Ahogy a nővér elmondta, Liának lassan megkell kapnia az első oltását. Abból a szempontból vicces a történet, hogy Christian jobban félt az oltástól, mint a saját kislánya.

- Semmi baj hercegnőm. Csak bemegyünk, és az orvos bácsi megszúr téged...- simogatta Liát az orvosi rendelőben. - Nem lesz semmi baj, nem fogsz sírni, mert...mert bátor baba vagy - törölte le az izzadt homlokát.

A váróban rengetegen pillantottak felénk. Volt, aki mosolygott, mert Christian nem is gondolta azt, hogy milyen gyönyörűek együtt, és volt, aki nevetett is, mert általában a szülők nehezebben viselik a tényt, miszerint a pici babájuk oltást kap. Azt hiszem, hogy Christian túlságosan félti Liát.

- Kicsim, kérsz egy pohár vizet? - tettem a vállára a kezemet.

- Igen légyszi - pillantott rám, Lia pedig az apja arcát nézte. Mintha érdekesnek találná azt, hogy az apja kisebb féltő rohamot kapott.

- Nagyon szép kislány. Hány hónapos? - nézett ránk egy fiatal anyuka.

- Tegnap lett egy hónapos! - motyogta Christian. - Ne sírj picim, apa itt van. Apa vigyázz rád - vette el tőlem a vizet, és megitta. Lia rám pillantott, és mintha azt kérdezte volna, hogy apucinak meg mi baja?

- A szülőknek jobban fáj az oltás, mint a babáknak! - nevetett az egyik anyuka.

- Csak nagyon szereti a kislányát! - húztam mosolyra az ajkamat.

- Lia Benett! - szólt ki a nővér, Christian pedig rajzolt egy keresztet az arca elé.

- Na ennyi. Nekem végem...- suttogta, majd mögöttem sétáltak, hogy betudjunk menni a szobába. Amint beléptünk, a nővér becsukta az ajtót, és odaadtam a orvos úrnak Lia kiskönyvét.

- Szia, pici Lia! - intett neki az orvos, Lia pedig nagy szemekkel fürkészte a bácsit, majd hírtelen elkezdett sírni, és az édesapja nyakához bújt.

- Látja mit csinált?! - kérdezte mérgesen Christian, majd hírtelen úgy csinált mintha ő is sírt volna. - Jajh nekem... eh ...jajh most mi lesz velem?! - sírt Christian, Lia pedig az apukáját nézte, és elkezdett kuncogni.

- Látom, hogy ért a babákhoz! - vette elő az orvos a tűt.

- Na! Na! Na! - tette fel a kezét Christian.

- Kicsim...- suttogtam, miközben az orvos Christian elé állt, és megsimította Lia fejét.

- Pici Lia - suttogta az orvos. - Most kapsz egy pici szúrást...- simította meg a kezét, majd az orvos megsimogatta Lia pocakját, aki elkezdett kuncogni, és ebben a pillanatban, megkapta élete legelső oltását.

- Jajh! - fogta a fejét Christian. - Vége! - szorította ökölbe a kezét.

- Azt hiszem, hogy ez inkább az apának jár! - adott az orvos Christian kezébe egy plüssjátékot. Christian kérdőn pillantott a fehér cicára, majd ránk nézett.

- Haha...értem én! - fordult az ajtó felé. - A soha viszont nem látásra - emelte fel a fejét, és kisétált a szobából. Az orvos visszaadta a könyvet, és néhány tanáccsal látott el engem. Utána megköszöntem, és kisétáltam Christianékhoz.

- Ki anya ügyes báránykája? - vettem el tőle Liát, és magamhoz öleltem. - Nézd kicsim. Kaptál kiscicát! - vettem ki Christian kezéből a pici plüss állatkát, és Lia kezébe tettem, aki nevetve nézte, majd magához ölelte.

- Olyan aranyos...- mosolyogtak a váróban.

