A változás kedvéért ez a rész most több szemszögből írodot. Csak így tudtam kivitelezni de remélem elnyeri a tetszéseteket így is.

Életem leghosszabb oneshotja amit eddig írtam.

Jó olvasást❤

H_S_1234 heartuuu

Heeseung pov:

Az élet sosem könnyitené meg a dolgomat nem igaz? Miért is tenné? Sosem volt egyszerű semmi sem. Ahogy a szerelem sem. Szerelem egy csodálatos dolog de nem akkor ha van egy vetélytársad. A szerelemről annyi mindent mondhatunk. Annyi féleképpen jelemezhetjük. De nekem ami elsőnek eszembe jut róla az a szín tiszta őszinte odadás. Mert ha szeretünk valakit akkor nem léteznek határok. A szerelem vak. Éppen ezért szeretem bele T/N-be aki már a legelső találkozásunk napján lenyügőzöt, de nem csak a külseje fogot meg hanem a személyisége is. Egyszerűen nem találkoztam olyan lányal eddig akinek ennyire szép és tiszta lelke lenne mint T/n-nek. De valaki beleronditot abba a képbe.....Park sunghoon.

Park sunghoon....

Nem volt átlagos ember. Mindig is kilogót a sorból. Sosem kedvelt de okót sosem adot rá. Sosem magyarázta meg. Talán a viszály az oka. Utolsó gimis éveimben összetörtem a húga szívét. Nem direkt csináltam. Nem akartam bántani de akkor igen csak elvoltam telve magamtól. Azt gondoltam enyém az egész világ. Azóta viszont sokat változtam és ahogy az idő telt úgy vele együtt mindez már a múlt egyik darabja lett. Nem értem miért nem tudja elfelejteni. A húga boldog. Úgy halodtam már el is jegyezték de sunghoon ezek ellenére sem nyugodot bele. A szemében egy romlot ember vagyok. Egy gonossz ember. Én próbáltam megbeszélni vele a dolgokat, hogy a húgát nem akartam megbántani de nem értet a szép szóból. Számára nem voltak fontosabbak a családtagjainál ezért ha valamelyiküket bántot valaki az jobban teszi ha fut mert sunghoon ketté töri az erejével.

Emlitetem már, hogy nem egyszerű halandó mint én? Ez talán kimaradt. Mindig is furcsának találtam benne valamit. Valami volt az aurájában és a kisugárzásában ami nem tetszett amit másnak véltem. Nem tudtam volna meg ha egyik nap nem kaptam volna büntetést mert a barátaimal be grefitiztük a suli falát. A suli folyosóján lépkedtem amin senki nem volt és már sötétedet is. Az egyik terem ajtaja viszont nyitva volt és ismerős hangok halatszodtak ki onnan.

Mikor pedig benéztem azt hittem álmodok. Sunghoon aurája tiszta fekete volt és úgy irányitota T/n-t mint egy marionet bábut. T/n szeme teljesen elfehéredet egy percre, sunghoon pedig édes szavakat mondot neki. Felidegesitet amit látam. Nem mondom, hogy nem lepet meg amit odabent látam mivel mindig is furcsáltam sunghoont egy kicsit de hátra hököltem, hogy manipulálja az embereket. Sunghoon persze észre vet engem ezért elengedte t/n válait és egy fél mosolyal ajkain nézet a kikerekedet sötét tekintetembe.

-Heeseung! Mi szél hozot erre? Te is szeretnél csatlakozni? -gúnyolodot de az én figyelmem csak is egy személyre irányult aki ebben a pillanatban eset volna össze ha én nem kapom el a derekánál fogva.

-Mit csináltál vele? - emeltem szikrákat szóró tekintetemet sunghoonra aki lazán az egyik iskola padnak dölt fenekével.

-Egy óra és kiheveri. - vont válat még én karjaimba tartotam t/n törékeny testét- Tudod elég szép lány.....Kell nekem- szemei teljesen feketéké változtak amikor belenéztem. A düh teljesen átvete az irányitást a testem felett mikor meghalodtam mit mondot.

