Befejező rész
___________

A kezdetek, kezdetén,

a mostohatestvérek,

egymásba szerettek,

az élet pedig megtanította őket arra,

hogy a legfontosabb,

az igaz szerelem, és a család

ami ez miatt válik

legyőzhetetlenné.

_______________________ 🦋

A mai napot, egy pohár gyümölcslével kezdtem.

Miközben ittam, le se tagadhatnám azt, hogy a kezem őrületesen remegett. Próbáltam parancsolni az idegeimnek, de életem legboldogabb napja veszi ma kezdetét. A fáradságom pedig elérte a határait. Fáradt voltam lelkileg, és fizikailag is, mivel, a tegnapi éjszakát végig szeretkeztük Christian - al. Valamiért úgy éreztük, hogy mostantól ténylegesen is összetartozunk. Nem gondoltam túl az esküvőnket. Egyszerűt akartam, és valami gyönyörűt. Nem gondoltam arra, hogy egy korszak zárul le mögöttünk. De mégis úgy hiszem, hogy az esküvő után kezdődik az, amire mi egész életünkben vártunk.

- Mintha nem lennél kipihenve - fogta meg anyukám a vállamat, miközben a tükör elött ültem, a sminkes pedig a szemem alatti karikákat fedte le korrektorral.

Erőltettem magamra egy mosolyt, és a tükörbe pillantva, az ágyra néztem. Az ágy közepén egy hosszú, hófehér zsák tátongott.

- Abba van a ruhám? - kérdeztem hallkan.

Nem tudom, hogy milyen menyasszonyi ruhám lesz. Anyukám választotta, mert mindenképpen olyat akart, ami illik a helyszínhez.

A helyszínnel kapcsolatban pedig nem tudok semmit. De legbelűl érzem azt, hogy egy szép helyen lesz.

- Igen Elena! - vigyorodott el.

- És megnézhetem? - kérdeztem, mire hallkan felnevetett.

- Nem kicsim! Csak miután kész lett a sminked! - simogatta a hajamat, majd kifújta magát. - Elsem hiszem! Az én nagylányom férjhez megy! - legyezte az arcát elérzékenyűlve.

- Ez mindig ilyen! - mondta a hölgy, miközben arany színű festéket tett a szemhéjamra.

- Tudtam, hogy nehéz lesz téged elengedni Elena - suttogta, mire elmosolyodtam.

- Számítottál erre? - kérdeztem. - Akkor, amikor Daniel - ékhez költöztünk? - tettem hozzá az ujjaimat tördelve.

- Mindenre számítottam csak erre nem - sóhajtotta. - De Christian neked való. Őrületesen szeret téged Elena - simogatta a vállamat.

- Énis szeretem őt! - válaszoltam, miközben a sminkes, sötét barnával kiemelte a szemhéjam külső részét. A belső részéhez pedig, fehér csillogós festéket vitt fel, majd fekete ceruzával, a szempilláim tövéhez, húzott nekem vékony tusvonalat.

- Nagyon jól áll neked ez a szín - nézett rám, miközben a kezébe vette a műszempillákat.

- Az minek? - hökköltem hátra.

- A férjed elfog ájúlni ha meglát így téged! - nézett a szemembe. - Bízz bennem! Csodaszép leszel! - vette a kezébe a műszempilla ragasztót.

- Anya...- mondtam feszűlten.

- A legkisebb méret Elena! - mondta hallkan.- Igaz?! - suttogta.

- Nemigazán - válaszolta a sminkes, majd rám tette a műszempillát, amit megnéztem a tükörben.

- Rosszabra számítottam!

- Én mondtam, hogy bízz bennem.- vette a kezébe a szemöldök ceruzát, amivel óvatosan áthúzta a szemöldökömet.

Anya, a székem mögött ült, és a telefonját nyomkodta, majd felkuncogott.

- Daniel írt - mondta.

- Igen?! - kérdeztem izgatottan.

