Kegyetlen az élet nem igaz? Néha akik probálnak jó emberek lenni azokat komolyabban probára teszi az élet.   Veled sem történt máskép. Komoly leckét kaptál az élettől. Még pedig hogy soha ne bíz meg az emberekben egy hamar. Viszont te mindig elköveted azt a hibát hogy biztál az emberekben. Vakon megbíztál mindenkiben.Képtelen voltál bármire is nemet mondani. Ezt pedig mindig kihasználták. Kihasználták a kedveségedet és hogy soha de tényleg semmire sem voltál képes nemel válaszolni. A gimi népszerű libái jót nevetek azon hogy ha ők megkérnek valamire te egyből ugrasz és megteszed. A fiúk gúnyt űztek belőled és sokszor meg is aláztak de te csak egy valamit csináltál mindig...... Mosolyogtál. A mosoly az egyetlen dolog amivel képes egy ember elfedni minden fájdalmát, ezért mindig csak mosolyogtál. Mert minden egyes nap az iskolában számodra egy kín volt. Nincsenek barátaid. Mert túl könnyen biztál meg azokban akikben nem kellett volna. Azt hitted ha kedves vagy mindenkivel vagy ha meghuzadkodsz a háttérben akkor az emberek békén hagynak. Csak hogy ezel csak még nagyobb célpont lettél számukra. Nem kiméltek. Tudták a gyenge pontodat. Sajnos ez az egyetlen dolog amit képtelen voltál elrejteni. Hiszen ha szerelmes az ember és nem óvatos akkor simán észre vehetik. Ezért a későbbiekben nem tudtad elrejteni mennyire is fáj amikor az a személy akit szeretsz az egész iskola hallatára mondja el mennyire is csúnya vagy és hogy az ideáljai közelébe sem érsz. Könnyeid ezerel záporoztak arcodon akkor abban a pillanatban egy mosolyal nem tudtad elrejteni. Az élet nem volt kegyes veled. Pedig csak megakartad mutatni az embereknek az igazi oldaladat hogy ne csak a külső alapján itéljenek meg. De őket ez nem érdekelte. Ugyan úgy megaláztak, minden reggel elvették a pénzed és az ebédedet is. Fel löktek. És a lelkedbe gázoltak. Még is a legfájdalmasabb az hogy visszautasitot az a fiú akit igazán szeretél. A szüleid persze erről semmit sem tudtak. Azt hitték minden rendben van miközben a szívedből csak apró darabkák maradtak. Nem mondtál nekik semmit. Azt hitted kibirod. Elég erős vagy. De egy ekkora fizikai és lelki fájdalmat elég nehéz egyes egyedül cipelni.

Ki nem esik legalább egyszer bele abba a hibába hogy szerelmes?

Ki nem szeretne bele nishimura rikibe?

Egészen addig teljesen abban a tévhitben voltál hogy ő egy csupa meleg szívű fiú. Egy kedves és édes mosolyal rendelkező srác. Csak hogy a látszat arcon csapott. Akkorát kopantál mint még egyszer sem.

Ma is ugyan úgy indult a napod. Elvették a pénzed. Elgáncsoltak és meg is vertek az öltözöben majd ott hagytak. Annyi eszük legalább volt hogy az arcodat kimélték így a szüleid semmit nem vesznek észre az egészből. Lassan feltápászkodtál majd felöltöztél és elindultál a szekrényed felé.

-- Itt is van az év legszebb nője-tapsolt az iskolád egyik legnagyobb piocája rád mutatva. Csak lehajtott fejel türted mert mást nem tehetél- Na ne legyél szégyenlős T/N. -emelte fel erőszakosan a fejedet a szőke liba

--K-Kérlek hagy-könyörögtél neki még az iskola mintha valami nagy dolog történe oda gyült.

-Még könyörögni sem vagy képes rendesen-nevetet fel a földre lökve -Láttod ezért nem kedvel senki. Mert gyenge vagy vissza szólni. Gyenge vagy. Ezek mellett csúnya. Képtelen vagy bármit is jól csinálni- némán türted, hiszen hozzá szoktál a lelki fájdalmakhoz -Ezek mellett mit hittél? Hogy majd mind egy olyan fiú mint Niki egy pillanatig is rád nézne más szemel?-nevetett fel hitetlenkedve miközben te lehajtott fejel fel álltál óvatosan mivel a sebbeid még mindig frissek voltak.

-N-Nem értheted-suttogtad halkan

-Szánalmas -nevetet fel belekortyolva a vízébe. Ekkor lépet mellé az egykori barátnőd akiben biztál ő még is hátba szúrt. Undorodva mért végig amit de nagyokat nyelve tűrtél. Nem tudtál mást csinálni. Nishimura Riki is felbukkant de nem tudtál még csak rá sem nézni. Tulságosan kiábránditó volt még is.... Ma teljesen más volt a tekintete.  Mintha..... Sajnálna? A düh átjárta a testedet. Utáltad ha valaki sajnál. Sajnálnak de nem képesek átérezni azt amit te érzel jelenleg. Az az ember nem érezheti mennyire fáj ez az egész. Nem érthetik.
Hirtelen pattantál fel és a könnyeidet erőszakosan törölted le.

