(fenti dalt hallgassátok olvasás közbe!)

Conor Dever a legkisebb idegeskedés nélkül, tökéletesen nyugodtan ült a kihallgatóban.

Aiofe néma csöndben ült Conorral szemben, rezzenéstelen tekintettel figyelte az írt.

- Szép délelőttöt, kisasszony. - szólalt meg végül Conor.

Aiofe nem válaszolt. Mire várt, hogy a maffia egy tagja megtörjön a jéghideg tekintetét látva?

- Szóval nem akar csevegni. - állapította meg a férfi nyugodtan. - Küldjön be valakit, aki némi érdeklődést tanúsít irántam. A vöröske megfelel. - vigyorgott.

Elpirultam. A "vöröske" jelző csakis rám illhetett, mivel az összes jelenlevő ügynökök közül egyedül az én hajamra lehetett rámondani, hogy vörös.

- Menj, Zöldfül. - súgta Ricky. - Menni fog.

Szaporán vettem a levegőt, és amikor Aiofe kijött, bementem a szobába.

- Jó napot, Conor. - ültem le vele szembe. - Emily vagyok.

- Jó reggelt, Emily. Hogy van?

- Köszönöm szépen, jól. És ön? - kérdeztem, és mindent pontosan úgy csináltam, és Matt tanította. Csak teremts kapcsolatot, és tegyél úgy, mintha az ő oldalán állnál.

- Köszönöm kérdését, remekül érzem magam. - felelte udvariasan. Bűnöző ide vagy oda, jó modora volt.

- Mondja, Conor, ismerte ön Ronald Rathaway-t? - tértem át az ügyre.

- Igen, ismertem. - mondta nyugodtam a férfi. Sötét haja egészen az álláig ért, és így közelről egészen ápoltnak tűnt.

- Ön milyen kapcsolatban állt vele?

- Nem voltunk jóban. - közölte szenvtelenül.

- Ellensége volt önnek?

- Nem öltem meg, ha arra céloz. - vonta fel a szemöldökét.

Francba! Valamit mégis csak elronthattam, mivel már kevésbé tűnt barátságosnak és közvetlennek. Bár valószínűleg az első pillanattól fogva átlátott a szitán, csak játszotta a hülyét.

- Beszélgessünk őszintén, Emily. - hajolt előre, és hideg borzongás futott végig a hátamon, ahogy kiejtette a nevemet. Most először ridegnek tűnt, és kinéztem belőle, hogy bárkit megöl hidegvérrel. - Ön szerint miért éppen önt kérettem?

- Nem tudom. - kezdtem. - Nem vagyok tisztában a gyilkosok szándékaival. De azt tudom, hogy nem maga ölte meg Ronald Rathaway-t. Legalábbis nem személyesen. Azt nem tudom, hogy most miért van itt, és miért jött be önként, de valószínűleg figyelem elterelésként, amíg a valódi gyilkos meg tud lépni.

- Okos nő maga, Emily. - mosolygott Conor, de az a mosoly félelmet ébresztett bennem. - Tényleg nem én öltem Rathaway-t, de nem is tudom, hogy ki tette. Arról mindenesetre nem árt szólnom Sean-nek, hogy az a nő - mutatott Aiofe-ra. - Akinek nem tudom, mi az igazi neve, egy spicli.

- Maga nem megy innen sehova. - jelentettem ki.

- Azt nem hinném. - közölte Conor, és felállt. - Nincs bizonyítéka, hogy Rathaway meggyilkolásához köthessen. Szabad ember vagyok, jogomban áll távozni. - rám nézett, sötét szemeiben árnyalatnyi haragot láttam, de egy pillanat alatt el is tűnt ez az érzelem. - A közelebbi viszontlátásra, Emily.

És kisétált az ajtón.

*******

- Dever lelépett, és mindenről be fog számolni Murphy-nek. - mondta Aiofe. - Többé nem mehetek vissza oda beépülve. Valami új tervet kell kitalálnunk. Minden nyomunk latba veszett, mivel Turner hagyta elmenni.

- Szálljon le rólam! - csattantam fel, és nem tudtam, mi szült bennem ennyi indulatot. - Mégis mit csinálhattam volna? Lőjem le? Semmit sem tehettem, és nem tudom, miért gyűlöl ennyire, de hagyjon békén!