- Christian nagyon feszűlt. Harmadszorra próbálták újra az ingjét, de valamiért nem jó neki - nevetett fel, mire halványan elmosolyodtam.

Christian....a mostohabátyám. A szerelmem, a párom. Amikor legelőször megláttam őt, nem gondoltam bele a jövőbe. Nemis láttam magunk elött a jövőt. Akkor igazából, még a jelennel sem voltam tisztában. Kaptam egy pót apát, és egy undok mostoha testvér. Ez kinek kéne? Senkinek! De történt valami. Valami, amitől most itt vagyunk az esküvőnk napján. Ha választhatnék, soha nem változtatnám meg azt a napot, amikor megismertem Christian - t. Emlékszek a legelső találkozásunkra. Annyi, de annyi dolgon mentünk keresztűl. Észre sem vettem azt, hogy a fiúból, férfi lett. Észre sem vettem azt, hogy a kapcsolatunk megerősödött. Észre sem vettem azt, hogy nem tudunk egymás nélkűl élni. Mert ez az igazság.

- Mindegy, hogy mi van rajta. Jóképű lesz- mondtam szerelmesen, miközben kevés púdert tettek az arcomra.

- Na! Találtak végre egy jó inget! - tette le anya a telefont.

- Üzenem neki azt, hogy szeretem.- mosolyogtam, anyukám pedig ismételten megnyitotta a Messengert.

A sminkes, rózsaszín színű szájfényt kent a számra, és kevés bronzosított az arcomra. Elöttem állt, miközben a remekművét nézegette. Összetette a kezét, és elmosolyodott.

- Úgy nézel ki mint egy hercegnő! - vigyorgott, majd oldalra állt, így megpillantottam magamat a tükörben. Megszorítottam a szék karfáját, mert észhez sem tértem a változás miatt. Úgy néztem ki mint egy Barbie baba.

De jó értelemben! Nem volt sok a smink. Nem volt mű, és nemis csillogtam mint egy félre sikerűlt Unikornis. Egy szép, esküvői smink volt rajtam, az ajkamat pedig szép szájfény díszítette. Soha nem éreztem magam még ilyen szépnek.

- Gyönyörű...- motyogtam, miközben anyukám gyönyörködött bennem.

- Egyébként azt üzeni, hogy ő is szeret! - tette le a telefonját, majd kikötötte a hajamat. - Most jön a kedvenc részem! - mosolygott, majd lerendezte a sminkessel az árakat, aki sok boldogságot kívánt nekem, és elköszönt.

- Te csinálod meg a hajamat? - mosolyogtam, miközben megfésűlte a barna hajamat.

- Az esküvőig van még két óra. De a hajadra elegendő idő kell! - tette fel a kezét. - Kinéztem egy képet az interneten, és szerintem gyönyörű lesz! - tett le elém egy fehér dobozt, amihez hozzányúltam. - Nem! Tilos belenézni! - tette fel a mutatóujját.

- Anya! - nevettem fel, miközben hátra fogta a hajamat. - Köszönök mindent.

- Mármint kicsim? - állt meg a keze.

Anya mindig melettem volt. Amikor meg nem volt melettem, a szívünk mindig is összevolt kötve. Volt időszak amikor anya hátat fordított nekem, mert Christian - al átvertük őket. De tudta azt, hogy akkor vagyok igazán boldog ha mosolygok. Christian miatt pedig mindig mosolyogtam. Ezért tartott ki melettem. Most pedig itt vagyunk az esküvőnk napján, és a hajamat csinálja.

- Azt, hogy ilyen jó anya vagy - mondtam hallkan, miközben a tarkóm fölé egy kontyot készített. A kontyba, tett egy három darabos fonást, majd magához vette a fehér dobozt, és a tükörből rám pillantott.

- A ti történetek mégcsak most kezdődik igazán! - vett ki a dobozból, egy fehér színű tengeri csillagot, és a hajamhoz rögzítette.

