Tizenkilenc éves vagyok de mai napig félek a pókoktól, és a kígyóktól. Határozott, és komoly személyiségű vagyok. Amit én elhatározok azt véghez is szoktam vinni. De amikor a szobámból kilépve, a folyosó végén megpillantottam
Csuszit aki nagy szemekkel méregetett engem, a víz levert, a borzongás végig futott a gerincemen, és Christian szobájába futottam, aki a szoba közepén egy fehér pólóban, és egy fekete alsónadrágban ácsorgott.

Felém fordult és megrázta a fejét. Mielőtt bocsánatot kértem volna, feltette a kezét, hogy övé legyen az első szó.

- Kopogni luxus?

Tényleg minden erőmmel azon voltam, hogy ne nézzek le, de olyan tökéletes teste volt. Legalábbis minden lány vonzónak találná Christian Benetett.

Megköszörültem a torkomat és az üres terrárium felé pillantottam.

- Az ijesztő kígyód a lépcső előtt őrködik. Tudom, hogy kell neki a mozgás, de én félek egy kígyótól ami szabadon kúszik a házban!

- Én mondtam, hogy este kiszokott kúszni. Nagyon ravasz egy állat. Tényleg ennyire félsz tőle? - fordított nekem hátat, és magára húzott egy szűrke farmernadrágot, így megvillantotta, a tökéletes izmos fenekét. Begombolta a farmert, és meghúzta az övet. A csuklójára tette a karóráját, a tükör elé állt, és fújt a hajára hajlakkot amit az ujjaival igazított hátra. A nyakára fújt az édes illatú parfümjéből, majd a vállára dobta a fekete táskáját.

- Visszateszed a terráriumba? - sóhajtottam felnézve rá.

Istenem milyen jóképű volt! Azok a nagy gyönyörű szemek! Azok a hosszú sötét szempillák! Azt hiszem, hogy kezdek túlzásba esni!

- Itt van egy kis gond - pillantott ki az ajtón, majd visszanézett rám. - Ha kimászott, akkor azért mászott ki mert ő azt úgy akarta. Ha megfogom, akkor mérges lesz, rácsavarodik a csuklómra, és megszorítja a kezemet. Azt pedig nem szeretem.

- És most miért suttogsz?

- Mert figyel minket. Néha nagyon alattomos tud lenni. Előfordult olyan is, hogy elvittem az egyetemre. Akkor általában a professzor haza szokott küldeni.

- Oké! És most mi legyen? - kérdeztem miközben a kígyó a lépcső előtt szobrozott. Mintha lesben állt volna. Mintha minket figyelt volna.

- Várunk. Vagy kimászunk az ablakon. Ma este buliba kell mennem.

- Én pedig maradjak itthon? Milyen fajta kígyó egyébként?

- Király Piton. De az a fajta ami nem nő nagyra - suttogta.

- Menj már! Fogd meg őt! - löktem a vállánál előre de hírtelen a kígyó elkezdett felénk kúszni. - Úristen! Nekem végem! - bújtam Christian háta mögé.

- Nyugi! Csak engem félt! - guggolt le Christian. Ekkor etette a tenyerét a padlóra a kígyó pedig lassan felkúszott a karján. Velem szembe fordult, és a szemembe nézett. - Érintsd meg a fejét! - mondta. A kígyó barna fejét néztem, és hátra léptem egy lépést.

- Kizárt!

- Érzi, hogy nem szereted őt. Mérges lesz! - harapott az alsó ajkába.

Ekkor gyengéden megfogta a kezemet, és lassan a kígyó feje fölé vezette, majd a belső tenyerem, óvatosan súrolta a kígyó bőrét akinek a feje hátratántorodott. – Most már ismer téged.

- Szia Csuszi!

Ekkor a kígyó megfordult, vissza kúszott Christian nyaka felé, majd le a hátán, és a keskeny derekát átkarolva nézett vissza rám. - Mintha szeretne téged.

- Igen. Na lépek. Este nem leszek itthon. Buliba megyek! - indult a lépcső felé, én pedig pislogás nélkül néztem utána. Amikor kinyitotta a bejárati ajtót utána kiabáltam.

- Mi lesz a kígyóval? - mutattam Csuszira, aki Christian derekát ölelte szorosan.

- Jön velem. Igazából nem akarom felidegesíteni - simította meg a kígyó fejét.

- Te nem vagy normális!

- Valakinek ez is bejön - kacsintott, majd a kígyóval kiléptek az ajtón.

