Sophie szemszöge

Már lassan második hete hogy sikeresen elkerülöm Noah-t. Azóta az este óta egyáltalán nem beszéltem vele, sőt még a capmuson kívül se találkoztam vele, és egy buliba se mentem el. Persze az ablakból néha néha kinéztem... volt alkalom hogy egyik csaj szájából a másikba esett át, és szerintem nem csak a szájába. Mármint össze vissza csókolózik mindenkivel, mintha sorba állnának azért hogy megcsókolhassák, és... ő élvezi ezt. De az hogy egyszer kétszer meglestem nem azt jelenti hogy kémkedek utána, csak kicsit kíváncsi voltam rá ebben a két hétben hogy ha én nem vagyok a közelében, - ugye akkor nem tud piszkálni- és... még is mit fog akkor kezdeni... de ahogy észre vettem rajta nem igazán izgatja a dolog. Viszont... egy valami nem megy ki a fejemből... amikor a medencében voltunk, és annyira közel voltunk... és... és majdnem megcsókoltuk egymást, de Dylen pont közbe lépett. Vajon... mi történt volna?
Ezen gondolkodom a plafont bámulva, és bámulnám is ha valaki nem kezd hangosan dörömbölni. Ezt nem hiszem el! Ha megint valamelyik részeg seggfej lesz az én leütöm valamivel. Most is mindenki full részeg az udvaron, mert hát egyértelmű hogy az egyetem lényege a bulizás, nem pedig a tanulás. Próbálom a párnámba nyomni a fejem, és magamban azért könyörgök hogy az illető elmenjen de nem adja fel, ezért kinyitom.

- Végre! - lihegi a srác.

- Mit akarsz?

- Peter vagyok, de biztos ismersz!

- Igen, tudom ki vagy! Mit akarsz? ‐ fonom össze karjaim.

- Szükségem van a segítségedre!

- Miért, mi a baj?

- Noah... teljesen kifordult magából! Fogalmam nincs kihez fordulhatnék segítségért, rám nem hallgat!

- Akkor szólj a barátnőjének!

- Hailey-re gondolsz? Ő nem a csaja csak... úgymond barátság extrákkal kapcsolatban vannak!

- Mióta? - kérdezem egyhangúan.

- Most lesz asszem... második éve!

- Akkor az már nyitott kapcsolatnak számít.

- Lehet, de két hete hogy Noah teljesen kerüli, sőt még nem is beszélnek egymással!

- Hát ez elég sajnálatos, de én nem érek rá...

- Sophie nem kérném ha nem lenne fontos! - néz rám könyörögve.

- Mit akar már tőlem? Nem volt neki elég az a sok rossz amit velem tett? Hazudik folyamatosan, és megaláz, mintha csak tárgyként tekintene rám.

- Folyton rólad áradozik... még álmában is a te neved hajtogatja! Még az edzéseket is kihagyja, már pedig ha az edzésről van szó semmi sem tudja őt vissza tartani, mert az az első, és legfontosabb neki! - néz rám komoly tekinettel, és kicsit meglepődve fogadom amiket mond.

- Nem tudom Peter...

- Figyelj... eleve én hívlak, hogy segíts! Ő nem is tud róla... Csak kérlek próbálj meg beszélni vele, talán te letudod nyugtatni! - néz rám teljesen kétségbeesve. - Kérlek...

- Jól van veled megyek! - zárom be az ajtót.

- Köszönöm! - fogja meg a vállam.

- És most hol van?

- A koliban, lent a konyhában.

- De mindig ott buliztok... a koliban, nem?

- Ahogy elkezdett őrjöngeni mindenki eljött onnan!

- Még is mi van vele? - nézek rá kérdően.

- Fogalmam nincs! - von vállat - Egyszer csak arra lettünk figyelmesek hogy törni zúzni kezd, majd az egyik sráct is megverte!

- Hát persze... nem is ő lenne! - forgatom meg szemeim.

- Jól van én itt hagylak... megleszel ugye? - vezet be a konyhába.

- Igen, meg! - válaszolom, majd belljeb sétálok és egyre hangosabban hallom a sok törés zúzás hangját, majd rá is lépek egy két törött pohárra, és üvegre.

- Noah! ‐ lépek belljeb ő pedig a púlt mögött áll, majd meglepődve fordul felém.

- Te meg mit keresel itt? Ki hívott ide?

- Peter... hidd el hogy nem jó kedvemtől vagyok itt!

