Nyári különkiadás II.
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Számtalan dolog miatt szeretem Christian. Christian egy magabiztos, okos és inteligens férfi. A szívem mélyén tudtam azt, hogy mindent képes megoldani. Tudtuk, hogy nem telhet el a nyár utolsó hete nyaralás nélkül. Ezért Christian előre gondolkozott. Meglepődtem amikor talált az interneten egy utolsó hotelt, és még külön szauna része is van. Azonnal lefoglalta, és azonnal kaptunk visszajelzést is.

- Hihi! El sem hiszem! Nyaralni megyünk - Lia mosolyogva szorongatta a Flamingós úszógumiját, és húzta a lábára a papucsát. - Már nagyon várom apa! - Christian felé nyújtózkodott, aki büszkén leguggolt elé.

- Mondtam, hogy elintézem. Apa mindent képes megcsinálni - nyomott egy puszit Lia homlokára.

- Csak ne bízd el magad! Ebből a nyaralásból még bármi kisülhet - agyminisztráltam és alaposan megnéztem azt, hogy mindent elpakoltunk e. - Nagyon sok táska van itt, Christian!

- A gyerekeknek sok játék kellett! Lia még a homokozó készletét sem akarja itthon hagyni - tárta szét a kezét pontban indulás elött, a bejárati ajtóban ácsorogva. - Esetleg a mami rendezze át a táskákat, Lia? - a napszemüvegét a hajára tolta, és mosolyogva engedte ki a kocsihoz Liát, aki előre futott.

- Nem! Nem! Nem! - nevette el magát hangosan.

Egyedül kinyitotta a kocsi ajtaját, és már egyedül képes volt arra, hogy bekösse magát a gyerekülésbe. Még mindig elvarázsolt az, hogy milyen gyönyörű és okos kislányt nevelünk.

- Gyere hercegem - együtt fogtuk meg Cameron kezét, aki egy játékautót szorongatva sétált köztünk. - Ügyesen - egy kicsit megemeltük amikor biztonságosan átlépte a küszöböt.

Miután Cameront bekötöttük az ülésbe, Christian felnyitotta a csomagtartót és bepakoltuk a bőröndöket. Tudtuk, hogy a régi kocsi kicsi lett volna, ezért Christian autót váltott. Próbáltam őt rávenni arra, hogy ne vegyen túl drága autót, hiszen feleslegesnek tartottam.

- Azt hiszem, hogy indúlhatunk - ült be a kormány mögé.

A fehér inget kigombolva hordta a mellkasánál, és a könyökéig feltűrte. A napszemüveget ismételten a szemére nyomta, a csuklóját pedig egy bőr karkötő díszítette. Olyan jóképű volt, mint régen. Christian egy évet sem öregedett.

- A GPS szerint két óra az út, de autópályán megyünk, ezért levehetünk belőle pár percet - hajolt hozzám, és hosszasan megcsókolt.

- Fúj! Anya és apa csókolóznak - takarta el Lia a szemét.

- Hm... hihi, mi az a csók? - motyogta Cameron. Cameron olyan mint én. Rám hasonlít jobban. A csillogó zöld szemét és a szája formáját tőlem örökölte. Cameron még szőke, ha jól tudom, akkor Christian is szőke volt ovis korában.

- A csók egy intim dolog. Azok csinálják akik szeretik egymást - fordúlt hátra Christian.

- Akkor ha felnőtt leszek, énis fogok csókolózni a csajommal - ügyetlenül és hadonászva mondta ki a szavakat. A szája fénylett a nyáltól, a gyönyörű arcára enyhe rózsaszín pír keletkezett.

- Gyönyörű, igaz? - fogtam meg Christian kezét. - Ovis korodban te is szőke voltál? - jutott az eszembe.

- Azt hiszem, hogy igen. De... - indította el a kocsit. - Ezt talán az apám jobban tudná - amint elindúltunk, a GPS robotszerű hangja is megszólalt.

" Háromszáz méter után, fordúljon balra. "

- Igenis hölgyem - fogta meg a kezemet. - Nem lesz baj, hogy a nyaralás belefog lógni a Szeptemberbe? - húztam el a számat.

