Paul

Egy ember soha nem lehet elég hálás a sorsnak. Elég hálás, hogy megköszönjem azt, amit adott nekem. Nekem egy egyszerű ifjúnak, aki kitartásának köszönhetően álma valóra vált. A Stylest vállalat igazgatójának testőrségébe kerültem. Végigjárva a ranglétrát, amit kellett és pár éve mint személyi testőr találtam magam egy örökös mellett, aki bizony egy hatalmas vagyon várományosa de. Na igen ez a de ott volt és bizony rányomta a bélyegét egy fiatal fiú életére. Úgy élt, mint egy kalitkába zárt madár, elzárva mindentől és mindenkitől. Igen megvolt mindene de. Igen ez a de oly sok mindent jelentett. De nem járhattak rendes iskolába, de nem voltak barátai, de nem tehette azt, amit a vele egykorúak mert ő volt Harry Styles a milliomos gyermek, aki bizony azért mert létezett célpont lett. Célpont, amiről csak sejtése volt de elfogadta azt az életet, elfogadta a de jelentését, mert nem tehetek mást. Önálló akarata sokáig nem létezhetett de egyszer mégis engedtek neki. Ő csak futni akart de nem futópadon, hanem a szabad levegőn. De végül sikerült elérnie . És itt ez a de egy új élet kezdetét jelentette számára. Emberrablást, barátságot, önmegismerést, szerelmet, terveket, diplomát, de egy álom megvalósulását is. Emberrablást, hogy mások pénzhez jussanak általa, barátot talált egy elkeseredett mégis bátor fiúban, akit a sors az útjába sodort. Egy csodás szerelmet a fiú iránt, aki a felnőttkor küszöbén kezdett élni, miután apja büntetendő dologban rángatta, de a sors az ártatlanságát bizonyította, sorsának jobbra fordulását jelentette, egy gy szép jövőt, ahol barátra, segítőkre, szeretetre, szerelemre és bennem egy pótapára lelt.

Igen három külön személy élete a sors akaratának köszönhetően összefonódott, ami miatt egy percig sem ellenkezdtünk. Eleinte Harrynek voltam testőr, olyan felnőtt bizalmasa, aki egy kihasználom, hogy én lehetek a főnök engedékeny lettem. És ha azt kérdezi tőlem Valaki, így utólag is ugyanezt tettem volna igennel válaszolok. Akkor engedtem, hogy egy fiú, aki szótlanul tűrte motozásomat vele futhasson. Újra megtenném, hogy tanúja lehessek egy barátság kezdetének, mert a történtek hatására oly erőssé vált, hogy azt ember erő szét nem tépheti, tanulja egy szerelemnek, mely mellett a sors megadta nekem, hogy bábáskodjak, majd mellettük állva részese lehessek annak kiteljesedésének, és én magam is boldogna lenni, mert ők is boldogok.

De volt bizony olyan is, amit kihagytam volna szívesen de nem tehettem és erős mentsvárként  álltam egy fiú mellett, akit el akartak tiporni, de erős volt és segítséggel immár diplomával a kezében egy boldog párkapcsolatban élve, nekem mondja hogy apa.

Emlékszem arra, amikor diplomaosztója napján tetőtéri lakrésze nappalijában ültünk, és egy egy pohár gyönyörű pezsgővel ünnepeltük őt.

-  Szeretnék bemenni a börtönben.

Harryvel egymásra néztünk és én már vettem is a telefont elő. Nem kérdeztünk semmit. Tudtuk ott kell lennünk mellette. Az ügyvéd pedig 24 óra alatt el is intézte az engedélyeket és azt vettük észre, hogy négyen várunk valakire mert az ügyvéd ragaszkodott, hogy ő is ott legyen velünk, ami ellen Louis nem is ellenkezett. Az ablaknál álltak. Louis egyik kezében a diplomát szorongatta másikkal Harry kezébe kapaszkodva keresett biztos kapaszkodó.

-  Nyugalom. Elmondod neki amit akarsz és már itt sem vagyunk. - hallom, ahogy Harry suttogva beszél és az arcát simogatja.

Tudtuk milyen nehéz a pillanatokat élt át Louis, de azt is, hogy szükséges ez az elégtétel, hogy még nyugodtabban tudjon tovább élni. Tudatnia kell azzal a férfival, aki hamarosan belép a helységben mire vitte, hogy végre lezárhatja ezt az életének ezen részét. Az ajtónyitódása jelezte a börtön éveit élő férfi érkezését. A két őr bizony nem sok mozgásteret adott neki, de sajnos a száját nem tudták bilincsbe verni.

