Üveges tekintettel meredtem a semmibe. A havas tájat figyeltem az ablakon keresztül. Mindjárt itt a karácsony. Pillantásom a telefonomra esett. Huszonhat nem fogadott hívás Greg-től. Ígértem neki egy estét, de soha nem tudunk időt szakítani rá. Vagy ő dolgozik, vagy én. Vagy egyszerűen csak nincs kedvem kimozdulni a házból. Grace szerint (az ő szavaival), "ha több kedvem van otthon csövezni egy tál popcorn és pár nyolcvanas évekbeli filmmel, akkor nem kedvelem igazán Greg-et". Jó, ő nem a kedvel, hanem a szeret szót használta. Kedvelem Greg-ez, de nem hinném, hogy szerelmes lennék belé. Erre Grace megjegyezte, hogy csak még nem tudom. Oké, Grace sokszor reménytelenül romantikus. A kanapén alvó húgomat figyeltem. Olyan... olyan gyámoltalannak tűnt. Julie mindössze tizennégy éves. Ha tudná az igazságot Steve-ről... 

Telefoncsörgés. 

Megforgattam a szemem, és felvettem. 

- Turner. 

- Szia, Emily! - köszönt Joan. - Van egy ügyünk. 

- Megyek már. - sóhajtottam, és a húgom alvó teste mellett óvatosan ellopakodva felmentem a bátyáim szobájához.

- Dave!! - kopogtam be.

- Nincs itt! - kiabált vissza.

- Will!! - próbálkoztam.

- Nincs itt!

- Berúgom az ajtót! - figyelmeztettem őket.

Szinte láttam magam előtt, ahogy összenéznek, majd végül Will felelt.

- Úgyse fogod, annyit nem keresel, hogy kifizesd!

- Röhögjetek csak, srácok! - kiáltottam be. - De tudjátok, hogy fegyverem van!

Nem hinném, hogy a fenyegetés miatt, de Dave végül hál'istennek kinyitotta az ajtót.

- Mit akarsz, hugi?

- Kéne egy fuvar.

- A pasid nem visz el? - röhögött Will.

- Egy: nem a pasim. - közöltem. - Kettő: dolgom van, és tényleg kéne a fuvar. Lécci! - vetettem be a kiskutya nézésemet.

- Csak azért - kezdte Dave. - Mert a végén még lecsuksz minket.

- Kösz, srácok. - sóhajtottam megkönnyebbülten. - Tudjátok, hogy ilyenkor nem lehet tömeg közlekedéssel menni, mivel csúcsforgalom van.

- Meg utálod a buszt. - mondta nevetve Will, én pedig a vállába bokszoltam.

- Vigyázz, Em, ha megütsz minket, a végén még nem viszünk el. - figyelmeztetett Dave.

- Hogyne. - csikorgattam a fogam.

**********

Miután a bátyáim voltak olyan kegyesek, és elvittek a munkahelyemre, végre megtudtam, miért hívtak be.

- Bocs a késésért, miről maradtam? - kérdeztem zihálva a futás után.

- Robbanás történt egy város széli rejtett utcában. - közölte Joan, és mutatta a kamera felvételét.

- Tudjuk, ki az áldozat?

- Még nem azonosították, de a kocsi Dmitri Vurkanov nevére van kiírva. - Joan megnyitotta az aktát. - Orosz állampolgár, de már évek óta az Államokban él.

- New York-i? - vonta fel a szemöldökét Matt.

- Nem, Bostonból érkezett.

- Mit tudunk róla? - érdeklődött Grace, akinek a haja kócos volt, és nagyon kábának tűnt.

- Harmincnyolc éves, agglegény. Egyetlen közeli rokona az öccse, Larrie. 

- Ez csak nekem nem hangzott orosz névnek? - ráncoltam a szemöldököm. 

- Angolosította. - magyarázta Joan. - Szóval Larrie Queens-ben él, a feleségével és a fiával. 

- Látogassuk meg! - indítványoztam. 

- Pár perc és megyek, oké? - intett Grace és elrohant a folyosón. 

Amyre néztem, aki csak megvonta a vállát. Végül követtem Grace-t. 

- Jól vagy? - kérdeztem a lányt. 

- Nem, nem vagyok jól. - hajtotta a fejét a hideg falnak Grace. 

- Tudok segíteni? 

- Inkább csak annyit mondok, hogy hosszú éjszakám volt. - mondta. - Szólnál a többieknek, hogy mindjárt megyek, csak még beszélnem kell valakivel? 

- Oké. - bólintottam, és visszamentem a csapathoz.

