*Louis Tomlinson szemszöge*
-Harry nyugodj meg-bújtam hozzá közelebb.
-Menjünk el bevásárolni-ugrotg fel Niall.
-Ja. Alig van itthon kaja-helyeselt Zayn.
-Menjünk-mormogta Szerelmem.

-Uh ezt is vegyük meg-dobta a kocsiba a következő áldozatát Niall. Mi Harryvel a többiek mögött kézen fogva sétáltunk.
-Hiányoztál nagyon-szorítottam meg kezét.
-Te is-csókolt meg szenvedélyesen.
-Harry Styles?-jött egy férfi hang a hátunk mögül.
Harry remegni kezdett, majd izmai megfeszültek, szemével ölni tudott volna.
Gyorsan megfordultunk és kezemet majd' összeroppantotta.
-Oh ez Harry-nevetett fel egy kigyúrt izomagyú.
-Rég láttalak Szivi-lépett közelebb.
-Kopjatok le-sziszegte Hazz.
-Szabad így beszélni apucival?-nyalta meg a száját, aki közel volt hozzám.
-Ki ez a kis szexi fiú akit összeszedtél?-próbálta megsimítani arcom, de lecsaptam kezét.
-És milyen kis tüzes. Ez tetszik.-vigyorodott el ördögien.
-Őt hagyjátok ki ebből-emelte fel mutató ujját Szerelmem.
-És ha nem? Hiszen olyan kis ártatlan és basznivaló segge van-léptek egyel közelebb.
-Láttuk lemaradtatok, visszajö-siettek oda a többiek, de Zaynbe szorult a mondat vége. Keze neki is ökölbe szorult és megfeszült.
-Öten vagytok?-nevetett fel az egyik.
-Őt most elvisszük-rántott magához az egyik és fegyvert fogott halántékomhoz.
Persze hogy egy kisebb bolta voltunk így senki nem látott. Szuper.
-Azt már nem-tiltakozott Harry könnyes szemekkel-Vigyetek engem. De ő nem bírná a szadista faszom dolgaitokat-húzta össze szemeit.
Szívem gyorsabban kezdett verni, izzadni kezdtem. Most elvisznek megkínozni? Egy évig szenvedtem Hazza nélkül.
-Akkor majd nem használjuk a poroltót-nevetett fel az egyik.
Harry megremegett, de állt ott mint egy ledönthetetlen fal.
Aki a fejemhez fogta a fegyvert, kibiztosította, így lövésre készen tartotta fejemhez.
Szemeim összeszorítottam, lábaim remegni kezdtek.
-Szóval visszük-nevetett fel. Egy mozdulattal leütötte Harryt, aki vérző orral esett össze. Niall hozzájuk vágott egy konzervet, ami azt eredményezte, hogy ő is kapott egyet, én ficánkoltam, de hiába.
-Hívja a-kezdtem volna kiabálni a pultos csajnak, de befogták a számat.
Liam utánunk szaladt és megpróbált valamit tenni, de lábon lőtték, szerencsére a golyó nem találta el, csak súrolta.
-A faszom-kiáltott fel. Az utcán járkáló emberek előkapták telefonjukat és hallottam, volt aki a rendőrséget volt aki a mentőket és valaki az anyját?
Persze bazdmeg az anyádat hívd.
Bedobtak szó szerint egy furgonba és elindultunk nem tudom hova. Valami gázt engedtek be, mert szép lassan elaludtam.

-Ébresztő kiscicám-simogatta meg valaki az arcom. Azonnal kipattantak a szemeim. Egy szobába találtam magam, ahol külön féle kínzó és szex eszközök voltak felsorakoztatva. Volt ott egy óriási x is, amire az embreket kötik ki, volt lovaglóállvány is.
-Kezdhetünk-jött mögém a másik.
-Kösd a lovaglósra-adta ki az egyik az utasítást. Felrángattak a földről, amikor is tudatosult bennem, hogy nincs rajtam ruha.
-Oh bazdmeg-suttogtam.
Rákötöttek a fekete bőrre, de ugy, hogy nagyon bepucsítottam. Túlságosan is. Ficánkoltam össze vissza, de kezeimet, lábaimat és még a felső testemet plusz a combjaimat is kikötötték.
-Amikor Harryvel ezt csináltuk, utána megpróbált öngyilkos lenni. Azt mondta egy hét után is, hogy meg akar halni a fájdalomtól.-tisztázta a dolgokat.
-Hogy mi?-kiáltottam fel. Na jó. Ha Harrynek ennyire fájt, én belehalok a fájdalomba!
-Ezt még ne csináljuk-suttogta az egyik.
-Miért?
-Mert először van itt.
-Oh tényleg.
Amikor ezt eldöntötték, idehoztak egy nagy vödröt és az egyik mögém állt.
Belemártotta a kezét és felnyomta első ujját. Ezt még tűrtem, de semmit se várt és jött a második, harmadik, negyedik, aztán az ötödik is.
-Nem akarod, hogy megbasszalak?-kérdezte az egyik elém állva. Könnyeim megállás nélkül szántották fel arcomat. Feszített és fájt. Nagyon fájt.
-Nehem akarom-bőgtem, fejem oldalra fordítva.
-Sajnálom. Pedig az lesz-nevetett fel.
Ja. Szerintem is kurva vicces.
-Kérlekh-könyörögtem, de nem hallgatva rám, megtette. Sikítottam, ordítottam a fájdalomtól. Rángattam az engem fogó bőt szíjakat, haraptam a bőr lovagló biszbasz felületét.
-Furcsa. Harry is így reagált.-nevetett fel az, amelyik még meg sem szólalt.
-Ezek után nem tudott lábra állni-mondta nyugodtan.
-Nehem érdekel hogyan kihínoztátok meg a Szerelmem-bőgtem.
-A szerelmed? De kis romantikus vagy-vett elő egy kést. Kisebb vágásokat ejtett hátamon, aztán vállamba állította a hideg pengét. Könnyeim elhomályosították tekintetem, nem akartam. Ott feküdtem tehetetlenül, miközben kínoztak. Úgy éreztem most van vége mindennek.
Újra felsikítottam. Újra és újra.
Ordítottam, kiabáltam, vergődtem. Semmi.
-Sikíts nekem ribanc-tépte hátra hajam. De már nem tudtam csinálni semmit. Üressé vált a tekintetem, üressé vált a világ. Üres lett a fájdalom és az érzések. Csak egy szerencsétlen vagyok, akit mindenki kedve szerint használ. Egy senki vagyok az óriási világban.