Egy olyan gyönyörű látványra kelltem, amire már rég nem. Lia, köztünk aludt, miközben Christian átölelte őt. A férfi, akit szeretek, békésen szuszogott, miközben az arcát memorizáltam. Szeretem. Rengeteg mindenen keresztűl mentünk. Az élet olyan dolgokra tanított meg minket, ami tényleg nem volt egyszerű.

Én üldöztem el Christian - t. Igaza volt. Mindent megtett azért, hogy visszanyerje a szívemet. De én kegyetlenűl igazságtalan voltam vele.

Amikor Daniel a kezembe adta a levelet, amit Christian írt, minden szavát, és mondatát végig sirtam. Akkor tudtam, hogy ha most elengedem ezt a férfit, akkor már nincs többé olyan, hogy mi. Ezért elmondta Daniel, hogy hol lakik. Liával pedig az nap oda mentünk.

Így történt az, hogy ennyi idő után megbocsájtottam annak az embernek, akit a világon a legjobban szeretek. Na meg persze, olyan sok szörnyűséget mondtam neki! De ő elviselte őket. Mert nem tehetett mást. Az élet megtanított minket szeretni. Megtanultuk. Megkaptuk a leckét.

Elmosolyodtam, amikor Christian kinyitotta a szemét, és az első dolog amit megpillantott, a plüssnyuszit ölelő kislánya volt, akit egy karral átkarolt.

- Életem....- simogatta a haját, majd rám nézett, és bizonytalanúl megfogta a kezemet. - Jóreggelt - suttogta.

- Jóreggelt! - mondtam, majd a konyha felé mutattam. - Iszunk kávét?

- Persze! - dörzsölte meg a szemét, majd utánam kisétált a konyhába.
Rólam pedig, akkor jött le minden stressz. Minden szó és mondat amiket egymáshoz vágtunk. Elsirtam magam, majd engedtem, hogy szorosan átöleljen miközben az illatát szippantottam be. - Három éve vártam erre Elena - nézett rám. - De végre megtört a jég! - mondta könnyes szemmel.

- Szörnyű ember vagyok Christian! - karoltam át a derekát. - Ha ezerszer kérnék bocsánatot még azzal sem kárpótollak.

- Akkor igérjük meg azt, hogy együtt maradunk. Ehez mit szólsz? - söpörte hátra a hajamat. - Mostohatestvérek vagy egy szerelmes pár. Teljesen mindegy. Jó? - emelte meg az államat.

- Jó! - simogattam a borostáját. - Olyan jóképű vagy! Olyan erős és magas. Olyan...- pityeregtem.

- Baba pofim van? - támaszkodott neki a konyhaasztalnak.

- Ig... igen! - suttogtam.

- Te is gyönyörűszép vagy szerelmem.

- Halkabban mert nem tudok aludni! - kiabálta ki Lia a szobából.

- Elnézést angyalom! - kiabáltuk vissza egyszerre.

- Hm...olyan puha ez az ágyikó! - mondta, mire egymásra néztünk és Christian ismételten a mellkasához húzott. A szíve dobogását hallgattam, miközben felnéztem rá.

- Ami...a hajón történt...- suttogtam elpirulva.

- Annak nem úgy kelett volna történnie - nézett a szemembe. - De ha megtörtént, akkor megtörtént.

- Christian? - kérdeztem.

- Hm? - zárt a karjai közé.

- Nem haragszol rám a kegyetlenségeim miatt? - néztem a szemébe. - Undok voltam veled.

- De haragszok! - bólintott. - Ezért is főzöd te a kávét! - fogta a kezemet, miközben elléptem tőle. - Hé!

- Hm? - fordúltam felé.

- Csak előre nézz! Ne hátra. Felejsd el! - mondta mosolyogva.

