‐ Abby hagyj már! - sóhajtok másodjára, miközben megpróbálok ebédelni.

- Légyszi mondd el még egyszer hogy történt ez az egész! Nem figyeltem rendesen!

- A múltheti buli meg van?

- Igen meg! Tudom hogy akkor csavarodott be!

- A lényeg hogy az egyik haverja át jött hozzám segítségért... elmentem! Lenyugtattam, és amikor elakartam jönni ő marasztalt. És másnap elvitt a tenger partra... ahol... szóval megcsókolt! Filmeztünk... sokáig beszélgettünk, és... még többet csókóloztunk!

‐ Milyen volt? - néz rám őrült tekinettel.

‐ Hát... hogy is fogalmazzak... forró, lágy... és őrületes! - mosolyodom el, mire ugrálni kezd.

- Mi volt őrületes? - hallok meg a hátam mögött, egy kellmesen ismerős, de hidegrázós hangot. Ő az! Azt hiszem most tényleg nem tudok mozdulni.

‐ A... te-tegnapi doga! ‐ rúgom meg Abby lábát mert már szóra nyitotta száját.

- Ohh, biztos higy sikerült! Sokat készültél rá! - ül le mellém lazán.

- Te... meg mit csinálsz?

- Csak le ültem hozzád enni!

- Mindenki minket bámul!

‐ És? - vesz egy falat húst a szájába.

‐ Miért nem ülsz inkább a barátaidhoz? - kérdezem kedvesen, de kínosan.

‐ Miért? Talán nem ülhetek a barátnőm mellé? ‐ kérdezi olyan hangosan hogy mindenki hallja.

‐ Sshh... - teszem tenyerem szája elé. - Elég - suttogom. - Ne tedd még kényelmetlenebbé a helyzetet! - mondom, miközben tekintetem a többi diák, és ő közte cikázik. De persze ő még közelebb húzodik hozzám, és a tenyerembe csókol. Tágra nyílt szemekkel nézek rá, majd elhúzom onnan kezem.

- Szokjon mindenki hozzá hogy barátnőm van! - vigyorog rám.

- Oké, mi most megyünk! - veszem fel a tálcám.

- Mi? De... - néz rám Abby.

- Semmi de! - suttogom. - Megyünk! - intek oldalra fejemmel.

- Miért menekülsz előlem Picur? - kiált utánam gúnyosan, és újra mindenki minket bámul.

- Őrült vagy Donovan! - fordulok vissza, és próbálom halkan közölni vele.

- Te miattad őrültem meg! Viseld a következményét! - von vállat, és akaratom ellenére is elmsolyodom, mire rám kacsint, de én inkább bemutatok neki, majd tovább sétálok. Ő... tényleg bolond. Valami történhetett vele kiskorában. Viszont nagyon nagyon kedves velem, és már egyáltalán nem szokott bunkón viselkedni. Ha éppen egymás melett megyünk akkor mindig a nyakamba karol, és olyan lazán viselkedik. Mindig megnevetett. Tényleg sokat változott. Mármint ő végzős, én meg csak elsős vagyok, és kitudja hogy hogyan viselkedett évekkel ezelőtt. Azt viszont tudom hogy amióta én ismerem sok mindenben megváltozott.

- Szia Szeplőske! - jelenik meg a szekrényem előtt Hailey.

- Mit szeretnél Hailey? - kérdezem miközben kiszedem a könyveim.

- Csak érdekelne meddig akarjátok még fojtatni ezt az egészet Noah-val? - fonja össze karjait vigyorogva.

- Ahhoz neked tényleg semmi közöd! - indulok el a következő órámra, de ő is utánam jön.

- Azt hiszed ismered őt, pedig nem így van!

- Hailey, nem érdekel a mondani valód!

- Fogalmad sincs róla ki ő! Azt hiszed megtudod neki adni amire szüksége van? - nevet rám. - Csak játszik veled kicsit, és amikor már megunta, akkor ott hagy!

- Azt majd meglátjuk! - válaszolom dühösen, belül pedig kicsit mintha lerombolt volna... mert hát... nagyon sokszor láttam ahogy Noah mindekivel flörtöl, és kitudja hány lánnyal is ágyba bújt már... talán tényleg csak játék vagyok neki! Egy újfajta játék akit nehezen kaphat meg! De Sophie mik ezek a gondolatok! Ez a lány csak féltékeny rád! Ne is hallgas rá! Noah kedvel téged!

***

Úgy érzem a fejem szét megy! Ezek a mai órák teljesen lefárasztottak...

