Két nappal később

Reggel hét órakor sétáltam a fürdőszobába de hírtelen kinyílt Christian szobájának az ajtaja, és egy szőke hajú lány lépett ki rajta egy szál törülközővel a testén. Az a lány volt akivel Christian felsétált az emeletre a buli végén.

A lábam a földbe gyökerezett úgy meglepődtem. Erre nem számítottam! Christian ezt bosszúból csinálta?

Elmosolyodott amikor meglátott engem. Ezek biztos, hogy nem aludtak az éjszaka.

- Szia. Bizonyára te vagy az új mostohahugi! Nagyon szép vagy!

- Köszi - motyogtam. - Te a barátnője lennél?

- Nem! - legyintett. - Soha nem kezdenék ki Christiannal. Ő nagyon nehéz eset. De nagyon jó a szexben.

- Oké! - indultam a fürdőszoba felé.

- Megtennéd, hogy előre engedsz? Sietek utána haza! - bólintott.

- Persze! - adtam neki utat mosolyogva.

- Köszi! – vigyorgott majd magára zárta a fürdőszoba ajtaját.

- Szuper...- mondtam hallkan és vissza sétáltam a szobámba. Azzal foglaltam el magam, hogy beágyaztam és résnyire kinyitottam az ablakot, hogy szellőzőn a szoba. Leültem az ágyamra, és csendben vártam.

Miután a lány elment újra szabad lett a fürdőszoba. Lenyomtam a kilincset de ismételten zárva volt.

Bepillantottam Christian szobájába ami üresen tátongott. Még a gyűrött ágyneműt sem csinálta meg.

Elhasogattam a gondolataimat majd amikor megfordultam, Christian páratlan felsőtestével találtam szembe magam. Ő nézett engem, és én néztem őt. A tekintete pedig tele volt haraggal és megvetéssel. Ezt pedig azért csinálta mert egy napja tudomást sem veszek róla. De csak így tudom távol tartani magam tőle.

- Menj már arrébb ! Szólalt meg, majd oldalra lökött és becsapta a szobája ajtaját.

Az ajtót nézve sóhajtottam fel. Enyém lett a fürdőszoba Christian pedig elment az egyetemre.

Anyukám, és Daniel pedig dolgoztak. Egyedül maradtam a kígyóval, aki a becsukott szoba ajtó mögött lazult a terráriumban.

Apukám fényképét nézegettem miközben megsimítottam az arcát.
Emlékszek, hogy késő éjszaka mindig közös filmnézésbe kezdtünk.
Finom pattogatott kukoricát csináltunk, és elfoglaltuk az egész kanapét. Estéket töltöttünk el így! Végülis nem sok ember szereti a Gyűrűk Urát. Apukám igen. Azok kevés emberek közé tartozott akik rajongással nézték végig a Hobbitott is.

Hiányzik. Pokolian hiányzik. Néha úgy gondoltam, hogy ő is itt van velem. Mintha figyelne engem. Istenem! Bárcsak itt lenne! Az utóbbi időben nagyon sok időt töltöttünk együtt. Tudtuk, hogy mi vár ránk. Akkoriban még fel sem fogtam. Akkor fogtam fel igazán amikor már túl késő volt. Ez ilyen. Az örökkévalóságig élsz együtt a hiányával és az emlékével.

Este nyolc órakor levegőzni akartam, ezért magamra vettem a kabátomat és a bakancsomat.

- Hova mész Elena? - kérdezte anyukám, miközben Daniel - el közösen sütöttek a konyhában.

- Csak ki a ház elé. Friss levegőt szívok – bólintottam és kiléptem a sötét utcára. A ház előtt megálltam és mélyen beszívtam az időjárást. Nem volt hideg. Viszont jó idő sem volt. Bárcsak Kaliforniában is esne a hó! Annyira hiányzott a havazás!

Christian felém sétát. Elfordítottam a fejem és a sötét égboltot fürkésztem. Nem számítottam arra, hogy ő is kint van. Az ég felé emeltem a tekintetem és lehunytam a szememet.

- Mi a baj, Csipkerózsika? - állt meg mellettem.

- Semmi! Igazán semmi!

- Nekem nem úgy tűnik -fürkészte a tekintetemet.

- Direkt csináltad igaz?

- Mit?

- Tudod te azt. Ne játszd meg magad.

Ekkor megrántotta a vállát.

- Jó volt. Ennyi. Nem jelentett semmit - nézett a szemembe majd a szememet forgatva sétáltam a bejárati ajtó felé. De ekkor Christian utánam szólt.

- Féltékeny vagy?

- Christian! Hagyd abba! – fordultam hátra. – Mégis, hogy gondolod?!

- Holnap gyere el a meccsemre. Az egyetem mellett lesz a focicsarnokban.

