Karácsony másnapján Daniel elvitte anyukámat bemutatni a szüleinek. Azt akarták, hogy mi is velük menjünk, de Christian térdfájdalomra panaszkodott, én pedig egy hosszú órás festésre készültem azokkal az ecsetekkel amit tegnap, karácsonyra kaptam anyukámtól és Danieltől. Nem festettem azóta amióta apa elment. Amikor eldöntöttem azt, hogy mit akarok lefesteni, az sokkal nehezebb feladatnak bizonyult, mert a személy akit leakartam festeni egyszerűen nem bírt magával.

A kanapén ültem és a kanapéval szemben található világító karácsonyfa alá pillantottam.

- Azt mondtam, hogy ne mozogj - pillantottam Christianra aki a karácsonyfa előtt hasalt. Nagyon jóképű volt. Egyszer minden lány megérdemel egy ilyen látványt. Az állát a kezén támasztotta meg, így megvillantotta az izmos, széles vállát. A karácsonyfa szépen megvilágította a szép, borosta fedte arcát. A friss barna haja pár tincse a szemébe hullott. Póló nélkül volt, ezért vágyakozva néztem végig a széles hátát és az izmos fenekét amit egy fehér boxer takart el. Ekkor felkuncogtam. A fején volt egy piros mikulás sapka. A sapkának a fehér pamacs része a vállát súrolta. - Tudod, hogy most, kire hasonlítasz? - tettem le a ceruzámat amivel meghúztam Christian testének a vonalait.

- Nem. És nem is akarom tudni

- Karácsonykor sok anyuka szokott küldeni a lányának félmeztelen télapókról képeket. Anyukámtól én is minden évben szoktam olyan képet kapni. Tehát rólad jutott eszembe a szexi télapós képek egyike! – amint befejeztem Christian a tenyerébe temette az arcát.

- Biztos nagyon izgalmas kép volt, Elena! Hány órája hasalok itt? – bökte meg az ujjával az egyik díszgömböt.

- Christian?

- Igen?

- Húsz perce vagyunk itt! - vettem a kezembe a ceruzámat és elkezdtem kidolgozni az arca, és a válla vonalait.

- Akkoris. Nekem ez így nem jó. Fáj a térdem!

- Azóta fáj? - húztam el a szám szomorúan.

- Mi az, hogy? - rázta meg a fejét. - Nem fog már meggyógyulni. Ezt már elfogadtam.

- Időt kell adni a gyógyulásnak Christian! - mondtam hallkan miközben koncentráltam a ceruza által készített vonalaimra. Tényleg sok időbe telt mire elkezdtem festeni az arcát. A szememmel végig fürkésztem a festményt, és minden egyes szegletét szépen kidolgoztam. Nagyon rég festettem már de ez a félig elkészült festmény nagyon élethűvé sikerült.

- Nem gondoltam, hogy ilyen szépen tudsz festeni - pillantott rám Christian.

- Már nagyon rég nem festettem - mosolyogtam. - De a derekadnál még be kell fejeznem.

- Elképesztő lány vagy! - puszilt bele a halántékomba. - De szerintem jobb lesz ha ezt a képet eldugjuk valahova - fogta meg a kezemet és felvezetett engem a könyvespolcához.

- Mármint a festményt? - adtam át neki.

- Igen - tette be egy zacskóba és feltette a könyvespolc tetejére. - Apám ide ritkán jön fel. Itt biztonságban van rólam a majdnem meztelen képed - karolta át a derekamat.

- Én azt sem bántam volna ha meztelen állsz nekem modellt - simítottam végig a vállát miközben még mindig egy szál alsónadrágban állt előttem.

Ekkor a szemembe nézett és egy erős mozdulattal felemelt, letett a kanapéra, és végig fektetett rajta. Lehajolt hozzám és szenvedélyesen megcsókolt.
A nyelvét átcsúsztatta az ajkaim közt és az államat megemelte, miközben viszonoztam azt. A lábam közé mászott, és lehajolt hozzám, hogy minél közelebb legyen hozzám. Amikor a merev férfiassága hozzám ért azon a ponton, ahol lennie kell: vágyakozva a szemébe néztem.

Csak halványan elmosolyodott majd feltettem a karomat és lehúzta rólam a pólómat. Láttam a szemében a csillogást és a vágyat. De bizonytalan volt.
Ezért is vezettem végig a kezemet a meztelen hátán.

- Semmi baj. Csak ketten vagyunk itthon - suttogtam a szemébe nézve.

- Nem azzal van a bajom - simította végig a meztelen karomat. - Van egy határ amit mi nem léphetünk át - suttogta. Ekkor a szemöldökömet ráncoltam.

- Miért nem? Ugyan úgy szeretkezhetünk mint a normális emberek. Egy apró bűntudattal – tettem hozzá suttogva.

- De mi nem vagyunk normálisok mostohahugi - csókolt bele a nyakamba, én pedig romantikusan a hajába markoltam. Elvesztem ebben a pillanatban.
Ez a férfi hihetettlen. Szerettem őt. De nem gondoltam volna azt, hogy eljutunk odáig, hogy egy szál fehérneműben fekszek alatta. A szemét néztem, miközben a tenyerével végig simított a testem minden domború vonalain.
Mintha küszködne az érzelmei ellen. Lehajolt hozzám, és a vállamnak támasztotta a homlokát.

