Heeseung

– Az első herceg

– Heeseung herceg volt az első mint trón örökös

– Elsőszülöttként nagy felelősséggel jár királysága iránt, és ennek megfelelően szigorúan nevelték, hogy jó példát mutasson hat öccsének.

– Tisztelet tudó volt mindig is, imádott mindent és ennek megfelelően mindenben kiváló volt, minek köszönhetően szülei nagyon büszkék

– Valóban kiérdemelte a trónt és nem csak mert ő a legidősebb

– Mindezen dolgok mellett nem gondolta volna, hogy találni fog valamit, ami fontosabb lesz királyságánál, mikor el szerettet volna kicsit menekülni a sok feladat alól. Az pedig te voltál

– Egyfajta rutinná vált a veled való találkozás, mikor túl nagy nyomásnak érezte kötelességét

– Amikor a királyi bálon bejelentették, Heeseung herceg jövőbeli terveit, uralkodást illetően, büszke voltál rá. Csak sajnáltad, hogy nem vehettél részt.

– A herceg bár élvezte a bált, de őszintén szemei folyton téged kerestek, még ha tudta, nem lehetsz ott, de nagyon szeretett volna elmenni és látni téged.

– Miközben ezen gondolkodott nem vette észre, hogy valaki közeledik felé

– Heeseung, fiam – fordult a hang felé, ahol édesanya volt, mellette pedig egy hölgy, akire rámosolygott, lehajtotta fejét, egyik kezét a hasára a másikat pedig hátára helyezve üdvözölte őket.

– A lány fél mosollyal ajkain nyújtotta kezét, mire Heeseung gyorsan megfogta és ajkait lágyan kézfejére helyezte – Hogy van felség? – üdvözölte a lány vörös árnyalattal orcáin.

– Köszönöm, jól vagyok. Milyen eddig a bál? – érdeklődött kedvesen a herceg.

– Ő Shinhye hercegnő – mutatta be legidősebb fiának, aki ugyan nem repesett az örömtől, de nem szólt semmit – Hamarosan a királynőd lesz.

– Nem igazán tudta, mit érezzen ezzel kapcsolatban, de azzal tisztában volt, ennek meg kell történnie.

– Az egész bál alatt te kint ültél a fényes hold alatt, miközben élvezted az éjszaka vigasztaló csendjét, ám hirtelen egy ló folyamatos vágtatását hallottad meg

– Kissé összezavarodva elfordítottad a fejed, és csak ekkor vetted észre Heeseung herceg gyönyörű öltönyét, amit viselt

– Leugrott a lóról, kezei egyenesen az arcodhoz nyúlt, miközben te összehúztad szemöldököd, hiszen nem értetted miért van ott

– Közelebb hajolt hozzád, homlokát a tiédre támasztotta, miközben lehunyta szemét – Szökjünk meg – motyogta orra alatt, mire szemed elkerekedett a hirtelen megjegyzésétől.

– Nem tudtál mit válaszolni először, majd nagyot sóhajtottál és megfogtad az orcádat simogató kezét – A királyságnak szüksége van rád – válaszoltad halkan miközben lassan megráztad a fejed.

– És nekem szükségem van rád T/N

Jongseong

– Ő a második herceg

– Második ami a trón örököst illeti, így Jongseong herceg nem igazán van nyomás alatt, de megvannak a kötelességei, mint herceg. Úgy nőtt fel, hogy tudta már odaígérte magát valakinek, így a szerelem nem volt a prioritásai közt.

– Édesanyja, a királynő emlékeztette, hogy a bátyja trónra lépéséről szóló bejelentésé alkalmával találkozik menyasszonyával

– Ez már nem volt meglepetés számára. Egyszer már találkozott vele, így már nem igazán nagy dolog újra találkozni

– Ahogy az várható volt, a bál tele volt tehetős emberekkel, hercegekkel, hercegnőkkel, és Jongseong természetesen beleolvadt a tömegbe.

