Reggel, nyolc órakkor az ágyban feküdtem, miközben Elena a karjaim közt szuszogott. Mosolyogva hallgattam ahogy békésen aludt. Elbambúltam az illatán, és az ártatlanságán. Arra eszméltem fel, hogy hallkan felkuncogott.

- Tehát mégsem alszik a kisasszony - suttogtam, miközben nyomtam egy puszit a fejére.

- Hihi, már tíz perce nem - mondta, mire a szemembe nézett. - Nincs kedvem menni dolgozni - bigyesztette le a száját. - Inkább itthon szeretnék maradni veled - bökte meg a mutatóujjával az arcomat.

- Pedig ha munka van, akkor munka van! - pacskoltam meg a fenekét.

- Mondja ezt a vezérigazgató - Forgatta a szemét.

- Te most a szemedet forgattad? - húztam össze a szememet.

A szája elé tette a kezét, és aranyosan felnevetett.

- Dehogyis! - védekezett, majd egy mozdulattal megunkra húztam a takarót, és megcsókoltam Elenát, akinek a keze a boxerembe matatott.

- Hahóó...- hallotunk egy vékony hangocskát, mire beharaptam a számat, és kinéztem a takaró alól.

- Pamacs! - néztem, a küszöbön ácsorgó három és fél éves kislányomra. Arra a tündérkére, akit én nagyon nagyon szeretek. - Mondjad babám - feszűlten meg, miközben Elena a boxeremben matatott, majd ellöktem a kezét.

- Éhes vagyok apuci - mondta, majd lenyomott Elenának egy puszit.

- Megyünk reggelizni életem - mondta Elena. - Csak, mi...- kereste a szavakat, miközben rám pillantott.

- Beszélgettünk! - mondtam.

- Igen! - vigyorgott Elena.

- Mami, nem vagyok már kislány! - duzzogott Lia.

- Ez mit jelent pamacs? - ültem fel az ágyon.

- Azt, hogy....tudom - suttogta.

- Tud? - néztem Elenára. - Mit tud? - kérdeztem értetlenűl.

- Mindent apuci - suttogta, miközben Tina leült a lányom mellé.

- Aha...oké! - kelltem fel az ágyból. - Inkább álmodj csak egyszarvúkkal, és sellő hercegnőkkel! - emeltem fel, és a konyha felé vettük az irányt.

- Megyek énis! - mondta Elena, majd elfutott elöttünk, és elsőként ő pályázta meg a hűtőszekrényt.

- Segítek anyuci! - mondta Lia, majd letettem és Elenához futott.

Leguggoltam Tina mellé, és megvakartam a fülét.

- Lehet, hogy túl hangosak vagyunk? - néztem Tinára, aki vakkantott egyett, majd az ajtóhoz sétált, és rám nézett. Mintha azt mondaná, hogy " Vigyél ki pisilni." - Kiviszem Tinát - vettem a kezembe a kulcsot.

- Siess vissza apa! - kaccsintott Elena.

Küldtem neki egy puszit, majd Tinával kiléptünk az ajtón, és lementünk a lépcsőn. Megigazítottam a fehér pólómat, és a tréning alsóm zsebébe süllyesztettem a kezemet. Tinával, átmentünk a zebrán, és a parkba sétáltunk. A fekete - fehér foltos kutyámat néztem, aki egy fa mögé sétált, ahonnan csak a feje látszódott ki. Leguggolt, és rám nézett, majd vicsorított egyett.

- Oké! - tettem fel a kezemet, majd megfordúltam, a zsebemben pedig rezgett a telefonom. Kivettem és fogadtam apám hívását. - Apa! - köszöntöttem őt.

- Hogy vagytok fiam? - kérdezte, miközben hallotam Eva hangját a háttérben.

- És kellenek fehér virágok, meg...meg padok is!

Felnevettem, és megráztam a fejemet.

- Jól hallom, hogy Eva már az esküvőnket tervezi? - néztem a földet.

- Ami egy hét múlva lesz! - vágta rá az apám. - Hamar eltelik fiam!

- És fog kelenni egy zenekar is! Igen!

- Nem kell zenekar! - vágtam rá, majd megköszörűltem a torkomat. - De egy valamit kérdeznék.

- Hallgatlak! - szólt bele Eva boldogan.

- Azon a helyszínen lesz, amit én javasoltam? - mosolyogtam.

- Igen Christian! - mondta hallkan.

