A nap szikrázóan sütött kellemesen cirógatta a bőröm. A tengerparton emberek napoztak, és homokvárat építettek. A levegő melegen cirógatta a testem, miközben a lábujjamat a meleg homokba süllyesztettem. Itt más volt az élet. A tenger sós illata az orromba szökött, a testemen végig futott a libabőr. A bikini szélén már megjelent a világosabb csík, ami arról árulkodott, hogy lekapott a nap. Szabadnak éreztem magam, miközben a tengerpart hűvös homokjába süllyesztettem a lábam és szerettem erre a látványra felébredni. A szememet eltakartam a reggel első napsugarai láttán. A tekintetemmel Christiant kerestem mert reggel már nem feküdt mellettem.

Egy pillanatra hunytam le a szemem, de hallottam a hatalmas hullámok hangos zörejét, a sirályok énekét, akik a nyílt tenger felett repültek, hogy belássák az egész horizontot. Előre pillantottam, a szám elé tettem a kezem, Christian szörfözött. Egy hatalmas hullám közepén volt, miközben enyhén oldalra hajolt, hogy a hullám tetején maradjon. Amikor felém pillantott integettem neki. Ekkor széttárta a két karját, és hátra zuhant, a tenger hullámai közé. A hullám ellepte a testét, a szörfdeszka pedig magától sodródott a víz felszínén, de amikor egy perc után sem láttam Christiant, befutottam utána a hűvös tengerbe.

- Christian! - kiabáltam, és elkezdtem úszni. - Christian! - kapkodtam a fejem, miközben egy nagy hullám arcon csapott, és magával ragadott, de valaki hírtelen átfogta a derekam, és a part felé húzott. Amikor kiértünk a partra, Christian hátra söpörte a vizes haját, és lenézett rám.

- Úszni támadt kedved? - lihegte fáradtan, én pedig pislogás nélkül néztem rá. Ez lenne Christian reggeli látványa? A válla széles volt, és szépen kidolgozott. A lapos hasán, végig folyt a víz, amit megvilágított a nap sugara. A köldöke alatt enyhe férfias szőr tátongott.

- Tudod, van az a Baywatch film...

- Az a vízimentős film. Hallottam már róla.

- Úgy nézel ki, mint Zac Efron.

- Inkább kihagyom - sétált vissza a vízbe, majd magához vette a tenger felszínén lebegő sárga szörfdeszkáját. Amikor visszajött hozzám, elmosolyodtam.

- Nem is mondtad, hogy tudsz szörfözni - mondtam mosolyogva.
Megsimította a deszkára festett fehér rózsát, majd megint a vizes hajába túrt.

- Kiskorom óta Kaliforniában élek. Előbb tanultam meg szörfözni, mint olvasni - ölelt magához, én pedig végig vezettem a kezem az isteni mellkasán. Halványan elmosolyodtam.

- Jól érzem magam itt. Éjszaka nagyon meleg van, de...itt minden...- kerestem a szavakat, miközben a hatalmas hullámokat néztem.

- Tökéletes - fejezte be helyettem.

- Pontosan! - pillantottam fel rá.

- Éhes vagyok - karolta át a derekam.

- Van joghurt, banán és talán kifli is.

- Hm! Erre vágytam!

- De foghatunk halat is - jegyeztem meg, miközben kivettem a hűtőből a két joghurtot. Christian leült az asztalhoz, és elé tettem a kiflit a joghurttal együtt.

- Arra azért nem számítottam, hogy ezt fogunk reggelizni, de finom - rázta meg a fejét, miközben mögé álltam, átkaroltam a hasát, és bele szimatoltam a nyakába. A kezemet automatikusan lejjebb vittem a hasán, de mielőtt a boxere alá nyúlhattam volna, megfogta a kezem, és elvette onnan, majd megköszörülte a torkát. - De ez is megteszi.- Fordította el a fejét.

Leültem vele szembe, és halványan elmosolyodtam.

- Megtanítasz szörfözni?

- Szeretnéd? - pillantott rám, miközben beleharapott a kiflibe.

- Persze! Nagyon tetszene! Főleg, ha te tanítasz.

- Ha kisebbek lesznek a hullámok, akkor megtanítalak - mondta rám sem nézve. Még mindig szomorú volt, én is az voltam, csak próbálok valahogy tovább lépni. Ha nem lépek tovább akkor soha nem fogok tudni. Christian nem ragadhat le, nem teheti, de ha felhozom a témát, akkor elrontom a kedvét. Pedig jó mosolyogni látni őt. - Képzeld el, hogy mit láttam ma reggel!

- Mit? - lepődtem meg.

- Teknős tojásokat a homokban. Vissza is ástam őket. Ha jól számolom, akkor ma kell kikelniük, mi pedig végig fogjuk nézni - mosolygott, én pedig mélyen a szemébe néztem.

- El sem hiszed, hogy minden másodpercben újra beléd szeretek - jegyeztem meg hallkan. Ekkor halványan elmosolyodott, és bólintott. - Tehát, a kis teknősök aranyosak lehetnek!

- Azok is! Már alig várom! - bólintott, majd besétált a szobába.
Christian mindent akar csinálni, mindent csak a szexet nem, mert minden emlék, a kicsi elvesztésére emlékezteti őt.

Délután Christian kivitt engem szörfözni. Nagyon izgultam.
Először csak a parthoz közel próbáltuk meg.

- Oké. Hasalj rá a deszkára - tartotta nekem a tenger felszínén lebegő deszkát, én pedig felhasaltam rá. A deszka elejét fogta, miközben a bokámra kötötte a madzagot. Minden lány megérdemel egy olyan pillanatot, amikor egy Christian féle pasi add neki szörf leckéket.

