Fehér falak között ébredtem egy gép pittyegésére. Oldalra kaptam fejem és egy kórházi ágyon feküdtem. 
-Hello!-köszönt egy fiatalabb barna hajú fiú.-A nevem Shawn. Én vagyok az orvosod.
-Hi. Mi történt? És hol vagyok?-kérdeztem halkan.
-Azt hittük te tudod rá a választ.-szomorodott el-A Londoni főkórházban vagy. Úgy látszik emlékezet kiesésed van. Mire emlékszel pontosan?
-Hogy pincér vagyok és este sétáltam haza felé.-gondolkoztam el. A nevemet tudom és azt is hogy hol lakom. Az utóbbi pár hónap vagy hét esett ki.-Pontosan meddig voltam ájult vagy mi?-tettem fel az engem furdaló kérdést.
-Két hónapig. Na de! El kell végeznünk pár vizsgálatot.-jött oda hozzám.
Berontott a szobába pár nővér megvizsgáltak. Még két hétig bennt kell maradnom és aztán szabadulok is.

*Harry Styles szemszöge*
Amióta az az állat megkízott, csak futólag láttam Louist. A fiúk felkaptak és elszaladtunk a hátsó kijárathoz.
-Nem hagyhatjuk itt.-mormogtam utolsó csepp erőmmel.
-Sajnálom-tett be a kocsiba Zayn,majd mind beszálltak. Niall az első ülésen pityergett, Liam is bekönnyezett. Zayn csak csendben vezetett ezerrel a biztonsági helyünkre. 
-Nhem hagyhatjuk ott.-könnyeztem be én is.
-Jól lesz, semmi baj-simogatta meg vállamat barna hajú barátom.
Ezek után minden elsötétedett. 

Három hónapja nem találjuk Louist és ő sem keres minket. Én kételkedem abban, hogy egyáltalán él e még, de a többiek meg vannak róla győződve. 
-Haver te tiszta szerelmes vagy-nevetett fel Zayn, miközben levágta magát a kanapéra.
-Meglehet. De egyáltalán él még? Niall ki sem jött a szobájából azóta.-soroltam problémáim.
-Megvan!-kiabált az ajtó előtt Liam, majd berontott.-Megvan!-kezdett vigyorogni.
-Liam. Még mindig nem lehet meg neked, mert fiú vagy.-forgatta meg szemét Zayn.
-Idióta. Louis van meg te elvetemült-nevetett fel.
-Hol van?-pattantam fel. 
-Egy áruházban láttam meg amikor vásárolni mentem.-mesélte tovább. 
-Niall! Louis megvan! Indulunk!-kiáltottam. A szőkeség azonnal leszaladt felöltözve. Kiszáguldottunk mind a négyen az autóhoz, beszálltunk, majd ezerrel vezetni kezdtem. 
Amint odaéertünk kipattantunk és elindultunk oda, ahol Liam látta. Ott állt és egy magas barna hajú fiúval beszélgetett. Átmentem a szembe lévő sorba és hallgattam, hogy mit mondanak. A szívem majd' kiugrott a helyéről, testem felforrósodott. 
-Nem jött elő semmi?-kérdezte érdes hangján az idegen fiú.
-Van valami. Egy magas, göndör, barna hajú, fiatal fiú. Szerelmes szemekkel nézett rám. És mintha én is szerettem volna és olyan érzésem van, hogy vissza akarom kapni. De nem tudom ki ő.-hajtotta le fejét. Úgy hiányzott már a hangja. Majdnem elsírtam magam. Nem emlékszik rám. Gondolataimból Zayn kiáltása zökkentett vissza. Vadul mutogatott a hátam mögé és intett, hogy menjek el onnan, de lesokkoltam és megfordultam. Egy kikerekedett szemű Louis és egy nálam kicsit magasabb fiú kapkodta közöttünk tekintetét amolyan ,,most mi van?" nézéssel. 
-Ő az-suttogta.
-Hello! A nevem Shawn.-nyújtott kezet.
Csak tátogni kezdtem, egy árva hang sem jött ki torkomon. 
-Harry-nyögtem ki végül.
-Harry-hallottam meg vékonyka hangját.-Ki vagy te?-kérdezte szemeimbe nézve. Boldog a mostani életében. Mosolygott. Őszinte mosoly ült ajkain, de amint meglátott, mintha szellem lennék. 
-Csak futólag találkoztunk. Sose ismertelek és te sem engem. Csak rég láttalak és meglepődtem.-suttogtam erőtlenül. Majdnem összeestem, lábaim remegni kezdtek, szemeim megteltek könnyel.
-Hazz!-Futottak hozzánk a többiek.
-Menjünk. Örülök, hogy találkoztunk.-de lábaim nem bírták és összeestem. 
-Orvos vagyok! Hadd nézzem meg.-hallottam meg egy utolsó hangot, mielőtt újra elájultam volna. Nem szeret. Sosem szeretett, csak én hiányoltam az életemből. El kell engednem. Velem sose lesz olyan boldog, még annyira sem, mint most láttam. Louis szeretlek. Annyira szeretlek, hogy elengedlek. Remélem soha nem fogsz keresni többet, mert jobban összetörnél. Csak haladj a boldogságod felé és ne nézz vissza.  Szeretem őt és örökké szeretni fogom.