Ezzel ki is ment Peter a szobából és én egyedül maradtam. Az ajtót nem tudtam kinyitni, így csak köröket mentem a székemmel.

Egyszer kinyílt az ajtóm és Lisa lépett be rajta:

-Ne, azt hittem, hogy csak kamu.-jött oda hozzám és ölelt át.-Bár segíthettem volna. -ölelt szorosabban.

-Semmi baj, senki nem tud tenni ellene. Bruce is megmondta.

-De, rendbe fogsz jönni.-engedett el és fogta meg a kezem.-Érzed amit csinálok?

-Kicsit.

-Még az orrodat se tudod megvakarni?

-Nope.

-Iskolába fogsz járni?

-Nem valószínű. Hát írni nem tudok (Mintha írtam volna eddig). Így teljesen értelmetlen lenne. Enni is csak segítséggel tudok.-hajtottam le a fejem.

-Együtt megoldjuk. Amúgy már ha az evést említed. Eszünk?

-Együnk. Csak hagyjad nyitva az ajtót-kuncogtam. Lisa kiment és megtette amit kértem. Én kivezényeltem a kerekesszéket és a konyhában állítottam meg.

-Mit ennél?-nézett rám.

-Mi van?

-Tudok csinálni mikrózott virslit. Az jó lesz?

-Aha.-kiszedte a virslit a hűtőből és rátette egy tányérra. Majd betette a mikróba. Vártunk egy percet majd a tányért elém rakta és nyomott rá egy csomó ketchup-ot. Majd egyet felhúzott a villájára és belemártotta a ketchupba. Először ő harapott egyet majd nekem nyújtotta és én is haraptam egyet.

Megettünk vagy 8-at együtt szóval kb. 4-4. Szerintem Lisa ezt már most megunta.

-Elég volt?-nézett rám.

-Aha. Mit csináljunk?

-Nem tom, nézünk filmet?

-Tudod, hogy csak akkor ha vagy nagyon depis vagy nagyon vicci.-nevettem.

-Jó. Akkor egy Adam Sandler film? Blended? (Kavarás).

-Nekem oké.-párszor már láttam de még mindig röhögök azon, hogy milyen hülye haja volt Bella Thorne-nak. Áttett Lisa az ágyra (nagy nehezen). Elindította a filmet majd befeküdt mellém. Közben egyszer nevettem és rá estem/feküdtem Lisára.

Úgy néztünk tovább a filmet. Nem nagyon zavarta. Majd elsötétült minden.

Másnap reggel ugyanúgy ébredtünk ahogy elaludtunk. Egyszerre.

-Jó reggelt Em!-próbált feltápászkodni Lisa, csak hát rajta feküdtem.

-Szia! Bocsi de én nem tudok mozogni, szóval nem tudok mit tenni annak érdekébe, hogy kiszabaduljunk!-nevettem.

-Látod valahol a telóm?

-Nem, miért?

-Hogy segítséget hívjak.-nevettünk.

-Most megütnélek ha tudnálak.-vágtam durcis képet. Közben előkereste a telefonját és kikereste valakinek a számát.

-Ide tudnál jönni Emily szobájába? Akadt egy kis gond.-erre rögtön Peter nyitott be.

-Ez most komoly?

-Igen Parker, most gyere ide és szedd le rólam a barátnőd!-erre rögtön ugrott és felemelt és a székbe rakott.

-Köszi, idehajolnál? Mondani szeretnék valamit.-idehajolt, én meg egyből lesmároltam.

-Fújjjj! Ne itt!-zavart el minket Lisa.

-Én szobám és akkor smárolom le a pasimat amikor akarom!-közöltem vele tisztán és érthetően.

Hasonló dolgok mentek még hetekig, hónapokig, de nem gyógyultam meg.

De hálaadáskor az asztalnál épp Peter mondott toastot. Mikor befejezte mindenki tapsolt egyedül én nem. Én csak fütyültem, ezzel is kifejezve örömömet. 

-Most álljunk neki enni.-közölte a Bosszúállók maradék tagjával. Nekem egy gép segített enni. Amit még Tony fejlesztett ki régen, még a Vasember páncél előtt. Majd viszketett az orrom, hát megvakartam:

-Emily, mit csináltál az előbb?-pattant fel Lisa.

-Csak megvakartam az orrom. Miii????-rájöttem. Végre feltudtam emelni a kezem.

-Tudsz enni?-nézett rám úgy mintha kigúvadna a szemgolyója.

-Megpróbálok.-mindenki figyelte miket csinálok, és végül sikerült egy falatot betenni a számba nagy nehezen. Még nem volt elég erőm ahhoz, hogy felemeljek dolgokat. 

-Csoda.-csak ennyit mondott Bruce. A tudomány embere azt mondta "csoda". Ha ez nem vicc akkor nem tudom mi az. Én sem értettem mi történt. Hogyan? És miért pont most?