- Oké! - mondtam.

- Beljebb viszlek - tartotta a szörfdeszkát, és beljebb húzott. - Csak ha leesel róla, akkor legyen elég mély a víz - mondta, miközben sütötte a hátamat a nap, a vállam pedig leégett. Ekkor felsóhajtottam.

- Miért van az, hogy én leégek a napon, de te egyből lebarnulsz? - néztem végig rajta.

- Nem tudom. Fogd meg a deszka két oldalát a kezeddel, és próbálj felállni rajta. Nem fogsz leesni, mert fogom - mondta.

Ekkor megfogtam a szörfdeszka két oldalát, és remegve lassan felálltam. A nyílt tengert néztem, miközben mosolyogtam.

- Ez megy nekem! - mondtam.

- Biztos vagy benne? - kérdezte.

- Persze! - vágtam rá. Ekkor elengedte a deszkát, én pedig lezuhantam róla. Egyszerre nyeltem sósvizet, és egyszerre köhögtem is.

- Kuc! Kuc! - veregette meg a hátam, miközben a parton ültünk.

- Hagyjuk a szörfözést mára! - nevettem fel. - Pedig olyan egyszerűnek látszott, amikor téged néztelek! Gyors és magabiztos voltál. Mintha...- kerestem a szavakat, miközben a nap már lemenőben volt. A nap sárga sugarai megvilágították a horizontot. Romantikus volt. Christian arcát néztem. A bőre arany barnára sült, a sötét haja tincsei, kávébarnának látszódtak, csak a v alakú, hasfala alatt lehetett látni a fehér csíkot a fürdőnadrágja mellett.

- Mintha én uralnám a hullámokat? - fejezte be hallkan. - Igen - nézte a békés tengert. - Szörfözni egy életélményt jelent. Ha megtanulod akkor, nem tudod abbahagyni. Akkor élvezed, ha óriásiak a hullámok. Akkor, amikor a kezedben tartod az irányítást.

- Mámor! - motyogtam. Az ajkaihoz hajoltam, és lassan megcsókoltam. Amikor elhajolt tőlem a hátam mögé nézett, és a szemöldökét ráncolta. - Mi van rajtam?

- Nem kivehető - suttogta. - Azok csápok? Jaj Elena! - borzongott meg. - És még szeme is van. Nagyon nagy szeme! - mondta, én pedig sikítva felpattantam a homokból, és hiába söpörtem le a hátamról azt a valamit, mert a hátamon nem volt semmi.

- Nagyon kedves vagy! - ültem vissza mellé.

- Csak ugrattalak! - nevette el magát hallkan.

Ekkor megcirógattam a borostáját.

- Jó téged mosolyogni látni.

Ekkor felvonta a szemöldökét.

- Inkább minthogy sirjak. Abból elég volt...- suttogta, majd a szeme felcsillant. - Elena! - fogta meg a kezemet.

- Nem hiszek neked!

- Nem az, kicsim. Nézd, a teknősök! - mutatott a hátam mögé, mi pedig néztük, hogy a homok alatt valami elkezd mozogni.

- Christian...- suttogtam hallkan és közelebb sétáltunk. Először csak egy ponton kezdett el mozogni a homok, utána pedig egyre több helyen, majd egyesével megpillantottuk a picike, fekete fejecskéket. - Olyan picik - suttogtam, miközben teljesen kimásztak a homokból, és elkezdtek kúszni a tenger felé. Pici nyomokat hagytak maguk után a homokban. Varázslatos volt! Ha egy pillanatra elfelejthetném a sok szörnyűséget, akkor ez az a pillanat volt..

- Szeretnél segíteni nekik?

- Szabad? - suttogtam.

- Még meg is köszönik. Mármint...- suttogta, miközben egy picike teknős alá nyúlt, és óvatosan beletette a tenyerembe. - A tenger sodrása erős még nekik. - fejezte be, majd egy pici teknőst bele tett a vízbe.
Én is így tettem, majd a többi teknősbékának is segítettünk.
Boldogan úsztak a tengerben, miközben eltűntek a víz felszíne alatt.

- Ez gyönyörű volt - karoltam át a derekát, miközben a naplementét néztük.

- Az bizony. Kiskoromban sokat jártam le ide. Csak akkor még anya is itt volt velünk - jegyezte meg. Megpusziltam a vállát, és a faház felé sétáltunk. Most jön a nap annak a része, ami nem mindig úgy telik, ahogy telnie kell.

Miután lezuhanyoztam befeküdtem Christian mellé, aki a vállamba puszilt. - Leégett a vállad. Bekenhetem? - kérdezte. Fáradtan elmosolyodtam.

- Persze - vettem le a pólómat, majd a hasamra feküdtem. - A hátamra is tehetsz.

- Rendben - jött a válasz. Christian vissza ült mellém, majd kinyitotta a napozás utáni balzsam tetejét, nyomott a kezébe, és lassan szétkente a vállamon a hűsítő krémet. Puha és meleg volt a tenyere érintése. A kenőcsöt szétkente a hátamon és a derekamon majd ráfújt egy kicsit. - Nemsokára beszívja! - mondta, és visszatette a helyére a napozás utáni balzsamot. az sem érdekelte őt, hogy nincsen rajtam póló? Ekkor felé fordultam, a szemébe néztem, majd feltettem a kérdést.

- Mikor szeretnél újra kisbabát csinálni, kicsim? - suttogtam.
Nem lepődött meg a kérdésemen, azért mert előbb utóbb úgyis megkérdeztem volna. A fejét rázta, és nekem hátat fordított.

- Nem tudom Elena. Nem tudom - mondta hallkan, én pedig könnyes szemmel belepusziltam a vállába.