- Anya...- mosolyogtam. - Ez gyönyörű volt! - tettem a szám elé a kezemet, miközben a második csillag csattot kaptam a kontyomba. Végűl, a kezébe vette a fehér csillámos port, és hátúl megszórta vele a hajamat, és hajlakkal rögzítette az egészet.

- Megmutatom, hogy milyen lett - vett a kezébe egy pici tükröt, amiben tisztán láttam az elegáns kontyomat. - Mit szólsz hozzá? -l

- Hol tanultál meg ilyen szépen fonni anya? - fordúltam vele szembe, majd megigazította az egy tincsemet, ami az arcom melett lógott.

- Nehéz lesz ez nekem...- suttogta. - A kislányom, nagy lány lett. Egy férfi elveszi tőlem...- telt meg könnyel a szeme.

- Anya! - fogtam meg a kezét. - Én örökre itt maradok veled! - néztem a szemébe. - Ne sírj, mert elkened a szép sminkedet! - mondtam, majd az ágyhoz léptünk.

- Édesapád büszke lenne rád - mondta hallkan.

- Fentről figyel minket - szorítottam meg a kezét, majd felsóhajtottam. - Nézzük a ruhámat! - hunytam le a szememet, miközben hallotam ahogy anya kiveszi a zsákból.

- Én magam választottam. Tekintve, hogy tudom azt, hogy hol lesz az esküvőd, azt hiszem, hogy eltaláltam a ruhádat.- mondta, majd kinyitottam a szememet, és a szám elé tettem a kezemet.

- Anya...- motyogtam. A ruhám, felső része, szív alakú volt, és pici csillogó kövekből volt kirakva. - Nagyon tetszik! - vettem magamhoz.

- Nyomás átöltözni. Csak egy óránk maradt! - mosolygott, majd bementem a fürdőszobába és felvettem a ruhámat.

Gyönyörűszép volt. Nem volt az a habos - babos menyasszonyi ruha. A bokámig ért, oldalt pedig volt benne egy kisebb vágás, így a vádlim néha megvillant bene.

- Hogy festek? - sétáltam ki benne, anyukám pedig végleg elsírta magát. - Nem akarlak sírni látni! - töröltem le a könnyes szemét.

- És még a méret is jó! - motyogta sírva.

Az arca vörös lett, ahogy próbálta visszatartani a sírást. Ez miatt pedig, énis elérzékenyűltem. Életem legboldogabb napján sirok. Mi történt velem? - Nem Elena! Nem! Te nem sírhatsz! - szedte össze magát, majd az órára pillantott. - Indulnunk kell! Christian - ék már biztos, hogy elindúltak! - zavart ki a lakásból, én pedig az ajtó elött ácsorogtam menyasszonyi ruhában, mezítláb.

- Cipő?! - kérdeztem.

- A kocsiban van! Gyere Elena! - fogta meg a kezemet, majd beszálltunk anya kocsijába. Útközben felszedte Liát, akinek ma volt az első napja az ovodában.

- Gyönyörű vagy mami! - mondta, miközben végig néztem rajta. Egy fehér ruhácskában volt, amit rózaszín virágok díszítettek. A derekán egy rózsaszín masni tátongott, a lábán pedig egy fehér harisnya volt, rózsaszín cipővel.

- Te vagy a gyönyörű! - mondtam, miközben feszűlten kifújtam magam, anya pedig vezetett az esküvőnk helyszínére.

Biztos voltam abban, hogy amikor odaérünk, Christian ott fog engem várni az oltárnál. Mégis amikor anya leparkolt, a szemem elkerekedett, és lassan szálltam ki a kocsiból. Nem hittem el azt a látványt ami elém tárúlt. Egyszerre volt varázslatos, és hihetettlen. Álmaimban sem gondoltam volna ezt.

- Meglepi! - fogta meg a kezemet, miközben Malibu sziklás öböl tengerpartja felé sétáltunk le.

- Egy tengerparti esküvő? - suttogtam, miközben a másik kezemet Lia fogta.

