Gibbson-ra vártunk a kihallgató szoba előtt.

- Rebecca alibijét igazolták, éppen a polgármesterrel vacsorázott a gyilkosság idején. - forgatta a szemét a nyomozó.

- Akkor megint nincs gyanúsított.- sóhajtottam.

- Ebben talán segíthetek. - lépett oda hozzánk Dr. Olvan, a montreali rendőrörs korboncnoka.

- Mit találtál? - fordult felé Gibbson.

- A laborosok átvizsgálták a lakást, és fontos dolgokat találtak. - kezdte a doki.

- Mondd már! - türelmetlenkedett Gibbson.

- Miss Baker a toxikológiai jelentése szerint nem drogozott, a ruháin azonban tömény heroin nyoma volt. A gyilkosától kerülhetett oda.

- Bárki lehetett drogos Alice barátai köréből. - vélekedtem. - A barátnője, Thina, vagy a pasija, Tyler, vagy Johnny...

- Állj le, Miss Turner. - vágott a szavamba Dr. Olvan. - Ezt a drogfajtát csak egy bizonyos helyen lehet kapni egész Montreal-ban. Daniel, szerintem ismerős lesz. - nyújtotta Gibbsonnak.

- Ne már, ez komoly? - húzta el a száját a nyomozó.

- Miért, ki ez?

- A neve Willem Rendolph. Montreal leghírhedtebb drogdílere. - közölte Gibbson.

- Hát ez szuper. - sóhajtott Ricky.

*********

Rendolph tanyája olyan volt, mint az amerikai drogdílereké. A szag az áporodott alkoholra emlékeztetett, marta az orromat. A padlón látszódó friss vércsíkok és az izzadság és részegség bűze. Le sem tagadhatta volna, hogy maffiózó. Összerezzentem, mikor üvöltéseket hallottam, és próbáltam nem elképzelni, mi történhet.

Amint közeledtünk a "székhelyéhez", egyre több dekoratív lány jött velünk szembe, és zene is hallatszott. Tisztára, mint a filmekben.

Egy tágas terembe értünk. A falon drága festmények lógtak, amiket vagy csalással szerzett, vagy a kép nem volt igazi. Nem értem, a maffiózók miért mindig Rembrandt rajongók. A színpadon egy fiatal, szép lány énekelt. Egy nagy, kényelmes kanapén egy ötven körüli férfi, nyilván Willem Rendolph ült.

A testőrök elénk álltak. Nagydarabok voltak és kigyúrtak, kezükben egy-egy 38-as.

- Montreal-i rendőrség. - mutatta fel a jelvényét Gibbson.

- Főnök! - kiabált hátra az egyik testőr. - Itt vannak a zsaruk!

"Főnök" felkelt és odanézett. Arcát látva öregebbnek tűnt, mint ötven, haja már egészen ősz volt. Drága öltönyt viselt, de abból is áradt az alkohol szag.

- Daniel! - kiáltott fel meglepetten, amikor meglátta Gibbson-t. - Örülök, hogy látom. Kerüljön beljebb! Egy italt?

Mi értetlenül meredtünk a nyomozóra, aki egy "később elmagyarázom" pillantást vetett ránk, majd ismét Rendolph-hoz fordult.

- Köszönöm, nem kérek. Szolgálatban vagyok. - magyarázta, amikor a drogdíler felvonta a szemöldökét.

- És mondja, miért keresetett fel?

- Ismer ön egy bizonyos Alice Baker-t?

- Baker? Én csak Victor Baker-t ismerek. Rendszeres vevőm. Miért?

- Alice Baker-t meggyilkolták. - közölte Gibbson. - A ruháin a magánál vett drog nyomait találtuk.

- Sok vevőm van, bárki lehetett. - vonta meg a vállát Rendolph.

- Kérném a vevők névsorát.

- Bírói végzés nélkül nem. - állt fel a maffiózó. - Örvendtem a szerencsének, Daniel.

- Én is. - csikorgatta a fogait Gibbson.

*********

- Maguk keressenek összefüggést Victor Baker és az áldozat között, én addig beszélek a bíróval. - közölte Gibbson.

Elővettem a laptopom és rákerestem Victor Bakerre.

- Baker Alice unokatestvére, priszos, drogbirtoklás miatt. És ezt kapjátok ki. - néztem az aktát. - A múlthéten jött ki az elvonóról, és véletlenül Montreal-ban lakik.

- Nincs sem indíték, sem bizonyíték. Bármikor rákerülhetett a drog Alice ruhájára. - sóhajtott Amy.