Aiofe felvonta az egyik szemöldökét, de nem válaszolt. Már rájöttem, hogy az volt a célja, hogy tesztelje, mennyire tud könnyen kihozni a sodromból.

Nem tudtam mit reagálni, ezért gyerekes módra elrohantam.

Pár másodperc múlva Ricky jött utánam.

- Zöldfül, mi ütött beléd? - támadt nekem. - Semmire sem megyünk azzal, ha leordítod a fejét!

- Ne mondd, hogy nem volt jogos! - gurultam dühbe. - Annak a nőnek nincs jobb programja, mint hogy engem szívasson!

- Zöldfül! - vágott közbe, de én rendületlenül folytattam.

- Miss Tökély bepofátlankodik ide az ügyével, amit képtelen megoldani! - fakadtam ki. - És ahelyett, hogy az üggyel foglalkozna, folyamatosan engem szekál!

- ZÖLDFÜL! - kiáltott rám Ricky, mire én végre csöndben maradtam. - Neked nem ez a bajod.

- Nem voltam elég világos? - kérdeztem indulatosan.

- Zöldfül, neked az a problémád, hogy Aiofe McClay exe. - közölte lassan.

- Nem érdekel, mi történt, közte és Greg között! - heveskedtem. - Engem az a zavar, hogy folyton kötözködik, piszkál, és elegem van belőle!

- Zöldfül! - csitított Ricky. - Nyugodj meg, menjünk vissza, és oldjuk az ügyet!

********

- Sz-szeretsz? - kérdeztem remegve Gregtől.

Egymás mellett ültünk a szobában. Feszült volt a hangulat, és sok ideig egyikünk se szólalt meg.

- Emily, miért kérdezel ilyet? - megsimogatta a kézfejemet. - Persze, hogy szeretlek.

- Akkor miért nem vagy őszinte velem? - kirántottam a kezemet az ujjai közül. - Nem mondod el, ki keresett annyiszor, és azt se mondtad el, hogy Aiofe a barátnőd volt! Greg, egy kapcsolatnak alapelve az őszinteség!

- Emily...

- Miért csinálod ezt? - kérdeztem, miközben éreztem, hogy a szememben könnyek gyűlnek. Gyorsan le kellett lépnem, mielőtt eleredtek volna.

********

A vécé hideg csempéinek döntöttem a homlokom. Nem nagyon tudtam, mi bajom. Össze kell szednem magam.

Rezgett a telefonom, elővettem.

Amy Parker: Gyere, találtunk valamit.

Felálltam, letöröltem a könnyeimet.

- Mit találtatok? - kérdeztem, mikor odaértem, és véletlenül se néztem Greg-re.

Joan kivetített egy aktát.

- Ő itt Elisabeth Carpenter, ismertebb nevén Gyilkos Elisa. Huszonnégy éves, volt katona. Rendkívül képzett, és nagyon veszélyes. Felvette a tetthely közelében lévő kamera, ahogy odamegy. Ezután kiütötte az áramot, azóta se tudjuk, hogy csinálta. - mondta Joan. - Legközelebb hajnali fél négykor működött a kamera, tehát a kiesett intervallumban bárki meggyilkolhatta Rathaway-t. Nagy valószínűséggel Elisa tette, mivel ő lőtte le a kamerákat.

- És hol találjuk Elisát? - érdeklődött Matt.

Joan megvonta a vállát.

- Ezaz. Fogalmunk sincs. A közlekedési kamerák figyelik, és jelzik, ha felbukkanna. Mint mondtam, képzett katona, tudja, hogy tud a kamerák elől elbújni.

- Akkor tulajdonképpen nincs semmink. - közölte Greg gúnyosan, és pillantását a hátamon éreztem.

- Ez azért túlzás. - szólt Joan. - Már tudjuk, kit keresünk. Ha Elisa előkerül, lecsaphatunk rá.

- Akkor mit csinálunk? - tárta szét a karját Adam.

- Várunk. - mondtam sóhajtva.

*******

Nincs idegesítőbb dolog ebben a melóban, mint ülni, és várni úgy, hogy semmit sem tehetsz. Az íróasztalomon ültem, a kávémat kortyolgattam, miközben totál értelmetlen oldalakat nézegettem. Idegesen doboltam a térdemen, miközben unottan likeolgattam a képeket a Facebook-on, és minden második fotónál elgondolkodtam, hogy ez meg ki. Éljen a közösségi élet.

