Minden egy pillantásal kezdődöt. Nem gondoltam volna hogy ennyire mélyrehatoló lesz, hogy onnantól kezdve csak az ő tekintetét kerestem a szünetekben. Voltak közös óráink még is olyan távolinak tünt. Mintha egy elérhetetlen csillag let volna az égen, amiért hiába nyújtozkodok nem tudom elérni. Ő is ilyen volt. Egy csillag akinek a mosolyal oly fényes hogy elég csak rá néznem és már is rám ragad az a mosoly amivel néz az emberekre. De vajon ki is volt ő nekem? Áh meg van....egy fiú akivel nem beszélek. Aki rideg velem. Aki lenéz aki megaláz aki beszól és aki a volt barátnőm barátja. Annak ellenére hogy én mutatam meg neki jungwont elég hamar elcsavarta a fejét. Vele kedves volt, gondoskodó és boldog gond mentes párnak is tüntek. Mint akiknek nincsen problémája. Nem is tudják hogy miközben ők boldog pároként éltek addig én szendvedtem miattuk. Az ők boldogságuk volt az én fájdalmam fő forrása.

Akármilyen rosszul is érzem magamat emiatt egy hang a fejemben arra vár hogy szakitsanak. Hogy végre engem is észre vegyen. Hogy ne bántson hanem kedveskedjen. De tudtam erre hiába várok ugyan is ő és én két ellentét vagyunk.
Hiába hívnak szépnek a suliban még is mit sem ér a szépség ha jungwon elvárásainak nem felelek meg.

--T/N hát még is eljőttél?-csillantak fel chaen szemei ahogy kinyitota nekem a háza ajtaját. Bevallom nem volt kedvem a bulihoz csak jungwon miatt vagyok itt. Viszont nem bántam meg ahogy baratnőm vidám szemeibe néztem.

--Igen, végül meggondoltam magamat-léptem be kezeimet birizgálva zavarttan.

--Csak...nem miatta?-kérdezet rá félve mire azonnal rá kaptam a tekintetemet majd szomorú mosolyal bolintotam egyet. Utálom hogy minden csak is róla szól.

--Ya! ne vágj ilyen képet még rád nézni is fáj-simitot vállamra majd kezemet megragadva ráncigált át a nagy tömegen egészen a konyhába ahol egy alkoholos üveg felé fordult

--Utálom hogy nem tudok tovább lépni-fakadtam ki majd mikor barátnőm szomorúan felém fordult egy poharat nyújtva felém amit azonnal elfogadtam és bele kortyoltam.

--Amugy....ő nincs itt-könyökölt a pultra

--Ma nem fogok rá gondolni-csaptam a poharat a konyha pultra hogy majd nem eltört, barátnőm csak elmosolyodot majd az üres poharat teli töltöte alkoholal.

-Ez a beszéd-emelte a saját poharát felém hogy kocintsunk, felemeltem poharamat majd kocintva huztam le az egészet.

Nem számoltam mennyi alkohol csúszik le a torkomon csak élvezni akartam az estét. Csaj hogy a fület levegő kezdet nyomasztani és barátnőmet idő közben elragadta egy felsőbb éves hallgató ezért vállat vonva ragadtam meg egy félig üres vodkás üveget majd ide oda dölöngélve de kimentem a kis kertbe és levágtam magamat az üresen álló hinta ágyra. Örültem hogy ő nincs itt. Szabadabbnak éreztem magamat.

--Elég lesz-akadályozta meg egy kéz amikor kortyolni akartam egyet az üvegből-Igy is eleget ittál-mondta szemrehányóan. Bambán néztem fel rá majd hevesen verő szível fordultam el ahogy jungwon nézet rám ridegen.

--Szállj le rólam...amugy is...mit érdekel ez téged? ha inni akarok akkor iszok ebben nem állithatsz meg-makogtam enyhe nyelv botlásal majd felálltam és elindultam a kerités felé ahol rengetegen cigiztek majd az egyiktől kértem egyet aki adott is csak mikor rá gyújthatam volna jungwon kivette a számból és ketté törte azt.-Halod mit művelsz?-kérdeztem kikelve magamból mire megragadta csuklomat  majd közel hajolva hozzám nézet rám mérgesen

--Ne merj ellenkezni, én sem jó kedvemből segitek hanem mert a barátnőd meg kért rá-forgata meg szemeit amire  kirántotam kezemet szoritásaból idegesen.

--Nem kell segitened csak mert ő megkért rá. Inkább menj ne hagyd egyedül a drágát a végén magányos lesz-vágtam a képébe gúnyosan majd hagytam faképnél.  Lehet az alkohol hatása volt. 

A tánc parketre meneteltem majd be állva középre kezdtem el ringatni csipőmet és az sem érdekelt amikor valaki mögém lépet és kezét csipőmre rakta, ágyékát a fenekemnek lögte de nem állitotam le és pofoztam fel nem inkább még jobben hozzá dörgölöztem.

--Tetszik az illatod-suttogta fülembe érzékien még jobban magához huzva. Ajkaimra haraptam majd csipőmet ide oda mozgatam amég valaki el nem rántota mögülem.

Ismét ő volt az. Jungwon...ha tudnám most mi lelte. Sokat ivot volna? De hiszen józanak tünik.....

Behuzva a fiúnak egyet kapta rám a tekintetét majd felém irányulva újra megragadta csuklomat majd magával kezdet el huzni. Át vergedtünk a nagy tőmegen majd fel a lépcsőkön de  hirtelen lefékezet amikor megláta baratnőjét és behuzot az egyik kis szertárba ami nem volt a legnagyobb. A falba préseltem magamat megprobálva minél messzebb kerülni a fiútól aki az ajtón kukocskált kifele.

"Jungwon beszéljük meg! Itt vagy?-"sétált el a szertár előtt.

Összevesztek volna? Meglepő.

--Már megint mit csináltál? Huh?-mértem üteseket mellkasára idegesen-Olyan jól érezten magamat lent a táncparketen ha nem avatkoztál volna bele-duzzogtam de megragadta csukomat majd közelebb lépet hozzám ugy hogy éreztem leheletét a nyakamon.

--Jól? Azt mondod jobban tetszet amit csinált mint ez?-fogot derekamra majd huzot közelebb magához és hajolt közelebb hogy ajkai épp hogy érinteték az enyémet. Szemeim kikerekedtek majd probáltam eltaszitani a mellkasától fogva de nem ment.

--I-Igen-dadogtam -Annyra gyülőlek jungwon-suttogtam közénk nagyot nyelve

-Én viszont az ellenkezőjét tapasztaltam-mosolyodot el aranyosan ami ledöbbentet ő pedig ezt kihasználva hajolt lágyan ajkaimra amit a pillanatnyi sok miatt nem viszonoztam, de észbe kapva mozditotam meg ajkaimat majd fontam kezeimet nyaka köré és túrtam a puha hajába.

--Szakitotam a baratnőmel mert rájöttem téged szeretlek T/N...kérlek szeres engem-motyogta miután elvált tőlem, széles vigyoral huztam magamhoz közelebb majd tapadt válaszul most én ajkaira.