Christian szobájában ültem, miközben bejött a nővér, és átkötötte Christian sebét. Egy fehér kötést kapott rá, és egy szürke merevítőt, ami akadályozta őt a mozgásban, így gyorsabban gyógyulhat neki a szúrt sebe. Ma reggel, haza engedték őt, ezért összefont karral néztem, ahogy összepakolja a ruhákat, és beteszi őket a táskába.

- Ha minden megvan akkor mi mennénk is! - fogtam meg Lia kezét, Christian pedig a fejét rázta.

- Szívtelen vagy. És önző. Mi történt veled? - nézett a szemembe.

- Christian nincs ehez kedvem! - ráztam meg a fejemet, miközben a kocsim kulcsát szorongattam a kezemben. - A te kocsid? - néztem végig rajta, miközben fájdalmasan a vállára tette a sporttáskáját.

- A cég elött. Lefulladt. Haza megyek gyalog - mondta, rám sem nézve majd letérdelt Lia elé, aki sirva átkarolta az édesapja nyakát.

- Nagyon vigyázz magadra angyalom! - suttogta Christian.

- Te jobban apuci! Siess haza!

- Hé életem...- törölte le Christian, Lia szemét. - Én jól vagyok. Te menj csak a mamival. Rendben? - simogatta a haját.

- De, a bibid! - mutatott Christian oldalára, aki a fejét rázta.

- A bibim nem korlátoz a sétálásban életem - simogatta a haját. - Este felhívlak. Mit szólsz hozzá? - kérdezte, miközben feszűlten az ajtóban ácsorogtam, és őket néztem. Nagyon szeretik egymást. Ha nem akarom bántani Liát, akkor nem tilthatom el az apukájától. Ennyi jár nekik. Még akkor is, ha Christian ezt nem érdemli meg. - Jó apuci! - fogta meg Lia a kezemet, majd Christian biceget mellém.

- Vigyázz a lányomra! - nézett a szemembe.

- Ezt kérned sem kell! - sziszegtem, majd Christian bólintott, és utoljára lenézett Liára.

- Apuci szeret téged! - mondta.

- Énis szeretlek apa! - integetett Lia, majd Christian elindúlt a kijárat felé, mi pedig utána.

A tervem szerint, mi tényleg kocsival mentünk volna, ő pedig gyalog. De a sérűlt bordája miatt, még a lépcsőn sem tudott rendesen közlekedni. Lehunytam a szememet, mellé siettem, majd lassan átkaroltam a keskeny derekát, és mélyen beszívtam az illatát. Ez az illat pedig felkavart, és összezavart. Ez az egyetlen illat, amit nem szagoltam már három éve.

- Hazaviszlek! - mondtam.

- Nem szükséges! - fogta az oldalát, így a tenyerét finoman rátette az én kezemre. Megtorpantam, és mélyen egymás szemébe néztünk. A tekintetem, levándorolt a puha szájára, majd vissza a zöld szemére. - Egy igazi túlélő vagyok - bólintott, miközben Lia vigyorogva elöttünk sétált.

- Elmondanád azt, hogy három év kihagyás után, miért döntöttél úgy, hogy itt maradsz? - tettem fel a kérdést.

- Ide tartozom. Az eltelt három év alatt, sehol sem találtam a helyemet. Mert nem vettek körbe, azok az emberek akiket szeretek - rántotta meg a vállát, miközben lassan beült előre a kocsiba.

Hátulról megkerűltem a kocsimat, majd beültem a kormány mögé.

- Megy angyalom? - néztem hátra Liára, aki bekötötte az övét.

- Már nagylány vagyok mami! - szólt rám, miközben a plüssnyusziját szorongatta.

- Abszolút! - nevettem fel hallkan, majd beindítottam a kocsit, és sóhajtva elindúltam Christian lakása felé.

Nem gondolkoztam, hogy ez a lakás milyen hatással lesz rám. Nem gondolkoztam azon, hogy a folytogató emlékeim felszínre tőrnek majd. A terveim szerint, csak kidobtam volna őt a lakása elött, de megszólalt Lia.

- Apuci! Köszönhetek a kutyusnak? - vigyorgott Lia.

- Ha a mami nem bánja angyalom - pillantott rám Christian, a tekintetem pedig mindent elárúlt, majd felsóhajtott. - Ne csináld már. Legalább Lia elött ne. Tíz percet, csak kibírsz. Ha csak nem szeretnéd megpályázni a hálószobánkat. Az több ideig is eltarthat! - húzta össze a szemét, majd kiszállt a kocsiból.