-T/n-t hagyd bekén- sziszegtem fogaim között amire hangosan nevetni kezdet. - Ő nem lesz a tiéd

-Úgy is az enyém lesz. Teljesen oda van értem- suttogta a szavakat amiket követően mosolyogva nevetet fel dühős arckifejezésem látán. Szemei újra sötétek lettek majd éreztem, hogy testemen végig fut a libabőr. Sunghoon tekintete pedig pár perc szemezés útán felvete az eredeti barna színt. - Furcsa. Rád nem hat az erőm- bicentete oldalra a fejét mosolyogva- Téged eddig is nehéz volt manipulálni mert nem döltél be neki- sóhajtot fel drámaian.

-Hagyuk ezt a melé beszélést- rivaltam rá majd néztem mélyen a irritáló férfi szemébe. -Mit akarsz t/n- től? Mert ha bántod én esküszőm.....- kezdtem de félbeszakitot. El lökte magát a padtól majd közelebb lépet hozzám vetve egy pillantást a karjaimba ájultan fekvő lányta.

-A lányt akarom- nézet komolyan a szemembe ezzel is nyomatékositva szavai komolyságát- És megszerzem. Ő csak is az enyém lesz. -elmosolyodot ezzel fokozva idegeségemet majd végig simitot t/n tökéletes arcán és kiment.

Ekkor tudtam sunghoon vetélytársam lett. Nem tudom, hogy azért mert szereti vagy csak, hogy engem bosszantson csinálja ezt. De tudtam, komolyan gondolja. És nem tágit emelől az élete árán sem.

-Hee figyelsz te rám?- ébresztet fel gondolataimból t/n gyönyörűen bársonyos hangja

-Igen. Persze. Csak elbambultam- vilantotam kínos mosolyt amire elmosolyodot- Mit is mondtál?

-Csak azt mondtam, hogy sunghoon közelében furcsán érzem magamat. Mikor melette vagyok úgy érzem nem tudom irányitani a testemet- nézet rám majd vete ajkai közé a szívó szálat és szívot bele. Az agyamat el lepte a fokozhatatoan düh és nem sok választ el attól, hogy neki rontsak sunghoonak.

-Akkor miért lógsz vele? Én is itt vagyok-bityesztetem le ajkaimat tudva nem tud ellenálni nekem.

-Én nem tudom csak... - forditota el a fejét ami a vörös minden árnyalatát felvette. Felnevetem mert irtó aranyos amikor elpírul és még jobban tetszik, hogy miattam.

Nem engedhetek sunghoonak. Amit csinál az cseppet sem jó. Sunghoon ereje nem kis mértékű ezért is volt, hogy sokszor az orvosiban találok rá mert sunghoon használta rajta az erejét csak, hogy hamarabb megszereze a lány szerelmét de ez nem fair velem szembe. Sosem vetemednék ilyenre még ha erőm is lenne hozzá. Sosem befolyásolnám t/n-t még ha mentehetetlenül is szeretem.

T/n szemszög:

A szobám nappalijában idegesen ültem mert áthívtam sunghoont. Heeseung sokszor mondta ne tegyem de én valamiért még is késztetést érzek rá, hogy a közelébe legyek. Ha nem vagyok a közelében úgy érzem megfuladok. Mintha elvonási tüneteim lennének. De közbe furán is érzem magamat. Valahányszor vele voltam kis idő múlva mindig elájultam vagy elsötétült pár percre minden. Az aurája teljesen más és hívogat. Nem tudok neki ellenálni. Egyszerűen minden percben mikor vele vagyok meg akarom, hogy csókoljon. Megrémit ez az érzés.

- T/n- köszönt az emlitet mikor ajtót nyitotam majd szemérmetlenül végig mérte a hosszitót póloba bujtatot testemet- Nagyon dögös vagy - rekedtes hangja miatta libabőrős lettem és ahogy a szemébe néztem megint eluralkodot rajtam az a fura érzés.

-K- köszi- áltam odébb elszakitva a tekintetemet róla majd hátat forditotam neki-Kérsz valamit? Én megéheztem szóval ülj le addig amég készitek valamit- elindultam a konyhába majd előszedve a szükséges hozzávalókat az ételhez neki áltam valamit összeütni ha nem halom meg sunghoon hangját akinek izmos kezeivel hátulról átölel.