- Menjünk haza szerelmem - öleltem őt a mellkasomhoz, és kisétáltunk a rendelőből. Christian betette a kocsiba a babahordozót, ügyesen beletette Liát, meg a cicát, és becsatolta azt. A kormány mögé ült, becsatolta a biztonsági övét, és rátette a kezét a kormányra.

- Neked is olyan rossz volt, mint nekem? - kérdezte. Ekkor nevetve a fejemet ráztam.

- Csak én nem mutattam ki - simogattam a tarkóját.

- Én sem - mondta hallkan, majd beindította a kocsit.

Ebéd után megetettem Liát, és Christiannal együtt elaltattuk őt. Behúztuk a pici függönyét, hogy ne legyen a szobájában világos, majd a kiságya felett álltunk.

- Életem legszebb napja volt, amikor ő megszületett - suttogtam hallkan. Christian hátulról átkarolt engem, és a nyakamba puszilt.

- Amikor az egyetemen kezdtem az első évemet, mindig úgy voltam vele, hogy csak harminc évesen akarok családapa lenni.

- És mi változott?

- Jöttél te - simogatta a vállamat.

- Ez volt eddig a legszebb és a legfurcsább vallomásod - nevettem el magam hallkan. – Végülis, azt hiszem, hogy lehet, hogy korán kezdtük – értettem arra, hogy már húsz évesen gyereket terveztünk. – De talán ennek így kellett lennie. Megismertük egymást, fiatalon egymásba szerettünk, majd a szerelmünk gyümölcse egy baba lett.

Este a fürdéshez készülődtem, ezért egy fehér törölköző volt rajtam. Beléptem a fürdőszobába, és felkapcsoltam a lámpát, de egy nem várt meglepetés várt engem. A fehér kád tele volt vízzel. A kád szélén gyertyák világítottak és a víz felszínén vörös rózsaszirmok díszelegtek. Ekkor valaki lekapcsolta a villanyt, így csak a kád körül égő gyertyák adták a fényt. Gyönyörű volt és romantikus.

- Megengedsz egy kis kényeztetést? - sétált mögém Christian, majd a nyakamba puszilt.

- Az már nagyon rám férne - biccentettem oldalra a fejem, majd levette rólam a törölközőmet, és végig simította a combomat, lassan a lábam közé merészkedett, és szenvedélyesen felfedezte magának a terepet.
Megtámasztottam magam, hogy ne essek össze az érintésétől. - Ez nagyon jó - suttogtam lehunyt szemmel, miközben a levegőket egyre gyorsabban vettem.

- Legyen jobb is? - suttogta hallkan. Bólintottam. Ekkor leültetett a legközelebbi székre, letérdelt elém, a lábamat a vállára tette, és végig csókolta a lábfejemet.

- Most megakarsz lepni?

- Nem - válaszolta. - Orgazmus közben akarlak látni - válaszolta, majd a lábam közé hajolt, ügyesen belém helyezte két ujját, majd a nyelvével lassan végig szántotta a nőiességem érzékeny területeit. Alapos volt. Egyetlen egy területet sem hagyott érintetlenül, én pedig a székbe kapaszkodtam, hogy össze ne essek a gyönyörtől.

- Ne hagyd abba! - markoltam a hajába, miközben egyre kívánatosabban nyalt. Amikor teljesen elengedtem magam, amikor átadtam magam az élvezetnek, szétrobbant az elmém, és végig cikázott a testemen, és hangosan felnyögtem, amit halvány mosollyal az arcán nyugtázott. Amikor kinyitottam a szem, az ő szemébe pillantottam.

- Gyönyörű vagy - nézett végig rajtam, majd lerángattam róla az inget, kikapcsoltam az övét, letoltam róla a nadrágot, és a szemébe nézve megszabadítottam őt a boxerétől. Letérdeltem elé, majd halványan elmosolyodott. - Egy hétig voltam kómában, négy napig pedig nem voltam önmagam. Talán ezt is elfelejtettem - harapott a szája szélébe, majd a kezembe vettem a méretes férfiasságát, és elkezdtem vele úgy játszani, ahogy ő azt szereti. - Csodálatos kezek - jegyezte meg, miközben a levegőit egyre gyorsabban vette, de miután lehunytam a szemem, és a számba vettem, elvesztette az időérzékét, és a hajamba markolva, engedte, hogy kényeztessem őt.