*************

Hát, a felismerhető áldozattal rendelkező gyilkosságok szerintem érdekesebbek, mint az olyan tetthelyek, ahol semmit sem tudsz kezdeni, és ahol az FBI is ott van. 

- Ezek meg mi a francot keresnek itt? - kérdezte fogcsikorgatva Ricky, majd intett az egyik FBI-osnak.  

- Maguk? - ráncolta a szemöldökét az ügynök. 

- CIA, Turner és Deckers ügynök. - mutattam a jelvényt. 

- Oh. Elnézést. - pislogott. - Benward ügynök vagyok, de akkor átadom maguknak az ügyet. - mondta zavartan. 

- És nekünk természetesen elfelejtettek szólni. - dünnyögte Ricky, miután elment. 

- Ne morogj, már! - ütöttem bele a vállába. - Inkább nézzük meg a tetthelyet!

- Nézzük, bár nem hiszem, hogy bármi érdekeset találsz.

Rickynek igaza volt, és tényleg nem találtam semmi olyat, ami érdekelt volna. Nem értek a bombákhoz, és túlzottan Ricky se, ő csak annyit tudott megállapítani, hogy plasztik C4-es robbanószer volt.

**********

Visszamentünk a központba, ahol Joan használható hírekkel várt minket.

- Azonosították az áldozat. Dmtri Vurkanov az. - mondta a technikus.

- Beszéljetek az öccsével, ő talán tudhat valamit. - szólt Sarah. Esetleg nem említettem, hogy ő is itt van? 

- A címe a mobiljaitokon. - intett Joan, majd hirtelen sürgős telefonhívása akadt. 

Rickyvel a kocsihoz mentünk, majd elindultunk Queens-be. 

- Szerinted mi van Grace-szel? - érdeklődtem, mire ő megvonta a vállát. 

- Figyelj, Zöldfül. Grace ilyen. - pillantott rám fáradtan. - Vannak fura dolgai. 

- De akkor is... - ráncoltam a szemöldököm. - Furcsa volt ma reggel. 

- Volt már ilyen. Nem is egyszer. - sóhajtott. 

- Aggódok érte. - mondtam őszintén. 

- Látod, ez a baj veled. Mindent túlreagálsz. - szólt lassan. - Grace jól van, de mint mondtam, ő egy zűrös ember. Sokszor láttam már ilyennek, komoly baj biztos nincs. 

- Értem. - sóhajtottam, és elgondolkodtam a szavain.

Talán túlreagálom, de akkor is fura volt. Lehet, hogy Ricky csak ezért mondta, hogy megnyugodjak. 

- Mennyi még az út? - kérdeztem csendesen. 

- Nem sok. - felelte Ricky tömören. 

Lassan végre odaértünk, aminek örültem, mert az út folyamán csak nőtt közöttünk a feszültség. Becsöngettünk a házba, ahonnan pár perc múlva egy harmincöt körüli férfi jött ki, aki nem lehetett más, csak Larrie. Arcának egyértelműen oroszos vonásai voltak, és amikor megszólalt, az akcentus is hallatszott. 

- Önök? - vonta fel a szemöldökét. 

- Szövetségi ügynökök vagyunk, Turner és Deckers. - mondta Ricky. - Az öccse, Dmtri miatt jöttünk. 

- Történt vele valami? - érdeklődött Larrie. 

- Ami azt illeti, igen. - feleltem, majd a következő szót lassan mondtam ki. - Meggyilkolták. 

Az orosz szeme kikerekedett, döbbent tekintettel nézett ránk. 

- Mi? Mikor? Ki? És miét maguk vannak itt? - kérdései záporoztak. 

- Egy: igen, meghalt. Kettő: tegnap éjjel. Három: még nem tudjuk, de erre próbálunk rájönni. Négy: mivel Dmtri külföldi állampolgár, az ügy a miénk. - válaszolta meg a kérdéseit egyesével Ricky. 

- Az indítékban ön segíthetne. - tettem hozzá. - Volt a bátyjának ellensége? Vagy olyan ismerőse, aki hozzájuthatott C4-es robbanószerhez? 

- Volt egy barátja... Valami Asher. Ő értett egy bomba összeszereléséhez. Tudják, olyan cégnél dolgozott. A cég neve azt hiszem...KRA. - Larrie nyelt egyet. - Talán ő lehet a gyilkos? 

**********

- Larrie igazat mondott, van egy KRA nevű cég a városban. A "KRA" a három alapító vezetéknevének rövidítése. Keller, Ross és Asher. - magyarázta Joan. 

