20.
De megint elkalandoztam és Noahra gondoltam. Hogy most min nevet esetleg min sír. Mit eszik vagy iszik. Mit csinál. Kivel van. De itt rámjött a sírás, mert visszagondoltam arra, hogy milyen jó volt. Amikor minden jó volt. Csak az lenne jó ha nem múlt időben vagy feltételesen beszélnék.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro