Amikor túrnén vannak

Unottan fújtál ki egy adag levegőt és a tvre sem koncentráltál annyira. Azt sem tudtad pontosan mi megy a tvben csak bekapcsoltad, hogy  a gondolataid ne terelődjenek más valakire aki most nincsen ott veled. Nikiéknek túrnéra kelett mennie te pedig már az első napon üresnek érezted magadat nélküle. Hiányzot neked. Minden nap felhivot és beszéltetek de az esetek felében már félig aludt. Videohívásoztatok amikor ideje engedte de akkor is majd nem, hogy bealudt. Te pedig nem akartad, hogy miattad ne tudjon koncentrálni. Az utobbi hetekben viszont nem kereset és te sem őt. Nem tudhatad mikor mit csinál. És igaz nehezen határoztad el de úgy döntötél inkább űzenetet írsz neki és nem hívogatod feleslegesen amikor tudod úgy sem tudja majd felvenni. Emlékszel niki az első pár hétben olyan izgatot volt a túrnéja miatt. Ez az első hosszabb túrnéja küldföldön és megmosolyogtatad mennyire bepörgöt és mennyit volt képes beszélni csupán erről. Fontos volt neki és elmesélte mennyire tart is attól, hogy valami nem úgy sül el ahogy ő azt akarja.

Mesélt a félelmeiről. Hogy akármennyire is tölti el boldogságal úgyanakkor az is benne van a pakliban, hogy fél és tart ettől az egésztől. Próbáltad biztatni de te sem tudtad szavakal kiölni a benne lévő félelmet. Neki kellet leküzdenie és akármennyire is akartál most melette lenni és biztatni nem tudtál ott lenni.

Három hete nem látad őt. Nem halodtad a nevetését. Nem látad a mosolyát csak képernyőn keresztül látad ahogy a színpadon áll és mennyire boldog ahogy énekel és táncol.  Nem érezheted a finom illatát csak a pulcsikon amiket itt hagyot mert szerete rajtad látni ahogy azokban flangálsz.  A napjaid úgyan olyanok voltak.  Egyhangúak amiket niki tett színesé és élvezetesé. Megrémiszt mennyire fügsz tőle. Mennyire a függője lettél de képtelen vagy nélküle élni. Neked ő olyan volt mint egy drog. És sajnos hetek ota nem kaptad meg a szükséges adagodat. Sorozatokal akartad elterelni a figyelmedet de akaratlanul mindig a telefonodnál kötsz ki és a fekete képernyőt lesed. Hátha ír neked vagy keres.

Megérteted őt hiszen nem ért rá. Csak piszkosul hiányzot neked. Az ölelése. Hogy ott van meletted és karjaiba zárva megnéztek egy filmet. Hogy elmentek kettesbe sétálni vagy csak a melkasán fekve halgatod a szíverését.

Megilyedtél amikor halodtad a kilincset lenyomodni. Féltél, hogy egy betörő az aki esetleg kiakar rabolni. Nikinek van kulcsa a lakásodhoz és amúgy is még tart a túrnéjuk. Így ez nem lehet ő. A konyhába rohanva felkaptál egy serpenyőt majd remegve vártad, hogy a kilincs lenyomodjon és az ajtó kinyíljon. A vilany felkapcsolodot te pedig továbbra is egyhelyben áltál a serpenyőt szorongatva.

-T/n? Miért van egy serpenyő a kezedben? - amint megpillantotad nikit amint lerakja fekete sport táskáját és értetlenül néz téged. Könnyes szemekel dobtad le a serpenyőt ami hangosan kopanva eset a padlora. Viszont téged csak niki foglalkozatot. Azonnal karjaiba veteted magadat és nyakába fúrva a tekintetedet átölelted derekát.

-Annyira hiányoztál niki- hüpögtem szoritva a kabátját a hátánál. Kicsit később éreztem meg karjait köréd fonodni és amint magához ölelt te még jobban elkezdtél sírni.

-Te is nekem. T/n.- érezted hangján, hogy elmsolyodik- Annyira hiányoztam, hogy egy serpenyővel lested az ajtót mikor lépek be rajta? - jegyezte meg szótakozotan útolsó mondatát de téged most nem érdekelt megjyegyzése.  Beszívtad finom illatát amire régóta vágysz és még jobban szoritotad magadhoz. Eltolt magától majd arcodra csúsztata  nagy meleg tenyerét újaival pedig le törölte meleg könnyeidet.

-Hogy hogy itt vagy? Tudtomal a túrné még nem ért véget- néztél rá kérdően mire széles mosolyra húzodtak ajkai és közelebb hajolva nyomot egy puszit a homlokodra

-Az utolsó napokat város nézésel töltötük volna de én már nem bírtam nélküled. Szóval a menedzserem elengedet- mesélte el,  neked pedig a hasadba éledezni kezdtek a szunyadó pillangok ahogy a szemeibe néztél

-Hiányoztam igaz? - vilantotál szórakozot mosolyt oldalra bilentve fejedet

-Mindenap- válaszolta vigyorogva - Sajnálom, hogy nem írtam t/n. Hid el, hogy akartam de nem tudtam. - nézet bünbánoan majd lehajtota a fejét.

-Nem haragszom miatta niki. Nem kell semmiért a bocsánatomat kérned- ráztad meg a fejedet amire elmosolyodot majd két keze közé vete arcodat amit kicsit össze nyomot

-Nincs nálad jobb barátnő- engedte el az arcodat de az egyik kezét ott felejtete.

-Tudom- mosolyodtál el önelégültem amire felnevetet majd ahogy lassan maradt abba nevetése úgy hajolt közelebb. Az te nevetésed is abba maradt és hagytae, hogy niki lassan ajkaidhoz érintse puha ajkait.

- Ez is hiányzot- hajolt el majd sóhajtot fel - Most pedig ideje elkényesztetned a barátodat. Tudod nagyon fáj itt-mutatot a szívére mire csak szemet forgatál és hagytad, hogy beljebb jöjön és levágja magát a kanapéra fejét pedig hátra vese.

-Tényleg? - döntötee oldalra fejedet picikét ahogy a fiúra néztél. - És mit tehetek az én kedves barátomért?- keresztezted kezeidet meleid alatt a szinészkedő fiút nézve.

-Esetleg csinálhatnál olyan finom sütit amit mindig szoktál. Azok olyan finomak voltak- csilantak fel szemei gyermekien amire elmosolyodtál.

-De csak ha segitesz- teted csipőre kezeidet. A fiú csak hátra vetete a fejét majd úgy nézet rád fél mosolyal ajkain.

-Mert olyan pici vagy, hogy nem tudod le venni a polcról a lisztet? - kérdezte meg gúnyosan kezével lazán beletúrva puha fekete tincseibe.

-Ezért meghalsz- emelted rá fenyegetően az újadat majd útána eredtél amikor nevetve felállt a kanapéról és futásnak eredt a lakásban.

De be kellet látnod még ez is hiányzot. Hogy az idegeidre menjen. Hogy piszkáljon és provokáljon. Mert így szereted őt. Nikit.

Nem tudom kikért egy aranyos nikis részt de megjelölöm ha ír. Mindenesetre remélem tetszet.

Kétjetek bátran.

안녕!