- Akkor talán el is mehetsz! - mutatja az irányt, és legszívesebben tényleg itt hagynám megrohadni, de látom rajta hogy tényleg nincs jól, és... a szemein is látszik hogy sírt. Türelem Sophie!

- Hagyd abba ezt a törés zuzást! - nézek rá mire egy pár centi távolságot hagyva elém dobja az egyik vodkás üveget ezzel jelezve hogy nem érdekli mit mondok. Rá nézek majd sóhajtok egyet, és elkezdem összeszedni a szilánkokat!

- Mit csinálsz? Amilyen béna vagy tuti elvágod az ujjaid! - lépked felém, és ahogy fel nézek rá, szeretnék neki beszólni, de ebben a pillantban tényleg elvágom a tenyerem, de nem is kicsit! A vér azonnal bugyogni kezd! - Mondtam hogy hagyd! - guggol elém, majd a zsebéből elővett zsepit rá szorítja, amitől kicsit felszisszenek.

- Miért vagy mindig bunkó velem? - nézek fel zöld szemeibe.

- Nem tudom... ilyen vagyok! - von vállat majd felállít, és a tenyerem a csap alá helyezi.

- Egyszer bunkó, azután pedig törődő vagy... nem lehet rajtad ki igazodni...

- Ne is akarj! - néz rám komoly tekinettel, majd a fiókból elővesz egy sebtapaszt, és a vágásra helyezi.

- Elmondanád miért csináltad ezt az egészet?

- Az nem a te dolgod!

- Lehet hogy nem... de itt vagyok, és segíthetek!

- Ne akarj segíteni! - válaszolja egyhangúan.

- De neked most segítségre van szükséged... látom rajtad... ismerős a tekineteted.

- Nem mondod? - néz rám gúnyolódva.

- Utoljára a bátyám láttam ilyen állapotban.... amikor a szüleink el akartak válni! - felelem, majd úgy döntök hogy még is itt hagyom, de ő visszaránt.

- A szüleid elváltak? ‐ néz rám kérdően.

- Igen, hat éves koromban.

- És... hogy viselted... már mint még csak kislány voltál...

- Hogy is mondjam... a veszekedés nagy részét nem halottam, mert Dylen mindig vigyázott arra hogy kimaradjak belőle, de ha még is sikerült belecsöpennem akkor csak sírni tudtam.

- Tudod... - sóhajt - Én csak... féltem
Alice-t!

- Ő a kishúgod ugye?

- Igen... ő még csak öt éves.

- Szóval a szüleid el akarnak válni? - ülünk le a nappaliban.

- Igen, és... attól tartok hogy a bíróság az apámnak ítélik majd a húgom! Tudod ő egy igazi seggfej! Soha nem is foglalkozott velünk, csak a munkája érdekli semmi más... anyát pedig levegőnek nézi! - mondja, és most látom csak először tekintetében mennyire aggódik.

- Sajnálom... hogy ennyi mindenen kell keresztül mennetek a húgoddal, de majd jobb lesz!

- Miből gondolod?

- Az én anyám... hogy is fogalmazzak egyáltalán nem foglalkozott velem, talán ő a világ legroszabb anyukája még is elrángatott magával az új lakásába, az új pasijához, csak azért hogy apát bosszanthassa vele, és ... az a férfi... elég gazdag volt, és jó körülmények között élhettem volna, de még is sikerült apával maradnom!

- Hogyan? Hogyan maradtál vele?

- Úgy hogy apa rá jött arra, hogy az a férfi drog díler, és lecsukatta! Szóval... ha találtok valamiféle okot arra miért nem lenne jó ha apukádnál maradna végleg, akkor...

- A bíróság anyának ítéli! - fejezi be a mondatom.

- Pontosan! - nézek magam elé.

- Lesz rá ok, nem is kevés! - szorítja ökölbe kezeit, én pedig rá teszem az enyémet.

- Nyugodj meg... ‐ nézek újra szemeibe.

- Köszönöm hogy segítettél! Ne haragudj amiért ekkora seggfej voltam veled, én csak..

- Ilyen vagy! - sóhajtok majd felállok. - Azt hiszem most már megyek! ‐ állnék fel de nem enged. - Noah...

- Maradj...

- Miért? Hogy újra megbánts?

- Kérlek maradj! - húz magához. - Szükségem van rád! - ölel erősebben. Hülye leszek ha itt maradok vele... de... de...

- Jól van maradok! - engedem fejem vállára. Miért dőlök be újra neki? Miért?

