Mélyen egymás szemébe néztünk Rexel, csoki barna szemei gyönyörűek voltak, és közben a balatoni együtt létre gondoltam, kicsit el is pirultam.  Még 6 évvel ezelőtt találkoztunk, amikor a víz alatt egymásba mentünk, én elkezdtem sírni mert össze koccant a fejünk kicsit, és nem volt kellemes. Apukám oda jött, és Alex anyukája is, majd kiderült, hogy a szüleink egy egyetemre jártak. Milyen kicsi a világ, nem? Azon a nyáron a Balatonon nyaraltunk pont úgy mint Alexék, ők azért mert haza látogattak, és hiányzott nekik a hazai tenger.  Azokon a napokon sokszor találkoztunk, együtt játszottunk, nevettünk és ettünk. Aztán elérkezett az utolsó nap. Elmentünk sétálni, közben találtunk egy jó kis eldugott helyet. Ott voltunk egy darabig, amikor kifogytunk az ötletekből, hogy mit csináljunk én előjöttem egy igazán jó tervvel. Mondtam neki, hogy láttam anyáékat csókolózni és mi is kipróbálhatnánk. És így lett meg az első csókom. Én akkor még csak 9 éves voltam, ugyanis október 12-én születtem, lehet ezt a csók dolgot egy 9 évesnek tudnia kéne, de én nem tudtam. Azt már nem tudom, hogy Alex hogyan állt ezzel. Mondjuk ez még nem is a legkínosabb dolog volt..

- Umm hahó! Én is itt vagyok! - mondta morcosan Re.

- Ohh, igen tudjuk! - néztem barátnőmre bocsánat kérően.

- Aha.. de Em? - 

- Igen?

- Alexet miért Rexnek becézted?

- Ohh! Hát mert akkor ilyen kutyusnak tűnt! Minden hova követett, szinte mindent megcsinált amit mondtam neki.
Ja, és tök jól hangzik, hogy " Alex a Rex"!

- Ez most komoly?!- csattant fel Rex.

- Most mi van? - nem értettem, hogy hirtelen mi baja van.

- Szerinted? Rexnek hívtál ezért??

- Hát igen..?

- Jó, jó! Most ez mindegy! Nekem azt kell elmondanotok, hogy milyen titokról van szó!!

- Figyi Re, minden titkomat tudod! Úgyhogy ezt is! Ha meg nem emlékszel rá akkor az a te bajod~

- Huu.. Tee! Ez most kom-

re éppen felakart robbanni amikor, a csengő megszólalt. Szerintem ennyire még soha nem örültem annak, hogy kezdődik az óra.

- Na, mint ahogy mondtam ez most kom-

Kedvenc emberem még mindig próbálkozott végig mondani a mondatát, de ezt már ő is tudhatta volna, hogy nem fog sikerülni.

- Hát ezt nem hiszem el, hogy nem tudom végig mondani!

Bár ezt elég halkan mondta, hisz a tanár jött be.

- Jó napot kívánok, Mókuskáim!

Mondta hihetetlenül jó kedvel a fizika tanár. És ebből tudtuk, hogy mi lesz... Felelés vagy röpdoga.. de inkább az utolsó eset. Már dőltem előre lefejelni az asztalt, hátha emiatt nem írunk, legalábbis én. A fizikához annyi közöm van mint kálomista embernek a szűz Máriához. 

- Na akkor kérem vegyenek elő egy- Ó hát ki van itt? Egy új diák? - fordult Rex felé, majd felmérte.

Az osztály könnyedén fellélegezett, hogy ma még se lesz doga. Mert Julcsi idén év elején jött hozzánk és akkor is elmaradt a fizika nagy része.

- Igen Tanárnő! Alexnak hívnak és nem rég érkeztem.

- Ó, értem! Mondja hol tartott fizikából az előző iskolájában?

Körbe-körbe járkálva kérdezgette az alapkérdéseket a tanár, aminek gondolom Alex nagyon örült. Mindenki az asztalon feküdt és vártuk, hogy vége legyen  mindennek. Mikor már kifogyott a kérdésekkel indult a tábla felé, hogy leadja az anyagot. Szél sebességgel írtuk a füzetbe az értelmetlen mondatokat számokat, és tudjam is én miket. És az osztály örömében majdnem elsírta magát amikor a csengő megszólalt. 

- Ennyi volt mára! Alexnek akkor mindenki megköszönheti, hogy elmaradt a dolgozat! Jó hétvégét! - mondjuk arról ne beszéljünk, hogy csütörtök van..

Elmerengtem, hogy Alex miért nézhetett az óra végén, lehet nem látta a táblát, esetleg a 6 évvel ezelőtti dolog miatt? Hmm?

- Em!
- Emm!
- EMMM!

- Mi? Huh? Mi? Micsoda? - zökkentem vissza a valóságba egy szempillantás alatt.

- Már vagy félórája szólítgatlak! Minden oké? - fordította el kérdőn a fejét.

- Ja! Persze, igen! Nincs semmi Re. - válaszoltam kicsit hadarva, rájöttem   Alex volt a fejemben és emiatt kicsit mérges voltam magamra mert megígértem, hogy nem fogok rá gondolni..

- Akkor meg minek nem tudtál válaszolni? Huh? - értetlenkedett barátosném.

- Hát mert elbambultam, meg máson gondolkodtam. - hirtelenben nem tudtam mit mondjak.

- Na és min gondolkodtál? Talán rajtam? - Rex elvigyorodott miközben ezt mondta.

Bevágtam egy durcás pofát ami azt jelentette" még álmodban se".  De lehet ezt nem vette be ugyanis éreztem az arcom kezd pirossá válni. Ezért elfordultam, úgy csináltam mintha innivalót keresnék Re táskájában. Ez persze gyorsan megbukott mert nála nem volt még olyan se amit úgy hívnak, hogy palack. A táskám pedig Alex oldalán volt. Ez nagyon szupi. Nincs mit tenni, a táskám felé fordultam és az italomat vettem volna ki amikor Alex az arcomba nyomott egy üdítőt. Málnás kubu..? 

- Kis korodban ez volt a kedvenced, legalábbis mindig ezt ittad. - bújt ki a palack mögül Alex egy nagy vigyorral a képén.

- Igen, ez volt. Köszönöm? De erre, hogy emlékszel?? 

- Nehéz elfelejteni, mert folyamatosan nekem adtad az üres üvegeket, azon kívül sírtál amikor nem kaptál, kész traumát kaptam tőle!

- Bocsiii! - néztem rá sajnálkozóan.

- Semmi baj, legalább van min nevetni.

- Khmm! - szegény Re megint ki lett hagyva egy kicsit úgy látszik..