- Em, mit csinálsz? - ült le mellém Matt.

Válaszul a laptopomra mutattam.

- Neked ismerősöd Fiona Darrel? - ráncolta a szemöldökét.

- Ezek szerint igen. - tártam szét a karom. - Miért, ki ő?

- Az unokatestvérem. - közölte Matt. - Te ismered?

- Nem tudom. - vontam meg a vállam. - Írjak neki?

- Akkor meg tudnád, hogy ismered-e. - felelte.

- Hát jó. - sóhajtottam. - Úgy sincs jobb dolgom.

Te: Ismerjük egymást? :D

- De hülye vagy, Em. - csóválta a fejét Matt. - Nem így írunk egy embernek.

Fiona Darrel: Szerintem igen :D

Te: Basszus :D . Tényleg?

Fiona Darrel a becenevedet a következőre állította: FórjírszögóinBoston

FórjírszögóinBoston : Boston? :D Mi volt Bostonban?

Fiona Darrel a becenevedet a következőre állította: RészegessXD

RészegessXD: Nem voltam részeg.

Fiona Darrel: Bostonban volt egy buli négy éve, Lauren Keller szervezte. Ott voltál.

RészegessXD: Fogalmam sincs, ki az a Lauren Keller.

Fiona Darrel: Bostonban egy gimibe jártatok.

Te eltüntetted a becenevedet.

Te: Nem Bostonba jártam gimibe. Ki a franc vagy te?

Fiona Darrel: De tutira ott voltál azon a bulin.

Te: Hadd tudjam már jobban, hol voltam ott és hol nem! Mit akarsz tőlem?

Fiona Darrel a becenevét a következőre állította: John Doe

John Doe: Így jobban tetszik, kicsi lány? :D

Te letiltottad Fiona Darrelt.

Döbbenten meredtem Mattre.

- Megmagyaráznád? - érdeklődtem.

- Ez tutira nem az igazi Fiona Darrel. - Matt sebesen elővette a telefonját, és keresgélni kezdett, majd a képembe nyomta az eszközt.

- Matt, ilyen közelről nem látom. - toltam el a kezét. - Más a profilkép. - állapítottam meg.

- Azonnal lépj ki! - utasított Matt. - Mindenből!

Minden ablakot bezártam.

- Meghackelt. - közölte Matt.

- Mi? Ezt honnan tudod?

- Minél inkább húzza az időt, értelmetlen beceneveket állít be, minél többet mond el hamis sztorikról, és minél inkább elhiteti veled, hogy valamire nem emlékszel, addig folyamatosan hackel. Levelek, sms-ek, hívások, gyakran látogatott oldalak, jelszavak, fotók. - hadarta idegesen. - Ki tudja, mit nézett meg? Lehet, hogy feltörte az azonosítód, és akkor minden aktához hozzáférhet, amihez neked van hozzáférési jogod, sőt, onnan már a titkosítottakat is meghackelheti.

- Ennyi idő nem lett volna elég. - csóváltam a fejem. - Mindössze pár perce lehetett.

- Annyi idő bőven elég. Ha tényleg téged akart meghackelni, rég előkészíthette és megtervezhette, már csak megcsinálnia kellett. - mondta.

- De tudjuk a nevét. John Doe. - közöltem optimistán.

- Istenem, Emily, néha olyan hülye vagy! - temette a kezébe az arcát. - A John/Jane Doe nevet olyankor használjuk, amikor nem ismerjük az áldozat személyazonosságát.

- Ó. - röhögtem el magam idegesen. - Tehát halvány fogalmunk sincs arról ki a franc ez.

- Nagyjából. - tárta szét a karját Matt. - Meg kell mutatnunk a géped egy technikusnak, és ő talán le tudja nyomozni az IP címet. Feltéve, hogy nem titkosította.

Sóhajtottam.

- Szóval nem sok esélyünk van.

- Srácok - lépett oda hozzánk Joan. - Megvan Elisa.

- De jó! - pattantam fel. - És hol van?

- Egy konditerembe ment be tíz perccel ezelőtt, Manhattanben van.

