16. rész
Hazaérve lefürödtünk, majd bedőltünk az ágyba. Taytől elfordulva néztem a falat. Átölelt hátulról, fejét nyakamba fúrta. Könnyeim folyni kezdtek, felhevítve ezzel, lehűlt arcom.
-Baby mi a baj?-fordított maga felé.
El kell mondanom neki.
-A moziban. Az előttünk ülők. A volt barátaim. Az előttem ülő viszont a volt pasim.
-Hogy mi?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Igen tudom. Egy balek vagyok. De én.-akadt el a hangom.-Még most is szeretem. De azt hiszi meghaltam.-nevettem fel kínosan.
-Hogy mi?-Kiáltott fel.-Azt hiszik halott vagy?-akadt ki jogosan.
-Igen. De nem akartam nekik több fájdalmat okozni. Liam és Zayn mindig melletttem álltak, a legjobb barátaim voltak. Loist egyszer elraboltam, így ismertem meg. Niall pedig az ő legjobb barátja.-mondtam el neki röviden a történetet.
-Mi a faszt csináltál? Jézusom Harry! Te elmebeteg vagy!-kiabálta felkelve az ágyból. Fejem lehajtottam, könnyeim megint őjöttek.
-Tudom. Ezért is hagytam ott őket. Boldogok nélkülem nem láttad? Nincs bajuk. Csak azt akarom, hogy boldogok legyenek-kiáltottam.
-Sajnálom.-bújt hozzám.-De ha szereted őt, vagy őket, akkor holnao elmegyünk hozzájuk-mondta komolyan.
-Tuti, hogy nem-nevettem fel.-Ki fognak nyírni-néztem rá dühösen. Azt hiszik egy éve, hogy meghaltam. Ha odamegyek, akkor összetöröm őket újra. És ezt nem akarom.-fúrtam fejemet nyakhajlatába.
-Szakítok-jelentette ki.-Nem engem szeretsz. És mivel én szeretlek téged ésvazt szeretném, hogy boldog legyél, holnap elmegyek veled és újra vele leszel.-tapsikolt.
-Te ennyire örülsz?-durcáztam be.
-Nem. De szeretlek. Aztán vannak még pultos fiúk-kacsintott.
-Szemét!-ütöttem hasba.-Viszont az tetszett amikor benned voltam és a nevemet sikítva élveztél el nem?-vigyorogtam rá perverzen.
-Te beteg vagy-nevetett fel.
-Tudom-furdultam oldalamra mosolyogva.
Reggel izzadva keltem fel, féltam a mai naptól.
-Félek-mentem le a konyhába.
-Tudom. De ott leszek.-tett le elém egy tányér palacsintát.
-Köszönöm.-suttogtam.
-Ez természetes-mosolygott rám bíztatóan.
*Louis Tomlinson szemszöge*
Egy éve halt meg Harry. Azóta nem tudtam feldolgozni, ha meghallom a nevét, sírógörcsöm van. Vagdostam magam, ameddig a fiúk el nem zártak előlem minden éles tárgyat.
Tegnap a moziban mögöttünk egy szerelmes pár egyik emberét Hazzának hívták. Egész este bőgtem.
A csöngő hangja szakította félbe gondolataim.
-Megyek!-kiáltottam. Kinyitottam az ajtót és egy nálam egy körübelül három centivel magasabb, szőke fiút pillantottam meg.
-Szia.
-Szia. Te ki vagy?
-Eltévedtem erre sétálva és egy kis vízre lenne szükségem, ameddig a haverom értem nem jön.-nevetett fel kínosan.
-Oh. Persze. Gyere beljebb.-mondtam neki kedvesen.
-Ő ki?-kérdezték a fiúk, akik valami videójátékot játszottak éppen.
-Eltévedt erre felé.
-Taylor vagyok-mutatkozott be.
-Én Louis, ők itt Zayn, Niall, és Liam.
-Sziasztok.-Csak biccentettek a többiek.
Ülj le nyugodtan mutattam a fotelra és a kezébe adtam egy pohár vizet.
-Köszi-biccentett.
-Nincs mit-mosolyodtam rá.
Újra csengettek.
-Ma nagy a forgalom nálunk-nevettem fel. A fiúk letették a kontrollereket és beszélgetni kezdtek Taylorral.
Odamentem az ajtóhoz, majd kinyitottam. Egy nagy csokor vörös rózsa takarta az illető fejét, öltönyben állt előttem az idegen.
-Elnézést. Azt hiszem rossz címre jött.-mondtam neki.
-Nem hiszem-dörmögte mély hangon.
-Bocsánat de-kezdtem volna bele, de akkor elvette arca elől a rózsákat. Torkomban gombóc keletkezett, sírni kezdtem.
-Jézusom-kiáltottam fel bőgve. A fiúk mögém szaladtak, majd nekik is ez volt a reakciójuk.
Harry csak ott állt megbánó arcal előttem szótlanul.
-Úgy sajnálom. Azt hittem, hogyha kilépek az életetekből, jobb lesz nektek. Azt hittem, hogy utáltok és ezért meg akartam halni, de nem sikerült, ezért lefizettem az orvost.-hajtotta le fejét. Izomból pofon vágtam, aztán nyakába ugrottam.
-Au-mondta halkan.
-Harry te faszfej! Hogy tehetted ezt te...te...-kezdett bele Zayn.
-Úgy sajnálom-sírta el magát Hazz.
-Szeretlek te nyomorék-bőgtem fülébe.
Mind oda jöttek megölelni Harryt, majd amikor elengedtük, Zayn ököllel arcába vágott.
Harry arca felszakadt, a vér szivárogni kezdett belőle.
-Szz. Ezt megérdemeltem.-mondta szomorúan.
-Köcsög-ölelték át egymást.
Odamentem, nyakába borultam, nem akartam elengedni. Többé nem engedem. Soha.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro