A nevem Isabella Johnson. 16 éves vagyok. Végre. Anyával egyességet kötöttem hogy csak akkor utazunk haza, ha 16 leszek. Még jó hogy tudok angolul. Úgy érzem La Pushban szükségem lesz rá.

Reggel volt. Éppen az utolsó böröndöket pakoltam a csomagtartóba, amikor anya mosolyogva szólt nekem.
-Bella! -szólt mosolyogva, majd felé fordultam.
-Igen? -mosolyogtam vissza.
-Van bent még egy doboz! -mosolygott rám, majd adott egy flakon vizet.
-Oké! -bólintottam, ittam, majd bementem a dobozért. Amikor ki esett a kezemből, egy nyaklánc és egy kép esett ki belőle. Néhány fiú volt rajt, egy lány, meg én. A nyakláncon pedig egy álom csapda volt. Érdeklődve figyeltem a képet, amikor anya szólt. Gyorsan elraktam a táskámba a képet és nyakláncot, majd kimentem és be raktam a költöztető autóba a dobozt.

Már a gépen ültünk, amikor eszembe jutott hogy a kedvenc könyvem is az egyik dobozban volt. Nem volt más választásom, bedugtam a fülem és zenét hallgattam.

Amikor leszállt a gép, nyújtózkodtam. Ahogy ki értünk a reptérről megcsapott a hideg levegő. Kicsit fáztam, majd beültünk az autóba.

Egy kis faháznál ért véget az utunk. Tetszett. Egy órával később már a költöztetők is meghozták a cuccainkat. A cuccaimat gyorsan le szórtam az ágyra és mentem sétálni. Lent a parton le ültem és azt figyeltem ki mit csinál. Néhányan szörföztek, néhányan csapatba verődve marháskodtak. Hirtelen egy srác ült le mellém. Nem szólt, csak mellettem ült és a távolba bámult.
-Szia! -köszönt mosolyogva 20 perc csend után
-Szia! -mosolyogtam vissza, majd felé fordultam. Gyönyörű csokoládé barna szemei magukba szippantottak.
-A nevem Paul -úgy vizslatta arcom mintha minden vonását bele akarná vésni elméjébe.
-Az én nevem Isabella, de jobban szeretem a Bellát. -mondtam mosolyogva.
-Bella! -hallottam meg anya hangját.
-Igen? -szóltam vissza egy halvány mosoly kíséretében.
-Holnap kell menned elintézni a beiratkozást. -mondta mosolyogva. Én csak úgy néztem rá hogy meg se szólaljon.
-Rendben! -válaszoltam mosolyogva.
-Majd gyere! Szia! -hallottam a mosolyt hangjában, noha a távolba figyeltem.

-Szia! -szóltam vissza. Ismerős volt a fiú, ezért elővettem a fényképet.
-Mi az? -kérdezte mosolyogva.
-A régi barátaim. Kis koromban itt éltünk. Ma költöztünk haza. -mondtam mosolyogva.
-Megnézhetem a képet? -kérdezte össze vont szemöldökkel. Bólintottam, majd kezébe adtam a fényképet.
-De hát ez én vagyok! -mutatott rá az egyik fiúra a képen.
-Tényleg? És a többiek kik? -kérdeztem mosolyogva.
-Azt hittem régen itt laktál! -mondta nevetve.
-Igen, itt laktam, de szerinted ennyi év után megismerem a képen látható személyeket? -kérdeztem mosolyogva. Nevetve megrázta a fejét, majd megszólalt.
-Egyébként a többiek pedig Sam, Jacob, Leah, Seth, Embry és Quil. -mondta mosolyogva.
-Szóval régen ismertelek! Sok mindenre nem emlékszem! -mondtam nevetve.
-Pedig nagyon jóban voltunk. -mondta mosolyogva.
-Akkor hozzuk helyre a régi dolgokat. -mosolyogva vizslatta az arcom.
-Hogyan? -kérdezte mosolyogva.
-Lógjunk együtt valamelyik délután, ha rá érsz megha nincs barátnőd! Nem szeretnék vele hajba kapni. -mondtam mosolyogva. Halkan elnevette magát, majd megszólalt.

