*Louis Tomlinson szemszöge*
Reggel kipihenten keltem, amit egy éve nem tapasztaltam.
-Jó reggelt Harry-fúrtam fejem mellkasába.
-Jó reggelt szívem-csókolt meg lágyan.
-Ma egész nap miénk a ház-csókoltam meg most én.
-A mai programod itthon ülni?-kérdezte meglepődötten.
-Nekem más gondolataim voltak-markoltam férfiasságára.
-Ah-nyögött fel.
-Tudod rossz kisfiú voltál...egy évig-vigyorogtam.
-Mhm-bólintott nyögve. Alsóján keresztül kezdtem simogatni tagját és egyre jobban dörzsötlem.
-Szóval most bünti jár-takartam ki magunkat.
-Ahm kérlekh-hunyta le szemeit.
A szekrényemhez sétáltam és két bilincset vettem ki onnan.
Mind a két kezét lebilincseltem és vad csókba hívtam ajkait.
-Loueh mith csinhálszh?-nyögdécselte.
-Megbűntetlek-vigyorodtam el.
Lerántottam meredező férfiasságáról az anyagot és eldobtam. Számba véve makkját kezdtem ingrelni.
-Louish neh kínozzh-könyörgött.
-Ez a lényeg édesem-csókoltam meg farka tetejét.
Csípőjét fellökte, de azonnal lefogtam.
-Aa. Itt most én diktálok-nyaltam végig hosszán.
Elkezdtem rajta mozgatni a fejem nagyon gyorsan, Harry pedig rohadt hangosan nyögdécselt. Pár perc múlva megszívtam, mire még hangosabban felnyögött.
-Azth hiszhem el foghok-mondta, majd éreztem, hogy farka megremeg, de kiengedtem számból.
-Mih a faszh? Neh! Louish ezth nehem tehetehd!-nyögdécselte.
-De. És meg is tettem. Na mentem reggelit csináni. Mindjárt jövök-mentem ki az ajtón, direkt csípőmet ringatva.
Éppen vettem elő a tojáshoz valókat, amikor Harry felkiáltott.
-Louis baszki itt egy pók! Felém mászik! Úr isten! Hallod? Meztelenül fekszem és felém mászik a pók Lou!-sipánkodott.
Erre csak felnevettem és felszaladtam. Nevetve néztem, ahogy megpróbálja a meredező férfiassága felé mászó pókot lefújni.
-De édes-nevettem.-De tudod ez az enyém-beszéltem a pókhoz, majd Harry felé böktem.
-Jah tudod a farkam is a tiéd lehetne, ha eloldozol-vigyorgott perverzen.
-Így is az enyém-söpörtem le a kis állatot kezemről.
-Hazzy-másztam fölé.
-Mh?-nézett zöld szemeivel enyémekbe.
-Most én leszek fölül-csókoltam meg, amit azonnal viszonztott is.
-Nem-vált el ajkaimtól.
Nyakamba tettem lábait és ujjaimat számba vettem.
-Deh-nyomtam fel neki első ujjamat.
-Louis ez nem jó ötlet!
-De Hazzy-csókoltam meg, miközben második ujjamat is belé vezettem.
-Amikor nem voltam itt, egy bárba mentem, ahol egy két méteres állat megerőszakolt és kurvára nem élveztem.
-De már itt vagy, én a szerelmed vagyok, itthon vagyunk, kisebb és gyengébb vagyok nálad és ezt kurvára élvezni fogod-suttogtam neki.
-De Lou ah!-kezdte volna, de számba vettem férfiasságát és megszívtam egy kicsit.
Miután már negyedik ujjamat is csatlakoztattam, levettem nadrágom és belévezettem férfiasságom.
-Ah-nyögtem fel.
-Louh ezh ténylegh jó-nyögdécselte.
-Szeretlek-löktem egyet rajta.
-Én is szeretlekh-hajtotta hátra fejét.
-Harry ugyeh sosem hagyszh el?-markoltam meg csípőjét.
-Sohah nem hagylakh el szerelmemh-görbítette hátát, hasát és mellkasát felfelé nyomta, fejét pedig le.
Pár perc múlva egyszerre élveztünk el, egymás nevét nyögve.
Kihúzódtam belőle és elengedtem kezeit.
Azonnal magához szorított és úgy ölelt, mitha az élete múlna rajta.
Remegni kezdett, egyre erősebben szorított magához.
-Harry minden rendben?-ijedtem meg.
Nem válaszolt, csak remegett.
-Louish úgy sajnálom-kezdett sírni.
-Mit Hazzy? Mi a baj?-öleltem át én is.
-Louis-aludt el. Vagy ájult el.
Izmai elengedtek és szuszogni kezdett.
A telefonomért kaptam és azonnal Zaynt hívtam.
-Zayn?-szóltam bele remegő hangon.
-Mondjad Lou.-szólt bele vidáman.
-Harry remegni kezdett, a nevemet mondogatta és aztán sírt, ezek után elájult-kezdtem én is sírni.
-Mindjárt odaéerünk-hadarta és kinyomott.
-Harry kelj fel! Harry ne hagyj itt-öleltem át, nyakába fúrtam fejem.-Harry ne hagyj itt-suttogtam.