Mikulásos különkiadás 2.
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

- Elena! Nem hiszem el azt, hogy nem tudod a méretemet! - suttogta Christian mikulás napján késő este a szobában. A szám elé tettem a kezemet, hogy ne nevessem el magam.

- Christian tudom a méretedet! - fogtam meg vigyorogva.

- Asszony! Ne ráncigáld mit csinálsz!? - pillantott rám ijedten.

- Mi mást csinálnék ha egyszer megkell fognom?

- Ha bármi rosszat csinálsz biztos, hogy nem lesz meg a 14 cm pluszos méretem! - lépett el tőlem én pedig felkapcsoltam a villanyt, hogy szemügyre vegyem Christian - t.

- Nagyobb mikulás jelmezt kelett volna vennem - rágcsáltam a szám szélét mérgesen.

- Tényleg? - pillantott rám miközben a fenekén próbálta felhúzni a piros jelnezt, de az megakadt. - A faszom akadályozza vajon?

- Bolond vagy - karoltam át a derekát, és nyomtam egy apró puszit a szájára. - Ha oda figyelsz, ez a méret pont megfelelő! - húztam fel az anyagot, Christian pedig lehunyta a szemét.

- Ó a mogyoróim aú...- suttogta, miközben a karjait becsúsztattam a jellmezbe. - Ó szegény mogyoróim istenem - lábadt könybe a szeme.

- Pont jó méretet választottam - vettem magamhoz a fehér szakállat, miközben Christian úgy sétált benne mint egy robot.

- Megfulladok! Segítség! Nem érzem a faszomat, és még fulladozok is - suttogta, miközben ráakasztottam a szakállat, a sapkát pedig a fejére nyomtam.

- Tökéletes mikulás lett belőled! - veregettem meg a hátát. - Nos, tudod a dolgodat? - mosolyodtam el és Lia szobája felé sétáltam.

- Én...én...- fuldokolt vörös arccal.

- Menj már ki! - löktem őt a bejárat elé, miközben a kezébe vette Lia és Cameron csomagját. Miután Christian kilépett a házból, hallkan bekopogtam Lia szobájába, és benyitottam az ajtón.

- Szia mami - ásította.

- Lia kicsim, mintha hangokat hallotam volna kintről - gondolkoztam hangosan, Lia szeme pedig felcsillant.

- Mami!! A mikulás! Tudtam, hogy már nem haragszik apucira!! - sikította boldogan, miközben felvette az elefántos mamuszát.

- Menjünk angyalkám! Nézzük meg rendben?! - fogtam meg a kezét, de elötte benyitottam Cameron szobájába, aki aludt, ezért hallkan vissza csuktam az ajtót mert nem akartam őt felkellteni. Ha egy kisbabát felkeltünk a pici álmából az súlyos következményekkel is járhat.

- Jóéjt kisherceg - intett neki Lia, és a bejárati ajtó felé sétáltunk. Elméletileg a télapó jelmezbe öltözött Christian -,ak az utcán kell ácsorognia. - Jaj de izgi! Gyere mami! - nyitotta ki Lia az ajtót, majd a küszöbre álltunk.

- Hol van? - néztem szét, de hírtelen hangokat hallotunk a  tető felől, Christian pedig a szemünk láttára esett le a tetőről, arcal a hóba. Lia sikított egyett, én pedig elsírtam magam, és próbáltam feldgozni az elöbb történteket, miszerint a férjem mikulás jelmezben lezuhant a tetőről.

- Azt nem mondtam, hogy mász fel a tetőre! - sziszegtem, válaszúl csak feltette a hüvelykujját, az arca pedig visszaesett a hóba.

- Mindenem fáj! Mindenem sajog! Kurva ünnep, kurva télapó, és kurva tető! - dobta le magáról a jelmezt és hozzánk  sétált.

- Mami...- Pillantott rám Lia könnyes szemmel. - A télapó engem nem szeret?

- Ó életem...

-  Hó - hó - hó! Ki volt ma jó kislány? - sétált be az ajtón ( egy télapó!! ) Lia pedig mögém bújt.

- Fater? - suttogta Christian.

- A nevem mikulás! - dobta le a hatalmas zsákját.

- Jóestét - suttogta Lia.

- Jó kislány voltál kicsi lány? - támaszkodott rá a térdére Christian apja.

- Igen télapó - tette a szája elé a mutatóujját.

- Akkor nagyon sok finomságot érdemelsz kicsi lány - Daniel kivett a zsákból egy játék mackót és egy zacskó csokit.

- Kösz...köszönöm télapó!

- Most pedig mennem kell! Mert sok gyerekhez elkell még ma este mennem! - dobta a vállára a zsákot és hátat fordított nekünk.

- Szeretlek télapó! - suttogta Lia könnyes szemmel. Elhitte! Ezaz! Igen! Végre!

- Mindig legyél jó kislány! - tette fel a mutatóujját és kilépett az ajtón. Lia rám nézett és magához ölelte a csomagját.

- Juhéé! Kiteszem az ablakba! - futott a szobájába.

- Azt hiszem, hogy eltört a gerincem! - kiabálta Christian.

- Így jár az aki a tetőn mászkál apuci! - kiabálta Lia.

- Egyébként hol van a csomag? - néztem rá.

Christian felém fordúlt, felvonta a szemöldökét és elvigyorodott.

- Miközben megcsúsztam beleesett a kéménybe.