- Nem lesz baj! A cég vezérigazgatójával beszélsz - indekszelt balra. - Muszáj nyaralni menni Elena. Nem csak nekünk, de még a gyerekeknek is jót fog tenni egy kis kikalcsolódás - húzta mosolyra a száját.

- Istenem, nagyon meleg van - az ujjaim közé vettem a blúzomat és néha meghúztam. - Nektek jó ott hátul? - fordúltam hátra.

- Nekem nagyon melegem van - fogta hátra Lia a barna hullámos haját.

- Nem kapcsolom be a légkondit manó. Nem szabad - húzta le Christian az ablakot.

Az út nagyon jól telt. A gyerekek csendben voltak. Néha Lia kuncogását, és Cameron brümmögését hallgattuk. Azt hiszem, hogy Christian egy olyan helyre vitt el minket, amire még álmomban sem számítottam volna. Még a szemüveget is levettem, mert nem akartam hinni a szememnek.

Hófehér homokos tengerpart szakasz mellett, magas sziklák cövekeltek saját vízalatti barlangokkal. A víz kristálytiszta volt, azúrkék színben pompázott, a nap sugarai táncoltak a felszínén. Sárga, piros és megannyi színben díszelegtek a napernyők, a bárokban zenék szóltak, a hotel ablakain a redőny levolt húzva.

- Ezért határozottan megérte két órát utazni! Ez maga a mennyország! - ugrottam Christian nyakába, aki megigazította a napszemüveget a szemén.

- Az újságban nem így nézett ki - húzta össze a szemét. - A parthoz közel volt egy vizi vidámpark - rántotta meg a vállát.

- Nembaj apa! Ez így is gyönyörű - ugrált Lia izgatottan. - Neked, hogy tetszik? - fogta meg Cameron kezét.

- Haj... hajó - a mutatóujjával a távolban úszkáló fehér vitorláshajó felé bökött. - És repülő!

- Így van kicsim! Még repülő is van - Christian leguggolt hozzá és felemelte őt. - Készen állsz egy hetet eltőlteni itt? - puszilt meg.

- Csak egy hetet? - kérdeztem vissza csalódottan. - Hát... - nevettem el magam. - A gyerekek imádni fogják - fogtam meg Lia kezét, és végig sétáltunk a fa járdán.

- Anya! Ez hatamlas! Sokkal nagyobb mint otthon - rángatta a kezemet. - Már most fürdeni akarok - ugrált izgatottan. - Menjünk homokozni!

- Először elfoglaljuk a szobákat! Kipakolunk, és eszünk valamit. Utána pedig azt csinálunk amit csak szeretnél - simogattam meg az arcát. - Mit szólsz hozzá?

- Hát jó! Legyen!

- Gyertek anya - sétált el melletünk Christian. - Jelentkezzünk be, utána pedig lejövök kocsival a másik úton - emelte a fejére a napszemüveget.

A hotel nem pont olyan volt amire számítottam. Azt hittem, hogy fotocellás ajtó fog oldalra nyílni. De rendes ajtó fogadott minket, amiről már pattogzott le a festék. Amint lenyomtam a kilincset, szomorúan vettem figyelembe azt, hogy... a kezemben maradt.

- Christian.... - bökdöstem a vállát.

- Elena, tedd le azt a kilincset - egy mozdulattal vette ki a kezemből, és dobta a legközelebbi bokorba.

- Mi ez a hely? - a padlóra dobtam a táskámat amint beléptünk a  "Hotelbe"

A recepció helyett egy ütött - kopott púlt várt ránk. A púlton belül egy dagadt férfi ült, aki nemis ült, hanem aludt. Hangosan horkolt. Az ajtó mellett a földön egy megkezdett Szardíniás konzerv bűzlött, feltehetőleg egy macskáé volt. A szúnyóghálón pedig döglött legyek napoztak.

- Mostmár értem, hogy miért kaptuk meg áron alúl - sziszegte a fogai közt. - Khm! - kopogtatta meg a púlt felületét. - Haló!! - kiabálta, de ekkor olyan dolog történt amire nem számítottunk.

- Hi! Apa! Apa! Apa! - Lia a szeme ele tette a kezét, és Christian nadrágját piszkálta.

A lépcső felől egy idős bácsi sétált felénk... tetőtöl talpig meztelen. Én takartam Christian szemét, ő pedig az én szememet.

