Hatake Kakashi gyanútlanul vette fel a telefont, egyáltalán nem számítva arra, hogy amit mondani fognak neki, felszakít majd benne egy igen régi sebet. Hallva Uchiha Obito nevét és mindazt, ami vele történt pár héttel ezelőtt, hidegzuhanyként érte, le kellett ülnie, mert megesküdött volna rá, hogy megszédült. Tíz év után most jött vele szembe a régi ismerős először, és bárcsak egy tréfa lett volna csupán a történet a balesetről. De nem így volt. Oldalról ütközött beléjük az a terepjáró, megölve a családját, őt pedig megnyomorította, talán egy egész életre. Azt hitte, ennyi idő elteltével nem érezne senki iránt semmit, ha semmilyen kapcsolatot nem ápolnak már, de most ez egyszerűen letaglózta és nagyon elszomorította. Szegény Obito... Nem volt elég az, ami a gimiben történt velük, erre még a szeretteit is elveszi tőle a sors. Tudta, nagyon jól emlékezett rá, hogy milyen körülmények között váltak el, amikor befejezték az iskolát, de most mégis az Uchiha felé húzta a lelkiismerete és a szíve. Elvégre ő sosem gyűlölte meg, csak Obito őt. Vagyis volt egy időszak a barátságuk megszakadása után, amikor bemesélte magának, hogy haragszik a fiúra és megutálta, de idővel rájött, hogy ez a legkevésbé sem volt igaz. Fájdalmas volt, hogy a másik ellökte őt magától, de nem tehetett ellene semmit. Megpróbálta megjavítani köztük a köteléket, de mindig kudarcot vallott, idővel pedig feladta és beletörődött, hogy a barátságuk a múlté, és ennyi. Most mindent felidézett azokból az időkből, és szinte biztos volt benne, hogy amint Obito megpillantja őt, azonnal elküldi, de... Képtelen lett volna most meghátrálni. Látni akarta, beszélni akart vele, meg akarta próbálni még egyszer... Mit veszíthet? Ha még egyszer utoljára elutasítja az életéből, hát legyen, már nem fog neki lelki törést okozni. Fájna, de mi az neki... Legalább örökre lezárhatná ezt a fejezetet magában.

***

Eltelt az első közös napjuk. Ebédeltek, aztán Obito szinte egész estig sorozatot nézett egy mukkanás nélkül, csak egy mosdószünet szakította félbe délután. Kakashi egyszer megkérdezte, hogy nem akar -e bármi mást csinálni, levihette volna a közeli parkba, vagy valami hasonló, de Obito egyszerű nemmel felelt rá és nem kívánt tovább foglalkozni a témával. Így hát a szürkehajú kénytelen volt békén hagyni őt, elővette a könyvét, amit éppen olvasott és abba temetkezett, pötyögött egy keveset a laptopján, körbejárt néha a lakásban, meg kitakarította a fürdőt és a wc-t, hiszen egy hónapja nem nyúlt hozzájuk senki, és most már csak egy jó kis fertőzés hiányzott volna az Uchihának.

Teljes csendben költötték el a vacsorájukat is, ami a maradék curry volt. Obito nem tett rá sem negatív, sem pozitív megjegyzést, Kakashi remélte, hogy azért ízlett neki.

- Ha befejezted, elintézhetnénk a fürdést - szólalt meg végül a Hatake, ahogy szája megtörlése után visszavette a maszkját. Ez egy örökös szokása volt, csak akkor vette le, ha nagyon muszáj, egyszerűen zavarta, ha bárki látja az arcát. Evésnél el kellett viselnie a hiányát, de amúgy talán csak fürdés és alvás közben nem viselte, máskor mindig rajta volt.

- Fürdést? - Talán most először hallott ki érzelmet Obito hangjából a mai napon. Nagyon meglepettnek tűnt, de nem igazán értette, hogy miért.

- Igen. Mi a baj a fürdéssel? - Már fel is állt az asztaltól, elvette a tányérokat és betette őket a mosogatógépbe. Mire visszafordult, egy eltorzult arcú Obitot látott. - Fürdettek a kórházban, nem?

- Nem. Pár nappal ezelőttig fekvőbeteg voltam, törlőkendővel oldották meg az egészet minden nap.

- Értem... Akkor még inkább fontos, hogy végre lefürödj normálisan. Már engedik a sebeid is, szóval...

- De ehhez te is kellenél.

Obito erre nem volt felkészülve, valamiért ebbe bele sem gondolt. Azzal még úgy ahogy rendben volt, hogy Kakashi ki-be pakolja a tolószékből és hasonlók, de ezzel már voltak problémái. Egyrészt nem akarta, hogy lássa az eltorzult testét, pont ő... Bár belegondolva ezt nem kerülhette el, az égési sérülései már szépen hegesedtek, de még ellátásra szorultak. Na de az, hogy még fürdesse is...! Ezzel már nagyon nem volt rendben.

- Ápoló vagyok, Obito. Olyan testeket láttam, amiket inkább nem kívánok senkinek, neked nincs azokhoz képest semmi szégyellnivalód. - Kakashi csak összefonta a karjait maga előtt és halkan sóhajtott. Nem lesz könnyű menet, előre érezte.

- Te attól még te vagy, Kakashi. - Most egy árnyalatnyival hidegebb tekintettel nézett a férfire, és mindketten tudták, mit ért az alatt, amit mondott. Az őszhajú szemöldöke aprót rezdült a másik szavai hallatán.

