Mint mindenkinek nekem sem könnyű az élet. Kicsiként mindig is azt akartam hogy felnőjek most viszont mikor már minden fontos döntést magam kell meghoznom és annyi problémámra megoldást találnom kezdem báni hogy hamar felakartam nőni. A felnőtté válás az élet része még is annyira nehéz.
Nehéz egyedül cipelni a fájdalmat és a terhet. A sebet ami a szívemen éktelenkedik és már senki nem tudja összeragasztani a darabkákat amik kisebb darabokra törtek. Ezt teszi veled a szerelem. Ha szerelmes leszel viseld el a vele járó szendvedést is. És lendülj át az akadályokon. 
Mindig oly könnyű azt mondani hogy "sajnálom" " Minden rendben lesz"  de ezek a szavak változtatnak bármin is? Esetleg képes bárki is átérezni a fájdalmad? Nem. Ezért sem szeretem mert értem hogy jobb kedvre akarnak deriteni de ezek a szavak oly kevések ehez.

Minden akkor kezdődöt amikor barátomat bemutatam legjobb barátnőmnek. Mind ahogy mindent megbeszélek vele azt akartam tudja ki az aki elrabolta a szívemet és jól kijöjenek egymásal hiszen mind ketten fontos személyek az életemben. Már első perctől fogva jól kijőttek aminek nagyon örültem.  De nem gondoltam jól át a dolgokat. Nem látam barátnőm igazi arcát. Lehet részben volt ő a hibás hiszen a szexhez két ember kell de álmomban sem gondoltam volna hogy a pasim megcsal a legjobb barátnőmel.  Sejtetem hiszen sokszor viselt férfi pólot amilyen a barátomnak is van de mivel sok férfivel volt dolga igy azt gondoltam valamelyiké. Sokszor voltam gyanakvó mikor megtaláltam hyori "h" betűs nyakláncát az ágyban kérdőre vontam de tagadta és ez egy hatalmas vitát szült. Amég én az egyetemen voltam addig ő felvite a legjobb barátnőmet a lakásunkra.  Ezek után egyre több minden utalt arra hogy vele csal meg és bár fájt be ismerni szakitotam vele és hyorival is megszakitotam a kapcsolatot hiába probálta kimagyarázni magát már késő volt.

Napok teltek el. Nem tudtam őszintén mosolyogni. Nem tudtam élvezni semmit sem. Szeretem. Lassan két éve együtt voltunk. Nem tudom hol ronthatuk el.  Hol mehetet fére ez az egész. Legalább szakitot volna velem de nem. Ő ehelyet titokban csalt azal akiben a világon a legjobban megbiztam. Lassan már olyan volt nekem mint egy testvér. De hátba szúrt. Még bevallani sem volt képe hogy tetszett neki  mostmár az exem.
Mérges voltam és haragudtam is magamra.

Elhaladtam egy Bungee jumping tábla melett ami igen csak megragadta a figyelmemet. Kiakartam probálni de sajnos ketten kell leugrani én meg egyedül vagyok. Hatalmasat sóhajtotam még egyszer a táblára nézve. Majd felnéztem ezel egyetemben pont ekkor ugrot le egy pár. Csak ámultan néztem még a számat is eltátotam. Nem kérdés mennyire leugrotam volna. Mindig is tériszonyos voltam de ezel akartam legyőzni ezt az egészet. Egyszer csak egy fiú lép mellém aranyosan mosolyogva.

-Leszeretnél ugrani?-jöt egy hang a hátam mögül mire megfordulva találtam szembe magamat egy fekete hajú fiúval.

-Nem-ráztam meg a fejemet hazudva mire felvont szemöldökel oldalra billentete a fejét.-Jó igen szeretnék-sóhajtotam megadoan majd újra felnéztem oda ahonnan le kénne ugranom. Nagyon magasan volt mire nyelnem kellet.

-Tériszonyos vagy?-fogot lágyan kezemre mire bolintotam ő meg kedvesen elmosolyodot-Nem kell félned, hid el élvezni fogod. Na?-tartota felém kezét, kicsit hezitáltam szemeibe nézve majd nagyot bolintva fogtam meg a kezét mire mosolyra huzodtak ajkai. Beálltunk a liftbe miután elintéztük a szükséges dolgokat majd toporogba vártam hogy felérjünk. Nem hiszem el hogy megteszem.