- Már nem a miénk! - szóltam rá, miközben leállítottam a kocsit, és bezártam az ajtót.

- Igazad van! - fordúlt felém. - Mostmár az enyém és Tináé - mondta, mire megtorpantam, és a szívemre tettem a kezemet. A térdem remegett, a szemem pedig megtelt könnyel.

- Tina...? - suttogtam a sírás szélén. - Ő az új...

- Igen! Az új szerelmem! - emelte fel a fejét. - Mit gondoltál? - kérdezte, miközben bedugta a zárba a kulcsot. - Tiszta szívből szeretem Tinát! Az ágyban pedig egy vadállat! - kaccsintott, miközben Liával felmentek a lépcsőházban, én pedig ott maradtam a szédülés szélén.

Túllépett rajtam. Barátnője van!
Ez a Tina. Szereti őt!

Remegő lábakkal álltam meg a küszöb elött, majd Christian kinyitotta az ajtót.

- Tina! Vendégeink jöttek! - mondta Christian én pedig felkészűltem egy gyönyörű nőre, aki majd kisétál a mi hálószobánkból.

De ekkor, a foltos kutya futott ki, aki ugatva üdvözölt minket, majd nyüszítve elkezdte nyalogatni Lia kezét, aki kuncogva nevetett rajta. - Bemutatom neked Tinát - suttogta Cristian a fülembe, majd lerogytam a kutya elé, és magamhoz öleltem.

- De jó, hogy te vagy Tina - suttogtam megkönnyebűlten.

___________________________ 🦋

Azt hitte, hogy Tina az új barátnőm. Az arca falfehér lett a barátnő szó hallatán. Még ilyet! Ezek a nők! Akkor most mit akar?
Most utál? Vagy szeret? A kanapén ültem, velem szemben Elena, miközben alaposan végig nézett a lakásomon. Semmit sem változtattam meg azóta a nap óta. Csupán a tükör nincs meg.

- Semmit sem változott - suttogta feszűlten.

Hallkan felsóhajtottam, miközben Lia az alvó Tinát simogatta a földön ülve.

- Az esküvő napján jöttem vissza. Ez az üres lakás fogadott engem. Mindent elvittél, amig én San Fransisco - ban voltam - mondtam, mire lesütötte a szemét.

- Nem akartam maradni. Nem láttam már értelmét - rázta meg a fejét.

Megráztam a fejemet, majd hallkan felnevettem. A nevetésemet pedig nem tudtam abba hagyni. Talán igy jött ki rajtam a stressz. - Mi, mi a bajod? - kérdezte.

- Ennek semmi értelme. Megvagyunk sértve, és össze vagyunk törve! - mondtam. - De ugyan úgy keressük egymás társaságát. Elena, figyelj! - ültem előrébb, hogy a szemébe tudjak nézni. - Meddig akarsz rám haragudni? Akkor fogsz megbocsájtani, amikor a koporsómat fogod nézni a temetésemen? - tettem össze a kezemet könyörögve. - Tudom, hogy megbántottalak. De adnod kell egy esélyt

- Egy esélyt? - kérdezett vissza. - Miért, azért, hogy újra összetörd a szívemet? - fonta össze a karját.

- Esélyt arra, hogy bebizonyítsam neked azt, hogy még mindig ugyan úgy szeretlek. Őrületesen, tiszta szívből, és könyörtelenűl!

- Nem hiszek neked!

- Nem hazudok! - mondtam. - Az őrületbe kergetsz! - ráztam meg a fejemet.

- Akkor sem hiszek neked! - mondta, mire a szemébe néztem, és a szájára pillantottam.

- Gyere el velem vacsorázni! - mondtam ki.

- Nem! - mondta határozottan.

- Gyere el velem egy randira - tettem fel a mutatóujjamat.

- Nem! - mosolyodott el.

- Van pasid? - kérdeztem.

- Igen! Van! - emelte fel az állát.

- Lia szivem, mami most jár valakivel? - néztem a kislányomra.

- Nem apuci! - mondta, miközben Tina fülét vakargatta.

- Akkor semmi akadálya annak, hogy elgyere velem vacsorázni - mosolyodtam el, mire mérgesen a fejét rázta.

- Ne mosolyogj! - tette fel a mutatóujját. - Utálom ha így nézel rám!

- Holnap este nyolc óra megfelel neked? - tettem fel a kérdést.

- Meg! - bólintott, mire sóhajtva hátradőltem a kanapén.

Na ezért szerettem bele ebbe a nőbe!