-Nincs barátnőm, és oké. Nekem bármelyik délután jó. -mondta mosolyogva.
-Neked jó a holnap délután? -kérdezte mosolyogva.
-Nem. Holnap intézem el a beiratkozást. -mondtam mosolyogva.
-Melyik suliba mész? -kérdezte mosolyogva.
-A rezervátumiba. -mondtam mosolyogva.
-Én is oda járok! Ha gondolod holnap mehetünk együtt suliba. -mondta mosolyogva.
-Én csak elintézem a beiratkozást. Utána megyek haza! -elnevette magát, majd hanyatt feküdt a homokos talajon.
-Én meg egésznap üljek a suliba. Na szép! -elnevettem magam, majd fel álltam.
-Hova mész? -kérdezte mosolyogva.

-Haza kell mennem! -mosolyogtam vissza. Bólintott, majd fel állt és mellém lépett.
-Haza kísérlek! -mondta mosolyogva.
-Nem kell! Egyedül is haza találok. -mondtam mosolyogva.
-Sose bocsájtanám meg magamnak ha valami bajod esne. -teljesen komolyan mondta. Mintha nem csak 2 órája, hanem már évek óta ismernénk egymást.
-Menjünk! -mondtam mosolyogva. Bólintott, majd elindultunk.

Már láttam a házunkat amikor Paul izmai hirtelen megfeszültek.
-Valami baj van? -kérdeztem aggódva.
-Nem, csak azt hittem hallottam valamit. -mondta halványan mosolyogva.
-Oké! -mosolyogtam vissza. A tornácon le ültem a hintaágyra, Paul pedig mellém ült.
-Akkor holnap találkozunk? -kérdezte mosolyogva.
-Igen! -mosolyogtam vissza.
-Megyek mert szerintem anya már ígyis kérdezősködni fog! -mondtam mosolyogva. Ő halkan elnevette magát, majd oda jött hozzám és megölelt. Kicsit meglepődtem, de viszonoztam ölelését.
-Reggel jövök! -igérte mosolyogva.
-Miért? -kérdeztem vissza.
-Gondoltam elviszlek elintézni a beiratkozást. -halkan elnevettem magam, majd megszólaltam.
-Így szeded fel a környékre érkező csajokat? -kérdeztem mosolyogva.
-Nem, de téged szívesen felszednélek! -mondta mosolyogva, majd rám kacsintott.
-Szia Paul! -mondtam mosolyogva, miközben elindultam az ajtó felé.
-Várj! Gyere ide egy kicsit! -kérte mosolyogva.
-Na gyere, vagy én megyek oda! -figyelmeztetett. Én csak elnevettem magam és elindultam felé.

-Mit szeretnél? -kérdeztem mosolyogva. Kezei derekamra siklottak hogy ne tudjak eltávolodni. Egyik kezével elengedte derekam és államalá nyúlva vizslatta barna szemeim.
-Mit művelsz? -kérdeztem komolyabban. Hirtelen mintha észbe kapott volna, alig láthatóan megrázta a fejét.
-Ne haragudj! Nem akartam rámenős lenni! -mondta egy kicsit komolyabban.
-Semmi baj! -válaszoltam mosolyogva.
-Most már tényleg megyek! Holnap találkozunk! Szia Paul! -mondtam mosolyogva. Éppen fordultam volna el amikor meghallottam hangját.
-Várj! Kérdezted hogy mit szeretnék... -bólintottam. Határozott mozdulatokkal fogta meg derekam. Magához húzott és finoman megcsókolt.
-Ezt szeretném! -mondta pár centire eltávolodva, mosolyogva.
-Már megkaptad! -mondtam mosolyogva.
-Csak meg mutattam mit szeretnék. -mondta mosolyogva. Mégegyszer megakart csókolni, de nem engedtem.
-Így is túl jó estéd van! Jó éjt! -elnevette magát, majd hagyta hogy bemenjek a házba.

(Paul szemszöge)

A bevésődés hatalmas ajándék és ritka dolog. Boldog vagyok hogy van lenyomatom. Ráadásul az akit már régen is ismertem. Már várom hogy holnap lássam, de ki mondta hogy ma már nem láthatom? Vissza fordultam. Nyitva volt szobájának ablaka így gondoltam bemegyek. A polcokon és falakon régi képek díszelegtek néhány réginek tűnő tárgyal együtt. Az egyik képen rajt volt az apja is. Szorosan ölelték egymást. Bella mocorgoni kezdett, ezért felé kaptam a fejem.