- Egy pillanat... - nézett fel Ricky. - Asher az egyik alapító? Mit tudunk róla? 

- Lássuk csak. - pötyögött a klaviatúrán Joan és megnyitotta az aktát. - Jake Asher, negyvenkét éves. Van egy felesége, bizonyos Kelly Asher. 

- Kelly Asher? - kerekedett el a szemem. - Ő az a híres, vagyis inkább hírhedt ügyvédnő? Ő Asher neje? 

- Igen, már hat éve házasok. Gyerekük még nincs, de terjengenek pletykák, hogy Kelly terhes. - mesélte Joan. 

- Te aztán mindent tudsz róla. - szólt Anne, aki éppen akkor ért oda. 

- Igen, hogy őszinte legyek, sokáig a példaképem volt. Kelly Asher, a legprofibb ügyvédnő. Rajongtam érte. - jelentette ki ábrándos arccal, majd hirtelen eszébe jutott valami. - Mehetnék én is? 

- Gyere! - intett Amy. 

*********

- Van egy felettébb érdekes hírem. - jelent meg Grace, akit egész nap nem láttunk. 

- Mondd. - fordult felé Adam, aki szintén ott volt. 

- Beszéltem Kelly Asher háziorvosától, aki elmesélte nekem, hogy...

- Egy orvos mondott bármit is egy titkos ügynöknek? Mi történt az orvosi titoktartással? - kérdezte Matt, aki akkor ért oda. 

- Hát, eléggé sokáig nyaggattam, és teljesen az agyára mentem, így végül elmondta. - mesélte. 

- Grace féle megoldás. -bólintott Ricky. 

- Mondd már! - sürgettem, mert engem igenis érdekelt. 

- A doki elmondta, hogy Kelly tényleg terhes, az apa azonban nem Jake Asher. - jelentette ki Grace.

- Kelly csalta a férjét? - pillantottam fel. - Joan ennek nem fog örülni.

- Mondd már! - szólt türelmetlenül Adam.

- Fogd be! - rivallt rá Matt. - Mondd, Grace.

- Szóval a DNS vizsgálat igazolja, hogy Kelly gyerekének apja George Ross. - mondta ünnepélyesen Grace.

- Ross? Mint a KRA egyik alapítója? - kérdeztem.

- Igen, igen. - bólogatott Grace. - Én most sok hasznos munkát végeztem, úgyhogy Ricky és Emily megy beszélni vele.

**********

A kocsiban ismét csendben utaztunk, de most kevésbé volt feszült a hangulat.

A raktár szerű "munkahely" nem tűnt éppenséggel otthonosnak. Az egész helységben füst szag terjengett, illetve a gázfelhőktől alig lehetett látni.

A belélegzett gáztól köhögve elkezdtünk kiabálni, hogy "szövetségi ügynökök", mire végre odanéztek.

- Az enyém Asher, a tiéd Ross. - súgta Ricky, mielőtt odaértek hozzánk.

- Mr. Ross, Turner ügynök vagyok a hírszerzéstől. Szeretnék feltenni önnek néhány kérdést négyszemközt. - vetettem egy rövid pillantást Asher-re. Értette a célzást, és odébb vonultunk.

- Ön ismeri Dmtri Vurakov-ot? - tettem fel az első kérdést.

- Ismerős a neve, Asher üzlettársa volt. - bólintott.

- És Kelly Asherrel, Jake Asher feleségével ön milyen viszonyban van?

Néhány másodpercig elgondolkodott, és csak azután felelt.

- Ismerem Kellyt régóta, barátok vagyunk.

- Úgy érzem, Mr. Ross, hogy ön nem teljesen őszinte velem. Kelly még nem mondta el magának?

- Mit nem mondott el? - nyelt egyet idegesen Ross, és láttam rajta, hogy nem tud róla.

- Kelly Asher terhes. - közöltem, majd közelebb hajoltam. - Öntől.

A férfi lélegzete elakadt, pupillái kitágultak.

- Te-tessék? - dadogta. - Ez bi-biztos?

- Igen, Mr. Ross, biztos. A DNS vizsgálat igazolja. - mondtam.

- Asher tudja? - kérdezte suttogva. - Megöl, ha rájön, hogy lefeküdtem a nejével...

- Még nem tudja, de nem önnek kell elmondania. Kellynek kell megtennie. - biztosítottam.

- De... Akkor is. Asherrel régóta jó barátok vagyunk...

- Mr. Ross, Kelly és Asher kapcsolata milyen volt az utóbbi időben? Milyennek látta őket együtt és külön-külön?