- Picur! - karol a nyakamba hirtelen Noah. - Nah hogy vagyunk? - pöccint az orromra, de még erre sem figyelek fel csak amikor elém áll, és megfogja az arcom. - Hé minden oké? - hajol kicsit közelebb majd elkezdi fürkészni arcom.

- Igen, azt hiszem... - nézek egy pillantra magam elé.

- Szerintem meg nem! Mi történt, mi a baj?

- Nem akarlak jelentéktelen dolgokkal fárasztani!

- Ez a jelentéktelen dolog neked igen fontos lehet, mert nagyon letörtnek tűnsz, szóval ki vele! Várj! Gyere... üljünk le ide a lépcsőre húz maga után. - Nah gyerünk mesélj! - néz rám, majd sóhajtok egyet.

- Szóval... ma megállított Hailey, és megpróbált veled kapcsolatban kioktatni.

- Hogyan? Ez komoly? - akad ki teljesen.

- Igen... azt mondta hogy... szóval... hogy én nem ismerlek téged és... nem tudom mire van szükséged! - nézek magam elé.

- Az a kis... - szorítja ökölbe kezeit.

- Talán... igaza van! - emelem rá tekintetem, mire meglepődik.

- Miről beszélsz?

- Arról hogy tényleg nem tudom mire van szükséged! Én... alig ismerlek, de ő... ő mindig meletted volt, és...

- Hagyd abba! Kérlek hallgas! - fogja meg kezem. - Nekem egy valamire van szükségem, és az te vagy! Érted? - simítja meg arcom. - Ő egyszerűen féltékeny rád! Mert ő könnyen kapható, és bele való... de te Picur! Te különleges vagy, te vagy az oka annak hogy végre nem rejtegem el az érzéseim. Hogy nem nyomom el magamban, ezeket a dolgokat! Ő soha... de soha az évek alatt nem volt akkora segítség, mint te ezalatt az egy hónap alatt! Nagyon rosszul bántam veled... de ott a parton nem csak neked, de saját magamnak is ígéretet tettem hogy megváltozom, mert változni akarok... Miattad... érted akarok változni - mosolyog rám biztatóan, és kicsit megkönnyebülve mosolygok rá vissza. - Nah gyere ide Picur! - ölel magához, és az ahogy most magához húz... akkora biztonságot, és nyugalmat ad nekem. Az illata ahogy belopja magát az orromba... az erős karjai ahogy magukba zárják törékeny testem... erre nincs szó.
- Kérlek ne hagyd hogy befolyásoljon téged! Fogalmalmad nincs róla, mennyire fontos vagy nekem... senki sem érhet fel hozzád! - szorít jobban, majd arcát a nyakamba fúrja, és biztosan csak véletlenül ér ajkaival a bőrőmhöz viszont akkor is kiráz a hideg.

- Sajnálom hogy ezzel a butasággal zaklattalak... - ölelem még mindig.

- Butus! - nevet. - Hiszen én kértelek meg rá a parton hogy tegyél ígéretet, nem emlékszel? - néz rám.

- Igen, tudom.

- Megígerem neked hogy mindent megteszek, majd azért hogy megbízz bennem! Tényleg fontos vagy nekem! - mosolyog. - Nah gyere, már úgy is vége van az óráknak...

- De hová? - pislogok nagyokat.

- A kávézóba - fonja össze ujjait az enyéimmel majd elindulunk. - Milyen napod volt?

- Hát... elment! Talán kicsit fárasztóak voltak a mai órák, vagy csak én voltam hozzá túl fáradt! És neked? - emelem fel tekintetem rá. Olyan magas...

- Ugyanolyan mint mindig, de talán valamiben másabb volt.

- És miben?

- Talán hogy folyton te jártál az eszemben! - válaszolja, én pedig szépen elpirulok.

- Kérdezhetek valamit?

- Persze...

- Neked mániád, hogy mindig zavarba hozol? - kérdezem mire elneveti magát, de nem válaszol, és szóra nyitnám a szám újra de a telóm csörögni kezd.

- Szia Dylen! - vigyorgok magam elé.

- Bogyó! Gondoltam felhívom az én kedvenc hugicám!

- Mi? - nevetek. - Miért rajtam kívűl hány húgod van még? - kérdezem mire Noah mosolyogva néz rám.

- Igen, igen igazad van! Nah de van egy fontos hírem!

- Hallgatom.

- A koncert amit adni fogunk a város napon már teljesen tuti!

- Ennek annyira örülök! - vigyorgok mint a tejbetök.