(...)

- Ezt tényleg te csináltad? - kérdeztem a rózsaszirmok közt, miközben a combomat simogatta.

- Igen. Miközben vacsoráztál - vezette végig a mutatóujját a vádlimon.

- Nagyon romantikus. Van valami oka? - mosolyodtam el.

- Az emlékezet vesztésem...- húzta el a száját, én pedig hallkan felnevettem.

- Jó, ez nem vicces - suttogtam.

- Hogy viselted? - kérdezett rá.

- Nagyon rosszul - suttogtam, miközben egy rózsaszirommal játszottam. - A poklok poklát éltem át - biggyesztettem le az ajkamat. - Olyan volt mintha a másik felemet veszítettem volna el.

- Gyere ide - suttogta hallkan. Ekkor megfordultam, a lába közé másztam, a hátamat mellkasának döntöttem, és felhúztam a lábamat, hogy a fenekem közelebb legyen a férfiasságához. A nyakába szimatoltam és lehunytam a szemem. - Máskor ne csinálj ilyet Christian - suttogtam sírva. - Ne, mert nem bírnám ki - töröltem le a szememet.

- Nem fogok. Vigyázni fogok magamra, ígérem - karolta át a mellemet, majd hümmögött egyet.

- Igen? - fordultam felé, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Mintha éreztem volna valamit a vízben...- ráncolta a szemöldökét.

- Én is érzek valamit, ami kemény - suttogtam. Ekkor felnevetett.

- Nem az...- nyúlt vízbe, és végig tartotta a szemkontaktust. És ekkor történt az, hogy a tenyerében, egy nagy rózsaszirom tátongott, a rózsaszirom közepére pedig egy gyűrű volt rögzítve. A szám elé tettem a kezem, és a szemébe néztem. - Nahát ez, hogy került ide? - mutatta meg az eljegyzési gyűrűt. A gyűrű arany színben pompázott, és egy kisebb gyémánt díszítette az elejét, ami fehér, és világoskék árnyalatban csillogott. A szememből kifolyt egy könnycseppem, és az ujjai közé vette az eljegyzési gyűrűt. - Az eljegyzési gyűrű az örök szerelem jelképe - nézett a szemembe. - Úgy gondolom, hogy ezt az estét kiszeretném egészíteni valamivel. Elena...- fogta meg a kezemet. - Azt szeretném megkérdezni, hogy hozzám jössz feleségül? - suttogta könnyes szemmel. - Legyél az a nő, aki örök életemre mellettem marad - mondta, én pedig sírva bólintottam.

- Igen! Igen hozzád...hozzád megyek - töröltem le a könnyeimet, majd megfogta a kezem, és az ujjamra húzta a csillogó gyűrűt. - Nagyon szeretlek! - borultam a nyakába, és megpusziltam az arcát.

- Szeretlek...- karolta át a hátamat, és hátra dőlt a kádban, én pedig rádőltem, így a testünk minden egyes porcikáka összeért. - Nagyon szeretlek - puszilt meg háromszor, én pedig mosolyogva a szemébe néztem.

- Boldog vagyok veled - simogattam a mellkasát, majd a gyűrűmre pillantottam.

- Gyönyörű szép! - nézegettem az arany színben pompázó gyűrűt.

- Tudom, hogy ezt az éjszakát, hogy tehetnénk teljessé.

- Csak nem ágy kell hozzá? - fogtam meg a kezét, és vizes testtel kiszálltunk a kádból.

- Te, én és sok erotika - csókolt meg, majd a szobába sétáltunk, becsuktuk magunkra az ajtót, ledőltünk az ágyra, és Christian már bennem is volt.
Egész éjszaka szeretkeztünk egymásé voltunk. Új pózokat próbáltunk ki, amit inkább nem részleteznék.