- Oké. De ez nem azt jelenti, hogy nekem is ott kell lennem.

- A buli után történt csók miatt nem akarsz eljönni a meccsemre? – cukkolt tovább. Ekkor mérgesen indultam meg felé. Nem hiányzott nekem, hogy említésre tegye azt az estét. Próbáltam elfelejteni a történteket.

- Idióta! – próbáltam lökni a vállán, de amikor hozzáértem, megfogta a karomat, közel húzott magához és a szemembe nézett. Nem akart elengedni. Azt akarta, hogy közel legyek a testéhez.

- Sokat jelentene - mondta hallkan.

- Nem akarok elmenni - néztem fel a szemébe.

- Gyere el. Jó lesz. Megnézheted, hogy a kapitány, hogy viszi végig a meccset!

- A kapitány leállhatna az önfényezéssel! - löktem el magam tőle, és bementem a házba.

- Szép volt odakint? - kérdezte Daniel.

- Szép!

- Sülthalat?

- Naná! - ültem le az asztalhoz. Anyukám pedig mosolyogva nyugtázta azt, hogy jól kijövök Danielel. De semmit nem tud Christianról. Anyának köszönhetően elmentem a meccsre ami Péntek este lesz. Anya azt mondta, hogy sokat jelentene Danielnek. Nem akartam csalódást okozni azzal, hogy itthon maradok.

A meccs napján rengetegen voltak. Sok szülő, családtagok és a csapatok edzője tartózkodott a csarnokban. A nagy hangzavar közepette leültünk a lelátó negyedik sorába és anya Danielhez hajolt.

- Melyik Christian?

- A hármas számú! - kiabálta.

A szememmel megkerestem a hármas számú fehér pólót viselő majmot. A pálya közepén állt, és két csapattársával beszélgetett. Az ellenfél csapatból egy piros mezes srác elsétált Christian mellett, és erőből vállon lökte őt.

- Faszfej! - mondta az apja. - Hagyjad fiam, hagyjad - motyogta, Christian pedig gyilkos pillantással ajándékozta meg az ellenfél csapat karszalagot viselő kapitányát.

- Úgy tűnik, hogy nem lesz egy barátságos meccs! - kiabálta anya.

Soha nem az! - válaszolta Daniel.

A két csapat felállt majd sípszóval kezdődött a foci.

Christianék kezdtek. A focilabda végig járt az összes játékosnál majd Christian kapta meg, aki gyorsan megindult vele, szögbe állt, és laposan rúgva, átadta a csapattársának, aki pont kapuba rúgott. - Szép!! - kiabálta az apja, anyával pedig mosolyogtunk.

Az ellenfél csapat támadásba lendűlt, Christian pedig védte a kaput, majd egy hírtelen mozdulattal kirúgta alóla a labdát, és szélsebesen megindult előre.
A tömeg pedig fütyült. Feltette a karját, jelezve, hogy segítséget kér, majd hírtelen az ellenfél csapat egyik játékosa, belecsúszott Christianba, aki elterült a fűben, a labdát pedig kirúgták a vonalon túlra.

Onnan bedobást indítottak Christian pedig felpattant a fűből de közben egy gólt is kaptak. Ne már !! - fújtatta az apja. - Majdnem less volt barátom!! - kiabálta, Christian pedig röhögve felénk pillantott.

Intett nekem. Ezért bénán visszaintettem.

- Örülök, hogy kijöttök! - súgta anya.

- Muszáj alkalmazkodni.

- Nem is olyan rossz igaz? - kérdezte, miközben Christian csapatából durván felrúgtak egy fiút, ezért szabadrúgást kaptunk. Egy fiú hatalmasat belerúgott a labdába, ami pont a kapu fa alatt ment bele a hálóba.

- Nem. Tényleg nem.

Közel tíz perc maradt a meccsből de az ellenfél csapatkapitánya, úgy gondolta, hogy pontot tesz a meccs végére. Amikor Christian megindult a labdával, pont rúgni készült, de amikor nem figyelt, az ellenfél játékosa, úgy bele szállt Christianba, hogy Christian pont a rossz esés miatt a térdére esett amit tökéletesen lehetett hallani, hogy reccsent egyet.

- Édes istenem...- fogta az apja a fejét. - Mi a szar volt ez a hang!?

- Szerintem a térde! – mondtam suttogva.

- Szerintem is a térde! - csatlakozott anya is, Daniel pedig nyelt egyet.

Mindenki Christiant nézte aki megpróbált felállni, de a fejét rázva szorította össze a fogait. Izzadt volt. A lelátóról láttam, hogy a térdkalácsa, durván bedagadt. Lila volt. Ennyi volt a meccs. A meccs után rohantunk a korházba.

- A fiamat most hozták be térdkalács törés miatt!! - hadarta mérgesen Daniel a nővérnek.