- És ami a legfontosabb, hogy te is itt légy!

- Esküszöm, hogy ott leszek... sőt talán lehet nem is egyedül megyek! - nézek Noah-ra aki kicsit értetlenül néz rám.

- Ezt hogy érted?

- Egyenlőre... marad az én titkom bátyus! De később beszélünk mennem kell!

- Ezt ennyivel nem úszod meg Bogyó! - nevet fel.

- Ohh de hogy is nem! - nevetek én is majd leteszem.

- A bátyád nagyon szerethet téged, ahogy észre veszem!

- Már túlságosan is! Néha kicsit az agyamra megy, de... csak ő és apa vannak nekem! Mindig is ő voltak! - mosolygok, és ez nem egy kamu mosoly amivel próbálom titkolni hogy belül fáj! Sohasem szenvedtem hiányt, ezért nincs miért szomorkodom, viszont nem is szeretek róla beszélni. Utálom mikor valaki sajnálni kezd. És tudom hogy most Noah nagyon is sajnál... mert a tekintete elárulja. - Nah viszont, nem mesélted el mien volt a napod! - lököm meg játésokan, és észre veszi hogy témat akarok váltani.

- Igazából ma tovább tartott az edzzésünk, mert, készülünk a jövőheti meccsre!

- És hol lesz a meccs? Gondolom itt is szokott lenni!

- Múlt hónapban, más suliban volt, de ez a meccsünk a döntő meccs, szóval hazai terepen játszunk. Gyere el te is!

- A sport nem az én világom, de még meglátom.

- Ahogy gondolod... szerda egy óra! Az órák elmaradnak, csak hogy tudd!

- Értettem Kapitány! - vigyorgok.

***

A kávézóból kifelé tartva Abby hirtelen a nyakamba ugrik azzal a dologgal hogy ma bulizni fogunk menni.

- Megmondtam hogy nem megyek bulizni!

- De Sophie!

- Nem! Amúgy sincs kedvem menni... ha én ott vagyok egy buliba annak csak rossz vége van!

- Ne mondd ezt! - néz rám Noah.

- Komolyan? Ha elmegyek csak baj van! Egyszer majdnem bedrogoztak! Miattam verekedtél, és majdnem meztelenül táncoltam az egyik pinpongasztalon! Ez nem elég ok? - tárom szét karjaim.

- De most teljesen más lesz... - lép közelebb Noah - Én is ott leszek veled! - néz le rám csillogó tekinettel.

- Nem tudom... - sóhajtok.

- Kérlek Sophie! - néz rám boci szemekkel Abby. - Nem maradhatsz egész évben csak a szobádban kuksolva!

- Haaahhh.... - sóhajtok. - Rendben!

- Ez az! - ugrik rám örömében.

- Jól van elég! - forgatom szemeim.

- Oké, én megyek... még van egy kis dolgom, majd a bulin találkozunk oké? ‐ mosolyog rám Noah.

- Jól van, majd ott találkozunk! - mosolygok vissza.

Amikor beérek a szobámba a telefonom újra csörögni kezd, de ezúttal... újra egy magán számot ír. Leülök az ágyamra majd bámulom a képernyőt. Ki lehet az? Annyiszor felvettem már, és soha nem szól vissza senki... a múltkor pedig... halottam ahogy valaki szuszogni kezdett. Ki az, és miért csinálja ezt? Miert? Miért? Miért?

- Nem akarod felvenni? - szólal meg hirtelen Abby, én pedig nagyon megijedek, ami miatt elég furán néz rám.

- Jól vagy Sophie?

- Igen, én csak... valaki állandó szórakozik velem!

- Lehet hogy Hailey? Vagy Zach?

- Fogalmam nincs! Lehet, hogy Hailey... de honnan tudná a telefonszámom?

- Figyelj ezzel most ne törődj! Ő egy igazi kis ribanc! Csak féltékeny rád! Ennyi! Egyszerűen... csak hagyd figyelmen kívűl! Vegyél egy langyos zuhanyt... ‐ fogja meg vállam biztatóan. - Én addig választok neked egy szipi szupi rucit, azután pedig megyünk, és bulizunk egy hatalmasat! Oké? - mosolyog.

- Oké... igazad van! - mosolygok, majd erőt veszek magamon, és mielőtt elmegyek zuhanyozni el pakolom a cuccaim.

- Kikészitettem neked egy csini rucit! - kiáltja majd, kinézek a fürdőből. - Most elmegyek egy fél órára hamarosan jövök!