– Jongseong – kiáltotta édesanya és vele együtt egy már ismerős lány volt. Az említett fiatal herceg meghajolt, miközben az előtte álló hercegnő mosolygott. – Gondolom emlékszel a hercegnőre, Nayoung-ra – mondta az édesanya lágyan az említettre pillantva – egy apró bólintással válaszolt és szeme az előtte álló lányra szegeződött.

– Gyönyörű volt, ehhez kétség sem fért, azonban a herceg figyelme egy másik lányra terelődött, aki lassan közeledett feléjük. Teljesen elvarázsolta szépsége, Jongseong herceg még csak meg sem tudott szólalni

– Ő a húga, T/N – mutatta be őt is királynő. Amikor először találkozott tekintettük, Jongseong herceg valami furcsát érzett, így egy kecses mozdulattal üdvözölte őt is, szemét egy pillanatra sem véve le a lányról

– Hogy van hercegnő? – kérdezte kedvesen.

– Felség – üdvözölte őt illedelmesen, ami mosolyt csal a fiatal férfi ajkaira – Köszönöm, jól vagyok, kegyed?

– A herceg tudta, hogy onnantól valamiért többet szeretne kapni a lányból mintsem az esetleges felesége húga.

– Hova mész fiam? – királyné észrevette, hogy éppen most készül elhagyni a kastélyt. Az ifjú herceg mosolyogva fordította fejét anya felé.

– Meglátogatom a hercegnőmet, anyám.

– Még ha a királynő furcsállta is, hogy a herceg hirtelen megszerette Nayoungot, úgy döntött vállat von és megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkait. Azt hitte minden rendben van, mivel fogalma sem volt, hogy Jongseong valójában egy másik hercegnőhöz megy.

– Valaki másnak ígértek Jongseong, ahogy te is valaki más kezét kérted meg – frusztráltan felsóhajtottál, mikor ismét ott volt

– Ígértem vagy sem, te vagy az akit szeretek T/N – mondta komolyan a herceg, ami miatt abbahagytad a járkálást, és csak megfordultál vele szemben.

Jaeyun

– Harmadik a trón-örökös váron

– Az összes herceg közül Jaeyun volt a legkedvesebb és legszerényebb

– Gyermekkora óta tudta, királyi felelősségét és kötelességeit. Tudatában volt annak, hogy megígérte valakinek, el fogja venni

– Egyik este a bálon, végre találkozott a neki ígért lánnyal. Jaeyun herceg nem igazán várt arra az estére, de miután találkozott a legszebb lánnyal, az lett számára a legemlékezetesebb bál.

– Lassan lehajolva puha, finom kezeihez, Jaeyun herceg szeme a hercegnő gyönyörű íriszeibe nézett – Örülök, hogy végre találkozunk, hölgyem.

– Pironkodva viszonoztad kedvességét – Enyém az öröm, felség – válaszoltál és a herceg nem tudta megmagyarázni azt az érzést, ami elhatalmasodott rajta

– Nem tudta, hogy a hercegnője ennyire csinos és kedves. A királynő viszont melegen mosolygott ahogyan Jaeyun herceget nézte, aki édesen kommunikált a hercegnővel.

– Jaeyunnal volt az utolsó táncod azon az estén, miközben arról beszélgettetek, hogy gyerek korotokban mennyire kis félénk voltál

– Gyönyörű ez a hely – motyogtad egy kis mosollyal ajkaidon. Végül úgy döntött a herceg, némileg körbevezet a palota kertjében.

– Sokkal gyönyörűbb vagy hercegnőm – bókolt le nem véve szemét rólad, miközben eléd sétált egyik kezét hátára helyezve míg másikkal feléd nyúlt – Táncolnál velem?

– Hamarosan újra találkozunk – motyogta miközben ismét egy lágy csókot adott kezedre. Kecsesen meghajoltál majd beszálltál a hintóba.