-És ti-mutatál a libára aztán a köréd gyűlt tömegre - Élvezitek ezt? Huh? Boldogá tesz mások fájdalma? -meggyötört tekintetedet a piocára vezeted aki csak meglepeten pislogot rád- Tudod mi a szánalmas? -léptél közelebb hozzá- Hogy annyira unalmas és szánalmas az életetek hogy mások életében vájkáltok. Több mint szánalmas ez a viselkedés. -mondatod után egykori barátnődre néztél- És te.... Elárultál. Biztam benned. Tudtad minden gyengeségem. Azt hittem végre lett egy igaz barátom akiben vakon megbizhatok-eredtek meg könnyeid- De tévedtem. Ti csak arra vagytok képesek hogy mások fájdalmával szórakozatok?! Ez bizonyitja hogy még a hozzád legközelebb álló személy is hátba szúrhat. Vigyázatok ne hogy ugy járjatok mint én-néztél végig a tömegen majd fogtad magad és elindultál a kijárat felé könnyeidet erőszakosan törölgetve. A folyosón csend honolt. Teljes sokba taszitotad őket. Kiálltál magadért vissza szóltál még sem lett jobb semmivel sem. Talán kicsit megkönnyebültél de ez nem fogja be gyógyítani a sebeket amiket ők okoztak.

Utad egy hídhoz vezetett. Fel másztál a korlátra majd behunyva szemeidet néztél le.
Könnyes szemekel álltál ott. Nem volt senki a közelben így könnyedén végett vethetél volna az életednek.  Nézted a mély kék vízet. A fejedben visszahangoztak a szavak amiket hozzád vágtak. Lelkileg gyenge voltál. Probáltad kibírni. Erősnek mutatni magadat még sem sikerült.

--Gyenge vagyok-suttogtad erőtlenül a korlátot szorongatva majd átmászva rajta néztél újra le.

-- Nem vagy az-halodtál meg egy hangot mire oda kapva a fejedet pillantotad meg nikit zsebre dugot kezekel közeledni feléd

--De....én már.... Belefáradtam-felelted teljesen megtörten

--Ha leugtasz szerinted minden jobb lesz? -kérdezte kicsit megemelve hangját ami meglepet -Nem. A szüleidre nem gondolsz? Képes lennél abban a büntudatban itt hagyni őket hogy megmenthetek volna de nem tudtak? Hogy észre veheték volna hogy baj van de még sem vették?

-Én......

--Ha leugrasz tényleg azt mutatnád a világnak hogy gyenge vagy. Az élet olyan mint egy túlélő show T/N....Vagy megprobálod túlélni vagy meghalsz. -lépkedet óvatosan közelebb majd nyújtota a kezét egy lágy mosolyal

--Nem kérek a sajnálatodból niki-mondtad ridegen -Megaláztál. Ebben a világban már az is bűn ha valaki szerelmes? Tehetek róla hogy pont neked kellett lenned annak a fiúnak? -kérdezted sokal inkább magadtól.

-Ez nem sajnálat, csak szeretnék segíteni. Tudom milyen érzés. Én is átéltem amit te. Megértem ha nem hiszel nekem. És ha nem is bizol. De kérlek had segitsek-mondta szinte könyörgöt

--Tudod milyen érzés? Honnan tudnád? -nevetél fel gúnyosan

-Velem is megtörtént mind ez. Én is pontosan ugyan ott álltam mint te. Mikor viszont megtetem volna tudod mi történt?.... -kérdezte mire kiváncsian kérdezted meg hogy mi- Eszembe jutott a családom. Az álmaim. A barátaim. Ha meghalok velük mi lesz? Az álmaim amikre úgy vágyok elvesznének. Kérlek T/N ad ide a kezed-nyujtota a kezét egy ideig hezitáltál majd sóhajtva de végül belecsusztatad sajátod ő meg karjaiban áthuzot a korláton és le rakott a földre.

--Akkor még is miért aláztál meg ha ... Most meg segíteni akarsz-értetlenkedtél amire csak elmosolyodot meg fogva a kezedet amit döbbenten néztél végig

--Tudod hogy ha zsarolnak nincs választási lehetősége az embernek. Nem tehetem mást. Hid el megbántam. De ha nem is hiszed el nem baj. -szégyenlősen tarkojára simitota a kezét majd mosolyra huzta telt ajkait -Adj egy esélyt hogy bebizonyitsam bizhatsz bennem és hogy valójában kedvelek téged-félve nézett szemeidbe te meg kikerekedet szemekel néztél rá de mikor kezdet bizonytalan lenni elmosolyodtál

-Legyen -örömében egy hatalmas mosolyal ölelt magához amit még mindig sokoltan viszonoztad.