- Tökéletes! - hunytam le a szememet, miközben Tina végzett. - Le kell tennem - mosolyogtam.

- Vigyázz a lányomra! - mondta.

- Eva! - ráztam meg a fejemet. - Mikor nem vigyáztam rá? - kérdeztem, mire nevetve elköszöntek.

Egy hét! Egy hét van a nagy napig! Ami azt jelentette, hogy hét darab nap. Elenával, mi tűztük ki az időpontot, apám és Eva pedig megszervezik. A szervezéssel kapcsolatban semmit sem tudok, csak a helyszínt. A helyszínbe pedig egyből bele szerettem.

Reggeli után, bevittem Elenát a céghez, utána Liával elmentünk a közeli bevásarlóközpontba, hogy valami ajándékot vegyek Elenának. Régóta tervezem azt, hogy meglepem őt valamivel. Itt van rá az alkalom.

- Mit veszünk a maminak? - kérdezte Lia, miközben felvettem őt, így a tarkómba kapaszkodott.

- Valami nagyon szépet pamacs - mosolyogtam, miközben beléptünk egy fénykép előhívó üzletbe.

- Szép Napot! - biccentett a púlt mögött ácsorgó hölgy.

- Fényképeket szeretnék kinyomtatni - vettem elő a telefonomat.

- Rendben! - ült le a székére.

- Szupi lesz apuci! - tapsolt egyett Lia.

- Gyönyörű kislány - jegyezte meg a hölgy.

- Tudom! - mosolyogtam.

Egy órát kelett várakoznunk, ezért beléptünk egy random üzletbe.

- Mi kell a képekhez babóca? - néztem a lányom szemébe.

- Hmm, mondjuk...- piszkálta a borostámat. - Fényképtartó album!

- Olyan okos vagy! - ráztam meg a fejemet, miközben megkerestük az albumokat. Megálltunk elöttük, és felsóhajtottam. - Hű, olyan sok van! - vettem a kezembe egy lila színű fényképtartót.

- Nem! Ez csúnya! - mondta Lia.

- Igazán? - tettem vissza. - Melyik a szép? - pusziltam meg az arcát.

- Mondjuk... - vitte végig a szemét a fényképtartó albumokon. - Az! - mutatott egy albumra.

Kivettem, és végig vittem a szemem, a púder színű albumon. A borítóján, rózaszín szivecskék díszelegtek, és a közepét egy Family felirat díszítette.

- Adj egy ötöst! - tettem fel a kezem, és Lia belecsapott a tenyerembe, miközben a kasszához mentünk.

Miután kifizettük a fényképtartó albumot, visszamentünk a képekért, amit egy borítékba tettek le elénk.

Kifizettük, és a kijárat felé vettük az irányt.

- Milyen sok! - nézett rám Lia.

- Emlékek - simogattam a hátát. - Többet érnek bármi másnál - pusziltam meg az arcát.

- Nem hiszem el! Christian Benet! - szólított meg valaki, mire a szökőkút felé fordúltam. Asher, és Josh, a gyerekkori barátaim ültek a szökőkút szélén. - Tényleg te vagy az haver! - nézett végig rajtam Asher.

- Sziasztok! - bólintottam.

- Baszki! Változtál haver! - nevetett ki. - Igazi család apa lettél - nézett végig rajtam.

- Nem szabad csúnyán beszélni! - szólt rá Lia.

- Nyugi már kislány! - rázta meg a fejét Asher.

- Okosabb mint te! - védtem meg a lányomat, Josh pedig felnevetett.

- Beoltottak haver! - mondta Josh.

- Mi történt a régi Christian - al aki bulikról, bulikba járt? - kérdezte Asher.

- Az élet tanított pár leckét - húztam össze a szememet. A fejét rázta majd, végig nézett rajtam.

- Jó apásat játszani? - állt fel.

- A legjobb! - húztam ki magam.

- Megfoghatom? - nézett Liára.

- Nem! - mondtuk Liával egyszerre.

- Jólvan na! - tette fel a kezét röhögve. - Hasonlít az anyjára. Azis nagyon jó bula volt! - mondta. - Sokszor elképzeltem már azt, hogy lehámozom a csinos testéről a ruháit - mondta, mire a pupillám kitágúlt, és elöntött a düh.

- Fogd be a füled pamacs - néztem Liára, aki igy is tett. - Mit mondtál ? - léptem egyett Asher felé. - Ismételd meg! - suttogtam, miközben megálltam elötte. - Hogy mondtad? - suttogtam.

