Már rég besötédedett, és kábé a harmadik film felénél járunk amikor Noah telefonja csörögni kezd.

- Ki az? - kérdezem.

- Nem tudom, azonnal megnézem! - feleli, és amikor ránéz a képernyőre az anya felirat villan fel, ő pedig azonnal felveszi.
- Figyelj, nyugodj meg! Azonnal ott vagyok, oké? Már is indulok! - teszi le a telefont.

- Mi történt? Mi a baj? - ülök fel, én is majd végig nézem ahogy magára veszi pólóját, majd elkezdi a kocsi kulcsát keresni.

- Figyelj Picur... - kezdi miközben a fotelen matat. - Figyelj nekem most muszály el mennem... de..., - vesz nagy levegőt majd magára veszi bőr dzsekiét is. - Nem leszel egyedül, mert szólók Peternek itt marad majd veled míg én jövök.

- Hadd menjek veled én is kérlek! - csusszanék a talpamra de kezeit a combomra helyezi.

- Nem vihetlek magammal. Otthon akadt egy kis probléma, de hamarosan jövök.

- Noah... - nézek rá aggódva majd arcát kezeim közé veszem. - Ugye rendben leszel?

- Persze - mosolyog rám édesen. - Tudom azt ígértem nem hagylak magadra egy perce sem, de...

- Sshhh... Ne mondj semmit! - ölelem át.

- Mi lenne velem nélküled te lány! - puszil homlokon majd kisétál, és rá öt percre Peter szó szerint beront az ajtón.

- Szia! - nyit be lihegve. - Mi történt? Azt mondta Noah maradjak veled, talán veled van valami? - néz rám aggódva.

- Nem mondta el neked?

- Még is mit? - vonja fel szemöldökét.

- Az anyja hívta. Gondolom valami történt más különben, nem rohan így el.

- A francba! - dörzsöli meg arcát. - Azért nem mondta el hová megy mert nem akarta hogy én is vele menjek!

- Gondolod hogy majd valami hülyeséget csinál? - ülök fel újra idegesen.

- Ne aggódj a kishúga is ott van, előtte biztos nem fog semmit csinálni.

- Nem vagyok benne biztos - sóhajtok.

- Nyugi Sophie. Nem lesz semmi baj! - nyugtat majd az ágy rácsára dőlök.
Vajon mi történhetett? Semmit sem halottam, hogy miről beszéltek. Vajon mit fog most tenni? Olyan hamar felhúzza magát bármin, és most az édesanyjáról, meg a kishúgáról van szó.

- Peter...

- Igen?

- Figyelj... tudom hogy ez nem a legalkalmasabb idő, de .... Szóval Noah...

- Szeretnél valamit megtudni róla? - szól közbe határozottan.

- Tudom hogy nem szép dolog ilyet kérdezni, mert te vagy a legjobb barátja... de annyira zárkózott ilyen téren. Sohasem mond semmit magáról, vagy a családjáról.

- Én vagyok az egyetlen akinek eddig beszélt. Ezekről a dolgokról, tényleg nem szeret beszélni. Igazából nekem se mondott volna semmit sem, ha nem megyek el nálunk és  nem látom meg hogy mi történik.

- Akkor most elmondanád?

- Még első évesek voltunk, és akkoriban is szerettünk bulizni, főleg hogy gólyák voltunk. Akkor Noah még nem volt kolis, és minden nap haza járt... részegen a bulik után is. Ez persze az apjának egyáltalán nem tetszett, pedig Noah soha nem csapott zajt, vagy ordibált volna amikor haza ért. Mindig normálisan viselkedett bármilyen részeg is volt. Viszont az apja valahogy folyton bele kötött. De hogy a lényegre térjek ami miatt teljesen megutálta az apját az az hogy... - vesz egy mély levegőt. - Noah ki fog nyírni ha ezt elmondom neked Sophie! - vakarja meg tarkóját.

- Esküszöm neked Peter hogy nem fogom elárulni neki, de tudnom kell, hogy miért ilyen.

- Hahh... ‐ sóhajt újra. - Szokásosan buliból ment haza, az anyja pedig a korházban volt, éppen valamilyen műtéten, és amikor Noah éjjel haza ért, az apja... a nappaliban dugott valami idegen nővel.

- Micsoda? ‐ kapom kezem a szám elé.

- Akkor Noah teljesen kikapcsolt, és az apját hát... szó szerint megverte. Azt nem tudom hogy az anyja tud e erről a dologról vagy nem, de azóta ki nem állhatja az apját, és igen! Azóta ilyen agresszív.

- Most már teljesen érthető miért ilyen. Vagy hogy velem is miért viselkedett úgy ahogy..., bár ezt még mindig nem értem.

- Azt hogy miért utált? - szegezi a fejemhez a kérdést.

- Igen.

- Ő nem utált... igazából csak nem tudta miért kedvel, és hogy miért hozol ki belőle olyan érzéseket amilyeneket. Soha nem engedett senkit közel magához.

- Értem én hogy a barátod, de arról sokáig beszélhetnénk kit engedett közel magához - nevetem el magam.

- Ha most Hailey-re gondolsz, akkor nagyot tévedsz. Az a csaj csak úgy mond szexre kelett neki, és ennyi. Soha nem vonzódott senkihez sem. Hát nem veszed észre mennyit változott, amióta együtt vagytok? Az apja miatt szó szerint kitörölt magából minden szeretet, és érzelmet. Csak saját magával foglalkozott és azzal ami neki jó. Tudom! Mindig melette vagyok, és észre veszem ha változik.... és sokat változott.