- Mindketten zaklatottak voltak. Kelly beadta volna a válópert. Régóta nem voltak ők rendben. Veszekedtek, soha semmiben nem tudtak egyetérteni. Olyanok voltak, mint a tűz és a víz, akik vonzzák egymást, de mégse tudnak meglenni egymással.

- Mi lett volna, ha Kelly és Asher elválnak?

- Asher szegényen marad, őt mindig is Kelly tartotta el.

- Tud ön bármit is Dmtri Vurkanov végrendeletéről?

- Asher dicsekedett vele, hogy ha Vurkanov meghal, a pénze jó részét ő örökli. - felelte Ross, majd nyelt egyet. - Azt hiszik, ő ölte meg?

Ricky és Asher felé néztem. Éppen hevesen vitatkoztak, így elnézve Ricky állt nyerésre.

- A társam kideríti az igazságot. Ha az Asher ártatlanságát, ha a bűnösségét bizonyítja.

********

- Meg van az indíték.- közöltem Rickyvel. - Asher egy csomó pénzt örökölt Vurkanov-tól, legalábbis Ross szerint. Asher mit mondott? 

- Váltig tagad mindent, de nem tudjuk, mikor lett beszerelve a bomba. Nem kérhetjük meg, hogy minden másodpercéről számoljon be az elmúlt egy hetéről. 

- Miért csak az elmúlt egy hetéről? - ráncoltam szemöldököm. 

- Zöldfül, te nem figyeltél Fererrs ügynökre, amikor a bombákról magyarázott. - csóvált a fejét mosolyogva. Mindig élvezte, ha kioktathat. - Ahhoz, hogy valaki egy hétnél későbbre időzített bombát tudjon beszerelni, magasabb szinten kell lennie, mint Asher. 

- Honnan tudod, hogy nincs magasabb szinten? 

- Ashernek csak a képe nagy, az esze és a kézügyessége nem. Ahhoz, hogy valaki egy ilyen bombát megtudjon építeni és beszerelni, minimum az MIT-n kell végeznie, vagy zseninek lennie. Plusz nem árt a gyakorlat se. Ha Asher profi lenne, nem hagyott volna ilyen nyilvánvaló nyomokat, amik azonnal hozzá vezetnek. - magyarázta. 

- Te be tudnál szerelni egy ilyen bombát? 

- Persze. - vágta rá. - Erre is kiképeztek. 

- Nekem csak a bombák alapvető tudnivalóit tanították meg! - háborodtam fel. 

- Lehetett választani valami olyan tárgyat, ami különösen érdekel. Én a robbanószerek irányába érdeklődte, úgyhogy azokból profibb vagyok. De azért hatástalanítani te is tudsz egy bombát, nem? 

- Tudok, de nem szeretek túlságosan. - ráztam a fejem. - Ha ilyen helyzetbe kerülünk, inkább rád hagyom... 

Ricky telefonja hirtelen megrezzent. 

- Joan írt, hogy látogassuk meg Larrie barátunkat, és számoljunk be neki a nyomozás folyamatáról. - forgatta a szemét Ricky, majd megfordult és Larrie háza felé vette az irányt. - És te mire mentél a kiképzés végén? 

- Fegyverek. - vágtam rá. 

Ricky elnevette magát. 

- Most meg mi van? - értetlenkedtem. - Szerintem semmi vicceset nem mondtam... 

- Tudtam. - röhögött ki. - Hogy fegyverek után érdeklődsz. Mondd, a csajok miért buknak a stukkerekre? 

- Menők. - vontam meg a vállam. 

- Szerencse, hogy most nem Manhattanből indultunk Queens-be. - váltott témát. 

- Ja. - bólintottam. 

Nemsokára megérkeztünk Larrie Queens-i házához. Becsöngettünk, de nem reagált senki. 

- Mr. Vurkanov! - kiabáltam be. - Mi vagyunk azok, engedjen be! 

Semmi. 

Ricky mutatott egy jelet, ami azt jelenti, hogy: fogd a pisztolyod és bemegyünk. Bólintottam, ő pedig berúgta az ajtót. Én jobbra, Ricky pedig balra indult el. 

- Tiszta! - kiáltottam és körbenéztem az üres helységeken. 

- A francba....Zöldfül, gyere ide! - halottam Ricky kiabálását. 

- Mi az? - kérdeztem, de fölösleges volt, mert a következő pillanatban én is megláttam. 

Larrie volt az...vagyis nem egészen. Mármint de, ő volt, csak nem élve. A konyhapultnak volt döntve, testén nem látszódtak sérülés nyomok, de szeme furcsa színű volt. Talán mérgezés. Gondolataimat Rickyvel is megosztottam volna, de ő hirtelen felszisszent. 