- Nem kaptam házkutatásit. - lépett hozzánk idegesen Gibbson. - Nem bizonyítható, hogy Rendolph egyik vevője a gyilkos, az sem biztos, hogy a gyilkos kapcsolatban állt a drogokkal.

- Szuper. - motyogtam.

- Van pár új információm. - jelent meg hirtelen Dr. Olvan.

- Ránk fér a jó hír. - sóhajtott Gibbson letörten.

- A helyszínelők végeztek a tetthellyel. Az egyik környéken lévő kukában megtalálták azt a kesztyűt, amivel Alice Baker-t megfojtották.

- Honnan lehet tudni, hogy azzal ölték meg? - ráncoltam a szemöldököm.

- Bele volt ragadva a lány haja, illetve DNS-ével volt tele, a fojtogatás hatására nyilván nyáladzott.

- Ujjlenyomat van? - kérdezte Grace.

- Igen. Tyler Rowson.

- Tyler? Alice barátja? - kerekedett el a szemem.

- Igen. Azt hiszem, itt az ideje beszélni vele. - szólt Gibbson.

**********

Tyler a kihallgatóban ücsörgött, idegesnek tűnt.

- Maguk kint maradnak, én beszélek vele. - utasított minket Gibbson, majd bement a szobába.

- Megtaláltuk az egyik környéki kukában azt a kesztyűt, amivel Alice-t megfojtották.

- Ez jó, nem? - tördelte a kezét Tyler.

- Annyira nem. - Gibbson letette az asztalra a kesztyűt. - Tele van az ujjlenyomatoddal.

Tyler hangja elakadt, csak pislogott.

- Megmondom, mi történt. - állt fel Gibbson. - Alice nem akar drogozni, de te erőlteted. Dulakodni kezdtek, fojtogatok. A lány lélegzete egyszer csak eláll. Megrémülsz, elrohansz. Minél előbb szabadulni akarsz a kesztyűtől, elvégre ez végzett a barátnőddel. Kidobod a kukába, abban bízva, hogy nem vizsgáljuk át a környéket. Valamit kihagytam?

Tyler nyelt egyet.

- Nem akartam megölni...

- Mégis megtetted. - nézett rá Gibbson.

- Sajnálom. - hajtotta le a fejét a srác.

- Hajlandó vagy írásban adni a vallomásodat? - csúsztatta elé a lapot a nyomozó.

Tyler bólintott, és írni kezdett.

*********

- Szóval ügy lezárva! - jött ki a szobából Gibbson.

- Valami nem stimmel. - méregette a kihallgatóban ülő srácot Matt.

- Taylor, kérem! - meredt rá fáradtan Gibbson. - Beismerte.

- Akkor is...

- Késő van, menjünk aludni. Maguk holnap az első géppel haza is utazhatnak. - ásított Gibbson. - Megyek, a lányommal még meg kell írnom a matek háziját.

- Viszlát! - kiáltottunk utána.

- Menjünk a szállásra. Hosszú napunk volt. - közölte Grace, majd Amy-t megragadva magával ráncigálta a testvérét.

- Én sétálnék egyet a kikötőben. Em, jössz? - nézett rám Matt.

- Mehetünk. - vontam meg a vállam.

*********

Montreal kikötője tényleg látványos.

- Valami nem stimmel ezzel az üggyel. - tűnődött Matt. - Az egész olyan... furcsa.

- Én sem értem. Tyler miért ölte volna meg a barátnőjét? - gondolkodtam. - Nem hinném, hogy a drog elég indíték.

- Láttad a srác arcát? - kérdezte. - Nem tűnt megrendültnek, vagy ilyesmi. Csak ideges volt. Ha valamit tényleg számított neki az a lány...

- Nem biztos, hogy számított. - vágtam közbe.

- Tegyük fel, hogy számított. - szólt kelletlenül. - Ha számított, akkor vagy egy hidegvérű elmebeteg,

-.... vagy nem ő a gyilkos. - fejeztem be.

- Vizsgáljuk meg! - indítványozta.

Visszamentünk a rendőrségre.

- Nézem a térfigyelő kamerákat hátha kiszúrta valamelyik Tyler-t a kérdéses időpontban. - ültem le a laptop elé.

- Én megkérdezem Tyler ismerőseit, hátha valamelyik tud valamit Tyler aznap esti hollétéről. - ült le Matt is, majd sebesen gépelni kezdett.

- Meg is van. - állítottam le, Matt odajött megnézni. - Nyolc óra negyvenkét perc. A Saint Antonie-in lévő műjégpályán volt. Alice-t háromnegyed nyolckor gyilkolták meg, a város másik felében. Tyler nem lehetett a gyilkos.

