Az ágy szélén ültem, már teljesen elkészültem, de egyszerűen nem akartam felállni. Csak ott akartam maradni, este túl sokáig voltam fenn, ugyanis bekellet fejeznem egy beadandót, amit elfelejtettem mint mindig. Hátra dőltem és lehunytam a szemem. Csak még 5 perc, gondoltam magamban, de nem volt annyi időm mert hallottam, hogy valaki szinte ordítja a nevem a földszintről. Egy nagy levegőt vettem majd kifújtam szép lassan. Erőt vettem magamon és felálltam, majd elcsoszogtam az asztalomhoz és az egyik fiókból kivettem egy fájdalom csillapítót mert majdnem ketté ment a fejem, valószínűleg a kevés alvás, dehidráltság miatt. Lenyomtam egy kevés vízzel majd, indultam az ajtó felé, az persze recsegve nyílt ki, ugyanis szeretett apám még mindig nem olajozta meg, nekem meg nem engedi, hogy megcsináljam, kész röhej. A pulcsim ujját jól lehúztam, és kiléptem az ajtón, persze a reggelemet úgy lehet elrondítani ha a barátnőm,  Rachel üvöltő hangját meghallom.

- Aaaahh, Emma!!! Gyere máár!! - Na mit mondtam, mintha valami radar lenne, ha meghallja, hogy jövök már is kiabál.

- Jól van naa! Miért ordítozol??

- Mert késésben vagyunk talán?? - A lépcsőn menet megálltam, ezzel össze zavart, az nem lehet, hogy már ennyi az idő! Far zsebemből kikaptam a telefont, olyan egyenes vonalba ment a szám mint nem is tudom. Az arcomat ellehet képzelni. Ez a " most komolyan ilyen hülye vagy? " arc. Gyorsan válaszoltam neki, kicsit lekezelően.

- Mi? Miről beszélsz? 7:15 van. Tíz percre van a suli és 8ra kell beérni! Re, ne legyél már paranoiás!

- De te ezt nem érted. Új gyerek jön ma és kíváncsi vagyok, hogy fiú vagy lány!

- Attól, hogy bemegyünk előbb ő nem lesz ott hamarabb. - folytattam utam, közben magyarázva Renek.

- Jóó, lehet igazad van. - ezt is kevésszer látni, hogy Re beadja a derekát és nekem adja az igazat.. Mondjuk azért vágott egy durcis képet, akaratom ellenére is elmosolyodtam ezen.

- Na de látom elkészültél Em! Akkor mehetünk is nem? 

 Épp akartam olvadozni mennyire szeretem meg minden, de ez a mondat megölte a kedves hangulatomat. Még nem is ettem, és így menjek?

- Néha nem tudom, hogy miért lettem egyáltalán a barátod. - suttogtam, az orrom alatt. De érte mindent.

- Hmm? Mondtál valamit Em?

-Nem, nem semmit. Menjünk inkább.

Nagyon pontosak voltunk mert pont nem késtünk el, 7:55-re beestünk az iskolába. Persze megint Re volt a ludas, menet közben meglátott egy cicát, és előjött belőle az öreg macskás néni. Állítom, hogy 100 macskája lesz még a harmincas éveiben. Mondjuk én is agyon simogattam szerencsétlen állatot. Utána még rájött, hogy beakar menni a boltba fagyit venni meg még néhány édességet.  Közben én is vettem egy csokis jégkrémet, plusz egy sebtapaszt. A célunkat elérve az osztály terembe rohantunk, mert mi van ha már ott van az új diák? Kinyitottuk az ajtót és körbe néztünk, de új arcot nem láttunk. Majd illedelmesen köszöntünk.

- Jó reggelt!

- Jó reggelt! - mondtuk egyszerre Revel. Persze senki nem válaszolt vissza mert punnyadtak vagy csak lusták voltak.

A tanár bejött az ajtón rögtön utánunk. Ami kicsit meglepett hisz még 5 perc vissza van a csöngőig és általában 10 percet még szokott késni.
Gyorsan leültünk a helyünkre és Re majdnem felrobbant az izgatotságában, hogy lesz egy új osztálytársunk.

- Jó napot kívánok mindenkinek. Kérem üljenek le! Mint ahogy tudják új diák érkezik ma. Viselkedjenek, és mutassák meg neki az iskola épületét! - határozott hanggal jelentette ezt ki nekünk a tanár. - Kérem jöjjön be Alex!

Recsegve kinyílt az ajtó és belépett rajta Alex.

- Jó reggelt kívánok! - Egy magas, jó képű fiú lépett be a terembe. Nem akartam hinni a szememnek, ő fog ide járni? Kész modell a csávó!

- Kérem jöjjön ide! Mutassa be magát pár mondattal. - mondta a tanárnő.

- Engem Sanz Alexnak hívnak. 16 éves vagyok, és nemrég költöztünk ide a városba.

- Rendben, ennyi elég lesz kérem üljön Emma mellé! - a tanárnő utálja ha valaki más beszél, emiatt gyorsan elcsitította a gyereket.

Aztán észbe kaptam, mellém akarja ültetni! Pont mellém? De miért, én elvagyok itt egyedül Revel, tudtam, hogy rossz ötlet kihagyni azt a helyet! Az utolsó sorban ülünk és Re egy fiú mellé akart ülni, de az nem lett volna megvalósítható ha teljesen a fal mellé ülünk. Emiatt nekem kell szívni, engedjük el szerintem.

Alex elindult az ülőhely felé majd lepakolt. Nem szólt semmit egész óra alatt. Örömömre kicsöngettek és már javasolni akartam Renek, hogy üljünk máshová. Gyorsan Re felé fordultam csak az volt a baj, hogy ő Alex felé..

- Szóval téged Alexnek hívnak igaz?? - Re izgatott hangját hallottam.

- Umm, igen. És téged, hogy hívnak?

- Engem Rene- mármint Rachelnek. A melletted ülőt pedig Emmának.

- Oo, értem. Örülök, hogy találkozunk újra Emma! - mosolygott rám kedvesen.

- Huh?.... - néztem bambán rá, hogy ezzel mit értett.

- Emma!! Te ismered őt??! - kiáltott fel Re csillogó szemekkel.

- Várj? Mi? Nem! Nem ismerem! Te ismersz engem??

- Um, persze.. Mármint az nem létezik, hogy te nem ismersz engem! Ne mondd, hogy nem emlékszel rám!- emelte fel kicsit a hangját és meglepett arccal nézett rám.

- Hát bocs, de nem..

- Akkor egy kis emlékesztető! 6 évvel ezelőtt a Balatonon találkoztunk. Rex becenevet adtál nekem, fogalmam nincs miért azt adtad! De mindegy együtt ettünk jegkrémet és fürödtünk mert egymás mellett voltak a szobáink a szállodában és a parton mesélted el a titkod, hogy egyszer beletenyereltél a-

- Jó jó jó jó!! Ennyi elég lesz!! Oké mostmár emlékszem! Rex :)

___________________________________________

Remélem, hogy tetszeni fog ez a kis történet!
A helyesírásért bocsika (⁠◍⁠•⁠ᴗ⁠•⁠◍⁠)❤️