Az élet néha olyan váratlan fordulatot vesz, olyan isteni csodát tesz elénk, ami maga a kincs. Egy olyan apró dolog, amihez foggal és körömmel kapaszkodunk. Nem láttam jelét, igazából nem is voltam biztos benne, de valahol a szívem mélyén, egy olyan helyen, ami csak az övé lett, tudtam, hogy igenis már velem van. Késett. Csak egy hetet késett, mégis feszült és bizonytalan voltam, mert egy olyan szakasz veheti kezdetét az életemnek, ami mindennél fontosabb lehet.

Nem tudtam, hogy Christian észrevette - e rajtam a változást. Nem tudtam, hogy látja - e rajtam azt az aprócska szikrát, ami mindent megváltoztathat. Christian nagyon figyelmes férfi. Biztos voltam benne, hogy az idő múlásával ő is látja rajtam azt, amit én már érzek.

- Gyere - karolta át a derekam és az ágy felé húzott. Szenvedélyesen puszilt a nyakamba, mintha én lennék a legfontosabb kincse ezen a világon. A hajamat hátra söpörte és hosszú percekig csak gyönyörködött bennem. - Más vagy Elena. Szótlan vagy, és törékeny - ült le az ágyra, majd felém nyújtotta a kezét. Elfogadtam és az ölébe ültem. De, hogy mondhatnám el neki?

- Én csak... - kerestem a szavakat és halványan elmosolyodtam. – Nem is tudom...talán - piszkáltam a karján a szőröket, de a derekamnál fogva közelebb húzott jelezve, hogy nézek a szemébe.

- Nekem bármit elmondhatsz. Nem jó a szex? - kérdezte végűl. Ekkor elnevettem magam és átkaroltam a tarkóját.

- Csodálatos érzés szeretkezni veled! Hihetetlen és elképesztő is egyben, csak...- motyogtam, majd lehunytam a szemem. - már egy hete késik - mondtam ki, Christian pedig összehúzta a szemét, miközben a gondolataimat ízelgette. Láttam, hogy átsuhan valami az arcán. Mintha lassan, de látna maga előtt valakit. Mintha látna engem nagy pocakkal, miközben a babánkat várom. Hevesen cikáztak a gondolatai, láttam rajta, hogy gondolkozik. A pupillája is kitágult, de közben nem tudtam figyelmen kívül hagyni az ajka szélén ólálkodó mosolyt.

Aznap este a fürdőszobában ácsorogtunk. Christian összevissza járkált, hol asötét hajába túrt, hol a csípőjére tette a kezét. Mintha ez a három perc lenneélete leghosszabb percei. Mintha kínlódna a várakozásban és felemésztené őt azidegesség.

- Christian! Elég! Idegesítesz - pillantottam rá, a kijelentésem hallatán pedig a szemembe nézett.

- Én ezt nem bírom ki! - lépett mögém, majd átkarolta a hasamat, és a vállamra puszilt. - Miért ilyen hosszú?

- Csak egy perce várakozunk. Nyugi - tettem a kezére a tenyerem. Christian lenézett a lapos hasamra, amiben talán egy élet kezdett növekedni.

- Ah, mintha pillangók repkednének a hasamban - böktem ki feszülten. Christian jobban a hasamra szorította a tenyerét.

- Pillangók? Pillangók, ha? - húzta fel a szemöldökét, miközben a vállába fúrtam az arcom.

- Tudom az eredményt! Érzem! - suttogtam, miközben Christian telefonja megszólalt jelezve, hogy lejárt a beállított idő.

- Itt az idő! - léptünk egyszerre a teszt felé. Egyszerre dobogott a szívünk, egyszerre mosolyogtunk, egy lélek és egy jövő voltunk. - Készen állsz a jövőnk kapujára? - suttogta.

- készen állok - suttogtam, majd egyszerre fordítottuk meg a tesztet. A teszt pedig megmutatta nekünk az eredményt.

- Két csík, Elena! - fogta és közénk tette. - Elena! Ezt nézd! - könnyes szemmel mosolygott rám, a két csíkot pedig már alig láttam a könnyeim közt.

- Úristen! - tettem a hasamra a kezem. - Christian...- fogtam a kezét a másik kezemmel.

- Hamarosan domború lesz a pocakod, kicsim! - szorosan magához ölelt, és megpörgetett a tengelyem körűl.

- Örülsz neki Christian?

- Örülök neki. Ő a mi szerelmünk. Mi teremtettük meg. Érted ezt? - letérdelt elém, és átölelte a hasamat majd vele együtt a jövőnket is.

Másnap elmondtuk anyukámnak és Danielnek a hírt. Egy kicsit feszülten kezelték, de végül mindketten annyira örültek neki, mint ahogy mi neki. Mert tudtuk, hogy hamarosan egy pici gőgicsélő kisbaba fogja beszínesíteni a hétköznapjainkat. Ez a pici dolog mindennél fontosabb volt a számunkra. Ez az a dolog, ami megváltoztat minket teljesen. Nem számítottam arra, hogy a férfi, akitől egyszer babát fogok várni az a mostohabátyám lesz. Azt hiszem, hogy a mi történetünk könyvbe illő, hiszen nem mindennapi dolog történik velünk. Bele szerettem egy idegenbe, aki a mostohatestvérem, majd a szerelmünk gyümölcse egy baba lesz. Létezik ennél őrültebb történet? A szép mégis az, hogy nem a mostohabátyámként tekintettem rá. Christian Benett egy idegen volt nekem. Egy idegen, akit megismertem és megszerettem. Nem érdekel minket, hogy mi történt a múltban. Idegen családból, idegen DNS -ből és különböző vércsoportból származunk. Ezért ő annak a férfinak a szerepét tölti be, aki nem hétköznapi okból lopta el a szívem, de egy normális, privát életben folytatjuk az utunkat.

Christian pedig már alig várta, hogy ketten elmenjünk az első hasi ultrahangra, alig várta, hogy monitoron keresztül is találkozzon a magzattal. De minden percét kiszeretnénk élvezni. Néha úgy tért haza, hogy vet nekem ajándékba kettő darab babaruhát. Az egyik rózsaszín volt, a másik pedig kék. Megkérdeztem tőle, hogy szerinte melyik színre lesz a jövőben szükségünk. Ő azt válaszolta, hogy a megérzései alapján a kék ruhácskára lesz szükség. Mert Christian egy kisfiút látott maga előtt.