Fájdalomal kelni és lefeküdni a legnehezebb élni. És akármilyen erős is az ember senki se képes elviselni hosszú távon ha valaki megaláza. A szülőknek támogatnia kellene a gyereküket nem? Akkor miért nem teszik ez veled is? Miért szólnak bele mindig mindenbe és ha ez nem elég miért pont neked kellet kifognod a viszonzatlan szerelmet? Annyi ember van a világon. Még is mindig te jársz pórul ezel kapcsolatban. Akiket csak szeretél azok mindig visszautasitotak valamilyen oknál fogva. Fáj beismerned de a szüleid senkit nem tűrtek meg a közeledben még a barátaidat sem annyira. A fiúk féltek megközeliteni mivel apád valahogy mindig elkergete őket. Igy sosem volt kapcsolatod. Eleged volt de nem mertél velük szembe szállni inkább elnyomtad magadban mennyire fáj hogy a saját apád nem bizik meg benned annyira hogy egy fiúval találkoz.

A szíved már nem bírta el ezt a rengeteg fájdalmat és terhet. Minden egyes nap álomba sírtad magadat és azért imádkoztál bárcsak a szüleid szeretnének és sunghoon viszont szeretne.

PARK SUNGHOON.......

Ő az akit utálni akarsz még sem tudsz. Szavakal bántot a legelején aztán az egész iskola előtt is megalázot. Kihasználta a gyengeségedet ami éppenségel ő volt. Furcsa mód mikor a barátai nem voltak körülőte kedves volt veled de mikor ott voltak a porig alázot tégedet. Tudja ő ez neked megkorra fájdalom? Hogy mennyire fájhatnak a szavak amiket hozzád vág?

" Ne hogy azt híd hogy egy szinten vagyunk"

" Csodálkozol hogy a szüleid utálnak? "

"Bárcsak nem kellene egy levegőt szívnom egy olyan lányal mint te. Néztél egyáltalán tükörbe?"

"Hogy nézel már ki? Azt hiszed rajtad kivül nincsenek jobb barátnő jelőlteim?"

Szavak melyeknek súlya a szívedet nyomja és képtelen vagy elfelejteni vagy nem törödni velük. Nem tudtad utálni a szavai miatt sem. Azért sem hogy miatta sírsz északánként.
Hogy rajta kivül még csak szóba sem jöhet más.
Hogy féltékeny vagy azokra akikre akárcsak kedveségel is rá néz.
Hogy rád sosem volt képes kedvesen nézni.
Hogy mikor kedves veled te mégjobban beleszeretsz
Hogy csak akkor közeldik feléd mikor a barátai nincsenek ott.
Hogy még ezek ellenére is szereted őt.
Szánalmas igaz? De nem te választod meg kibe és mikor szeretsz bele. Ez sem a te választásod volt.

Napokon keresztül türted hogy sunghoon beszóljon és ocsároljon hogy a szüleid minden nap kritizálnak és beleszólnak az életedbe. Ugy voltál vele nincs értelme tovább élned. Azt hitted a szüleid megváltoznak. Mindent ugy csináltál ahogy akarták még sem volt ennyi elég. Sunghoonal kapcsolatban a változás szóba sem jöhetet volna.

Sietős léptekel szaladtál fel az iskola tetőre. Sírástól a szemeid felpuffadtak és igy ahogy végig futotál az iskola folyosón mindenki utánad fordult kérdően vagy megvetve bámulva. Kicsaptad az ajtót majd a korláthoz szaladtál. Ma mindenek vége. Megteszed és talán utána jobb lesz minden. Nem lesz fájdalom se nem szomorúság.
A korlátra szoritva léptél fel az első fokra majd kicsit áthajolva néztél le. Nagyon magason voltál igy nyelned kellet egyet majd behunyt szemekel léptél fel az utolsó fokra majd léptél volna át de valaki vissza rántot és a földre estetek.

-Normális vagy?-szólalt fel sunghoon mire kikerekedet szemekel néztél megmentődre majd álltal fel.

-Teljesen-felelted ridegen-Jobb lenne ha menél vagy talán végig akarod nézni ahogy megteszem?-kérdezted idegesen

-Ilyen könnyű lenne minden?-nevetet fel idegeségében-Leugrasz és mindentől megszabadulsz?

