Másnap reggel nagy kiabálásra ébredtem. Christian nem szokott magában beszélni, ezért arra tippeltem, hogy jött hozzánk valaki. Felvettem egy fekete pólót, és egy farmer rövidnadrágot, majd felfogtam a hajam kontyba, és kisietem a szobából.

- Nem érdekel! Húzzál ki innen! - nyitotta ki Christian az ajtót az édesanyja pedig a nappali közepén ácsorgott. Ugyan olyan gyönyörű volt, mint tegnap este. Egy fehér csillogós trikót és egy térdig érő fekete szoknyát viselt. Ékszerek díszítették a csuklóját és az ujjait.

- Fiam, beszélnem kell veled! - tette össze a kezét, majd rám pillantott. - Szia! - köszönt és letörölte a könnyes szemét.

- Jóreggelt! - fontam magam előtt össze a karomat.

- Nem vagyok a fiad! Két éve elhagytál, és nem kerestél. Szartál a fejemre! - rázta meg a fejét Christian, az anyukája megrázta a fejét.

- Mert nem voltam boldog az apád mellett!

- Neked csak a pénz kelett. Elmész te a francba! - sétált Christian a pulthoz. Egy kicsit durva, hogy így beszél az anyukájával.

- Christian, csak hallgasd meg őt - mondtam hallkan.

- Elena, ne szólj bele egy olyan dologba, ami nem tartozik rád! - pillantott rám Christian, nekem pedig felszaladt a szemöldököm.

- Elenának hívnak? - pillantott rám a hölgy. - Én Lenor vagyok! - nyújtotta a kezét, amit elfogadtam. Ekkor Christian szitkozódva kisétált az ajtón, és becsapta maga után a bejárati ajtót. – Ne haragudj! Bizonyára még aludtál - tette csípőre a kezét.

- Miért haragszik ennyire magára? - néztem fel a virítóan zöld szemébe.

- Egy reggeli kávé mellett elmesélem! - sétált a pulthoz. - Rég jártam ebben a házban utoljára. - támaszkodott rá a pultra. - Te iszol kávét? - nézett rám.

- Inkább csak egy narancslevet - sétáltam a pult másik oldalára, felültem a székre és Lenorra pillantottam. A nap kiszívta a szőke, arany színű haját, a bőre, halvány csokoládé barnára sült. Szép szeplők díszítették az arcát, műszempillát viselt, ami szépen kiemelte a tekintetét.

Miután elkészítette a kávét, és a narancslevet leült velem szembe a pulthoz.

- Nem szoktam kávét inni - pillantott rám. - Inkább reggeliitalt, vagy Joghurtot eszek - jegyezte meg, én pedig bólintottam.

- Az miatt ilyen szép karcsú?

- A páromnak van egy edzőterme, sokat szoktunk mozogni szabadidőnkben - mondta hallkan. Ekkor kifújtam magam.

- Miért utálja magát ennyire a fia? - ittam bele a narancslébe.

- Christian olyan személyiségű, mint az apja! El is felejtettem, hogy milyen jóképű! Befejezte már az egyetemet? - kérdezte.
A fejemet ráztam. - Igaz, most nem erről kéne beszélnünk! - igazította meg a szürke karperecet a csuklóján.

- Mi történt? - suttogtam.

- Két évvel ezelőtt történt minden - bólintott engem nézve. - Több mint húsz éve együtt voltam Daniellel. Ez elég hosszú idő tudod. Ilyenkor az ember fél, hogy vajon mi lesz később. Lesz - e változás. Én mindig az a kirándulós, élettel teli típus voltam.

- Daniel pedig dolgozik, és otthon van – suttogtam.

- Pontosan! Akartam egy kis változást húsz év után! Nem bírtam tovább. Minden napom ugyan úgy telt Daniel mellett. Mintha egy ördögi körhintában lettem volna!

- Ezért összejött a főnökével - mondtam hallkan. A mosoly lefagyott az arcáról.

- Az nagyon csúnya dolog volt. De boldog vagyok mellette. Mindent megkapok amire szükségem van.

- Christian szerint csak a pénz kelett.

- Ez nem igaz. A pénzt én nem kötném ahhoz, hogy hiányzott valami extra az életemből. Ezt meg is kaptam Scottól. És még többet is.

- Ezt, hogy érti? - kérdeztem.

- Van egy gyönyörű, egy hónapos kislányunk - mosolygott.
Ekkor a szemem megtelt könnyel.

- Szerencsések! - bólintottam.

- Egy igazi tündér! - mondta, és belekortyolt a csészébe. - Szer...szeretnéd látni? - kérdezte. - Érdekelnek a kisbabák?

- Ha minden jól megy és ha a sors is úgy szeretné, akkor hamarosan nekem is fog növekedni egy baba a pocakomban.

- Hűha! Erre nem számítottam. Legyen úgy! - mosolygott.

- És igen, szeretnénk látni a picit. Ebéd után jó lesz? - kérdeztem.

- Christian is bele fog menni? - húzta el a száját.

- Persze! - vágtam rá...

- Biztos, hogy nem megyek el oda! - vágta rá Christian miután az anyukája elment.

