Közelgett a Karácsony. December 20. - a van ma. Ezt anyukám, és Daniel a tudtomra is adta. Délelőtt a nappaliban vették fel a kabátjukat miközben a kanapén ültem.

- Elmegyünk Karácsonyfa díszeket vásárolni! - nézett rám anya.

- Szürke – kék vagy Fehér - Kék? - pillantott rám Daniel.

- Legyen Fehér - Kék.

- Szerintem is! - suttogta.

- Nem fogtok veszekedni ugye Elena? - húzta fel anyukám a szemöldökét.

Az biztos, hogy nem...

- Talán nem - erőltettem magamra egy halvány mosolyt.

- Joghurt, és felvágott a hűtőben. Kifli és kenyér a pulton - Intett Daniel és kiléptek a házból. Szerintem ő kezeli a leglazábban azt, hogy már én is az életük része vagyok.

Mosolyogva felkötöttem a hajam, majd a kezembe vettem egy tálcát, és készítettem reggelit. Két kifliből, vajból, felvágottból és narancsléből állt.

A két poharat feltettem a tálcára a kiflik mellé és felsétáltam a lépcsőn.

Kopogtam Christian szobája ajtaján.

- Gyere! - mondta, majd benyitottam, és rá mosolyogtam. - Hoztál nekem reggelit? - ráncolta a szemöldökét meglepetten.

- Bizony hoztam! - ültem le az ágya szélére, és a kezébe adtam a tányérját. - Hogy van a térded?

- Őszintén? - pillantott rám. - Nagyon szarul. Fáj. Tegnap óta nem javult. - Rázta meg a fejét.
Felsóhajtottam. Hát ez nem jó. - Lehet, hogy nem folytathatom a sportolást. Azt pedig nem bírnám ki! - harapott bele a kiflibe.

- Daniel és anya elmentek Karácsonyfa díszeket vásárolni.

- Milyen színkombináció lesz?

- Fehér és kék. - ittam bele a narancslevembe.

- Szuper! – nézett a szemembe mosolyogva.

- Mi az? - ráztam meg a fejem.

- Nagyon szép lány vagy - hozzám hajolt és megcsókolt. - Már a kezdetektől fogva tudtam, hogy gyönyörű vagy.

Minden apró érintése miatt elvesztem a fejem. A kezemet az arcára tettem, és lehunyt szemmel viszonoztam a lassú érintését. A nyelve a nyelvemen nagyon izgató volt. Isteni és egyben eszméletlen is. Imádtam de közben hatalmas nagy bűntudatom is volt miatta. Elhajoltam tőle, és megnyaltam az ajkamat. - Baj van? - suttogta.

- Csak ez nem helyes - suttogtam.

- Nem helyes? - Kérdezett vissza. - Miért ne lenne az? - rázta meg a fejét. Felsóhajtottam. Felálltam az ágya széléről, és jobban szemügyre vettem a tágas, világos szobáját. - Menő szobád van - vittem végig a szememet a hatalmas New York -os falmatricáján. - Szia Csuszi! - intettem a kígyónak, aki egy döglött patkánnyal harcolt. Elég para volt, ezért inkább elfordultam tőle. Ekkor találkozott a tekintetem Christianéval.

- Most felállnék és magamhoz ölelnélek, de egyedül nem megy.

- Akkor gyere! - mosolyodtam el, majd átkaroltam a derekát, Christian pedig lassan a jobb lábára támaszkodott. Nagyon vonzó illata volt. - Na?

- Fáj! - szorította össze a száját majd a szemembe nézett. - Persze ha nem bánod, hogy a barátod egy mozgássérült! - bólintott.

Elmosolyodtam, és lehunyt szemmel bújtam hozzá.
A dereka körül összekulcsoltam a kezem és a mellkasába fúrtam az arcomat.

Christian a hajamba markolt, az állát pedig a fejemre támasztotta. - Ne legyen bűntudatod, oké? - suttogta. - Ez van. Ez lett. Legyen így. Oké? - mosolygott le rám.

- Oké! - sóhajtottam hallkan. - És ha anya meg Daniel rájönnek?

- Nem fognak rájönni. Diszkrétek leszünk! -kacsintott.

- Te diszkrét? - kuncogtam.

- Uhum! - mosolygott, majd a szemembe nézve hírtelen a fenekembe markolt, és szorosan magához húzott. Az érintése miatt pedig elpirultam. - Piros vagy.

- Na nem mondod! - vettem el a kezét és az ajtóhoz sétáltam.

- Csakhogy tudd. Neked van a legtökéletesebb feneked a világon! Napok óta vártam arra, hogy hozzáérhessek! - bicegett lassan utánam. Felnevettem, és átkaroltam a derekát, majd segítettem levezetni őt a lépcsőn közben az illatát szippantottam be. – Nem is kérdeztem, hogy tetszik - e a szoba - pillantott rám, miközben leültünk a kanapéra. Leültem mellé és bólintottam.

- Nagyon szép. Nagyon tetszik. Otthonos

- Ennek örülök – ekkor bekapcsolta a tévét. – Igen! Gól! - suttogta mosolyogva.

- Nem értem. Mi értelme ennek? Sok ember rohangál egy labda után. Van ebben logika?

- Ne mondj ilyet egy olyannak aki már tíz éve focizik - nézett le rám.

- Tíz éve? Az nagyon sok.

- Sok bizony! - nézett mélyen a szemembe miközben felém fordult.

Gyengéden megemelte az államat és lehunyt szemmel lassan megcsókolt. Kiélveztem az érintését, és átkulcsoltam a tarkóját. Néha a haját cirógattam, néha pedig a selymes tarkóját. Elvesztünk ebben a pillanatban, mert Christian végig simította a derekamat, és lassan végig fektetett a kanapén.
Mélyen a szemembe nézett, és a hajamat hátra túrva újra megcsókolt. Kaptam egy apró puszit a nyakamra és a vállamra is. - Na? Milyen érzés?

- Nagyon jó – suttogtam miközben segítettem levenni a pólóját.
A két kezemet végig szántottam a meztelen hátán közben a lábam közé férkőzött, és leereszkedett hozzám, hogy jobban érezhessem őt. A férfiassága kellemesen dudorodott. De ekkor megállt. Bizonytalanul nézett a szemembe.

- Megijeszt ez az érzés? - suttogta.

- Nem - ráztam meg a fejem.

Bólintott, majd a számra tapasztotta a száját miközben hallottuk, hogy nyílt a bejárati ajtó, de nem tudtunk elszakadni egymástól.

- Mi a faszt műveltek?! - jött egy hang mire odakaptuk a fejünket.
Christian egyik haverja húzta fel a szemöldökét amint meglátott minket. Összenéztünk Christiannal, majd lemászott rólam, és felvette a pólóját.

- Haver...- tette fel a kezét.

- Nem úgy volt, hogy a mostohahúgod? - kapkodta a fejét.

Christian megrázta a fejét.

- Képtelen vagyok csak úgy tekinteni rá. Nem megy!

A haverja felsóhajtott.

- Vágom. De az apád kinyír ha ezt megtudja.

- Nem fogják megtudni! - mondtam.

- Hát, Csipkerózsika. Tiltott ösvényre léptetek – mondta és a pult felé sétált, hogy egyen valamit.