(Bella szemszöge)

Olyan érzésem volt mintha valaki figyelne. Gyorsan felültem, és Paul nézett vissza rám. Mire felkapcsoltam a kis lámpám eltűnt. Szuper már első nap egy fiúval álmodok. Megráztam a fejem, majd vissza feküdtem aludni.

Reggel nem az ébresztőm hangjára keltem hanem arra hogy valaki simogatja az arcom.
-Még aludni akarok! -mormoltam álmosan.
-Pedig el kéne intézned a beiratkozást. -Paul hangjára rögtön fel ugrottam.
-Mit keresel itt?! -kérdeztem ilyedten.
-Anyukád be engedett. -gondolhattam volna.
-Oké! Pár perc és kész leszek! -mondtam egy halvány mosoly kíséretében. Megakart csókolni, de kitértem előle. Éppen ruhát szedtem elő, amikor hirtelen Paul átölelt hátulról.
-Nem hagyod hogy megcsókoljalak? -kérdezte kicsit sértetten.
-Hm... Még meg gondolom! -mondtam mosolyogva, ő pedig elnevette magát és elengedett.

Tíz perccel később már indultunk is. Amikor oda értünk, Pault és engem nagyívben ki kerültek. A titkárság ajtajában, Paul a hajammal játszadozott. Halkan elnevettem magam, ő pedig lejebb hajolt és megcsókolt. Miután elengedett beléptem a titkárság ajtaján. Bent egy középkorú, kicsit duci, barna szemű nővel találtam szembe magam. Előszedett pár papírt amit alá kellett írnom, egyet pedig anyukámnak kell majd aláírni. Utána a könyvtárba mentem a könyveimért. A könyvtárba nem volt senki. Azt mondták órája van a 10/a-ba. Vagyis az új jövendőbeli osztályomba. Elindultam hát a terem felé. Illedelmesen be kopogtam, majd kinyitottam az ajtót.
-Elnézést a zavarásért csak azt mondták a titkárságon, hogy majd ön adja oda a tankönyveimet. -mondtam mosolyogva.
-Majd szünetben oda adom! -mosolygott vissza rám.
-Rendben! Akkor viszlát! Sziasztok! -éppen ki akartam menni az ajtón, amikor a tanár ismét felém fordult.
-Hogyha már itt vagy bemutatkozhatnál az új osztálytársaidnak Isabella! -na ez az amit nem szeretek; Isabella.
-Csak Bella! -válaszoltam tömören.
-Sziasztok! A nevem Isabella Johnson, de jobban szeretem csak a Bellát. Nem rég költöztem ide anyukámmal. -Paul végig mosolyogva figyelt, majd amikor befejeztem a tanár megszólalt.
-És miért csak édesanyáddal jöttél? -kérdezte mosolyogva.
-Édesapám még kis koromban meghalt. -a tanár barna szemeimet vizslatta, majd hirtelen felismerés csillant szemeiben.

Hirtelen megszólalt a csengő, így a tanárnő el kísért a könyvtárba a könyveimért. A könyvtár ajtajában Paul már várt.
-Szia! -köszönt mosolyogva.
-Szia! -mosolyogtam vissza.
-Bejössz az osztálynak! Vagy legalábbis a fiúknak! -mondta mosolyogva, én pedig csak elnevettem magam.
-Gyere! Ismerd meg a barátaim! Nyugi jó fejek! -bólintottam, majd követtem.
-Hé srácok! -szólt oda Paul a barátainak.
-Sziasztok! -köszöntem mosolyogva.
-Szia! -köszöntek kórusban.
-Szóval te lennél az aki elcsavarta Paul fejét! -hirtelen Paul keze csattant a fiú tarkóján.
-Au! Jól van na! Csak kérdeztem! -mondta, miközben tarkóját simogatta.
-Ők itt Seth, Leah, Jared, Embry és Quil! Hol van Jacob? -kérdezte össze vont szemöldökkel.
-Jacob Sammel van! -mondta mosolyogva Quil.
-Ez új! -mondta nevetve Paul. Ránéztem az órára.
-Bocsi, de nekem mennem kell! Sziasztok! -köszöntem el mosolyogva. Ahogy fordultam el neki ütköztem valaki mellkasának, de ő derekamnál fogva megtámasztott.
-Jól vagy? -kérdezte halványan mosolyogva.
-Igen, bocsi nem figyeltem. -miután elengedett, ő csatlakozott Paulhoz és a haverjaihoz. Szerintem ő Jacob.