- Baszki...Zöldfül, fogd a hullát és futás! - üvöltötte, és lökdösni kezdett. 

Még mielőtt kirohantunk volna, megláttam, hogy min akadt ki Ricky. Egy bomba volt az. 

Larrie holttestét magunkkal ráncigálva éppen hogy kijutottunk a házból, ami azon nyomban felrobbant. 

********

Visszamentünk a központba, ahol Joan elmagyarázta tényeket. 

- Egy feltöltőkártyás mobilról indították a bombát. Lenyomoztam, ez a mobil jelenleg is aktív. A Central Park-ban van. Már elküldtem érte Amyt és Matt-et. - magyarázta. 

- És elmondanád, hogy ki az? - érdeklődött enyhén gúnyosan Ricky. 

- Az legyen csak meglepetés. - kacsintott rám. 

- Ez gondolom azt jelenti, hogy tutira nem Asher volt az. - sóhajtottam. 

- Vagy Joan minket akar beugratni. - tűnődött Ricky. 

********

- Hol van a gyanúsított? - kérdeztem Adamet. - A kihallgatóban Grace-szel, ha sietünk nem maradunk le a műsorról.

A kihallgatóban Kelly Asher ült a széken. Nyugodtnak, bár kissé ziláltnak tűnt.

- Kelly volt az? - kerekedett el a szemem.

- Pszt! - csitított Adam. - Csak figyelj és tanulj!

- Mrs. Asher, ön megölt két embert. - mondta minden bevezetés nélkül Grace.

- Nem öltem meg senkit. - rántott egyet a vállán a nő.

- Van annyira jó ügyvéd, hogy a saját ügyében is megvédje magát?

- Nem kötelességem válaszolni a kérdéseire. - mondta érzelemmentes arccal.

- Hát persze, nem kényszeríthetem. Akkor mesélek én. A férjével régóta rossz viszonyba voltak, ön beadta volna a válópert, de annyira nem utálta Jake-et, hogy pénz nélkül hagyja. Ross-tól megtudta, hogy Dmtri Vurkanov végrendelete szerint az ön férje rengeteg pénzt örököl, Vurkanov azonban élt és virult... Ezért más módszerhez folyamodott. Jake Asher értett a bombákhoz, mellette megtanulta hogy kell összeszerelni egy C4-est. Larrie azonban rájött, nem igaz? Ki kellett, hogy iktassa. A mobilját követtük, így jöttünk rá, hogy végig ön volt a tettes. - magyarázta Grace.

- Van bizonyítékuk? - kérdezte az ügyvédnő.

- Igen, van. A privát lakásán megtaláltuk a C4-es összeszerelési jegyzeteit, illetve a gépen Dmtri Vurkanov végrendeletét, és a cián mérget, amivel Larrie Vurkanov-ot meggyilkolta.

Kelly sóhajtott.

- Minden tökéletesnek tűnt... - motyogta a nő.

- Egy gyilkosság sose lehet tökéletes. - mondta Grace, majd kijött a kihallgató szobából.

- Szóval ügy lezárva? - kérdeztem Sarah-t, aki éppen akkor ért oda.

- Szép munka volt. - dicsért meg minket mosolyogva. - Most pedig menjetek haza!

- Megyek, vár egy lány, akit otthagytam még reggel.... - dünnyögte Ricky.

- Vár Scott. - sóhajtott Grace.

- Mi Matt-tel elmegyünk kajálni. - mondta Amy.

- Én megyek haza, hogy a bátyáim tovább szivathassanak. - szóltam unottan.

- Uuu, Emily, mehetek veled? Scott megvár. - kérdezte Grace.

- Gyere nyugodtan. - intettem, majd elindultunk.

*********

- Elmondod, mi folyik itt? - kérdeztem. - Ki az a Scott?

- Mindenki azt hiszi, hogy ő pasim, de igazából ő egy nő, és magánnyomozó. A neve Katherine Scott, de mindenki a vezetéknevén szólítja.

- És ki után nyomozol?

- Glasberg. - suttogta, ennyi pedig elég volt, hogy értsem.

Elnézést és sűrű bocsánat a sok kihagyásért! Előkerültem, ezt a részt pedig csak röpke három hétig tartott megírnom. Még egyszer bocsánat, de egyszerűen kifogytam az ötletekből. Az elejét még nagyon régen írtam. A következő fejezet egy karácsonyi különkiadás lesz, a részleteket majd akkor :). Nagyjából a jövőhét közepére várható. Addig is legyetek jók! :)

Eszti