Ez a fiú hihetettlen! Tudtam, hogy nem szabadna ilyen dolgokra gondolnom. Azt is tudtam, hogy Christian Benett a mostohatestvérem. Mégsem tudok elmenni az mellett, hogy vonzó férfi.

Egésznap egyedül voltam otthon. Munkát kerestem az interneten. Nagyon sok kávézóba és cégekbe keresnek gyakornokokat. Tekintve, hogy nem végeztem el az egyetemet, a szakközépiskolai végzettségem esélyes arra, hogy jó munkát találjak. Bár nem ez volt az első célom. Szokni akartam Kaliforniát. Jobban megakartam ismerni Danielt és a szokásait. Az életem egy nap alatt a feje tetejére fordult. Ezért a munkát várólistára tettem.

Anyukám, és Daniel dolgoztak. Délután jöttek haza.
Christian bezárkózott a szobájába mert a bulira készült. Én a szobámban csomagoltam ki a festményeimet miközben egy jól ismert hang csapta meg a fülemet.

- Fiam! Megbeszéltük azt, hogy hétköznap nincsen bulizás és szórakozás! - mondta az apja.

- De meghívtak - válaszolta.

- Téged mindig meghívnak. Nem bírják ki nélküled?

- Nem. Nem bírják ki!

- Oké! De éjfél előtt legyél itthon. Holnap pedig egyetemre mész. A kígyó nélkül!

- Felhívott az igazgató? - nevetett.

Ekkor az apja is nevetett. A hangjuk és a nevetésük is nagyon hasonlítanak.

- Azt mondta, hogy a professzor sírva rohant ki a teremből, mert rátetted Csuszit az asztalára. Azt hitte, hogy csak egy plüss. De miután a kígyó megmozdult, nagyon megijedt.

- Videó is készült róla. Reggel megmutatom. Na de én lépek!

- Várj fiam! - mondta az apja. - Jut eszembe!

- Nem. Kizárt dolog! Biztos, hogy nem!

- Könnyebb lenne neki. Éreznie kell, hogy foglalkozunk vele. Vidd magaddal. Csak vigyáznod kell rá. Talán egy kicsit elengedi magát, és bulizik egy kicsit.

Fél óra múlva

- Soha nem voltam még buliban - pillantottam fel Christianra, miközben mellette sétáltam az utcán. Nagyon elegáns volt ma este. Fekete, elegáns ing volt rajta és szűk fehér farmer, az ingre pedig egy kabátot vett fel.

- Nincsen benne semmi extra. Csak ne igyál alkoholt. Ne fogadj el poharat. Ha inni szeretnél akkor inkább vedd magadhoz az enyémet.

- Miért venném el a tiéd?

- Mert az enyémbe nem mernek semmit sem keverni! - álltunk meg egy nagy ház előtt ahonnan kiszűrődött a zene. A ház előtt autók parkoltak, az autók mellett pedig diákok cigarettát szívtak és beszélgettek. Sokan Christian elé álltak és köszöntek neki. A ház ablakán keresztül, láttam a fényeket és a táncoló hallgatókat

- Én itt senkit nem ismerek - sóhajtottam.

- Van egy lány. Ő nagyon jó fej! Majd megkeressük őt. Ő majd vigyázz rád - mondta majd nyílt az ajtó, a zene pedig megcsapta a fülemet. A sör és az alkohol szaga szinte kiszökött a lakásból.

- Végre megjött Christian emberek! - kiabálta egy srác. - Gyertek be! - adott Christian kezébe egy piros poharat, majd az én kezembe is adott egyet. Megszagoltam a szeszes illatát de ekkor Christian kivette a kezemből és ráöntötte egy cserepes virágra. Úgy gondolta, hogy én nem ihatok. Ez pedig zavarba hozott. Nagyon figyelmes volt velem. Rengeteg szempár szegeződött ránk. Volt akik köszöntek, és volt akik suttogtak, miközben engem néztek. De legtöbben Christiant üdvőzölték, aki lehúzta a pohara tartalmát.

- Chris! Jó hogy itt vagy! - simította meg egy lány a vállát majd megcsókolta őt amit Christian viszonzott. Christian tovább sétált majd a második, és a harmadik lánnyal is csókolózott. Az utóbbit feldobta a konyhapultra én pedig feszengve ácsorogtam, és néztem őket. A lány szorosan a hajába markolt a nyelvük találkozott a másikéval. Nekem ez túl intim volt, ezért elfordítottam a fejem. Rengeteg diák sétált el mellettem nagyon sokan táncoltak a zene ritmusára ami a tévé melletti hangfalakból üvöltött.

