillantasz a hercegre, csak nem gondolt arra, Sunghoon is hasonlóan érez. – Olyan hülye vagy. Mindent feladna érted, te pedig arra nem vagy képes, hogy őszinte légy saját magaddal. Heeseung herceg sem rangban hozzáillőt vett el, mégsem dőlt össze a világ – veregette meg a hátad fejét csóválva.

Vacsora idő alatt is került téged a herceg ezúttal kicsit hidegebben bánva, ám igyekeztél nem foglalkozni vele, mivel elhatároztad, beszélni fogsz vele. Mikor felszolgáltad neki az ételt, nem téged nézett hanem azt az egy királyi őrséget, aki folyamatosan rajtad legeltette szemeit. Ez nagyon bosszantotta. Összeszorította az állkapcsát, mert kissé nehezen tudta visszatartani a féltékenységét, miközben erősen fogta kanalát kezében. Annyira el volt ezzel foglalva, hogy nem vette észre szüleit, akik a bál óta látták mennyire megváltozott.

・┆✦ʚ♡ɞ✦ ┆・

– Szeretném ha holnap elkísérnéd Sunghoont a Nyugat királyságba, hogy találkozzon leendő menyasszonyával. – jelentette ki a király, mire nagyot nyeltél. Vacsora után szólt neked, hogy maradj mert beszélni szeretne, de erre végképp nem számítottál. Ahogy Sunghoon se, aki összetáncolta szemöldökét, ezzel kimutatva mennyire nem ért ezzel egyet.

– De apa – szólalt meg, ám a király csendre intette, várva a válaszod. Hatalmasat nyelve hajtottad le a fejed, összeszorítva ajkaidat. Az, hogy már tudják kit kell elvennie a hercegnek arra késztet, hogy elárult érzéseid, még ha tudod, semmi esélyed.

– Nagyon sajnálom felség, de nem tehetem – szólaltál meg amire többen is feléd fordultak kíváncsi szemekkel pislogva rád. – Szeretem a herceget, így nem kísérhetem el, sajnálom – hajoltál meg bűntudatot érezve az egész kialakult helyzet miatt. Sunghoon nagyon meglepődött, nem számított erre. Izgatottnak és kissé zavartnak látszott de felettébb boldog volt, hiszen azt jelenti van miért küzdenie. Gyorsan melléd lépett majd két kezével arcodat megragadta, finoman maga felé fordítva tekinteted.

– Jól hallatom? – kérdezte halkan ám meg sem várva válaszod finoman ajkaidra hajolt rövid de annál érzelmekkel teli csókkal ajándékozva meg. A herceg szülei elmosolyodtak, mert bár nem hercegnőt fog elvenni de legalább boldog életet élhet.

– Menj és szólj, hogy szükség lesz még egy koronára – intett a király egyik szolgának, miközben nézte ahogyan szerelmes pillantással illetitek egymást.

– Szeretlek – motyogta a herceg szemedbe nézve még egy röpke csókot adva ajkaidra. El is feledkeztetek arról, hogy nem vagytok egyedül.

– Jobban szeretlek.