-Finom az illatod- jegyezte meg mire zavaromban el követem azt a hibát, hogy megfordultam karjaiban. Teljesen a pultnak szorultam úgy, hogy ő olyan közel állt hozzám. Nyeltem egyet majd elmentem volna melette de kezeit csipőm melé csapta el zárta a menekülő útat. - Hová hová baby? - suttogta mélyen a szemembe nézet én pedig elvesztem bennük. A fülem besipolt de nem voltam képes nem őt nézni. Ajkaim elnyíltak ahogy felnéztem a fiúra. Egyik kezével feljebb emelte álamat majd lepillantot ajkaimra. - Velem jobban jársz mint azal a halandóval. Neked én kelek t/n. Én boldogá tenélek és mindened meglene melettem- mosolygot rám majd hevesen tapadt ajkaimra amitől még forróbnak éreztem a levegőt de ajkaim viszonozták csókját. Az ajkaim égtek puha ajkai miatt a fejem pedig fájt de nem tudtam elszakadni édes ajkaitól. Olyan hével csókoltuk egymást, hogy mire feleszméltem már a pulton ültem sunghoont pulcsijától fogva közelebb tartva magamhoz. Egyik kezemel puha szőke tincseibe túrtam amire belemorgot a csókba és szinte tépni kezte ajkaimat. Azt hittem megfuladok annyira melegem lett. Kezei fedetlen combomra tévedtek amik szintén égtek de jólesően belenyögtem a csókba ezzel elszakadva tőle. - Így senki nem fog csókolni t/n. Csak én tudok ilyesfajta érzelmeket kiváltani belőled.

-Igen- gépiesen mondtam ki a szavakat és nyúltam is, hogy még többet kaphasak a fiúból aki miatt teljesen megbolodulok lassan.

-Olyan édesek az ajkaid, úgy érzem már most a függője lettem- hajolt el lihegve majd mosolyogva nézet lihegő énemre. Majd újra megszüntete köztünk a távolságot egyik kezével combomra markolva.

Fájt a fejem. Lassan nyitogatam szememet amit azonnal össze is zártam a fény miatt ami kiégete a retinámat. Nyöszörögtem egy sort de azonnal felültem az ágyon majd a fürdőbe mentem, hogy arcot mosak és felébredhesek a hideg víznek köszönhetően de szemeim kipattantak amikor megpillantotam a nyakamat. Ajkaim elnyíltak és szemeim tányér nagyságura nőttek döbbenetemben. Szívás nyomok. Baszki. Úgy nézek ki mint egy foltos kutya. Ezt alapozval sem tudom majd elfetni.

Gyengének éreztem magamat és nyúzotnak mint aki nem aludt legalább tíz éve. A kávé sem segített. A gyomrom nem is akarta befogadni a nedüt. A nyakamat nem tudtam elfedni mert az alapozó nem fedte el. És ki is fogyot. Magasnyakú pulcsim nem volt mert utálom őket. Szóval a mai napom furcsán szarul indult. Megakartam keresni sunghoont. Magyarázatot akartam mert bár emlékszem mindenre nem teljesen én voltam az tegnap este. Még is annyira kibaszotul tetszett az érzés, hogy úgy éreztem meg kell tennem. Egy hang a fejembe ezt suttogta. Akartam. De nem tudom miért.

-T/n? Minden rendben? Nagyon rosszul nézel ki- mért végig heeseung mire csak bambán bólintotam de tudtam nem veszi be. Tekintete a nyakamra tévedt majd szemei teljesen megváltoztak. - Haza kell menned. Ilyen állapotban nem maradhatsz suliban. Világos? Nem akarom, hogy rosszul légy- megfogta a kezemet érintésére pedig összerezzentem de nem húzodtam el. Jobban tetszet mint sunghooné.

-Aranyos vagy mikor aggódsz- pírultam el bágyatan felpislogva a fiúra akinek ajkain széles vigyor terült el szavaim halatán.

Heeseung pov:

Csak néztem ahogy t/n szemei lecsukodnak és megint az orvosiba kötök ki vele mert az az eszement sunghoon megint próbálkozot és én nem voltam ott, hogy megakadályozam. Sebes léptekel közelitetem meg a férfi házát majd dörömbölni kezdtem. Ezúttal behúzok majd neki. A férfi mikor ajtót nyitot és megpillantot csak egy fölényes mosolyal nézet rám ami végképp elvete a maradék önuralmamat. Becsaptam magam mögött az ajtóját és idegesen néztem a férfira.