- Ha mindennap arra kellhetek, hogy együtt alszunk el a lányunkkal, és együtt ébredünk, akkor legyen! - engedtem el a kezét, de amint elengedtem újra a közelében akartam lenni. Én álltam a púlt egyik oldalán, ő pedig a másik oldalán. Egymás szemébe néztünk, majd a szám szélébe haraptam.

- A kávé - suttogta.

- Igaz! Igaz! - fújtam ki magamat, miközben a fenekemet nézegette. - A cukor! - néztem végig rajta.

- Már adom is! - nyúlt a púltra úgy, hogy nem vette le a szemét a lábaimról. Az eltelt három év... - Parancsolj! - tette csípőre a kezét.

- Ez só! - nevettem fel.

- Nem tudok koncentrálni Elena - Fújta ki magát.

- Mert anyira örülünk egymásnak! - futottam hozzá, és a karjaiba vetettem magamat.

- Au...- suttogta, miközben a bordáira tette a kezét.

- Adok rá gyógypuszit - fogtam meg a kezét, majd lefeküdtünk a kanapéra, és lassan feltűrtem a pólóját. Azzal a felsőtesttel találtam szembe magam, ami ismételten az enyém. - Tetszik. Férfias - simítottam végig a halvány szőr fedte mellkasát, majd megnéztem a sebét. - Összevarták.

- Igen - mondta, majd lehajoltam oda, és nyomtam egy pici puszit a sebére, majd egyenesen a szíve fölé hajoltam, és oda is nyomtam egy puszit. - Mostmár teljesen meggyógyultál! - hallgattam a szíve egyenletes dobogását, miközben a fejem a mellkasán pihent. - Csak előre akarok nézni. És nem hátra! - mondtam. - Annyi rossz dolog történt velünk. Elég volt! - szögeztem le.

- Egyettértek veled! - mondta a szemembe nézve. - Minden egyes pillanatban újra beléd szeretek - suttogta csillogó szemekkel, majd az arcára tettem a kezemet, és az ajkához hajoltam.

- Akkor egyedűl csinálom meg a gabonapelyhet! - fortyogta Lia, majd magához vett egy széket, és feltérdelt rá.

- Erre visszatérünk! - suttogta Christian. - Jajh angyalom! Kérlek, nehogy lees onnan! - sétáltunk Lia felé.

_________________________ 🦋

A szenvedésemnek vége. Hihetetlen, hogy egy férfi mennyi szenvedést, és igazságtalanságot tud elviselni. De a családomért megérte. Ezért a pillanatért, minden fájdalom és seb megérte. Mert itt kezdődik az új életünk.

Az asztalnál reggeliztünk, miközben Lia vigyorogva ette a gabonapelyhet. A pici fehér fogacskája, súrolta a kanalat miközben csendesen evett. Melette, a plüss nyuszija volt a széken, aki minket nézett.

- A ház mögött van egy gyönyörű tengerpart - néztem Elenára. - Ha szeretnétek, ebéd után lemehetünk oda - mondtam a kávémat kortyolva.

- Ebéd után? - fogta meg a kezemet. - Inkább reggeli után - mondta csillogó szemekkel.

Elvarázsolt a szépsége. Meg a feneke. És a hoszú, vékony lábai. A telt ajka, és a hosszú fekete haja, amit kócosan felfogott.

- Juhéé! Tengerpart! - mondta Lia, miközben Tina melettem ült, és nagy szemekkel rám nézett.

- Enni szeretnél? - néztem le a kutyámra.

- Gyönyörű kutyus. Már akkor megszerettem, amikor megtudtam azt, hogy ő Tina - nézett rám Elena.

- Azt valahogy sejtettem! - húztam vigyorra a számat, majd adtam Tinának szalámlit. És sonkát. Majd szalonnát. Mindig így eszünk Tinával. Ami az enyém, az az övé is.