- Kérlek! Újra beszélhetnél az anyukáddal! Ez nagyon sokat számítana!

- Azzal a pénzfaló ribanccal? - kérdezte. - Kösz, de kihagyom - fordított nekem hátat a konyhapultnál.

- Nem a pénz miatt hagyott el titeket! Szüksége volt, valamire, ami megváltoztatja az életét! Daniel mellett semmi ujjat nem tapasztalt meg.

- Nem érdekel - rázta meg a fejét. Ekkor felsóhajtottam.

- Még akkor sem, ha van egy kishúgod? - kérdeztem hallkan. Christian a szemöldökét ráncolta.

- Csak féltestvér! - tért észhez.

- És még kisbaba - suttogtam vigyorogva, és besétáltam a szobába.

Christian is utánam jött, aki magához húzott, és a hajamat simogatta.

- Elmehetünk oda. De nem fogok se anyámmal, se Scottal beszélni - jegyezte meg.

- Oké - ültem rá a derekára lovagló ülésben. - Addig, mihez van kedved? - vittem végig a mutatóujjamat a pólóján. A zöld szeme ravasz módon csillogott, megdörzsölte az egy napos borostáját, és a szájába harapott.

- Bármihez, amihez lekell venni a ruhákat - fogta meg a lapockámat, és a férfiasságára húzott, ami durván merevedett alattam. A szememet lehunytam a vágy miatt.

- Nem csináltuk még ebben a pózban - vettem le a pólómat, és a melltartómat.

- Igazad van - vette le a ruháit, majd én is levettem magamról a bugyimat, Christian pedig visszahúzott magára, miközben a hasa mellé térdeltem az ágyra.

- Milyen a látvány? - szántottam végig a mellkasát az ujjaimmal.

- Tökéletes - vette a kezébe a két kerek mellemet, majd lehajoltam hozzá, hogy megcsókoljam, közben Christian azon volt, hogy belém hatoljon, amit csók közbe meg is tett. A csókunkba nyögtem, miközben visszahelyezkedtem ülő pózba, így a férfiassága teljesen belém hatolt. A szememet lehunyva nyögtem fel, majd megtámaszkodtam a lapos hasfalán. Christian szeme felcsillant, miközben gyönyörködött bennem. A tenyerét végig vitte a hasamon, és a mellemen, majd elkezdtem lassan mozogni felette. Előre, és lassan hátra. Hangosan felsóhajtottam, miközben támaszkodtam a hasfalán. Christian, hol lehunyta a szemét, hol a meztelen testemet fürkészte. Gyönyörködött a testem minden porcikájában. Egy kicsit gyorsítottam a tempón, és lehunytam a szemem.

Tudtam, hogy nálunk Christian az irányitó típus, ő jobban szeret irányítani, ezért hirtelen megragadott, és maga alá helyezte a testem. Felnéztem rá, az ágyon fekve, miközben végig simította a lábamat és a combomat, majd hírtelen döfött egyet. Hangosan felnyögtem, miközben durván mozgott bennem. Nem fájt, inkább élveztem a dolgot. Az egyik lábammal átkulcsoltam a derekát, hogy jobban hozzám férjen, majd teljesen belém nyomta magát, és folytatta.

Utána elmentünk zuhanyozni, a zuhanyzót is szépen felavattuk. Fél órán keresztül nem jöttünk ki onnan, és nem csak zuhanyoztunk. Legkésőbb ameztelen feküdtünk a kanapén.

- Ez...- suttogtam fáradtan, és próbáltam befogadni az emlékeket, de csak nyögések és behatolások maradtak meg. - Nagyon jó volt - suttogtam, a szívdobogását hallgatva.

- Fizikailag fáj, hogy megmozduljak - jegyezte meg, miközben az órára pillantott. Hamarosan ideje elindulni. Kicsit elszaladt az idő.

- Ez lenne anyám háza? - pillantottunk fel a nagy barna kaputól védett, hófehér luxus házra. Bólintottam.

- És valami csobog is. Azt hiszem, hogy kerti tó. Vagy szökőkút.

- Szökőkút, ami az anyámat ábrázolja? - viccelődött Christian.

Miután Scott beengedett minket, leültünk a nappaliban található kanapéra, és Lenor adott nekünk teát, és csokis kekszet.

- köszönjük - vettem el.

- Szeretnétek látni? - kérdezte hallkan. Christiannal összenéztünk.

- Igen - suttogta.

- Ide hozod Trixit? - mosolygott Lenor, Scottra.

- Persze! - mosolygott. Lenor, Christiant nézte, aki felsóhajtott.

- Igazán szép...- motyogta.

- Köszönöm - mondta Lenor, majd Scott ide hozta nekünk, a kislányukat.

- Megszeretnéd fogni? - kérdezte Scott, Christianra pillantva, aki nyelt egyet.

- Igen - bólintott, majd Scott átadta neki a pár hónapos pici kislányt.
Christian szépen tartotta a karjai közt. - Trixi...- suttogta, és nyomott egy apró puszit a kisbaba pici fejére.

- Na? - suttogta Lenor. - Milyenek együtt?

- Gyönyörűek! - mondtam könnyes szemmel, Christian pedig könnyes szemmel a kishúgát nézte.