- Picur... - néz rám majd kezei közé fogja arcom, és homlokon puszil. Atya ég! Mi... mi történt most? Szerintem olyan piros az arcom mint a paradicsom! - Gyere... ‐ fogja meg kezem majd felvezet a szobájába. Nem tudok megszólalni, csak követem őt és ennyi.

Ahogy beérünk a szobába ő azonnal leveszi a felsőjét, én meg csak bámulni tudom. Olyan lazán fekszik be az ágyba mintha nem történt volna semmi!

- Meddig akarsz még ott állni? - kérdezi majd egy mozdulattal elkapja a csuklóm, és magára ránt. A pizsama felsőm félig felcsúszik rajtam, így érzem a forró testét. A kockái olyan kemények hogy szerintem diót lehetne rajta törni, és a vállai annyira feszesek... egy pillantra kezeimmel megtapogatom, és kicsit túlzásba is viszem...

- Tetszik ugye? - néz rám vigyorogva, és ebben a pillantban lemászom róla. - Nem nem! Ma éjszaka nincs felező vonal! - ránt vissza, majd fejét a mellkasomra helyezi. Jézusom most mitcsináljak? Én tudtam! Tudtam hogy ez lesz még is ide jöttem, és hallgatam arra az idióta Peter-re! Most mi lesz? Így fog rajtam aludni? A keze... a hasamat érinti! Felcsúszott rajtam a póló, ő pedig oda tette a kezét. Kellemes, de...

- Picur nyugodj le... a szíved majd kiugrik a helyéről!

- Én teljesen nyugodt vagyok! Fogalmam nincs miről beszélsz!

- Hát persze... ahogy mondod!

- Mi lenne ha az újabb beszólásaid helyett aludnánk? Hajnali egy óra!

- Holnap vasárnap! Addig alszol ameddig szeretnél! - néz fel rám vigyorogva, majd arcon puszil, és lazán vissza fekszik a mellkasomra. Ezt lelkileg már nem bírom! - Azt hiszem nálad puhább, és illatosabb párnával még nem találkoztam! - furakodik fejével jobban.

- Azért mert a mellemen fekszel! - vágom tarkón, mire elneveti magát! - Seggfej!

- Jó éjt Picur! - feleli, de kezét nem veszi el a hasamról.

- Jó éjt Noah... - válaszolom majd megpróbálok én is elaludni, bár ebben a helyzetben...

Noah szemszöge

🌞🌞🌞Reggel🌞🌞🌞

El se hiszem hogy milyen csúnyán beszéltem vele a tegnap, és ő azok ellenére még is itt maradt velem.
Kicsit hamarabb felkelek, és feltakarítom a tegnapi düh kitörésem maradványait, majd neki állok reggelit készíteni. Remélem ezzel ki tudom engesztelni. Egész éjjel öleltem, és ha bár neki fogalma nincs róla, de ő is végíg ölelt engem, sőt még a kezem is fogta. A bőre és a haja illatta még mindig az orromban van. Ahogy kész vagyok, el is indulok a szobám felé, és amikor belépek csak mosolyogva tudom őt bámulni. Ahogy alszik arra nincsenek szavak. Keresztben fekszik az ágyon, és a fél háta, meg a feneke is ki látszik. Mondjuk ebben a pillantban szívesen beleharapnék a fenekébe, de Noah hagyd ezeket a pervez gondolatokat most! Leteszem a tálcát, majd fölé hajolok, és mivel az oldalán fekszik, ezért megpuszilom az arcát, majd végig símitok haján, mire nagyot nyújtózik, és a hátára fordul. Szemeit még lusta kinyitni, és van valami amit akaratom ellenére is meglátok... méghozzá a mellei... olyan formásak és a mellbimbója csak úgy ágaskodik... ha tehetném a reggeli helyett azokat venném a számba...

- Seggfej! Az arcom itt van! - húzza maga elé a takarót, én pedig pimaszul rámosolygok.

- Bocsánat! - kuncogok lehajtott fejjel, és ahogy Sophie hív... ezt a seggfej énem elteszem későbbre. - Mielőtt bármit mondanál kérlek hallgas végíg! - fogom meg kezeit. - Sajnálom ahogy tegnap viselkedtem veled! Nagyon nagyon bunkó voltam, és te meg is itt maradtál velem. Nem tudom hogyan köszönjem meg, de talán kezdetnek megteszi ez a sok szirupos palacsinta, eper, és friss kávé! - teszem elé a tálcát, ő pedig széles mosolyra húzza száját. - Akkor ez a mosoly igent jelent?

