Hogy fájni fog? Akkor minek csinálja? Most nagyon utálom magam. Az előbb még azt hittem, hogy mára békén hagy a perverz vágyaival. Naiv kis Lou.
-Miért csinálod ezt?-tettem fel halkan a kérdést.
-Mert jól esik.-nevetett fel.
-Engem is meg fogsz ölni, ha már nem kellek?
-Talán.
-Szuper.-konnyeim újra eleredtek. Már megvan, hogy miért hív hercegnőnek.
-Harry gyere gyorsan!-rontott be a szobába azt hiszem Liam.
Letette a kis dobozt, elengedte a csuklóimat, majd elém dobta a kulcsot. Gondolom azért, hogy eloldozzam a lábaimat is.
Megtettem ezezeket, aztán megláttam egy másik kulcsot a csomón. Igeen. Ez az ajtókulcs. Felpattantam, felvettem egy alsót, kinyitottam az ajtót és szaladtam Niallhez.
Amint odaértem, kinyitottam az ajtót és intettem neki, hogy jöjjön.
-Louis! De...hogy?-kezdte halkan.
-Majd elmondom, de most halkan gyere.
Elindultunk fel a lépcsőn és elmentünk balra. Nagy nehezen kitaláltunk a házból úgy, hogy senki nem vett észre. A kapuhoz érve mindketten felkapaszkodtunk, majd átugrottuk a vas szerkezetet.
Elindultunk arra amerre láttunk, persze egymást nem elhagyva.
A talpam teli ment kővel, de csak futottam.
Egy kis erdőbe értünk ahol találtunk egy barlangot. Benéztünk és szerncsére üres volt.
-Itt jó lesz egy kis ideig.
-Haza nem mehetünk. Ruhánk nincs, lassan észreveszik, hogy eltűntünk.
-Legalább rajtad van nadrág meg cipő.-panaszkodtam
Elkezdtünk beszélgetni, hogy mi volt ameddig nem láttuk egymást.
-Huh. Kezd hideg lenni-törtem meg a beszélgetést.
-Haza kellene mennünk.
-Induljunk.-rázott ki a hideg.
Elindultunk arra, amerre a haza vezető irányt gondoltuk.
Lestoppoltunk egy autót.
-Sziasztok! Merre vihetlek? Ömm...miért nincs rajtad ruha?-kérdezősködött.
-Eltévedtünk az erdőbe, beleesett valami vízbe, levette megszáradni őket, de reggelre eltűntek.-talált ki valamit gyorsan Niall.
-Ohh. Száljatok be.
Lediktáltam a címet és elindultunk.
Egész úton csöndben ültünk, amikor megérkeztünk, csak megköszöntük.
-Mennyivel tartozunk?-kérdezte Szöszi.
-Semennyivel. Én is a közelben lakom. Sziasztok.
-Szia.
Besiettünk a sötét házamba és összeszedtünk pár dolgot. Beleraktuk egy táskába a kajákat és egybe a ruhákat. Felöltöztünk és indultunk is. Amint kiléptem az ajtón, egy kemény dolognak ütköztem. És ez nem más volt, mint Harry. Nagyot nyeltem és hátrálni kezdtem.
-Azt hitted meglóghattok?-kezdte nyugodt hangon, de szemei szikrákat szórtak.
-Niall fuss!-kiáltottam el magam. Megfordultunk és a hátsó ajtóhoz rohantunk. Göndörke meg sem mozdult az ajtóban, csak ördögien mosolygott.
Amint odaértünk az úticélunkhoz, ott állt Zayn és Liam.
Faszom már, hogy nem tudnak békén hagyni.
-Louis mi legyen?-kérdezte aggódva Niall.
-Konyhaajtó.-suttogtam fülébe. Odaszaladtuk, kinyitottuk és futottunk. Próbáltam nem észrevehető lenni amikor elszaladtunk a fiúktól más irányba. Felurgottunk a hegyes kerítésemre, aztán át. Niall épségben átért, nekem viszont felakadt a táskám, így ott lógtam a föld felett. Láttam hogy Szöszi vissza akar fordulni.
-Niall fuss el és hozz segítséget! Fuss már!-kiabáltam teli torokból. Még láttam távolodó alakját, de láttam, hogy nem akar itt hagyni.
-Szép volt.-hallottam meg egy nevetést, ami a végszót jelentette.
Odalépett elém és szemembe nézett. De jó. Így egy magasságban vagyunk. Lehet, hogy így akarok maradni.
-Most hogy felbasztad az agyam, én téged foglak.-röhögött bele képembe.
Remélem Niall viszont sikerrel jár.