- Oké, kérlek kulcsold be az ajtót! - kiáltok ki, mire egy okés elhangzása után, hallom az ajtó csúkodását.
Jó érzés kicsit egyedül lenni. Mármint teljesen egyedül! Legalább most a saját gondolataim sem zavarnak... bár valahogy Noah nem megy ki a fejemből... vagy is az mikor a parton voltunk, és akkor történt meg először hogy valaki úgy ért hozzám. Mármint egyszer már megtörtént, mikor direkt hagyta rám csöpögni a fagyit... de ez teljesen más volt. A puha telt ajkai... a forró lehelete... a csókja, a szuszogása... minden megbabonáz amit velem csinál. És amikor rám néz, amikor úgy néz rám... olyan fura tekinettel, mintha folyamatosan melettem akarna lenni. Néha teljesen úgy érzem...
Ez meg mi? Valaki kopog?
Ne már! Nem hiszem el hogy Abby már megint elhagyta a kulcsát! Minden héten kulcsot kell másoltatnom neki.

- Megyek már nyugi! - dörömböl folyamatosan. Gyorsan magamra tekerem a kendőt majd sietek az ajtóhoz. - Legközelebb akaszd a nyakadba... - nyitom ki az a ajtót. - A... kulcsot? - nézek fel meglepődve Noah-ra, majd azonnal be akarom zárni az ajtót de ő egy kézzel simán megállítja majd oldalra bicentett fejjel néz rajtam végíg.

- Mit keresel itt? - szorongatom a kendőt.

- Hamarabb végeztem úgy hogy gondoltam jövök hozzád! - lép közelebb felém, én pedig folyamatosan hátrálni kezdek.

- Nagyszerű! ‐ vigyorgok kínosan. - Megtennéd hogy megvársz ide kint? - botlik meg a lábam, majd neki esek a fürdő ajtónak, mire ő megtámaszkodik izmos karjával fejem fölött. Ez az érzés... mikor így fölém tornyosul... az egyszerre félelmetes, vonzó... és... szexi.

- Persze hogy megvárlak ide kint Picur... - mosolyog piszamul. - Egy csókért cserébe!

- Hogy miért cserébe? ‐ nézek rá ilyedten, mire kezét arcomra helyezi, majd újját végig húzza ajkaimon... és lágyan meg csókol. - Csak egy csókot akartam! - néz mélyen szemeimbe, én pedig köpni nyelni nem tudok, ezért szó nélkül belépek a fürdőbe, majd egy pár perc múlva jövök rá, hogy a ruha, és a fehérneműk is kint vannak. Mi mást tehetek? Muszály vissza kimennem.

- Ugye nem így akarsz jönni? ‐ néz rám gúnyosan.

- Pedig de! Pont erre gondoltam! - forgatom meg szemeim majd, a fiókomhoz lépek, és kiveszem amire szükségem van. Felveszem az ágyamrol a ruhát, majd szó nélkül vissza sietek. Amikor magamra húzom a fehérneműim, csak akkor rögződik bennem, hogy Abby már megint milyen ruhát vett ki. Miért nem az én ruháimból választ? Miért hagyom egyáltalán neki hogy ő válasszon? Sóhajtok majd felveszem a barna színű ruhát. Kicsit szűk mint mindig, de legalább most kicsivel hosszab, és nincsenek kint belőle a melleim, se. Jó lesz ez... azt hiszem. Gyorsan megszárítom a hajam, és kivasalom. Szeretem hogy természetesen göndör de így... miután megmosom úgy nézek ki mint egy oroszlán. Lófarokba kötöm, és kész. Szokásosan egy kis smink, csak hogy ne nézzek ki úgy mint egy zombi.

- Kész vagyok! - sétálok ki, majd lazán a cipőm felé indulok, és addig észre sem veszem hogy bámul míg, fel nem nézek rá.

- Azta! Nagyon szex... vagyis - rázza meg fejét - Gyönyörű vagy! - mosolyog zavartan. Mi? Hogy ő zavarba lenne?

- Köszi... ‐ forgatom meg szemeim szavai hallatán. - Mehetünk? - állok fel, mire még mindig bámul. - Noah?

- Mehetünk - áll fel és elindul felém. - Tényleg nagyon nagyon gyönyörű vagy! - mosolyog.

- Köszönöm... és te is... - végig nézek rajta vigyorgova. - Jól nézel ki!

- Nah irány bulizni! Nagyon is rád fér már Picur! - karolja át a nyakam majd elindulunk lefelé. Csak reménykedem hogy nem lesz semmi baj...