-Lee. Micsoda meglepe..... - nem hagytam, hogy befejeze azonnal megragadtam a gallerjától fogva és erőset rántotam rajta.

-Igazán nem normális amit csinálsz- kiabáltam rá dühtől fortyogva de ő csak vigyorgot

-Mármint mi?- játszodta az ártatlant

-Hagyd békén t/nt. Világos? Csak tönkre teszed azzal amit csinálsz. Játszunk tiszta lappokal- löktem rajta egyet mire megtántorodva hátrált majd felnevetet.

-Dehát tiszta lappokal játszok lee- tárta ki karjait - Te vagy aki elhiszi, hogy t/n majd egy halandót választ majd amikor itt vagyok neki én. Park sunghoon

-Ne bízd el magadat sunghoon. Nem vagy te olyan nagy szám-sziszegtem majd idegesen hátat forditotam de szavai megállásra kényszeritetek.

-T/n nagyon jól csókol- kezeim ökölbe szorultak és állkapcsom megfeszült szavai halatán- Igazán szendvedélyes és tűzes- nevetet fel mire megfordultam és behúztam neki egyet ami következtében orrához kapot amiből megeredt a vér

-T/n nem tudja mit tesz mert manipulálod úgy ahogy a környezetedben mindenkit. Ha valóban tiszta lappokal játszanál akkor nem használnád fel az erődet arra, hogy megszerezd őt- köptem felé a szavakat majd elhagytam park házát egyenesen megközelitve t/nt aki ilyenkor az állatmenhelyen dolgozik.

Nem hagyom veszni a lehetőségemet. Mindent vagy semmit. Lépni fogok mert tudom. Érzem, hogy t/n szeret. A jelek ezt mutatják legalábbis.

Mikor beléptem és nem találtam sehol azt hittem hamarabb elengedték de az egyik lány közölte velem, hogy az öltözöben van és várjam meg. De én túlságosan türelmetlen voltam és ideges is ezért berontotam az öltözöbe figyelmen kivül hagyva a tényt, hogy t/nt kivül mások is lehetnek bent. De szerencsére csak ő tartozkodot a helyiségben.

-H-Heeseung? - dadogta lefagyva. Becsuktam az ajtót és sötét szemekel futatam végig a tekintetemet t/n testén. Melltartóban állt előttem mert pont akkor nyitotam rá amikor vette volna fel a pólóját. Görcsösen szoritota magához a pólóját fülig pirulva. Közelebb léptem hozzá majd lenéztem a lányra.

-Tetszel t/n. És azt akarom, hogy csak is az enyém legyél- suttogtam a szavakat mire még vörösebb lett az arca de felnézet rám kissé elnyílt ajkakal amik oda vonzoták a tekintetet és megnyaltam sajátjaimat.

-Én.. - makogta majd ajkaiba harapva pillantot el de én álától fogva kényszeritetem, hogy csak is rám nézen.

-Túlságosan is vonzódóm hozzád, hogy elengedjelek- folytatam egyre közelebb hajolva majd mikor látam hogy t/n szemei lecsukodtak mosolyra húzodtak ajkaim és összeilesztetem ajkainkat. Kivetem kezei közül a pólót és derekára vezetem kezeimet. Ő pedig nyakamköré tekerte kezeit. Csókja édes volt és úgy éreztem már most a függője lettem.

-Kedvelek hee- suttogta ajkaimra ami mégjobban feltűzelt a szívem pedig szárnyalt a boldogságtól.

Irói szemszög

Sunghoon amikor megpillanatota heeseungot és t/nt kézen fogva a düh teljesen elködösitete az elméjét. Veszitet ami bosszantota. T/n még a befolyása elenére is heet választota és sunghoon ezzel elvesztete a hatalmát felete. Mert nem tud olyan lányt befolyásolni aki mást szeret. T/n pedig fülig szerelmes lett heeseungba. Csak addig tudta irányitani amég halvány érzelmei voltak hee iránt.