*******

Megállapítom, hogy a golyóálló mellény továbbra sem a világ legkényelmesebb viselete, bár régebben egész kényelmesnek találtam. A pisztolyomat újratöltöttem, és előreszegezve követtem a többieket a konditerem bejárata elé, ahol kocsik és kukák mögé bújtunk. Alig pár perc telt el, kilépett az ajtón Elisa.

Szaggatott farmert viselt, amit kissé vékonynak gondoltam a februári időjáráshoz. Fölülre csak egy trikót és egy vékony dzsekit vett fel, Adidas cipője se tűnt ideálisnak a mínuszokhoz.

- Elisabeth Carpenter! - kiabálták több felől, és pisztolyaikat előre szegezték. - Ne mozduljon!

A fiatal nő gúnyos mosolyra húzta ajkait, és a magasba tartotta két kezét.

- Ennek a harcnak közel sincs vége. - szólt, majd tarkóra tette kezeit, és letérdelt a földre.

******

- Nem szól egy szót sem. - csóválta a fejét Aiofe. - Nem baj, bizonyítékunk van rá, hogy megölte Rathawayt. És az már bőven elég. Kösz a segítséget, maguk nélkül nem ment volna. És Turner - fordult felém. - Ha van kedve, megihatnánk egy kávét valamikor békülés gyanánt.

- Majd hívom. - mosolyogtam. Tehát mégsem vagyunk ősellenségek Aiofe Tökély kisasszonnyal.

- Haladtok. - röhögött ki Matt kedvesen. Finoman beleütöttem a vállába.

- Megyek haza. Valaki elkísér? - érdeklődtem.

- Nem. - közölte Ricky egyszerűen. - Nagylány vagy, Zöldfül, hazatalálsz.

- De egyedül olyan uncsi az út. - nyafogtam.

- Herceged nem kísér el? - kérdezte gúnyosan Ricky.

- Mi? - pislogtam zavartan.

- McClay, a pasid.

- Ja! Összevesztünk. - tájékoztattam.

- Szakítottatok? - csodálkozott.

- Még nem, de nem fogjuk sokáig húzni.

- Értem. - bólintott Ricky, és mintha...megkönnyebbült volna. - A lányok nem érnek rá?

- Grace-nek randija van, Amy-nek papírmunkája, Anne a szüleinél tölti a hétvégét. Te sem akarsz elkísérni? - kérdeztem reménykedve.

- Bocs, Zöldfül, de nem megy. Anyám hívott segíteni, mert az öcsémnek szülinapja lesz. - sóhajtotta. - El kell vezetnem vidékre. Sok idő.

- Értem. - szorítottam össze az ajkaimat. - Matt...?

- Segítek Amy-nek a papírmunkában. - mondta, de ahogy rám nézett, tudtam, hogy nem a papírmunka miatt megy oda.

- Ne már, haver. - sóhajtott váratlanul Ricky. - Mindenki tudja, hogy mi van köztetek. Nem kell titkolózni.

Matt eltátotta a száját.

- Őőő...- szólalt meg zavartan.

- Menj. - mosolyogtam rá.

Intett, majd lelépett.

- Istenem, hogy nekik csak ennyi idő kellett. - sóhajtott Ricky. - Nagyon szórakoztató volt nézni, ahogy évekig kerülgették egymást.

Akaratlanul találkozott a tekintetünk, de gyorsan el is kaptuk a pillantásunkat, és inkább a cipőnket kezdtük el bámulni. Nem tudom, hogy jutottunk el idáig, de mindketten nagyon zavarban voltunk, ha a párkapcsolat szóba került.

*******

Végül egyedül kellett hazamennem. Dave és Will nem akartak több fuvart vállalni, és minden barátom túl elfoglalt volt. Így jártam.

A táskámba nyúltam, hogy elővegyem a kulcsomat, amikor hirtelen erős ütést éreztem a tarkómon, és elsötétült előttem a világ.

Folytatása következik...

Hey guys!
Igen, tudom, hogy múlthét kedden volt rész, és ez a vasárnap esti update sem túl kielégítő... Egy lezárt ügy, és egy új megnyitása :). Most van egy ötletem, amit több fejezeten át tudnék vezetni, de előtte még szeretnék egy rituális gyilkosságot. :D Majd sietek, és remélhetőleg hamar kész lesz a következő fejezet!

Szép estét nektek,
Eszti