– A hercegnő olyan szerencsés, hogy te vagy a hercege, felség – motyogtad halkan és kezed lassan emelte le a koronát fejedről, ami nem téged illett, csak viselni kényszerültél, amikor arra a feladatra bíztak, hogy hercegnőnek add ki magad.

Sunghoon

– A negyedik herceg

– A legtitokzatosabbnak és egyben a legbájosabbnak mondták őt mindig is. Sunghoon herceg még a fejére helyezett korona nélkül is királyinak tűnt

– A hercegről azt mondták, hogy bizonyos szempontból titokzatos és gyakran nehezen tud kijönni egyes emberekkel. Fagyos külsejéről és introvertált személyiségéről volt ismert.

– A palotában nevelkedtél, nem mint királyi leszármazottként, hanem egyik szolgájukként, mivel szüleid szolgálta őket, a király megkért, hogy lakj ott velük.

– A királynő nem egyszer vette észre, milyen tagadhatatlan szépséged van. Ha nem szolgáiknak szánt ruhát viselnél, bárki összetéveszthetne egy hercegnővel

– Tessék – lepődtél meg, amikor valaki hirtelen megszólalt mögötted. Meglepetten megfordultál és meghajoltál Sunghoon herceg előtt

– Mivel a király gyerek korod óta ismert, megbízott, hogy legyél az egyik fia szolgálója, és ez rendben is volt addig míg nem róla volt szó

– Nincs semmi kifogásod az említett herceg ellen, csak, nem tudsz mást tenni, mint elpirulni valahányszor tekinteted találkozik az övével, valamint igazán aktívak lesznek a gyomrodban lévő pillangók

– Nem kell ilyen formálisnak lenned – mondta rád mosolyogva

– Sunghoon herceg téged keres T/N – szólt egy szolgáló a bál estéjén, mire meglepődtél de sietve indultál az említetthez. Azonban nem gondoltad volna, hogy táncolni kér fel. A terasz túlsó sarkában várt rád, és amint meglátott kecsesen meghajolva üdvözölt

– Nem tudtad mihez kezdj, de nem is volt rá időd, hiszen Sunghoon finoman magához húzott egy táncra – Fogalmad sincs milyen szép vagy T/N – suttogta füled mögé – És nem tudod, milyen dolgokat vagyok hajlandó kockára tenni érted – csókolta meg homlokod.

Seonwoo

– Az ötödik herceg aki nagyon szerette ami a királyi létet illeti.

– Seonwoo herceg eleve nem igazán szereti a romantikus dolgokat, ezért úgy gondolta, ha valakit el kell vegyen, az csak szívesség lesz semmi több.

– Ő T/N hercegnő. El kellene kezdenetek megismerni egymást, fiam – a hercegnek édesapja mutatta be őt a bál estéjén.

– Igyekezett udvarias lenni. Lágy mosollyal hajolt meg, üdvözölve téged, és miután gyorsan csókot ejtett kézfejedre, Seonwoo herceg megszemlélt magának. Szeme tele volt megfélemlítéssel, így kényelmetlenül érezted magad de nem fogsz magadnak hazudni, hogy megkedvelted

– A bál után a király parancsára gyakrabban találkoztatok, hogy még jobban megismerjétek egymást.

– Járt már itt Seonwoo herceg? – kérdezted lágy mosollyal, egyik délután mikor a palota körül sétáltatok. Ez volt az első alkalom, hogy a palotán kívül sétáltatok ahol felnevelkedtél.

– A herceg sóhajtott, miközben komoly arckifejezést mutatott feléd – Nem – válaszolt röviden, ahogy általában mindig – Nézd T/N, nem szerelemből veszlek feleségül. Mindez kötelesség miatt teszem.