- És ez még nem minden - puszilta meg a halántékomat, majd levette a cipőjét. - Szerinted véletlenűl van mindenki mezítláb? - kérdezte, miközben jobbra fordultunk, és akkor megpillantottam. A földbe gyökerezett a lábam, és a szemem megtelt könnyel. A hosszú, homokos tengerpartot, fehér padok díszítették, amik elött az ismerőseink, és barátaink álltak. Amint felém pillantottak, meghatódva felsóhajtottak. A fehér padok elött, fehér rózsaszírmok tátongtak a tegnerparti homokban. Az oltár pedig a tenger elött tátongott, amit néha megsimított a tenger hullámai. A fehér, és lila színű pavilon, ami a tengerbe volt építve, az alatt szerepelt az oltár, és a pap. Az oltár elött pedig, ott állt ő. Szavak nélkűl néztük egymást, miközben végig néztem a sötétkék ingjén, a hófehér öltönyén, és a fehér nadrágján. Az öltönye zsebét egy rózaszín virág díszítette. Mezítláb ácsorgott a homokban, és amikor végig nézett rajtam, eltakarta a szemét, és elsírta magát. A barátaink sóhajtóztak egyett, majd elindúlt egy lassú, kellemes dallam, én pedig Liára néztem, és megfogtam a kezét. Így indultunk el Christian felé, a homokban az oltárhoz.

_____________________ 🦋

Azt tudtam, hogy tengerparti esküvőnk lesz. Azt is tudtam, hogy gyönyörű, és meghitt lesz. Tudtam, hogy Elena imádni fogja, mert rengeteg emlék köt minket ehez a parthoz.

Reggel, szépen felöltöztem, és belőttem a hajamat. Apám próbált megnyugtatni, hogy ezen a napon minden tökéletes lesz. Ezt a szívem mélyén tudtam is. Csak annyi rossz dolog történt velünk az eltelt négy évben, hogy nem birnák ki több fájdalmat. Az oltár elött ácsorogtam. A lábamat, a homokba süllyesztettem, miközben a tenger lágy hullámai simogatták a lábamat. Ez a hűvös érzés, kicsit észhez térített, miközben töb száz szempár rám szegeződött. Volt aki mosolygott, és volt aki fényképezett. Az enyhe szél fújta a padok elött díszelgő fehér rózsákat, miközben a szívem hevesen vert. Az egész életem lepörgött elöttem, és csak azt akartam, hogy Elena végre a feleségem legyen.

Amikor az ismerőseink felálltak, és hátra fordúltak, akkor pillantottam énis előre. Szinte lassított felvételben láttam azt, ahogy Elena felénk sétál, a gyönyörű menyasszonyi ruhájában, aminek az alját kedvére fújta a szellő. A szemem megtelt könnyel a szépségén. Egymás szemébe néztünk, és láttam rajta azt, hogy teljesen megilletődött. Meglepődött, mert nem erre a helyszínre számított.
Én mindig erre a helyszínre gondoltam.

Eltakartam a szememet, hogy ne lássa azt, hogy sírok, majd elindúlt egy halk, kellemes zene. Elena pedig megfogta a kislányom kezét, és elindúltak felém. Egy álom vált valóra, miközben így ketten felém sétáltak. Elena lába a homokba süllyedt, miközben a padok közt a szemembe nézve sétált felém. Kihúztam magam, majd rá mosolyogtam, és a kezemet nyújtottam neki. Elena megsimította, Lia haját, és megfogta a kezemet. Magam mellé állítottam és a papra néztünk, miközben a kezemet szorította.

- Mese szép vagy! - néztem végig a szép sminjkén, az ajkán, és a szemén. Megsimítottam az arcát, miközben a szeme megtelt könnyel. - Minden pillanatban egyre jobban beléd szeretek - suttogtam, miközben végig vitte rajtam a szemét, és lazított a szorításán.