Ekkor Cameron elkezdett sírni.

- Félek! Csúnya bácsi! Anyucii! Mi az ott neki középen? Nagyon csúnya!  - a nyakamba kéredzkedett, én pedig sírva vettem magamhoz. - Én láttam már apuciét, de az nem így nézett ki!

- Hát persze életem! Persze, hogy nem - motyogta Christian.

- Menjünk haza! Most! - kiabáltam el magam. - Mi ez a hely? Mi ez a hely?!

- Ez itt a Summer Sark panzió! Tavaly még két csillagot kaptunk, de egy vendég megfulladt a reggelijén, ezért egy csillagosak lettünk - pillantott ránk a púltos. - Ingyen csokit? - nyújtott át egy darab szelet csokit.

- Légy van rajta - motyogta Lia.

- A honlapon azt írták, hogy öt csillagos hotel!

- Tévedés volt!

- És azt is írták, hogy van Szauna is! - akkadt ki Christian.

- Van bizony! - ekkor az ablak felé mutatott.

A meztelen bácsi egy rozoga széken ült, és a tűző napfényben sütkéreztette a... seggét.

- Ezek szerint a hírdetésben minden hazugság volt?! - Christian egy hírtelen mozdulattal fogta meg a nyakát, és húzta át a púlton. - Beperelhetem magukat megtévesztés miatt!

- Gyakorlatilag nemis szabadna nyitva lennünk - tárta szét a karját vigyorogva.

- Christian! Haza megyünk! Most! - kiabáltam.

- Legalább a szobákat nézzék meg! Van kábeles tévé! Három csatornával! A pazar kilátás pedig a szemeteskukákra nézz! Hát nem pompás?!

- Dugja fel magának a tévéjét! - válaszolta Lia, mire Christiannal megtorpantunk.

- Ezt te tanítottad a gyereknek? - fordúlt felém.

- Én?! - mutattam magamra. - Én nem! - hírtelen löktem ki az ajtót, ami a falnak csapódott. A régi ajtó meglazúlt, és a szemünk elött zuhant a földre. Pislogás nélkül álltunk ott, és néztük a kiszakadt régi ajtót.

- Ez... kínos! - súgta Christian.

- Sajnálom! De attól tartok, hogy ki kell fizetniük a kilics és a javítás árát, ami... - számolt a számológépén. -  Ötszáz dollár és hetven cent lesz! Kártya vagy készpénz? - vigyorgott a bácsi.

- Na most elkaplak! Most megvagy te buzi! - indúlt meg Christian.

  - Hajrá apa! Hajrá apa! - kiabálta Lia.

  - Ó nem! Ezt inkább ne nézzétek! - takartam el a gyerekek szemét, de késő volt. Christian átugrott a púlton, és ráugrott a bácsira, aki fájdalmasan kiabálta el magát.

  - Segítség! Segítség! Ez fáj! Valaki?! - oldalról csak annyit láttunk, hogy egy kéz nyúlt ki a púlt mögűl. Megmagyarázhatatlan okból kifolyólag, de a padlón volt egy döglött hal. - Majd adok én neked! - megragadta a halat, és... kitudja, hogy mi történt ezek után ott bent.

- Komolyan? Ezzel hadonászik? Megmutatom én! - Christian lehúzta a billentyűzetet az asztalról, és azt hiszem, hogy pofon vágta vele a bácsit.

Miután végeztek, feltápászkodtak a padlóról.

- Melyik szobát kérik? - motyogta.

- Mi most haza megyünk! - kiabáltam mérgesen.

Ez volt a terv, de egy hatalmas problémával kellett szembe néznünk. A víz felforrt az autóban, a benzín pedig kifogyott.

- Ugye ezt nem mondod komolyan?! - öleltem magamhoz Liát. Christian az arcát törölgette, és széttárta a kezét.

- Lehet, hogy itt kell maradnunk éjszakára - mutatott a patkány lyukra emlékeztető panzióra.

- Én itt egy percet sem maradok Christian! Biztos, hogy nem fogom mégegyszer bevinni oda a gyerekeket!

- Álmos vagyok anya - bújt hozzám Cameron.

- Na most mi legyen anya? - söpörte hátra Christian a haját.

Ajh! Utálom a nyarat!