Mikor haza értem jól esett kicsit egyedül lenni. Leszórtam a cuccaimat és elmentem sétálni. Hirtelen össze estem. Az izmaim megfeszültek. A vörös köd hirtelen öntötte el az elmém. Nem tudtam mi történik. Féltem. Mire észbe kaptam nagy, szőrös mancsokat láttam magam előtt. Nem hallottam semmit, csak szél suhogását. Hirtelen gondolatok sokasága öntötte el az elmém, amik nem az enyémek voltak. Bármit megtettem volna azért hogy ismét csak a saját gondolataimat halljam.
-Fogjátok be! Még nincs ehhez hozzá szokva! -szólalt meg egy tisztelet parancsoló hang. Hirtelen egy hatalmas fekete farkas közeledett felém, mellette egy párarasznyival kisebb, szürke bundás.
-Mi történt velem? -kérdeztem aggódva.
-Nem lesz semmi baj! Alakváltó vagy! Benne van a véredben! -mondta a szürke farkas. Hangja nagyon ismerős volt.
-Megismersz? -kérdezte vidáman.
-Paul? -kérdeztem vissza, ő pedig bólintott.
-Ne haragudj hogy rajtad lógtam, de szemmel kellett tartanom téged. -mondta kicsit félénken.
-Szóval minden szó és tett csak álca volt? -kérdeztem félénken.
-Nem minden! -válaszolta teljesen komolyan.
-Az hogy szeretlek.... Az nagyon is komoly! -fura volt Pault ilyennek látni. Sosem gondoltam volna róla hogy ő egy farkas. Paul tett felém egy lépést, én pedig egyet hátra.
-Félsz tőlem igaz? -kérdezte aggódva.
-Nem félek tőled! Attól félek hogy ez csak egy álom.

-Ettől ne félj nagyon is valóságos. -mondta mosollyal a hangjában. Most már én is tettem egy lépést felé.
-Gyere! -mondta nevetve.
-Hova? -lassan követtem. Egy ideig sétáltunk, majd Paul elkezdett valamit üldözni. Én csak valamilyen édeskés bűzt éreztem.
-Figyelj és tanulj! -mondta nagyképűen, amire én csak szemet forgattam és követtem. Mellé nyúlt! Nem kapta el a lényt, én viszont tovább üldöztem és elkaptam. Kezével próbálta fogaimat távol tartani az arcától. Végül nem bírta tovább, így le tudtam szabni a fejét. Olyan volt mint a porcelán, de annál undorítóbb. Hirtelen Paul és a többiek jelentek meg mellettem. Leah egyből mellém szegődött.
-Ügyes! Újonchoz képest nem rossz! -mondta elismerően, majd Seth szólalt meg.
-Méghogy nem rossz! Nagyon ügyes! Kicsit Jacobra emlékeztet. Jacob is ilyen volt először és most hol tart? Lehet hamarosan kiáll Sam ellen hogy ő legyen a falka vezér. -hirtelen egy fekete farkas jött felénk, vagyis ha jól sejtem ő Sam.
-Hoppá! -mondta Seth, majd Sam rá mordult. Seth meghúzta magát. Mellé álltam és morogtam Samre.
-Véded a gyengét! -minden mozdulatát figyeltem.
-Nem! Nincs gyenge vagy erős! Egy falka vagyunk! Segítenünk kell egymást. -kötekedtem tovább Sammel, majd Paul lépett mellém.
-Bella figyelj! Hódolj be! -mondta Paul aggódva.
-Frászt! -válaszoltam morogva. Sam próbált kényszeríteni, de nem sikerült neki. Egy idő után Sam nyakamnál fogva le terített a földre. Láttam ahogy Paul Sam nyakának ugrik.
-Ha mégegyszer hozzá érsz, megöllek! -fenyegette meg Samet. Látszon Samen hogy nem veszi komolyan szürke farkasom fenyegetését.
-Ha ennyire ragaszkodtok egymáshoz a héten ti járőröztök minden nap!