Peter idegesen ugrált a háztetőkön. Elképzelni se tudtuk mi történhetett May nénivel. 

Megérkeztünk a ház tetőre. Gyorsan leszaladtunk a lakásig és Peter nekiállt dörömbölni az ajtón. De semmi. Peter betörte az ajtót de senki sehol. Berohant régi szobájába és May az ágyon feküdt mozdulatlanul. Peter rángatni kezdte de semmi. Megnézte a pulzusát és szerencsére élt. 

-May! May! Ébredj!-üvöltözött Peter. May erre elkezdett nyöszörögni de nem tudott egy normális szót kiejteni. Peter szorosan átölelte és éreztem, hogy most kettesbe kell őket hagynom. Lementem az épületből és fogtam egy taxit. Az út alatt csak kifele bámultam. A végén fizettem majd bementem a bázisra.

Bementem és ott voltak a lányok és Brad-ék. 

-Szia!-mondták egyszerre.

-Sziasztok!

-Peter? Ő mindig veled szokott lenni. Most hol van?-nézett rám Lisa.

-Rossz emberben bízott és May néni itta meg a levét.

-Mi történt?-nézett aggódva Dorothy.

-Előállt egy csitri azzal, hogy pókerőt szerzett és, hogy Peter unokatestvére. A sztorija sehogy se stimmelt csak annyiban, hogy tényleg van ereje. És sehogy se állt össze a kép. Peter szemmel akarta tartani ezért odaadta a szobáját, mert azt még bekamerázta és átvert minket és mikor odamentünk May néni eszmélet nélkül feküdt Peter ágyán.-gyorsan elhadartam mindent.

-Hogy hívják a lányt?-nézett furán Lisa.

-Gwen Stacy.-erre elkomorodott az arca.-Ismered?

-Amikor a H.Y.D.R.A.-nál be voltam zárva láttam egy szobát amire az volt kiírva, hogy Gwen Stacy és láttam a csajt amikor bement a kísérleti részlegbe és úgy jött ki, hogy televolt pók csípésekkel.

-Akkor ott fejlesztették a H.Y.D.R.A.-nál. Akkor Peter nagy veszélyben van. És ha tele volt csípésekkel akkor sokkal erősebb mint gondoltuk. Lisa odatudnál menni? Egyedül neked van erőd.

-Persze 2 perc és jövök ha nincs gond. Ha több idő lenne akkor gyertek utánam.

-Majd páncélokkal megyünk.-bólintott Dorothy. Ekkor kirepült az ajtón és csak vártunk. Még be is nyomtuk a stoppert, hogy pontosabbak legyünk. Sajnos letelt a két perc és már rohantunk is a pincébe a cuccokért. Mindenki felvett egy páncélt és sajnos a fiúk nem boldogultak vele ezért ők robotpilótával mentek. Elrepültünk a lakásig, betörtük az ajtót és megint üresen állt minden, de most picit feldúlva a hely.

Ha H.Y.D.R.A.-ás a csaj akkor a H.Y.D.R.A. épületében kell keresnünk.

-Irány a H.Y.D.R.A.!-mentem ki a lakásból. Hallottam, hogy mindenki jött utánam. Kitaláltam, hogy lehetne a nevünk Páncélosok, de ez sértő lett volna Tony-ra és Rody-ra. Turbó sebességre nyomattuk magunkat és betaroltuk a H.Y.D.R.A. ajtaját. Majd lementünk a zárkákhoz és berobbantottuk mindegyik ajtót. Majd megtaláltuk Petert és May-t. Peter ölében feküdt mint amikor elmentem. Kiszálltam gyorsan a páncélból és megöleltem a síró fiút. 

-Találkoztál Lisával?-aggodalmaskodott Brad.

-Próbált megmenteni de Gwen túl erős volt. Egy másik helyre zárták be azt hiszem.-mondta sírós hangon Peter.

-Keressétek meg én itt maradok vele.-intettem a többieknek. Pár perc elteltével hallom Brad felkiáltását. Felálltam és elkezdtem a hang felé rohanni. Beléptem a szobába és Lisát a földön fekve nyitott szemmel és egy nagy véres nyommal a fején találtuk. Rögtön sírni kezdtem és letérdeltem hozzá. Simogattam a kihűlt arcát és csak egyre jobban sírtam. A testvéremet szakították el tőlem. A legeslegjobb barátomat.

-Ma van, hogy pontosan egy évvel ezelőtt távozott közölünk Elizabeth White. A legjobb barátom. Mikor én kértem meg, hogy segítsen szerelmemen. De az életét adta, hogy megmentse. Nagyon sok köszönettel tartozunk neki. Ő volt aki mindig segített a bajba. Például Velencében én Londonban. Ő mindig ott volt nekünk. Nemes halált halt. Sok kínon ment át mikor először estünk együtt csapdába. A H.Y.D.R.A. sok szerettünktől szakított el minket. És eljött már az ideje, hogy véget vessünk neki. Több mint 100 éve próbálkozunk ezzel de most érzem azt, hogy mi le tudunk vele számolni.-mondtam beszédemet Lisa megemlékezésén. Mikor befejeztem mindenki tapsolt majd következett Brad beszéde.

-Mikor beleszerettem még nem tudtam mi vár rám. Nem tudtam az erejéről és, hogy ennyi mindent tett értünk, a Földért és barátaiért. Fe se tudtam fogni miket vállal azzal, hogy segít másokon. Senki se számított arra, hogy ilyen fiatalon távozik el közölünk. Örülök neki, hogy megismerhettem őt. És a barátait akik ennyire szeretik. És ő ennyire szerette őket.-tapsoltunk majd leült. Most Ryan következett.

-Az én drága kishúgom azt hittem, hogy végre lett egy baráti köre és ennek nagyon örültem. De folyton eltűnt, volt, hogy hetekig nem került elő. Mindig kerestem de sose találtam. De mindig visszahozták a barátai. Mikor a Pitty elszakított tőle még el se tudtam tőle köszönni. Hiányzott abba az 5 évbe. Majd találkoztam Emily-vel aki felvilágosított arról, hogy milyenek is a barátai és milyen ő maga. Emily elmesélte, hogy mibe folyt bele a kishúgom az elmúlt 8 évbe. Vagyis inkább 3 évbe. Nem is beszéltem vele normálisan azóta, hogy elment megmenteni a világot és elment az űrbe. Csak annyit tudtam, hogy otthagyta a családját számomra érthetetlen okból. Majd mikor meghallottam mi lett vele nem tudtam mire gondolni. A barátait okoltam, pedig csak ő akart segíteni másokon. Köszönöm-ment el sírva. Majd a szülei.

-A mi kislányunk olyan életet élt amit teljesen eltitkolt előlünk. Semmit se tudtunk róla. Mindig csak azt mondta, hogy Emily-nél alszik. Mikor elköltözött akkor kicsapta a hisztit, hogy rossz szőlők vagyunk és csak azért megy el. De ezek szerint csak azt akarta ne tudjunk róla semmit. Próbáltuk megkeresni, hogy hova költözött de egyikünk se gondolta, hogy egy szuperhősökkel teli helyre költözik és kiképzésre jár. Azt hittük, hogy elrontottunk valamit és minden a mi hibánk. De csak megakart védeni attól, hogy aggódjunk érte. De sajnos pont azt érte el, hogy még jobban aggódtunk érte. Teljesen eltűntette magát az életünkből. És ez let a vége.

Mindenki sírva ment el az asztaltól. Én berohantam a szobámba és az ágyon sírtam.

Folytatása következik...................................