A lépcső felé pillantottam, és az emberek közt araszolva próbáltam valami csendesebb helyet keresni magamnak. Vagy legalábbis egy olyan szobát ahol kevesebben vannak. Megijedtem amikor valaki megfogta a fenekemet. Meg is fordultam.

- Bocsi! Véletlen - kiabálta egy srác én pedig a fülemet fogva sétáltam fel a lépcsőn. - De jól nézel ki! Ismerjük egymást?! - kiabálta utánam. A zene egy kicsit halkabb volt, de még mindig éreztem a basszust a falakban, és a lábam alatt. Lenyomtam az első ajtó kilincsét, de a szobában egy fiú és egy lány .... na mindegy. Ezt nem szeretném részletezni de nem pókereztek. Megálltam a fal mellett, és leültem a padlóra. Felhúztam a mellkasomhoz a térdemet, és meredtem előre. Nem éreztem jól magamat. Itt olyan sok az ember, és nagy a hangzavar. Én nagyon rég nem jártam emberek közt. Ez a tömeg pedig hírtelen zúdult a nyakamba. Mintha egy tonna súlyt nyomtak volna a mellkasomra. Így is kívülállónak éreztem magam. Apukám halála után nem léptem ki az emberek közé. Haragudtam a világra. Egyedül akartam lenni. Most jött Christian Benett és mindent amitől eddig féltem a nyakamba zúdított

- Hát te itt egyedül? - szólalt meg valaki én pedig felpillantottam. Egy srác volt az, a kezében pedig egy sörös üveget tartott. Jóképű volt.
De nem annyira mint Christian.

- Jobb itt nekem.

- A buli lent van!

- Igen! Tudom! - ráztam meg a fejemet. Ekkor letérdelt velem szembe a kezét megtámasztotta a fejem mellett, és közelebb hajolt hozzám. - Mégis mit csinálsz!?

- Nyugi bébi!

- Hagyjál már! - kiabáltam majd valaki megragadta az ingjénél fogva, és egy hatalmasat lökött rajta. A fiú teste a falnak csapódott, a válla mellett egy kép a padlóra zuhant.

- Mit képzelsz te magadról? Na takarodjál de gyorsan! Te pedig gyere inkább velem! - húzott fel a padlóról Christian, majd lehúzott maga után a lépcsőn. Leültetett maga mellé a kanapéra és a kezembe adott egy poharat.

- Nem iszom! - néztem fel rá.

- Üdítő van benne Csipkerózsika - mondta a poharat pedig elvettem tőle. Beleittam miközben pár srác leültek hozzánk. Ránk néztek majd meglökték egymás vállát.

- Jó csajszi! A csajod Chris?!

- Mi? - kérdeztük egyszerre. - Fúj! Nem! - folytattuk tovább.

- Tuti dugnak! – mondták majd adtak Christiannak alkoholt aki hosszasan beleivott.

- Hogy van Csuszi? – nevettek. Közben megismertem őket.

A barna hajú fiú, Adam. A szőke hajú, Luis. A fekete hajú pedig
Asher. Egy focicsapatba játszanak. Jó fejnek tűnnek. Legalábbis eddig én úgy gondoltam.

Miközben beszélgettek körbe néztem a házban. Hatalmas volt, és nagyon sok egyetemista diák táncolt és beszélgetett egymással. A konyha egy helyen volt a nappalival. A konyhapulton alkoholos üvegek, sörök és pizzás dobozok sorakoztak hegyén hátán.

Amikor megszólítottak vissza kapaszkodtam a jelenbe és szemügyre vettem azt, hogy Christian már túl jól érezte magát. Dőlt belőle az alkohol szaga.

- Tessék? - kérdeztem.

- Te is játszol? - néztek rám. - Felelsz vagy mersz? Jó játék. Szabályok nélkül! - kacsintottak, majd mielőtt válaszolhattam volna, hogy "kösz de inkább kihagyom" az üveg már pörgött is és pont nálam állt meg – Az új csajszi! - csapták össze a tenyerüket. - Mondjuk smárolj Asherel! - mondták vigyorogva.

- Kizárt dolog! - szólalt meg hírtelen a mellettem ülő Christian aki megfogta az üveget és ismételten pörgetett. Az arcát fürkészve halványan elmosolyodtam.

De miért válaszolt helyettem?

Az üveg az egyik fiúnál állt meg, akinek lekellett húznia egy egész üveg Whiskyt. Megtette. Utána belehányt a virágba, én pedig a szememet eltakarva fordultam el.

