Mikulás különkiadás
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Apa! Apa! Mikor jön a mikulás? - pillantott Christan - ra Lia, aki vigyorogva tördelte az apró kezecskéjét. Christian levette a szemüvegjét, és megsimította Lia haját. A száját mosolyra húzta, és bólintott.

- Hát, még nem beszéltem vele angyalom - fél szemmel rám pillantott, miközben a kézfejemre húztam a pulcsimat.

- De lehet, hogy holnap után. Mit szolsz hozzá Lia? - simítottam meg a hasát, Lia pedig durcásan felénk pillantott. A karját összefonta maga elött és fújtatott.

- Hazudtok! A mikulás nemis létezik!

- Pamacs!! - fogta Christian a fejét - Hogy mondhatsz ilyet angyalom? - ragadta meg Liát, és az ölébe ültette őt.

- Mert én nem hiszek benne - motyogta, és Christian borostáját piszkálta, aki tanácstalanúl nézett rám.

- Én beszéltem a mikulással! - böktem ki hírtelen, Lia szeme pedig felcsillant. Négy éves, és az eddigi évek alatt próbáltuk vele elhitetni azt, hogy a mikulás igenis létezik. De egyszer meglátta Christian - t, hogy csokoládét rejt a csizmájába. Lia azóta úgy gondolja, hogy Christian hazudik neki.

- Tényleg mami? Dehát... - pillantott az ablak felé - A mikulás most létezik? - a kezét széttárta a száját mosolyra húzta.

Elmosolyodtam. A világ legszebb és legokosabb kislánya.

- Már hogyne létezne angyalom! Szerinted akkor ki hozza a csokikat? - tettem csípőre a kezemet.

- Apa! - bökte meg Christian arcát.

- Az apád béna! - motyogtam hallkan.

- Nem Elena! Te voltál a béna mert nem vettél nekem mikulásos jelmezt! - szaladt ki a száján, Lia pedig a szája elé tette az apró kezét.

- Ó te balfasz - sütöttem le a szememet, Lia tekintete pedig megtelt kövér könnycseppel.

- Apuci - fordúlt Christian felé.

- Igen manókám? - suttogta.

- Tényleg nem létezik a mikulás? - suttogta, a szívem pedig majd megszakadt tőle. A szám szélét rágcsáltam, mert ehez nem tudtam mit hozzáfűzni. Christian szemébe néztem, aki nem mindennapi dolgot kezdett el csinálni. Elkezdett sírni.

- Jaj istenem! Miért? Miért csinálod ezt velem? - emelte a plafon felé a tekintetét - Miért nem szeret engem a mikulás? Nem tehetek róla, hogy tavaly betörőnek hittem, és azóta nem szeret ide járni - törölte le a könnyeit

( és igen, tényleg könnyezett )

- Akkor a mikulás azért nem jött tavaly mert te azt hitted, hogy betörő? - pislogott nagyokat Lia.

- És ott volt az a hólapát! - sírt tovább.

- Hó...hólapát? - pillantott rá Lia.

- És mivel féltettem a családomat...- emelte rám a tekintetét.

- Apa leütötte a mikulást - pislogtam nagyokat, és soha nem gondoltam volna azt, hogy ezt a mondatot valaha kifogom mondani.

- Mi? Apuci! Te bántottad a télapót? - tette Lia a szája elé a kezét - Akkor ezért nem jött el hozzám? - pillantott az ablak felé.

- Ne haragudj angyalom...- takarta el Christian a szemét.

- Semmi baj apuci! Holnap után talán elfog jönni - mászott le Christian öléből és a szobájába sétált.

- Hólapát és betörő? - húztam mosolyra a számat, miközben Cameron - t a karjaim közt ringattam. Miután Christian megfürdette őt, megszoptattam, és azóta alszik. Sokkal csendesebb baba mint Lia volt.

- Mi mást mondtam volna a gyereknek? - suttogta, és amint Lia visszatért, folytatta a sírást.

- Tessék apa! Ez a tiéd! - nyomott Lia, Christian kezébe egy virgácsot.

- Köszönöm angyalom. Igazán köszönöm. Rohadjon meg a Jolapuki - suttogta.

- Apa csúnyán beszélt! - vigyorgott Lia, Christian pedig a virgácsát szorongatta.

* De mi lesz holnap után?