- Azt mondtam, hogy... - kezdte, de megragadtam a pólóját, és egy hatalmasat löktem rajta, Asher pedig átesett a szökőkút szélén, és elmerűlt a vízben. Az emberek felénk néztek, én pedig Asher - t néztem, aki prüszkölve ült fel a vízben. De gáz.

- Rohadék! - mondtam, majd megfordúltam, és a kijárat felé vettem az irányt.

- Mégegyszer! - sikította Lia boldogan.

- Inkább fussunk! - mondtam, miközben egy biztonsági őr utánunk futott.

- Juhéé! - nevetett Lia.

____________________________ 🦋

Este hat órakkor értem haza. Lia, és Christian a kanapén ültek, mint a kisangyalok. Ez pedig nem tetszett nekem. Becsuktam magam után az ajtót, és levettem a körömcipőmet.

- Sziasztok! - húztam össze a szememet.

- Szia mami! - mondták egyszerre.

- Minden rendben? - tettem le a táskámat a konyhapúltra.

- Minden rendben! - folytatták egyszerre.

Megálltam elöttük, és bólintottam.

- Kivele! Miben mesterkedtetek ma? - tettem csipőre a kezemet.

- Semmiben mami! - kuncogott Lia.

- Furcsák vagytok ma! - fontam magam elött össze a kezemet, majd Christian megfogta a kezemet, és leültetett a kanapéra.

- Meglepiii! - sikította Lia, és az ölembe tett egy képesalbumot.

- Nahát! - tettem a szám elé a kezemet. - Ezt ti csináltátok? - simítottam meg a borítóját.

- Együtt csináltuk - mondta Christian.

- Nyisd ki mami! - mondta Lia.

- Oké! - mondtam könnyes szemmel, majd kinyitottam a könyvet, és megnéztem az első képet.

- Úristen...- mosolyogtam.

Az első képen, Christian és én fekszünk az ágyban, miközben a mellkasára hajtottam a fejemet. Mosolyogtunk.

A második oldalon én szerepeltem amikor Liát vártuk. A pocakom szép kerek volt, Christian pedig elöttem térdelt, és megpuszilta a hasamat. - Gyönyörű...- mondtam könnyes szemmel, lapozás közben.

A következő két kép a korházban készűlt. A korházi ágyban fekszek, Liával a mellkasomon. A második képen pedig Christian tartja Liát, és a könnyes szemét törölgette.

A következő oldalra a egy szöveg volt írva.

Lia első estéje itthon.

Lia volt lefényképezve kisbabaként, miközben a bölcsőben feküdt. A második képen, pedig etetem őt.

Rengeteg kép volt az albumba ragasztva. Egyszerre voltam boldog, és szomorú is. Szomorú voltam a rossz emlékeink miatt, de boldog voltam, az új életünk miatt.

Volt olyan kép is, ahol Christian lefényképezte magát, és Liát. Christian mosolygott, a pici Lia pedig a mellkasán aludt mint egy pici hernyóbaba.

Olyan kép is készűlt, amit én fényképeztem. Christian ült az ágy szélén, az ölében pedig Lia egy rózsaszín ruhácskában.

Emlékszek, hogy ez volt az utolsó kép, amikor még együtt voltunk. Utána már nem készűltek képek. Mert nem voltunk együtt.

Egy üres oldalra lapoztam, majd még egy üres oldalra. De nem volt több kép.

Christian szemébe néztem, majd eltakartam a szememet, és hagytam, hogy a kövér könycseppek végig szántsák az arcomat. Magához ölelt, és a fülembe súgott.

- Hamarosan nem marad majd üres oldal - suttogta.

- Tudom...- szipogtam boldogan.

- Tetszik mami? - kérdezte Lia.

- Tetszik angyalom! - simogattam meg a haját.

- Nekem van a legszebb családom! - sikította, miközben a kezébe vette a képes albumot.

Volt, amelyik képen nevetett, vagy mosolygott, és olyan is volt amin kuncogott, és megsimította azt.

- Gyönyörű kislányt csináltál nekem! - bújtam Christian - hoz, miközben a lányunkat néztük.

- Gyönyörű bizony - mondta, majd megköszörűlte a torkát. - Pamacs! Szeretnél egy kistesót? - mosolygott Christian.

- Hmm, igeen! - vigyorgott.

- Akkor ezt is felirhatjuk a listára - mosolygott.

- Listára? - simogattam a haját.

- A jövőnk listájára! - mondta, majd megcsókolt.