Rég volt rész szóval hoztam egyet nektek. Remélem tetszeni fog.

Mindenkinek jól telik a nyara?

- T/N! Már megint elaludtál az órámon. Az igazgatóiba! Most azonnal! - zengett fel min professzor ideges hangja a teremben mire csak ásítva felálltam majd meghajolva kimentem a teremből.

Nem direkt aludtam az órán csak a bátyám idióta haverjai tehetnek róla. Mivel sok barátja van a hétvégén de van, hogy egész héten a lakásban lógnak és focit néznek vagy éppenségel bulit tartanak a szüleink nagy örömére. Ők ilyenkor mindig nincsenek otthon de nem mintha izgatná őket egészen addig amég semmilyen törékeny tárgy nem sérül. Nem volt bajom a bulikal hiszen jómagam is szeretek olykor kimozdulni a konfordzónámból és kiengedni a gőzt.

Nekem egyetlen egy emberel volt bajom még pedig Yang Jungwonal. A bátyám egyik legjobb barátjával. Egyszerűen irritáló és baromira idegesitő. Mindig találkozok vele mivel mindig áthívja a bátyám. Miattuk viszont lassan aludni sem tudok. Nincsenek rám tekintetel hiszen nekik mit sem számít, hogy nem tudom rendesen kipiheni magam a bulijaik miatt. Mikor pedig lányokat is áthoznak? Akkor egyenlő minden a pokolal. A bátyámal nem lehetett beszélni mert őt csak a szüleink tudnák megrémiszteni ezért én vagyok az ünneprontó hugica aki mindig csak aludni akar és véget vetni az ő mókájuknak.

Ma reggel is fáradtan keltem és ha így haladok az átlagom az eddigieknél is rosszabb lesz és törzshelyemé válik az igazgatói iroda. Jungwon és a bátyám lassan majd nem hét éve ismerik egymást ami azért egy eléggé hosszú idő. Hihetetlen hogy eltudtam viselni ilyen sok ideig.

-Mi van T/N? Megint randevúd volt a dirivel? - gúnyolodot jungwon a szemközti falnak dölve lazán hátával. -Biztosan izgalmas lehetett- mosolygot önelégülten ami kezdte felvinni az agy vízemet.

-Az volt- bólintotam keményen- Ha megbocsántasz- bicentetem majd el is indultam volna ha nem nyitja ki a száját újra.

-Fáradtnak látszol nem akarsz aludni egy kicsit?- idegesen fordultam a jót mosolygó férfi felé és indulatosan elé lépve böktem mellkasára

-Nem lennék ennyire fáradt ha méltóztatnátok a bátyámal máshol bulikat rendezni- a fiú csak elmosolyodot majd kezemre fogva megakadályozta, hogy újra a mellkasára bökjek.

-Ha lejönnél néha te is jót szórakoznál- hajolt közel hozzám, arca vészesen közel volt az enyémhez annyira, hogy éreztem mentolos leheletét a számon de nem riadtam vissza és tartotam vele a szemkontaktust.

-Hogy akkor is a fejedet kelljen bámulnom? Kösz de nem- feleltem mérgesen majd kihúzva kezemet elindultam a folyosón de a fiú hangos nevetését még halodtam magam mögött.

A nap hamar eltelt én pedig már alig vártam, hogy lefeküdhesek aludni. A szemeim már a buszon haza felé csukodtak lefele. Alig bírtam ébren maradni és ez mind a bátyám és az irritáló haverjai hibája. Belépve a lakásba nem köszönve senkinek a szobámba vettem az irányt ahol egyből az ágyamra vágodtam még az ajtómat sem zártam be.

-Húgi haza értél? - jelent meg az ajtómban a bátyám mire a párnámba motyogtam a választ- Ma este bulit tartok. Nincs kedved lejönni egyszer az életben? A barátaim szívesen meg ismernének meg amúgy is jungwonal ahogy láttam eléggé kedvelitek egymást- azonnal hátamra gurulva felültem az ágyon majd fortyogva néztem a lazán az ajtófélfánal dölt bátyámra.

-Kedveljük egymást? Ki nem állhatom. A barátaidra pedig nem vagyok kiváncsi. Csak aludni akarok. Olyan nagy kérés ez? - suttogtam az utolsó szót majd sóhajtva vissza vágodtam az ágyamba fejemet a párnába hajtva.

-Miért kell mindig ennyire ünnepróntónak lenned? Örülnék ha legalább egyszer lejönnél, hogy megismerjenek. Annyit meséltem rólad, hogy szeretnének megismerni. - fújtatot majd kiment a szobámból becsapva maga mögött az ajtómat.

- Ne csapkod az ajtómat! - kiáltotam ki de válasz már nem jött de nem is vártam.