- Sajnálom, Elena. Nem lehet - suttogta, én pedig a haját simogattam, miközben teljes testtel rám feküdt. A teste minden porcikáját éreztem ami erősebben növelte bennem a vágyat. Akartam őt. Nem a mostohabátyámat láttam benne.
Hanem azt a férfit, akibe én szerelmes lettem. - Sajnálom - suttogta.

- Nem a te hibád. Igazad van - suttogtam. - Nem léphetjük át a határt.

- Pedig akarom - nézett rám. - Nagyon is.

Elmosolyodtam, és átkulcsoltam a tarkóját.

- Egyszer majd a mi közös éjszakánk is eljön - nyomtam egy puszit a szájára.

Halványan elmosolyodott és bólintott.

- Megszeretnéd nézni, hogy hogyan etettem meg Csuszit?

- Ez elég hátborzongatónak hangzik, de igen. Megnézem.

- Akkor öltözzünk fel, és vegyünk fel kabátot! - mászott le rólam, majd mosolyogva visszafordult hozzám. - Szép nagy melleid vannak. Imádom őket - mondta hallkan. Ekkor zavartan elmosolyodtam és végig néztem rajta. Neki is nagy a ... ezt inkább nem mondtam ki hangosan, inkább csak gondoltam.

Legkésőbb kint voltunk a garázs bejárata előtt. A felhajtó csúszott a jégtakaró miatt ezért biztonságosan fogta a kezemet, hogy el ne essek.

- És, hogy vannak a patkányok? - kérdeztem. - Vadászod őket? - Pillantottam fel rá, miközben felnyitotta a garázs fehér ajtaját és belülről felkapcsolta a villanyt.
Sok kacat és dobozok sorakoztak a szekrényeken. Sílécek, és még snowboard deszka is. - Hű! Te tudsz síelni? - pillantottam rá, miközben egy méhütőhöz lépett.

- Tudok síelni. Igen! - nyitotta fel majd kivett onnan egy nagy zacskót.

- Te jó ég! Ugye nem?! - takartam el a szemem.

- Tíz perc múlva kiolvadnak. Rászoktam tenni őket a radiátorra! - vett ki kettő darab fagyasztott patkányt amit egy kisebb zacskóba tett. A kijelentése hallatán elkapott a nevetés.

- Radiátorra?

- Igen - pillantott rám. Mintha ez egy normális dolog lenne...

- Ez nem normális dolog.

- Az nem normális dolog, hogy szerelmes vagy a mostohabátyádba! - jegyezte meg és vissza csukta a méhűtő tetejét, ami tele volt...patkányokkal. Összefontam magam előtt a karomat és a földet néztem zavaromban.

- Nem baj. Én is szeretlek, Elena - mondta ki lassan. Ekkor csillogó szemekkel pillantottam fel rá.

- Komolyan? - kérdeztem szerelmesen. Ekkor a szemembe nézve megállt előttem.

- Persze - suttogta. - Ezt fogd meg kérlek - lóbálta előttem a patkányokat, én pedig sikítva kifutottam a garázsból. - Óvatosan mert elcsúszol!

Levettük a kabátokat és felmentünk a lépcsőn, majd be Christian szobájába. Leültem az ágy szélére, és összefontam magam előtt a karomat. - Tehát, most oda fogod neki adni? - kérdeztem, miután elvette a zacskó patkányt a meleg radiátorról. - Ez olyan morbid! - borzongtam meg.

- Morbid bizony. De ők is esznek. Tudnod kell azt, hogy nagyon drága egy ilyen kígyó - vette le a terrárium tetejét, a kígyó pedig összekuporodva nézte Christiant. - Legelőszőr úgy volt, hogy tengerimalacom lesz. De az folyton zörög meg motoszkál. Nem tudtam volna tőle aludni - vette ki a patkányt a zacskóból, és a kígyó felé tartotta, aki egy darabig szemezett a patkánnyal, majd hírtelen kikapta Christian kezéből, és máris elkezdett vele harcolni. - Ő meg csak sziszeg. Ezért választottam őt. Apám félt tőle. Heteken keresztül nem mert bejönni a szobámba. Pedig tényleg aranyos Csuszi. Még zuhanyozni is elszokott velem jönni.

- Várj! Ezt, hogy képzeljem el? A kígyóval...

- Pontosan! A kígyók szeretik a párát! Az esőerdőre emlékezteti őket!

- Te nagyon merész férfi vagy!

- És neked ez bejön.

- Igaz! - suttogtam, miközben hallottuk, hogy anya és Daniel haza jöttek.

- Szuper...- suttogta Christian.

- Hol vagytok gyerekek? - kiabálta anya.

- Etetjük Csuszit! - kiabáltuk vissza egyszerre, miközben szerelmes pillantást vetettünk egymásra. Anyukám megállt a küszöb előtt, majd eltorzult arccal nézte a patkánnyal küszködő kígyót.

- Nekem ennyi elég is volt! - intett, majd Daniel is bepillantott hozzánk.

- Csá fiam! A térded? - tűrte fel az ingje anyagját.

- Ugyan olyan szar - válaszolta.

- Elkell mennünk majd megröntgeneztetni. És te? - nézett rám.

- Próbálom nem elhányni magam! - mutattam a kígyóra.

- Veled is eljátszotta a fogd meg a patkányt dolgot?

- Igen! Brrr!

- Soha nem fogja megunni - nevetett, miközben Christian is vele együtt nevetett.