- Mármint miattam? - mutatok magamra.

- Igen, te vagy az ő megmentője, csak ő ezt kicsit lassabban dolgozza fel - mosolyog, és lassan rájövök hogy igaza van...

Noah

Ahogy megérkezem a házunk elé, már a kocsiban is hallom ahogy apám kiabál. Azonnal berohanok , és amint belépek az ajtón az anyám össze esik a tőle kapott pofon miatt, majd a földön heverve egy gyomron rúgást is kap, még is ami miatt teljesen elborul az agyam az az, hogy a kishúgomnak ezt az egészet végig kelett néznie.

- Te megőrültél? - kiáltok rá, torkom szakadtából, és elindulok felé. Érzem ahogy az erek kidagadnak a nyakamon, a kiabálástól. Ökölbe húzom a kezem, majd teljes erővel megütöm ami miatt a földre rogy. - Megöllek! - kiáltom újra, és tovább verem.

- Elég Noah kérlek! - érinti meg vállam anya, de oda sem figyelek rá.

- Hogy tehetted ezt? Hogy lehetsz ekkora egy barom! - ütöm tovább.

- Kérlek, kérlek Noah hagyd abba! - rángatna le anyám róla de nem sikerül neki.

- Megöllek bazdmeg! Érted? Kinyirlak! Elegem van belőled! - fogom meg fejét majd kétszer is a földbe verem.

- Noah! - eszmélek fel, majd amikor az ismerős hang irányába fordulok, a meglepődötség nem csak az én arcomra ül ki.

- Te meg mit keresel itt? - nézek Sophie-ra.

- Elég volt Noah! Jézusom! - néz rám Isaac miközben leszednek, Peter-el apámról.

- Mi van az egész csapatot hoztad? - nézek vigyorogva Sophie-ra.

- Muszály voltam, nem várhattam tétlenül, de te... - néz az apámra majd rám. - Még is mit műveltél?

- Azt mondtam neked marajd a szobában! Miért jöttél ide? - kérdezek vissza, nem figyelve arra amit ő kérdez.

- Tudtam hogy valami hülyeséget csinálsz! Megígerted hogy megváltozol, hogy abba hagyod ezt az egészet, de semmit sem változtál! - néz maga elé majd rám.

- Nah persze! ‐ törlöm meg az orrom, majd elmosolyodok. - Azt sem tudod mi történt, és ráadásként még ellenem is vagy!

- Ha ellened lennék nem jövök ide! Miért kelett ezt tenned?

- Azért mert ő kibaszott szörnyeteg! érted?

- És te is az szeretnél lenni? Ez nem megoldás Noah! - néz rám kétségbeesetten.

- És az megoldás, hogy az anyámat a kishugom előtt veri? Azt talán megoldás?- kiáltok rá mire összerezzen.

‐ Noah...

- Ne! Hallgas! - veszek mély levegőt. - Igen, azt ígértem hogy megváltozok, de nem tudok! Mert én csak rossz tudok lenni, én csak saját magammal tudok törődni, és nem tudok szeretni! Azt hiszed csak neked van problémád de fogalmad sincs arról milyen az életem!

- Nem engedsz magadhoz közel, sosem beszélsz magadról! Hogyan értselek meg? - kiált vissza.

- Azért mert nem akarom hogy meg értsenek! - üvöltök vissza! Nem kell hogy megérts!

- Ne mondd ezt..

- És most jöttem rá csak mindenre! - nevetek fel, majd össze csapom tenyereim.

- Már az elején sem kedveltél, sőt utaltál, de tudod mit? Te amúgy is csak a saját magad érzésével tudsz foglalkozni, csak saját magaddal, és ha nem tudsz elfogadni olyannak amilyen vagyok akkor....

- Akkor? - kiabál rám könnyes szemekkel, majd közelebb lép. - Akkor mi Noah?

- Akkor fejezzük be ezt az egészet! Elkezdeni sem kellett volna! - nézek rá, majd elindulok a kishúgom felé.

- Hogy mondhatsz ilyet? - kiabál utánam. - Akkor hazugság volt minden? A szavaid, a tetteid? A... tegnap éjszaka?

- Igen! - fordulok vissza. - Hazugság! ‐ nézek szemeibe, majd újra elindulok a lépcső felé a kishúgomhoz.

Sophie

- Peter... - törlöm meg szemeim. - Vissza... vissza tudnál vinni az egyetemre?

- Adj nekem öt percet, és megyek! - válaszolja majd bólintok, és elsétálok a kocsiig majd belülök.

Hogy lehettem ekkora hülye? Hogy mondhatta ezt? Hogyan tudta azt mondani hogy hazugság? Én... nem annak éreztem... ‐ De mit keresek én még egyáltalán itt? ‐ mondom magamban, majd kinyitom a kocsi ajtót, és amikor ki akarok szállni, karomnál fogva egy magas maszkos férfi kirángat a kocsiból.

- Noah.... ‐ kiáltom, mire a szám köré fog egy fura szagú ruhaanyagot. Kapálozom, markolászom, de az erőm folyamatosan elhagy, és lassan minden elsötétül...