– Nem értetted viselkedését, hiszen te is tisztában voltál azzal, mit kell tennetek, de attól még rosszul esett. De megértetted mikor egyik találkozás alkalmából láttad egy lánnyal beszélgetni. Rád sohasem nézett annyira csillogó szemekkel és mosolyogva, mint rá.

– Kár, hogy nem hercegnő – motyogtad mikor ismét előhozta, hogy csak is kötelességből házasodik

– Igen, és kár, hogy ő nem te vagy.

Jungwon

– A trón hatodik helyén Jungwon herceget, nem nagyon erőltetik házasságra, de mivel királynak született előbb vagy utóbb meg kell tennie neki is

– Nagyon vonzó, kicsit huncut és nagyon tehetséges, így természetesen volt, hogy lányok sokasága szerelmes lett belé

– De a hercegnek esze ágában sem volt beleszeretni, mert tudta, hogy már van akit egyszer feleségül kell vennie...valakit, aki olyan finom, kecses, bájos és gyönyörű.

– Legalábbis azt hitte...

– A bál estéjén, miközben mindenki szórakozott, Jungwon herceg úgy döntött, elhagyja a zsúfolt helyet és elment kedvenc helyére

– Még mielőtt odaért volna beleütközött valakibe. Összeráncolta homlokát miközben a lányra nézett, aki csoda szép ruhában volt és a koronáért nyúlt, ami leesett fejéről

– Ki vagy? – segítette fel végül

– Az északi T/N hercegnő – mosolyodtál el kedvesen, mire Jungwon bólintott.

– És mi az oka annak, hogy nincs a bálban hercegnő? – igyekeztél udvarias lenni, finoman leporoltad a ruhád, mire Jungwon gyorsan megfogta kezed és rácsókolt, hogy köszöntsön.

– Szökés – válaszoltál gyorsan – Ne értse félre felség, megtiszteltetés részt vennem ezen a bálon, de már szerettem volna kicsit pihenni. Nagyon zsúfolt minden odabenn és frusztráló. – sóhajtottál, de szinte azonnal felkaptad a fejed mivel az örök keresni kezdtek. Már éppen azon gondolkodtál, hogy bujkálni készülsz mire Jungwon feléd tartott. – Mit csinál?

– Segítek – motyogta ujjaid csuklóra fonva.

Niki

– Királyi család utolsó fia, Niki herceget mindenki imádta, a játékos, huncut mivoltja miatt

– Legfiatalabbként nem nagyon érezte a nyomást mint bátyai, ez azonban nem jelentette, hogy egy nap nem kell elvennie valakit, vagy kiváltság lenne hercegi kötelességei alól.

– Hercegnő vagy aki együtt nőtt fel Nikivel, mivel a két család igazán közel álltak egymáshoz

– Niki – morogtál a játékos hercegre, amikor hirtelen lekapta a koronádat a fejedről, miközben a kertjükben voltatok. Azt mondta kikísér a kertbe mert tudta mennyire szeretsz a természetben lenni

– Kapj el ha tudsz hercegnő – mondta kuncogva, mire te is felkuncogtál és utána rohantál. Nem volt annyira díszes ruhád így könnyebb volt utána eredned, és mindaddig élveztétek ezt az időtöltést, míg hirtelen nem szóltak nektek.

– T/N, mit gondolsz, mit csinálsz? – anyád a kert feletti erkélyről látott mindent, vele együtt pedig Niki anya is. Összeszorítottad ajkaidat és abbahagytad a futást, próbálva rendbe tenni a mostanra kissé gyűrött ruhádat és összekuszált hajad.

– Fiam, te pedig add vissza a koronáját – mosolygott rá az anyja

– Már éppen elvetted volna tőle, mikor Niki úgy döntött ő maga teszi fel a koronát.

– Mikor megtudta, hogy bemutatták neked vőlegényed, maga sem értette miért lett annyira dühös. Egyszerűen csak nem tudta elviselni a gondolatát, hogy egy idegenhez megy hozzá. Tudta, hogy tennie kell valamit.