Egy baj van az idővel. Nem állíthatjuk meg. Amikor kezdtük élvezni a pihenést, visszazökkeni kényszerültünk a színtelen hétköznapjainkba. Az idő pedig rohamosan teltek. A napokat felváltották a hetek és a hónapok. Christian egy nagyon jó munkalehetőséget kapott amire jelentkezett is. Azt hiszem, hogy ennél jobban nem is kereshetne. Nagyon jó fizetést kap és még autót is vásárolt. A nyárt felváltotta az ősz és a hideg hétköznapok. Az ősz mindig új életet és új színeket hoz az életbe. Tudtuk, hogy a nyakunkon a változás. Nyár közepén tudtuk meg, hogy terhes vagyok. A tengerparti nyaralás után két csíkot mutatott a terhességi teszt. Őszintén mondva, nem örültünk annyira neki, hiszen még nem felejtettük el a múltban történt fájdalmakat. De megtanultunk tovább lépni, és kíváncsian tekinteni a jövőbe, ami elhozta nekünk az őszt, a telet és a decembert is.

Január eleje volt. Egy újabb évet hagyhatunk magunk mögött. Emlékszek arra, hogy tél volt. Az utakat jég borította, a tömegközlekedés pedig lelassult. Kint hideg volt. Biztonságban éreztem magam miközben Christian mellettem volt. Az életünk legnagyobb percét éltük át. Christian ingjéhez nyomtam az izzadt arcomat a szememet pedig lehunytam, miközben ott feküdtem a korházi ágyon.

- Nagyon ügyes vagy! Nagyon ügyes vagy! - simította ki az izzadt hajamat a homlokomból.

- Még egy kicsit, Elena! Nyomjon még egy utolsót! - hallottam az orvosom hangját én pedig az utolsó erőmmel követtem az utasításait. Szinte sírva markoltam Christian ingjét, aki ott volt mellettem, miközben szültem. - Ez az! Ez az! - mondta az orvos, majd egy hangos babasírás törte meg a csendet.

- Istenem! Úristen! Elena! - Christian előre hajolt, és nézte az apró babánkat. Azonnal egy kék törölközőt tettek rá, és a mellkasomra tették az apró testét. Sírt. Az én kicsi lányom felsírt.

- Istenem! Itt vagy! - sírtam és a kezeimmel védtem az apró törékeny testét.

- Itt van Lia! - fogta Christian a fejét. Életem legszebb pillanatát éltük át együtt.

Egyóra múlva hozták vissza Liát. Addig engem is rendbe tettek, és kaptam egy másikszobát. Virágok és kedves ajándékok vártak rám a szobában. Amikor a nővér felémhozta a pici lányomat a szemem elé tettem a kezem és szenvedve vágytam arra,hogy magamhoz vegyem.

- Itt vagy! - töröltem le a könnyeimet. - Itt vagy picikém - fogtam a két kezemmel a pici testét, és a fejét puszilgattam. Olyan kicsi és törékeny volt, hogy attól féltem, hogy kárt teszek benne. - Üdv az életben pici Lia. Apa lettél! - mondtam a könnyeim közt, Christian pedig lassan leült az ágyam szélére. Vörös szemmel memorizált minket, majd megsimította a kislánya kicsi kezét. - A te kislányod - suttogtam, majd lassan átadtam Christiannak, aki biztonságosan tartotta őt. Lia teste apró és törékeny volt. Christian pedig úgy vigyázott rá, mint még eddig soha senkire.

- Gyönyörű. Gyönyörű vagy - rázta meg a fejét könnyes szemmel. - Alig hiszem el - motyogta, majd megpuszilta a kislány apró homlokát. - Lia - simogatta a puha kezét. Christian szeme a könnyektől csillogott, miközben az újszülött kislányát tartotta a karjai közt. - Hihetetlen!

