Karácsonyi különkiadás
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

- Egy - két - há! - emeltem fel Liát, aki a karácsonyfa tetejére feltette az angyalkát. A kicsi kezecskéjével tartotta, miközben a száját összeszorítva rászúrta a legfelső ágra.

- Így jó apuci? - nézett a szemembe.

- Tökéletes lett manó! A jézuska örülni fog neki! - puszit nyomtam a homlokára, és letettem őt a padlóra.

- Nézzük meg öcsit! - megfogta a kezemet, és a kanapé felé húzott, ahol Cameron feküdt. Az apró baba testét kék ruhácska védte, az apró lábát egy fehér zokni. A nagy boci szemeivel felém nézett, és amint meglátta az arcomat, elkezdett boldogan gőgicsélni.

- Gyere ide apához! - a fejecskéje alá nyúltam, és a karjaimba vettem őt. Félre tettem a cumiját és a rongyiját, majd leültem a kanapéra. Lia mellém ült, és puszit nyomott Cameron baba fejecskéjére.

- Nagyon szeretlek! - a mutatóujjával a fejecskéjét cirógatta.

- Szeretnéd őt átvenni Lia? - kérdeztem. - Anya megtanította, hogy hogyan kell fogni! - apró puszit nyomtam a pici fiam fejecskéjére, és Lia ölébe adtam, aki mosolyogva tartotta a fejecskéjét.

- Boldog karácsonyt - sziszegte hallkan, és pedig a dohányzó asztalról a kezembe vettem a telefonomat, és lefényképeztem őket. Ekkor valaki rácsapott a fenekemre. Elena volt az, aki átkarolta a derekamat, és puszit nyomott a nyakamra.

- Gyönyörűek - suttogta Liát nézve, aki Cameron testét tartotta. Cameron fél éves baba, és már bátran tudja forgatni a fejecskéjét. A gőgicsélést pedig néha átveszi a nevetés, és a sikítás.

- Hogy tudtam ilyen szép gyerekeket csinálni... - szinte suttogtam, hogy csak Elena hallja a szavaimat.

- Ránk hasonlítanak Christian - simogatta a mellkasomat, majd a karácsonyfa felé fordultunk.

- Akkor este tesszük alá az ajándékokat? - suttogtam Elena fülébe, aki hevesen bólogatott.

- Miután Lia elaludt! - szorította meg a kezemet, miközben a karácsonyfa világított arany és fehér pompájában. A gyenge ágakat, arany és fehér csillógos gömbök díszítettek, angyalkák néztek vissza ránk, és habcsókok csüngtek az ágaikról. - Hé! Hova tünt a kék színű habcsók?! - nézett rám Elena.

- Foggalmam sincs! Te voltál Lia? - néztem a kislányomra, miközben még mindig éreztem a habcsók édes ízét a nyelvemen.

- Nem apuci! Te voltál! - mutatott rám, Elena pedig rácsapott a vállamra.

- Nők! - sziszegtem a fogaim közt.

- Férfiak! - ölelt magához, és puszit nyomott az orrom hegyére.

- Szia fiam! - apám szólt bele a telefonba, miközben délután a kanapén ültem.

- Akkor jöttök este apa? - pillantottam az ablak felé.

- Naná! Persze! Hehe! Figyelj már fiam, egy kicsit kivagyok akadva! - mondta, mire körbe néztem, a fogashoz sétáltam és magamra vettem a kabátomat. Kiléptem az ajtón, lesétáltam a lépcsőn, és kiléptem a decemberi hideg utcára.

- Most mondjad apa! - ráncoltam a szemöldökömet.

- Szerinted öreg vagyok már?

- Határozottan nem! Miért kérdezed?

- Csak úgy Christian! Csak úgy!

- Na mond már, ha már elkezdted! - pislogtam nagyokat.

- Oké! Akkor! Elmondom! - fújta ki magát, mire türelmesen hallgattam őt. - Úgy érzem, hogy öreg vagyok már a szexhez!

- Najó fater! Hagyjál a hülyeségeiddel! Este gyertek! Puszi! Puszi! - letettem a telefont, és a szememet eltakarva felnevettem. Apám megbolondúlt karácsony napjára. Ez tény.