Reggeli után, elpakoltunk együtt a konyhában, majd lementünk a partra. Meleg volt, ezért rövidnadrágot vettem fel inggel. Elena egy hosszú selyem ruhát, amit fújt az enyhe szél. Egy pokrócot terítettünk le a homokba. Lia pedig elöttünk homokozott a játékaival. Tina sem maradt ki. Amint bedobtam neki a botot a vízbe, ő azonnal utána futott, és nagyokat ugrálva vetette magát a hullámok közé.

- Gyönyörű a part - mondta Elena.

- Csak sziklás - mutattam jobbra, ahol a nagy sziklák előbuktak a hullámok alól. - De itt nem - mutattam előre, miközben Tina vizesen visszahozta a fadarabot, majd megint eldobtam neki.

- Jobban áll neked egy kutya. A kígyó az morbid volt - mosolyodott el.

- Úgy gondolod? - néztem, a foltos szépségre, aki bottal a szájába sétált felém.

- Igen! - fogta a kezemet.

- Gyere ide! - mondtam Elenának, majd elém ült, a lábam közé mászott, majd átkaroltam őt és a vállára tettem az államat.

- Ez így most pont jó! - mondtam. - Figyelj! - tettem fel a kezemet. - Lia játszik. Boldog. Ő mindvégig ezt akarta. Tudta, és hit bennünk. Az ő mosolya pedig mindennél fontosabb. Itt van Tina. Ő is boldog - mondtam. - Aztán itt vagy te.

- És te - simogatta a karomat, miközben eldobta Tinának a botot, de közel sem olyan messzire mint én. - A családunk Christian. A gyönyörű kislány...- suttogta a fülembe. - Egy kutyus. - mondta. - Más nem kell! - puszilta meg a kezemet, miközben eszembe jutott valami, és elmosolyodtam.

- Este jöjjünk ki. Gyönyörüszép a naplemente - mondtam. - Csak te és én.

- Ez romantikusan hangzik - mondta mosolyogva, miközben Lia nevetve játszott a homokban.

Így is volt. Lia elfáradt, ezért végig aludta a délutánt. Mi pedig lent hagytuk a pokrócot, ahova vissza mentünk. Pont elcsíptük a lemenő nap sugarait. Beborította az égboltot, és narancssárgára festette a tenger felszínét. A pokrócon álltunk, és hátulról átkaroltam Elenát. - Tökéletes - fordúlt velem szembe.

- Tetszik neked? - simítottam meg a haját.

- Igen! - hajolt a számhoz. - Tetszik.

- Három év után csókot kapok? - kérdeztem, mire elmosolyodott, egyszerre hunytuk le a szemünket, és egyszerre csókoltuk meg a másikat. Az arcára tettem a kezemet, miközben viszonoztam a nyelve puha érintését. A derekát átfogtam, és szorosan magamhoz húztam, miközben a nap már rég lement. De mi nem foglalkoztunk azzal. Egymást csókoltuk, miközben egyre szenvedélyesebb, és egyre lasabban kényesztettük egymás nyelvét. Elhajolt tőlem, és a mellkasomra hajtotta a fejét. Átkaroltam őt, és néztük a sárga horizontot. A tökéletes, romantikus pillanatunkat valami megzavarta. Egyszerre volt röhejes, és vicces is.

Tina, szépen nyugodtan elsétált elöttünk, miközben a pofájából egy döglött macska lógott ki. Letette elénk, és vigyorogva ránk nézett.

- Öhm, Christian! - motyogta Elena.

- Dicsérd meg - suttogta.

- De nincs lába a macskának - suttogta teljes sokban.

- Mert már megette - suttogtam mozdulatlanúl. - Mond neki azt, hogy okos kutya.

- Okos vagy Tina! Nagyon... - mosolygott Elena, Tina pedig vakkantott egyett, majd megint a pofájába vette a döglött macskát és azt hiszem, hogy felviszi a lakásba.

- Lia! - mondtuk egyszerre, majd Tina után futottunk, aki nem akarta elengedni a döglött macskát.