*********

- Mi az, hogy nem lehetett a gyilkos? - akadt ki Gibbson.

- Felvette a jégpályán lévő térfigyelő kamera háromnegyed nyolckor, nem ölhette meg Alice-t.

- De miért ismerte be? - tűnődött Gibbson.

- Talán a gyilkosnak falaz. - gondolkodott Amy. - Aki talán megfenyegette, vagy Tyler tartozik neki, esetleg csak védeni akarja.

- Megyek, beszélek vele. - döntött Gibbson, és bement a fiúhoz a kihallgatóba.

- Tyler, ki ölte meg Alice-t? - kérdezte kertelés nélkül.

- Mondtam, én tettem. - pillantott fel értetlenül a srác.

- Akkor mondd meg, hogy az hogyan lehet, hogy egy térfigyelő kamera felvett háromnegyed nyolckor, a gyilkosság időpontjában a Saint Antonie-i jégpályán?

Tyler szeme elkerekedett.

- Gyerünk, Tyler, ki vele! Ki ölte meg Alice Baker-t?

- Nem. Nem mondathatom meg.

- Nyögd ki végre, mert közölhetem az ügyésszel, hogy akadályoztad a nyomozást!

- Oké, oké. - tördelte a kezeit idegességében. - Rebecca Baker ölte meg Alice-t.

- Az anyja? - nézett értetlenül Gibbson. - És te ezt honnan tudod?

- Alice a halála előtt felhívott, hogy meg fogják ölni. Nem vettem komolyan, de mondta, hogy kérdezzem meg Johnny Richards-ot. Felkerestem Johnny-t... Ő mondta, hogy az anyja ölte meg.

- Miért vállaltad magadra a gyilkosságot?

- Féltem, hogy ha nem vallok, Mrs. Baker engem is megöl.

*********

- De Rebeccának bombabiztos alibije van. - mondtam, amikor Gibbson kijött a szobából.

- Fogadhatott bérgyilkost. - szólt a nyomozó. - Nézzék meg a bankszámláját.

- Itt egy nagyobb utalás, ami már elég egy bérgyilkosra. - közölte Matt. - Szólok Joan-nek, hátha le tudja futtatni az IP címet, ahova utalta a pénzt. - hívta a technikusunkat.

- Nézzük át Alice ismeretségi körét, kinek nem biztos az alibije. - indítványozta Gibbson.

- Ott van például a rejtélyes unokatestvér, Victor Baker. - néztem az aktáját. - Még mindig nem sikerült behozatni?

- Nem, de az embereim már keresik. - mondta Gibbson. - A barátnő, Thina alibije is eléggé bizonytalan, állítása szerint a kérdéses időpontban egyedül volt otthon és tévét nézett.

Matt telefonja megcsörrent.

- Szia, Joan. Sikerült? Mi van? Ez biztos? Kösz, majd hívlak. - tette le, mi pedig várakozóan meredtünk rá. - Thina volt az. Neki utalták a pénzt. Joan utána nézett, egyébként nem is Thina Underwood-nak hívják. A neve Jane Forgette, és bérgyilkos.

- És mi van az igazi Thina Underwood-dal? - kérdeztem.

- Három éve halott, egy épülettűzben vesztette életét. Az ő háttere pont kapóra jött, semmi különös nem volt az aktájában. Az igazi Thina tipikus jókislány volt. - magyarázta Matt.

- Behozatom a lányt. - közölte Gibbson.

**********

Gibbson kijött a kihallgató szobából.

- A lány beismerte, de így is sok évet fog kapni. - mondta. - Rebeccát ez a vád alól még az ügyvédje se mentheti fel, ő is jópár évet a sitten fog tölteni. A járőrök kimentek Victor Baker lakására, de már csak a holtteste volt ott. Őt is Jane ölte meg. Így már életfogytot is kaphat.

- Tyler ujjlenyomata hogy került a kesztyűre? - kérdezte Grace, és ez még nekem sem volt teljesen tiszta.

- Alice tőle kapta. A bérgyilkos azért használta azt a kesztyűt, hogy valaki másra kenje az ügyet. - magyarázott Gibbson. - Szép munka volt, emberek.

- De ne kerüljön rá többet sor. - viccelődött Ricky.

- Na, húzzanak innen, megy a gépük! - intett búcsózóul Gibbson, mi pedig egy megoldott üggyel, boldogan hagytuk el Montrealt.

Hello guys!
Bocsánat ezért a rövid részért. Ezt az ügyet most lezártam két rész alatt, erre elég volt ennyi (szerintem). A következő a szokásos időben, azaz jövőhétvégén.

Writer and Agent:
Eszti✍️☮️