-Heeseung vagyok-ébresztet fel a melettem álló fiú hangja mire rá vezetem tekintetemet-Lee heeseung egy évfolyamra járunk-mosolygot rám

-T/N-mutatkoztam be én is-Ismerős voltál valahonnan csak nem tudtam honnan-nevetem fel kínomban mire elmosolyodot.

-Lehet azért nem ismertél fel mert nem mindig járok be az órákra-nevetet fel tarkojára simitva mire én is felnevetem majd mély levegő vételekel probáltam nyugtatgatni magamat. A lift egyszer csak megállt majd heeseung kezemre fogot és ki léptünk. Kezünkre siklot a tekintetem majd heeseung szemeibe néztem. Csak biztatóan elmosolyodot majd elindultunk előre.
Le nézni sem mertem, féltem meghátrálnék. Nem akartam.

Amég felszerelték a biztonságot nyujtó kötelet addig minden erőfeszitésemel azon voltam hogy inkább heeseung poloját tanulmányozam mint hogy lenézek. Heeseung mutató újával álamtól fogva felemelte a fejemet ezel arra kényszvheritve hogy szemébe nézek majd lágyan arcomra simitot.
-Miután leugrotunk utána van kedved egy közös sétához? -hajolt kicsit közelebb mire szemeim kikerekedtek de teljesen elkábitó illata nem engedte hogy meghátráljak.

-Nem tudom-fagytam le ahogy egyre közelebb hajolt arcomhoz

-Mond hiszel az első látásra szerelemben?-suttogta mire én csak nyelve egyet bolintotam szemébe nézve

"Készen állnak"?  -zökkentet ki az egyik ott dolgozó hangja mire heeseung rám kacsintot majd közelebb vonva testem fonta karjait körém majd meglökve magunkat ugrotunk le. Behunyt szemekel sikitotam teljes erőmből majd szoritotam magamhoz heeseungot aki csak nevetet.

Timeship:

Még mindig megsemmisülve álltam heeseung melett aki csak nevet sápadt énemen. Nem hiszem el hogy megtetem. Leugrotam és nem mellesleg egy fiúval akit nem is ismerek azon kivül hogy egyfolyamra járok vele. Egész helyes még azt is meg merek kockáztatni hogy az exemnél is helyesebb. Bizonyára népszerű a lányok körében és egy tucat lány fenheti rá a fogát. Hiszen ahogy mellete állok rengeteg lány nézte meg heeseungot engem meg kültek a pokolra a tekintetükel.

-Na akkor benne vagy egy közös sétában?-villantota ki rám fogát heeseung

-Miért velem akarsz sétálni?-fontam karba kezeimet-Nem is ismersz

-Lehet hogy nem ismerlek de ezen bármikor változtathatunk ha szeretnéd-fogta meg két kezemet majd csúsztata egyik tenyerét arcomra.

-Megérné az nekem?-nyeltem egyet miközben heeseung közelebb hajolt arcomhoz

-Ha rajtam múlik te lennél a legboldogabb nő ezen a földőn-suttogta közénk ami miatt a gyomromban életre keltek a pillangok amiket oly régóta éreztem már ezért hagytam hogy össze illesze ajkainkat és egy szendvedélyes csókban részesitsen.

-Szeretnék boldog lenni-motyogtam lihegve kinyitva szemeimet.

-Velem hid el az leszel. Első látás szerelem létezik. És én ezt mostmár biztosan tudom.-mosolygot rám majd nyomot egy puszit a homlokomra. Nem tudom menni fog ez vagy mi lesz a későbbiekben de hiszek abban hogy ezek a pillangok nem véletlen vannak a gyomromban és ez a férfi majd boldogá tesz. Hiszen mi veszteni valóm van? Egyszer élünk ezért én minden lehetőséget megragadok ahoz hogy boldog lehesek.

Remélem tetszik~~

Igyekeztem ügyelni a helyesírási hibákra. És élvezhető részel meglepni titeket.