Akkor kaptuk fel a fejünket, amikor a pap elkezdte a beszédét. A barátaink leültek, miközben mosolyogva beszédet tartott, de ekkor megállt.

- Önök mostohatestvérek? - tette fel a kérdést, és letette a könyvét.

Elenával egymás szemébe néztünk, miközben páran felnevettek.

- Igazából...- kezdtük egyszerre. - Végülis...- folytattuk. - Igen!

- Nekem mindegy! - nézett Elenára, miközben feltette neki a nagy kérdést.

Elena elmosolyodott, és felém fordúlt. A szemembe nézett, miközben bólintott.

- Igen! Akarom! - mondta hangosan, miközben a többiek tapsoltak.

- Christian Benet! Elfogadod Elena Withmore - t hites feleségedűl....

- Elfogadom! - vágtam rá, majd apám lépett felénk, aki két gyűrűt tartott egy párnán. Elvettem Elenáét, és lassan az ujjára húztam. - Szeretlek! - mondtam hallkan.

Elena elvette a másik karikagyűrűt, és a szemembe nézve, felhúzta az ujjamra.

- Szeretlek! - suttogta.

- Mostantól házastársnak nyílvánítalak benneteket! - mondta a pap, majd a nagy ováció közepette, megemeltem Elena állát, és a könnyeim közt megcsókoltam őt. Átfogta a tarkómat, miközben viszonozta azt.

- A férjem vagy! - döntötte a homlokát, az enyémnek.

- Te pedig a feleségem - vesztem el a szépségében.

- Ezt még alá kéne írni! - mondta a pap.

- Ó. Persze! - vettem a kezembe a tollat, hogy aláírjam az iratokat. Miután Elena is aláírta, boldogan megfogta, és felmutatta a levegőbe, miközben tapsoltak, és sikítottak.

- Alig hiszem el! Végre! - bújt hozzám, miközben a tengerben ácsorogva megpusziltam az arcát.

Én sem hittem el.

Délután, a tengerparton ebédeltünk, miközben körbeültünk egy asztalt. Elenával együtt felvágtuk a tortát, Daniel pedig mindenkinek adott belőle egy szeletet.

- Sok boldogságot tesa! - emelte fel a poharát Arthur.

- Köszönjük! - mondtuk boldogan.

- Bejött az élet bátya! - kiabálta Mason is.

- Ezek a retardáltak! - sóhajtotta apa.

- Én szeretnék pár szót mondani! - kocogtatta meg Eva a poharát, és felállt a székről, így mindenki elhallkult, és rá pillantottunk. - Christian hírtelen lépett Elena életébe. Tudtam azt, hogy nehéz lesz velük. Tudtam azt, hogy nehezen fognak kijönni egymással. Néha pedig abban a tudatban éltem, hogy legszívesebben megölnék egymást! - nevetett fel, mire Elena is felnevett. - De megismerték egymást. - mosolyodott el. - És egy olyan kapcsolat alakúlt ki köztük, amit szerelemnek hívnak. Nemis kívánhatnék jobb férjet a lányomnak! Te vagy számára az igazi! Ezt töbszőr is bizonyítottad Christian! És megérdemlitek a boldogságot! Ennyi idő után, végre azt mondhatom, hogy minden jóra fordúlt! - emelte fel a poharát, és mindenki ivott egy kortyot.

- Khm! - kezdte apa is. - Nemis tudom, hogy mit mondjak - mosolygott. - Elena megváltoztatta a fiam életét. Megváltoztatta, és a jó útra terelte őt. A szívem mélyén mindig is tudtam azt, hogy ők összetartoznak. Ezt már onnan tudtam, hogy Elenáék érkezése elött a fiam rákeresett Elenára az interneten! - nevette el magát, mire a szemeimet töröltem. - Egy szó mint száz, örülök annak, hogy végre boldogok vagytok! Megérdemlitek! És éljétek a hátralevő életeteket együtt, és boldogan! - emelte fel a poharát, én pedig elmosolyodtam.