- Én megkérdeztelek, hogy tényleg rendben vagy -e azzal, hogy az ápolód leszek. Azt mondtad, neked mindegy... Ne legyél gyerekes, Obito. Tudom, hogy nem kedvelsz, de az egészséged akkor sem játék, és ha most csak én tudok segíteni neked, akkor se ellenkezz, légyszíves. Ne essen még nagyobb bajod...

Az Uchiha egyre és egyre idegesebb lett a kioktatást hallgatva. Nem mindegy már? Ha beteg lesz, csak újabb pár hét abban a nyomorult kórházban, igazán semmiség. Az is dühítette, hogy tíz évig még csak egy szót sem váltottak egymással, Kakashi meg most játssza az aggódó, törődő szentet, mintha egész eddig a legjobb haverja lett volna.

- Nem igazán érdekel, hogy bajom esik -e, vagy sem. - Végül elnyomta az idegességét és csak fagyosan válaszolt, elfordulva a férfitől. Nem akart vele erről tovább beszélni. Azonban két másodperccel később a kerekek megindultak alatta, és akarata ellenére vinni kezdték. - ...hé!

- Ennél nagyobb hülyeséget nem is mondhatnál. Nem akartalak idegesíteni azzal, hogy sajnálkozok, de tudom, hogy most nagyon nehéz lehet neked ez az egész. Viszont fürdeni akkor is fogsz. - És már bent is voltak a fürdőszobában, a kádban pedig már ott állt bekészítve egy műanyag szék, Kakashi előre felkészítette a terepet. - Obito, kérlek. Ne értem, hanem magadért. Ez rólad szól.

- Pedig nekem úgy tűnik, hogy te sokkal jobban akarod ezt, mint én... - Ellenkezhetett volna tovább, meg is fordult a fejében, de végül lenyugtatta az agyát és végiggondolta a helyzetét. Igazából tényleg elég ramatyul érezte magát a fürdés hiánya miatt, alapjáraton egy napon sem hagyta ki, imádott tiszta lenni... Csak ez a hülye Kakashi ne kellene most hozzá.

Az Uchiha némán emésztette magát egy fél percig, aztán a másik megkönnyebbülésére magától kezdte lehúzni a pulóverén a cipzárt. Csak ennyit viselt felül, így tudták a legkönnyebben vetkőztetni és öltöztetni a kórházban, egyszerűbb volt kibújnia belőle, mint egy pólóból.
A Hatake lehajolt hozzá, hogy lehúzhassa róla az anyagot, majd átfogta őt az ép karja alatt és óvatosan megemelte, hogy a melegítőalsót is lehúzhassa róla. Most, hogy egy pillanatra ilyen közel került hozzá, már érezte ő is, hogy nagyon is szükséges a fürdés.

Obito persze végig borzalmasan kínosan érezte magát ettől az egésztől. Mégiscsak pucérra vetkőztette... Az viszont még rosszabb volt, amikor a kötéseit fejtette le róla. Egyszer nézte meg magát a tükörben, de annyira elborzadt, hogy utána soha többé. Bár az már volt vagy három hete, és azóta biztosan szebben nézett ki, de látta a testén, hogy az arca hogy nézhet ki. Nagy, barázdált hegek fedték nagyjából a csípőcsontjáig, keresztben pedig a hasa és a mellkasa feléig értek, az arcán pedig az orrára is felkúsztak az egyik oldalon. Teljesen elcsúfították a lángok.

- Már szinte teljesen behegedt az összes sebed, szerintem nem is kell majd visszakötözni. Na gyere. - Kakashi fogta és a hóna alá nyúlva könnyedén felemelte és beültette a kádban lévő székre, Obito meg is lepődött egy kicsit. A másik pulcsija alatt egyáltalán nem látszott, hogy ennyire erős lenne, pedig amúgy logikus... Nem tehetett róla, de ettől az egész kínos szituációtól egy kissé a fejébe szállt a vére, le is hajtotta, hogy ne nagyon láthassa meg.

A többi már gyorsan ment. Amit Obito elért az egy kezével, azt ő mosta meg, amit meg nem, azt Kakashi. Furább volt, mint azt előre elképzelte, elvégre még sosem ért hozzá így, és nem is tudta, mit gondoljon. Nagyon zavart volt egész végig, és még jó, hogy a másik nem szólalt meg közben, valószínűleg semmit sem tudott volna válaszolni. Viszont ha félretett mindent, és csak azt nézte, hogy már fürdeni sem tud egyedül, nem tehetett róla, elkeseredett. Ez a tehetetlenség alapvetően is zavarta, de most még inkább fájni kezdett neki. Mostantól élete végéig fürdetni fogja valaki? Most Kakashi, aztán majd mindig jönnie kell valakinek, aki még fürdés közben is bámulni fogja? Nem akart ilyen életet. Mindig is ilyen volt, utálta, amikor másokra volt utalva, és egy ilyen helyzet volt a rémálma, erre teljesült. Miért verte őt ennyire az ég? Mit követett el? Észre sem vette, de miközben a Hatake a haját mosta éppen, az ő arcán meg folytak lefelé a vízcseppek, némi könny is vegyült közéjük - senki sem láthatta, ahogy hangtalanul elsírta magát.

Vasárnap = update ❤️
Talán mostmár mondhatom azt, hogy kezdenek beindulni egy kicsit a dolgok? Talán. Elég lassan, de remélem élvezitek azért. Próbálom valósághűen kifejteni az érzelmeiket, mondjátok meg ti, hogy sikerült -e 👀
Csillagért és kommentért jár egy teki 🐢

(2021.09.19.)