Fújtatva tapasztotam a fülemre a párnát mert a lentről fel hallatszodó zene miatt nem tudtam megint elaludni. És az se segített sokat, hogy a párnát a fülemre tapasztottam. Sóhajtva dobtam a párnámat a szoba végében majd ültem fel az ágyon és dörzsölten meg a szemeimet. Kimerült voltam és ahogy eljött a reggel, hogy elinduljak a suliba csak még rosszabb lett minden.  De ugye a suli nem fog rám várni és így is sok hiányzásom van. Muszáj volt elindulnom. A ház katasztrofálisan nézett ki és csak elfintorodtam mikor megpillantotam a padlon az üres alkoholos üvegeket egy durex óvszer tasakal fűszerezve. 

-T/n? Igaz? - halodtam meg a nevemet a hátam mögül mire megfordulva egy eddig ismeretlen fiúval találtam szembe magamat.

-Igen T/n vagyok- bólintotam mire közelebb lépve elmosolyodott.

-A bátyád már rengeteget mesélt rólad. Jake vagyok- mutatkozott be kedvesen lazán hajába túrva egyik kezével- És meg kell hagyni nem túlzott amikor azt mondta nagyon szép vagy- bókolt egy csábos mosolyal ajkain mire elpirulva türtem egy kosza tincset a fülem mögé- Esetleg nem lenne kedv.....

-Jake! Mehetünk? - jött le a lépcsőkön jungwon egy fura mosolyal nézve mindkettőnkre majd megállva melettünk jake válára rakta a kezét. - T/N milyen volt az estéd? - kérdezte egy gúnyos mosolyal ajkain mire fintorogva forgatam meg a szemeimet.

-Mintha nem tudnád- flegmáztam majd hátat fordítva neki elsőként léptem ki a teremből és indultam el a suliba.

Az órák lassan teltek és már az első pár percben eltudtam volna aludni de nem tehetem. Gyengének éreztem magamat és bármit megadtam volna azért, hogy aludhasak egy órácskát, hogy legalább ne forduljak le a székről a fáradtságtól. Jungwon tekintetét a szünetekben magamon éreztem de még az ebédlőben is. Probáltam nem törödni vele és figyelmen kivül hagyni ami ment is egészen addig amég nem futotam össze vele a folyosón órák után. Már mindenki haza ment csak én voltam a folyosón mivel elaludtam az utolsó órán és mikor felkeltem már senki nem volt bent csak én.

-TN? Te hogy hogy még itt vagy? - halodtam meg meglepett hangját. Nem volt energiám veszekedni vele ezért csak ásítva és laposakat pislogva emeltem fel a fejemet, hogy rá tudjak nézni.

-Elaludtam az utolsó órán- vallotam be mire csak édesen felkuncogot.- Nagyon vicces- mosolyodtam el fáradtan- Mittatok és a buli mániátok miatt van minden- hangom gyenge volt és képes lettem volna állva elaludni annyira fáradt voltam. És semmit sem ettem ez is rá tehetett egy lapátal a dologra.

-Haza kisérlek- hagyta figyelmen kivül mondatomat majd ellenkezni sem hagyva megfogta a kezemet majd a kijárat felé kezdett el rángatni.

-Jungwon! Nem kell. Csak hadj- probáltam kihúzni karomat kezéből de nem hagyta és elrángatva a motorjáig megállt majd elengedte a kezemet. Az egyik sisakot felém nyújtota amit vonakodva vettem el tőle amit egy mosolyal díjazott. - Biztod jó ötlet ez? Nem akarok motor balesetben meghalni miattad

-Ennyire nem bízol bennem? - nevetett fel jóízűen- Ne aggódj! sokan utaztak már velem és eddig mind haza jutottak épségben- mosolygott nekem viszont grimaszba torzult arcom

-Hát persze, el is felejtetem mennyire népszerű vagy a lányok körében- forgatam meg a szemeimet mire felnevetett.

Végül felültem mögé a sisakot a fejemre húzva de hezitáltam, hogy átöleljem vagy sem. A fiú észre vette hogy nem karoltam át és vála fölött hátra fordult.

-Karolj át! - mondta miközben hátra nyúlt és megfogva két kezem előre húzta majd elengedte. Olyan puha volt a keze és érintése miatt libabőr futot végig testemen.  Hevesen verő szívvel karoltam át, jungwon pedig elinditóta a motort. Ahogy elindult szorosabban öleltem magamhoz a férfit és a fejemet a hátának döntötem.

Illata bekuszot szagló szervembe mire mélyet szipantotam és elmosolyodtam. A melettünk elsuhanó tájat kémleltem. Annyira bele feledkeztem a tájba, hogy csak arra eszméltem fel amikor jungwon leállítota a motort a házunk előtt. Elengedtem derekát majd leszálltam és levettem a sisakot a fejemről majd oda adtam a mosolygó fiúnak.

-Most meg min mosolyogsz ennyire? - fontam karba kezeimet melleim alatt felvonva egyik szemöldökömet kérdően.

-Rajtad- válaszolta egyszerűen- Aludj jól - intett majd egy édes mosoly kuszot arcára és felülve a motorjára elment.