- Ez attól is függ milyen lett az íze! - néz rám gúnyosan majd beleharap a palacsintába, és az arckifejezése mindent elmond.

- Nah Picur?

- Egész jó... - vesz újabb falatot a szájába. - Hmm nem rossz Donovan! - néz rám miközben bele kortyol kávéjába.

- Várj majd én! - szurok a villára újabb falatot, majd a szájába helyezem. Nagyot nyelek ahogy az ajkán maradt szirupot lenyalja, és ő is észre veszi, de úgy érzem ezt a pillanatot mindketten próbáljuk figyelmen kívül hagyni.

- Tudod... ha nem néznél rám úgy mint valamiféle elesett prédára amit szeretnél felfalni, talán még örülnék is ennek a finom reggelinek! - vesz a szájába egy eper darabot.

- Szerintem meg... ez fordítva is így van!

- Szerintem meg nem.

- Miért hazudsz? Amióta felébredtél a hasam és a vállaim bámulod folyamatosan!

- Jól vagy? Jól érzed magad? - kérdezi aggódva majd tenyerét a homlokomra helyezi. - Ittál már kávét? Csak mert szerintem képzelődsz a fáradtságtól!

- Ohh de vicces Picur! - vigyorgog, miután rájövök a gúnyolódásra.

- Szerintem meg idd meg ezt a kávét! - nyújtja át a poharat.

- Nem félsz esetleg attól hogy kikapsz tőlem? - kortyolok a pohárba.

- És te nem félsz velem aludni azok után ahogy le karatéztalak? - vigyorog.

- Ohh ez igaz! - nevetek fel hangosan. - Még néha bennem van a félelem, de lassan hozzá szokom hogy melettem vagy!

- Hát Donovan... ki kell hogy ábrándítsalak, mert nem fogok többször veled aludni!

- Azt még meglátjuk! - válaszolom szúrós tekintettel.

- Öhmm... köszi a reggelit, és... tudom milyen érzés mikor ilyesmin megy keresztül az ember szóval nem haragszom rád - mosolyog. - De most már tényleg megyek, tanulnom kell a holnapi napra, és...

- Maradj még! - veszem kezét az enyéim közé újra.

- De miért?

- Mit szólnál hozzá, ha kimennék kicsit a városba? És most tényleg ehetnék pizzát, meg persze ha szeretnéd elmehetünk moziba is!

- Hány lánynál próbáltál így bevágodni? - dönti oldalra fejét.

- Egynél se... még soha nem hívtam el senkit sem pizzázni vagy éppen moziba!

- Nah persze!

- Nem hazudok Picur...

- És Hailey? Őt sem vitted soha sehová?

- Soha! Ha nem hiszed el kérdezd meg a srácokat róla!

- Hmm... Nem tudom Noah!

- Adj még egy esélyt... hadd bizonyítsam be hogy nem csak bunkó módra tudok viselkedni!

- Hát ez nehéz lesz!

- Meletted nem lesz az! - fogom meg arcát, mire csak bámulni tud rám kék szemeivel. Gyönyörűek a szemei... - Tudom hogy nagyon rosszul viselkedtem veled, de... én tényleg kedvellek téged!

- Akkor miért voltál az elején is olyan bunkó?

- Nem fogok hazudni... az elején tényleg nem kedveltek, de talán azért mert már akkor elkezdett előtörni egy fura érzés belőlem amikor a beavatás napján megláttalak... nem akartam hogy valaki más felé igazán elkezdjek érzéséket táplálni, ezért is nyomtam el magamban... de nem megy! Rájöttem hogy ezzel csak neked is, és magamnak is fájdalmat okozok. Ha meglátlak... azt érzem hogy a közeledben kell lennem! Adj nekem egy kis időt! Még új nekem ez az egész, de akarom! Akarlak téged! - nézek végíg szemeibe, ő pedig olyan meglepődve bámul hogy arra nincsenek szavak.

- Noah... - pirul el.

- Én tényleg szeretném veled tölteni a mai napot!

- Jól van! Belemegyek, de ígérd meg hogy nem fogsz seggfejként viselkedni! ‐ mutogat rám.

- Ígérem! Esküszöm neked hogy nem csinálok semmi rosszat! - emelem fel kezeim megadóan.

- Akkor most visszamegyek a szobámba, és elkészülök! Te pedig egy fél óra múlva fel jössz hozzám rendben?

- Rendben Picur! - mosolygok rá, ő pedig vissza nézve rám elhagyja a szobát.
Azt hiszem jobb ha én is neki állok készülődni...