- Szépek vagytok együtt - hasonlítottam össze őket, és fáradtan elmosolyodtam. - Hasonlítotok - fogtam meg a kezét, miközben a lányát memorizálta. A picike arcocskája rózsaszín volt, a szempillái hosszú, akárcsak az apjának. Csendben aludt.
Olyan volt, mint egy igazi tündér, olyan, mint egy törékeny virágszál.

- Apa, és anya lettünk - nézett a szemembe.

- Most már begyógyultak a sebek - suttogtam hallkan. Christian megfogta a kezem, és bólintott. Egy napig bent tartottak megfigyelésen, utána pedig megírták a zárójelentést és haza engedtek minket. Izgatottak voltunk, hiszen ez lesz Lia első éjszakája itthon. Amikor beléptünk a meleg házba, levettük a kabátokat, és leültünk a kanapéra. Lassan kivettük Liát a babahordozóból, és biztonságosan a mellkasomra tettem őt. Beleszimatoltam a friss baba illatába, és szaggatottan kifújtam magam.

- El sem hiszed, hogy mennyire vártunk már téged - suttogtam, a pici fejét tartva. Ez a kilenc hónap nagyon gyorsan eltelt. Mintha csak tegnap lett volna, hogy apukáddal a tengerparton nyaraltunk, és sok rossz dolgon mentünk keresztül életem - mondtam, és ismételten elsírtam magam.

- Csak boldog könnyek - mondta Christian, és bevitte a babahordozót Lia szobácskájába. Gyönyörű szobája lett neki. Minden rózsaszín, és mindenhol fehér bárányokat festettünk. Bár a valóságban nem léteznek rózsaszín felhők, de a babaszobának ép az a lényege, hogy minden színes és mesés legyen.

- Átszeretnéd venni? - néztem Christianra.

- Ez nem kérdés Elena - nyújtotta a két kezét, és lassan magához vette a kislányát. – Báránykám, életem értelme! - tartotta a fejét, és megpuszilta a pufóka arcát. A legártatlanabb dolgot tartottuk a karjaink közt. - Szeretlek nagyon szeretlek - mondta Christian, és megpuszilta a lánya kicsi fejét, aki némán hadonászott. - Megörülök, annyira aranyos vagy! - nézett rám Christian. Elmosolyodtam.

- Mi csináltuk - mondtam, miközben Liát néztem, aki felém pillantott - Szia. Szia Lia.

- Te jól vagy? Tudtál pihenni?

- Majd később pihenek - fújtam ki magam.

- Nagyon nehéz volt igaz? - suttogta. – Elena, én is szenvedtem. Szétizzadtam az ingemet! - pillantott rám, miközben Lia az ingje anyagját markolászta.

- Igen nehéz. Olyan érzés volt, mintha összetörtek volna a csontjaim. Lia, ki se akart onnan jönni. De könnyebb volt mert te mellettem voltál. Bár egyszer azt láttam mintha szédültél volna - simogattam Lia hátát. A pici háta, egy kicsivel volt nagyobb volt, mint a tenyerem.

- De most már minden rendben. Jól vagy és Lia is jól van - mondta hallkan.

- Megmutatjuk neki a szobáját? - vettem át Liát és felálltam a kanapéról.

- Persze! - sétált előttem Christian, és felkapcsolta Lia szobájában a lámpát.

- Üdv itthon báránykám! - mutattam meg neki a szobáját. A falakat rózsaszínre festettük. Felhőket festettünk a falra, a felhőkön pedig báránykák ugráltak. Az ablakot egy habos - babos, hófehér függöny takarta el. A kiságyában volt egy picike párna, egy - két babajátékkal. Az ágya mellett volt egy hófehér bölcső, amit egy rózsaszín masni díszített. Az ágyacskája felett lógott egy zenélő játék, amit Christian bekapcsolt. A csillagok és a hold elkezdett lassan forogni, miközben hallkan szólt az altató zene.