-Számomra megváltás lenne megszabadulni tőled. A szavaktól amiket hozzám vágsz nap mind nap -fakadtál ki sírva közelebb lépve hozzá-Az érzelmektől amik még mindig utánad sóvárognak. Akármit is mondasz ugyan ugy szeretlek. Hid el nem akarlak de nem tudlak utálni-vágtad hozzá majd könnyeidet törölgetve futotál ki ott hagyva sunghoont aki szavaidat hallva elszégyelte magát. Magát okolta amiért a népszerüség annyira elvedte az eszét hogy azt tete amit a barátai is. Nem akart kitüni onnan. Azt hitte majd elfelejted és nem veszed magadra. Tudta hogy tetszik neked ezért kihasználta ezt.

Jóvá akarta tenni mielőtt még késő lenne. Hiszen képtelen lett volna a bütudatal élni hogy részben miatta akartál öngyilkos lenni. Meg mélyen valahol magában elnyomva tetszetél neki. De képtelen volt akár egy lépést is tenni anak érdekében hogy kedveld őt.
Sietős léptekel futot utánad majd a suli folyosó közepén ragadta meg karodat majd forditot magával szemben. Mindenki felfigyelt erre majd közelebb lépkedet.

-T/N és én egy pár vagyunk hivatalosan is-kiáltota el magát mire mindenki meglepetten nézet a lányok többsége meg majd elájult.

-Tessék?-néztél rá nagy szemekel de ő csak rád kacsintot.

-T/n-fordult feléd-Itt mindenki előtt bevallok mindent. Nem akarlak elvesziteni és nem érdekel a népszerűség sem. Buta és őnző voltam igy elnyomtam az érzéseimet irányodba-fogta meg kezedet te meg hitetlenledve néztél rá.-Én akarok lenni a menedéked és a biztonságot nyújtó fal is ami segit át vészelni a napokat. -mosolygot rád teljesen őszintén. Hátra hökköltél még a többiek csak a te válaszodra vártak. Kezedet kirántotad kezei közül majd megráztad a fejedet.

-Mi nem vagyunk egy pár-jelenteted ki mire sokan megkönnyebülten felsóhajtotak-Higyem el a szavaidat? Miattad szendvedtem és a barátaid miatt. Csak azért mondod mert öngyilkos akartam lenni? Igaz? Nem akartad hogy a te lelkeden száradjon. Nem kell a sajnálatodból sem a szánalmadból. És megint csak kihasználod hogy szeretlek. Csak békét akarok hagyatok békén és törödjetek a magatok dolgával-kiabáltad hangod meg betöltöte a csendes folyosót. Sarkon fordultál majd elsietél de sunghoon nem hagyta ezt annyiban utánad rohant.

-T/N-sétált utánad -T/N állj meg-kérlelt de te sietősen és könnyes szemekel sétáltál előre.-T/N állj már meg a kibaszot életbe már-emelte fel a hangját de sajnos ez sem hatot meg igy felsóhajtot-Szeretlek-orditota el sunghoon amire szíved nagyot dobbant majd megtopantál és igy eléd sietet.

-T-Tessék?-kérdezted könnyekel küszködve mosolyogva fogot arcodra majd nézet szemeidbe

-Sajnálom T/N hogy a népszerűség fontosabb volt mint hogy magamnak ia bevalljam hogy az első perctől fogva tetszetél.

-Te....Te azt mondtad szeretsz?-kételkedtél mosolyogva mire ő csak bolintot elmosolyodva aranyos reakciódtól.

-Bizonyitsam be? Tudom hogy hihetetlen amit mondtam igy hogy el hid nekem miszerint nem átverés az egész iskola előtt képes vagyok bebizonyitani neked hogy őszinte vagyok hozzád-simitot arcodta majd csúsztata kezeit derekadra és huzot közelebb magához.

-Álmodok?-kérdezted mikor közelebb hajolt hozzád egyik tenyerét arcodra simitva szüntelenül ajkaidat bámulva.

-Nem álmodsz jagiya-suttogta ajkaidra majd illesztete őket össze és forrtatok össze egy szenvedélyes csókba.-Szereted a tenger partos vagyorákat?-kérdezte mikor elváltatók egy nagy mosolyal ajkain.

Meglepiiiii❤

Ice princee

Remélem tetszett~~