- Nehéz nekem ez, mert nagyon sok érzelem van bennem - néztem Elenára. - Elena hírtelen lépett az életembe, és nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. A legegyszerűbb módszer, a védekezés volt. És nem, nem úgy értettem! - nevetettem fel, mire ő is felnevetett. - Tudtam, hogy szerelmes leszek belé. De azt nem tudtam, hogy ennyire! - néztem mélyen a szemébe. - Ez volt az egyetlen dolog, ami megváltoztatta az életemet. A szerelem! Utána pedig megajándékozott egy gyönyörű kislánnyal. Így mégjobban tisztelem, és becsülöm őt! Ezelött, nem gondoltam volna azt, hogy így fejeződik be a történetünk. De egyetlen percét sem bántam meg! - emeltem fel a poharamat.

- Szép beszédet mondtál! - nézett rám, miközben a tortát ettük.

- Még énis pityeregtem! - kiabálta Mason.

Hallkan felnevettem, majd a szemöldökömet ráncoltam.

- Te miért nem ittál a pezsgőből? - kérdeztem, mire, apa és Eva villája megállt a levegőben.

Ekkor megfogta a kezemet és a lapos hasára tette. A szemem megtelt kövér könycseppel, majd Tina elkezdett nyűszíteni, és a fejét Elena hasára tette. - Tessék ?- suttogtam.

- Kisbabát várunk! - suttogta.

- Ohh istenem! - mondta Eva boldogan.

- Mi...mióta? - dadogtam.

- Csak két hetes a pici. Ma akartam elmondani! - suttogta, majd megsimítottam az arcát és boldogan kifújtam magam.

- Köszönöm istenem! - néztem az ég felé, és megpusziltam Elena hasát.

A napot pedig tánccal zártuk. Hallkan szólt a zene, miközben megtáncoltattam Elenát. Minden percét élveztük, mert a végén Eváa - val is táncoltam.

A parton, a naplementét néztem, miközben Elena mellém sétált.

- Hát te? - suttogta, miközben a sárga nap megvilágította az arcát. - Most pihened ki magad? - fogta meg a kezemet.

- Talán igen - suttogtam, és felsóhajtottam. - Most kezdődik minden! - néztem a szemébe, és a pocakjára tettem a kezemet. - Egyetlen pillanatot sem bántam meg azóta! - suttogtam sírva.

- Mióta? - törölte le a szemét.

- Amióta a mostohahugom lettél - térdeltem le elé, és átöleltem őt.
Átöleltem a babánkat, és a jövőnket.

- Te mindig a mostohabátyám maradsz! - mondta, én pedig letérdeltem elé. - Hisz úgy kezdődött minden - simogatta a hajamat, és csókolt lehet a mézédes ajkaival.

Most pedig leveszek minden terhet a vállamról, és élem az életemet. Mert van egy célom. Van egy feladatom. Apa, és férj vagyok. Vigyázzni fogok a családomra. Ezért a pillanatért, minden kudarc, minden pofon, és minden fájdalom megérte. Hiszem azt, hogy valahol a világban léteznek még jó emberek. Hiszem azt, hogy valahol létezik még egy férfi, aki annyira szeret egy nőt mint én Elenát. Hiszem azt, hogy létezik egy másik Lia aki, a legszebb kislány a világon. És biztos van egy másik Elena is, aki ugyan ilyen szép, tiszta és kedves.

Velem kapcsolatban, meg hát, hálát adok az istennek, hogy akkor Elena kiegészítette az életemet. Mert ő volt az, aki megtanított igazán szeretni. Az a nő, aki mindig ott volt elöttem.

Ahogy elnézem sok feladatom van még ezen a világon. Tudom azt, hogy az én szerepem még nincs megírva. De azt tudom, hogy foggal, és körömmel védelmezem a családomat, akik az életemhez tartoznak.

___________________________

Az olvasóimnak akik mindig mellettem álltak. Imádlak titeket.

VÉGE