- Azt hiszem, hogy tetszik neki. Tetszik Hercegnőm? Hát tetszik? - pusziltam meg az arcát. - Te vagy itt a legszebb - sétáltunk a pici bölcsőhöz és lassan beletettük.

Letérdeltünk a bölcső két oldalára, és Liát néztük.

- Olyan kicsi - rázta meg a fejét Christian. Ekkor megfogtam a kezét.

- Elképesztő, hogy két ember mire képes - jegyeztem meg. - Gyönyörű baba - mondtam őszintén.

- Erős spermák - suttogta, én pedig felvontam a szemöldökömet. - Komolyan. A nagyapám mindig azt mondta, hogy...- kezdte, de nevetve közbe vágtam.

- Azt hiszem, hogy kibírom ha nem hallgatom meg a nagyapád bölcs szavait - néztem Christianra, aki nevetve megrázta a fejét.

- A korházban evett igaz?

- De nem sokat - pillantottam az órára. - De lassan újra megkell próbálnunk. A nővér azt mondta, hogy három vagy négy óránként etessem.

- Akkor ciciket fel, anya - puszilta meg Christian a vállamat, és az ajtó felé sétált.

- Hé! - szóltam utána.

- Igen? - fordult vissza.

- Köszönöm! - bólintottam.

- Mit köszönsz? - rázta meg a fejét.

- Mindent - mosolyodtam el. Christian bólintott.

- Lezuhanyozok és utána visszajövök hozzátok - mondta, és elsétált. Az órára pillantottam, tegnap a korházban is este nyolc órakor evett. Levettem a pulcsimat, és kikapcsoltam a melltartómat.

- Mutasd meg anyának, hogy milyen ügyes vagy - vettem óvatosan magamhoz, majd leültem egy székre, és biztonságosan tartottam a kislányom pici fejét. A kezével kitapogatta a mellbimbómat.
Szerelmes lettem ebbe a kislányba. Amikor eleget néztem őt, a mellbimbómhoz hajolt, és ügyesen rácuppant. - Jaj de jó! - vigyorogtam, miközben hallgattam a halk cuppogását. - Christian! - kiabáltam, mert ezt muszáj volt megnéznie, de szerintem a zuhany alatt nem hallotta, hogy szóltam neki. Mégis öt másodperc után, törölközővel a derekán futott be a szobába. Szegény majdnem elcsúszott a vizes talpa miatt, úgyhogy inkább, becsúszott a szobába. A pupillája kitágult, majd letérdelt elém, és csak ennyit mondott:

- Jó. A bal a tiéd, a jobb az enyém - nézte a melleimet, én pedig a szememet forgattam.

- Pasik! - jegyeztem meg.

- Gyönyörű! - suttogta hallkan.

- Azt hiszem, hogy már nem szégyenlős - bólintottam, Christian pedig oda adta a kicsi rongyikáját, ha büfire kerülne a sor.

Későeste miután lezuhanyoztam, bementem a szobánkba, de a világ leggyönyörűbblátványára léptem be. Christian ült az ágy szélén, és a kislányát tartotta akarjai közt, akinek a szájában egy lila elefánt mintájú cumi volt. Szerelembeesett a babával, és még csak most fogja fel az apaság örömeit.

- Gyönyörűek vagytok - mondtam és leültem mellé.

- Ne haragudj csak...nem bírtam ki azt, hogy ne vegyem magamhoz. Olyan ártatlan és gyönyörű. Szeretem őt, Elena. Szeretem Liát! - puszilta meg Lia fejecskéjét, Christian könnycseppje pedig lefolyt Lia arcára. - Bocsánat szerelmem, csak apa nagyon boldog - jegyezte meg.

- Azt hiszem, hogy tetszel neki - húztam magam alá a lábamat. Christian bólintott, és megszorította a kezem.

- A mi lányunk - nézett a szemembe.

- A mi lányunk - suttogtam én is.