Jungwon ezek után sokal kedvesebben bánt velem. Sokszor hazakísért és sokszor ebédelt velem. Még a bátyám barátjainak is bemutatott.  Sokszor kért bocsánatot amiért nem tudtam rendesen piheni és elmondta nem gondolta volna, hogy ennyire messzire mentek. A bátyám partyijai is elmaradtak. Nem tudtam hová tenni ezt a változást. Kivált az érzéseimet. Megvoltam róla győződve, hogy jungwon csak szekálni tud de kelemeset csalódtam benne. Ez a jungwon pedig egy szempillantás alatt érte el, hogy beleszeresek.

Nem tudtam mihez kezdjek ezekkel az érzésekel. Mert féltem elárulóm magam.  Ezért sem vettem fel mikor jungwon hívott.

-T/N hívtalak de nem vetted fel- lépet be a szobámba kopogás nélkül jungwon mire ilyedtemben majd nem lefordult az ágyról.

-J-Jungwon- dadogtam felülve az ágyon- Le merült a telefonom biztosan ezért- hazudtam szemrebenés nélkül. Viszont jungwon nem hitt nekem.

-A telefonod ott van a töltöben. Szóval miért hazudsz? - ült le az ágyadra mire nyeltél egyet- T/N?

-Én nem hazudok csak egy kis magányra vágytam- hazudtam újra de jungwon agyán nem tudtam túl járni soha sem. Most is tudta, hogy hazudok.

-T/n tudod, hogy nem tudsz nekem hazudni- rázta meg a fejét najd közelebb ült hozzám- Csináltam valamit? - simitot lágyan arcomra mire behunytam a szemeimet és reszketegen kifújtam egy adag levegőt.

-Semmit - válaszoltam majd levettem a kezét az arcomról.

-T/N! - nézett rám komolyan mire nyeltem egyet arcvonásai megkeményedtek és fejét oldalra bilentete- Tudod hogy nem szeretem ha hazudnak nekem. Kivált ha azt egy számomra fontos személy teszi

-Jungwon én... - kezdtem volna de nem jöttek a szavak ahogy szemeibe néztem. Elnémultam és képtelen voltam kimondani azt amit érzek.

-Folytasd- noszogatot most már egy kedves mosolyal ajkain

-Képtelen vagyok kimondani- hajtotam le a fejemet mire jungwon újaival felemelte államat majd aggódva cikáztak szemei egyémekben

-De mit? - kérdezte de mikor megszólalhatam volna a bátyám felkiabált jungwonak, hogy segítsen neki valamiben oda lent ezért bocsánatot kérve kiment a szobámból de az ajtó félig nyitva felejtete.

-Aish- túrtam a hajamba idegesen- Miért ilyen nehéz kimondani azt hogy szeretem?. - kezdtem el fel és alá járni a szobámban idegesen- Ki készülők

-Szeretsz? - megtopanva fordítótam a fejemet az ajtóm irányába ahol jungwon állt teljesen döbbenten. Még a vér is megfagyott bennem és a szívverésem felgyorsult.

-Persze- nevetem fel kínomban- Hiszen barátok vagyunk- mentem a nagy ablak felé majd álltam meg előtte és néztem ki rajta. Ajkaimat rágcsáltam és ezerszeresen fejbe vertem magamat.

-Mindent halodtam t/n- jött közelebb majd kezemre fogva fordított magával szembe- Ezért nem vetted fel a telefont? Komolyan ez volt annyira nehéz kimondanod? - cukolt édesen mosolyogva mire nagyra tágultak a szemeim

-Várj... Most nem az elutasitásodnak kellene következnie? - néztem rá nagy szemekel mire csak nevetve rázta meg a fejét- Nem akarsz elutasítani?

-Miért akarnálak t/n? Tudod mióta álmodoztam arról, hogy majd a barátnőm leszel? - tette fel a kérdést aranyosan összekulcsolta a kezünket- De én akartam bevallani neked elsőnek.

- Akkor ezekszerint megelőztelek- nevetem fel megkönnyebülten. Jungwon közelebb lépett hozzám mire felnéztem rá és lefagyva vártam mit tesz. Kezei derekamra csúsztak ezzel közelebb vonva magához. Automatikusan tekertem kezeimet nyaka köré, az ő tekintete pedig ajkaim és szemeim között cikázot. Közelebb hajolt majd megállt mintha arra várna, hogy el lökjem de mikor nem tettem meg egy mosolyal ajkain illesztete össze ajkainkat, hogy egy édes csókban részesítsen. Egyik tenyere arcomra csúszot a másikal pedig még közelebb vont magához. Ajkaink szinkronban mozogtak, kezemel pedig hajába túrtam ezzel kiváltva jungwonból egy morgás féleséget. A pillangók feléledtek ahogy éreztem ajkainak édes ízét.

-Szeretlek t/n- mondta mikor elhajolt és homlókunkat egymásnak döntöte

-Én is téged jungwon- lihegtem-

Hogy tetszett a "pink venom'?