- Öregem ez aljas húzás volt! - nevettek a haverjai miközben egy csapat lány csatlakozott hozzánk. Az egyik szőke hajú lány leült Christian és közém engem pedig félre lökött a kanapén. Christianhoz fordult, és mosolyogva átkarolta a fiú tarkóját.

- Chris. Van kedved valamihez?

- Mihez bébi? - tette fel a kérdést és tisztán láttam azt, hogy Christian keze beférkőzött a lány rövid rakottszoknyája alá.

A haverjai pedig fütyültek egyet.

- Jó mulatást! - dobtak nekik egy csomag óvszert majd Christian megfogta a lány kezét és felsétáltak a lépcsőn én pedig ott maradtam a fiúkkal, akik engem néztek.

- Mi az?

- Nagyon dögös vagy! Csak sok a ruha! - mutattak az egyszerű nyomottmintás fehér pólómra, aminek a tetején egy farmermellény volt.

- Oké! Ez van! - hagytam figyelmen kívül a beszólásukat. Összeráncolt szemöldökkel néztek engem és úgy tűnt, hogy nem akarják abba hagyni a faggatásomat.

- Ki vagy te neki?

- Mi csak ismerősök vagyunk. A szüleink ismerik egymást.

- Zsír! - bólogattak.

Az órára pillantottam ami este tizenegy órát mutatott. Ideje mennem. Nem éreztem jól magamat ennyi idegen ember közt. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a fiúk úgy néztek rám, mintha legszívesebben levennék rólam a ruháimat.

Emlékszek az útra ezért felkeltem a kanapéról.

- Merre van a mosdó? - kérdeztem.

- Fent az emeleten! - válaszolták.

De nem a mosdóra mentem hanem kikerültem a tömeget, a télikabátomat levettem a fogasról és feltéptem a bejárati ajtót, majd kiléptem a házból. Szabadság!

Magamra húztam a kabátomat, és elkezdtem sétálni a sötét utcán.
Nem érdekelt Christian. Azt csinál amit akar. Gondolom ő nem jön haza úgyhogy, egyedül megyek haza. Ez az ő világa. Az ő világa ahova én nem akartam tartozni. Amikor befordultam az utcába, valaki megfogta a kezemet.

- Engedj el! - fordultam hátra ijedten. Nem számítottam arra, hogy valaki megfogja a kezem ezért kifejezetten megijedtem.

- Én vagyok. Csak én vagyok - mondta Christian elcsukló hangon. Meglepődtem, hogy itt van. - Miért léptél le? - fogta még mindig a kezemet.

- Mert nem éreztem jól magam! Hiba volt oda elvinned! - ráztam meg a fejem.

- Miért nem szoltál, hogy elmész? - engedte el a kezemet. - Haza kisértelek volna - suttogta a szemembe nézve.

- Mert elvoltál foglalva!

Ekkor váratlanul hátra söpörte a hajamat, lassan a fülem mögé tűrte az egyik hajtincsemet és a szemembe nézett. Hírtelen érintett az érintése, nem számítottam arra, hogy ilyet fog csinálni. Ez összezavart engem.

- Te voltál a leggyönyörűbb lány a buliban. Minden pasi rólad beszélt - emelte meg váratlanul az államat. Az érintése igézően hatott rám. Engedelmeskedtem neki, és a szemébe néztem. De már túl közel voltunk egymáshoz. Ez pedig nem volt rendben.

- Miket beszélsz?! – próbáltam ellenkezni.

- Minden pasi téged nézett - suttogta majd mélyen a szemembe nézett, a fejét oldalra biccentette, és lassan a számhoz hajolt.

- Mit csinálsz? - fogtam meg a kabátja gallérját miközben közelebb húzott magához. A teste szinte csábított, hogy közelebb legyek hozzá. A libabőrös nyaka gyönyörű volt az esti lámpa fényében. Az illata pedig egyenesen megbolondított és a rabjává tett. Láttam, hogy ő hajolt közelebb hozzám. Mintha egy határt készülne átlépni. Az ajka szinte súrolta az én ajkaimat, a leheletét éreztem a bőrömön, majd megállt az ajka ami finoman súrolta az enyémet. Az ajkam ép hogy hozzáért az ő puha szájához mégis úgy éreztem, hogy ez hatalmas nagy hiba volt. Mégis olyan egyszerű lett volna. Olyan könnyű lett volna csókolózni. Tudtam, hogy akarja. Éreztem rajta a vágyat. De ő még részegen is tudta, hogy ezt nem szabad. Ezért nem fejezte be amit elkezdett.