-  Nézzenek csak oda kijött, hogy lásson. - szólal meg azonnal ahogy meglátta a fiút. - A buzi mihaszna semmire kellő kölyök. 

-  Nem igaz,  mert aki most itt áll maga előtt az egy büszke fiú, aki boldogan vállalja fel önmagát, boldogan a párja szerelme mellett, aki nem más, mint akit elrabolt. Azért vagyok itt, hogy tudja az a fiú aki csak mihasznának nevezett, imádni diplomával a kezében áll itt. Nézze! - emelte fel az iratot. Mások, idegenek hittek bennem és ők elhitették velem milyen értékes is vagyok és én elhittem nekik, a bizonyítékát pedig büszkén tartom a kezembe. Diplomás emberként küzdök azokért a gyerekekért, akik átélték mindazt, amit nekem kellett. Remélni tudom még  időben ott leszek mellettük. Szóval bármennyire el akar tiporni a sors nem hagyta és kaptam esélyt egy jobb életre, amiért hálás leszek azoknak akiknek ebben szerepük volt. Szóval ma lát engem utoljára az életében, de előtte azt akarom, hogy lásson még valamit.

Lassan szembefordult Harryvel, aki  mindvégig vállát fogva állt mögötte, és igen ott egy forró csókban olvadtak össze ajkait.Megmutatták azt, amikor két meleg fiú igazán szereti egymást. Ezt olyan kegyelemdöfésnek szánta de én tudtam ezt kellett, hogy igazán megszabadulhasson attól a férfitól. 

- Igen kényszerítve lettem, hogy megismerjem őt, de a sors életem szerelmének szánta és én egy percig sem tiltakoztam ez ellen.

Én mindig végig a  férfi figyeltem és láttam, hogy mondani akar valamit De az őr fojtotta a szót megelőzve őt. 

-  Fiatalember legyen büszke magára. Élje az életét és azokkal törődjön, akik ezt megérdemlik.

-  Köszönöm így lesz. 

-  Akkor megyünk is. Minden jót uraim. - szól a másik őr és karon ragadva vezeték is el férfit.

-  Menjünk haza. Ezt az ajtót bezárom magam mögött és soha többet nem nyitom ki.

Tudtam mit jelentenek a fiam szavai. Lezárta éltének ezen szakaszát. Soha nem fogja elfelejteni ezt jól tudom tudjuk, de már nem még csak gondolatban sem az élete része.

Egy napon a két fiú egy kérdéssel állt elém.

-  Szerinted jó ötlet Scottot és Danielt  kicsit kivinni innen?

-  Ezt nektek kell eldönteni illetve őket megkérdezni. Én is látom amit ti, és talán igen egy kicsit lehet szükségük lenne némi magányra is.

-  Egy olyan környezetre ahol önmaguk lehetnek. - mondja Louis.

-  Talán a városi lakás jó is lenne.  - javasolja Harry.

-  Rendben fiúk holnap a városi lakásban szervezek nektek egy közös délutánt.

Tudták rám számíthatnak és mire odaértünk Molly egy könnyű ebéddel várt minket. Percekkel később nyugodt szívvel hagytam őket magukra, hogy Mollyt haza vigyem. Tudtam a közös étkezés majd a baráti beszélgetés melynek csupán a lakás berendezései lesznek tanúi és talán az este beálltával egy immár nyíltabb bátrabb fiatal meleg párral lesz gazdagabb az ismeretségi körünk.Louis és Harry megadják a két fiúnak azt az önbizalmat, aminek még hiányában vannak, hogy el kezdhessék közös életüket.

Amikor este visszamentem értük egy igaz még pironkodva de egymás kezét fogó két fiú ült a kanapén éppen úgy, mint egykoron.

-  Nyugalom fiúk azt látom végre, amit bizony már egy ideje látni akartam. Olyan dezsavű érzésem van most, mintha láttam volna már ezt a pillanatot.

Megjátszom magam, hogy erősen gondolkozom majd megszólalok.

-  Meg is van. Akkor egy zöld és kék szempár tekintett pontosan úgy rám mint ahogy most ti.

-  Uram azonnal elfogadta őket? - jössz Scott bátortalan kérdése.

-  Ez soha nem volt kérdés, hogy elfogadom a másságukat. Gondolom elmeséltek a fiúk mindent nektek. Szóval nincs miért aggódnotok. Bátran mutassátok kit mit éreztek, kik vagytok valójában. Nehéz út áll elöttetek, de mi mellettetek leszünk.

Azon pillanatok is elevenen élnek bennem amikor a Menedék készenléténél végigjárták a még üres épületeket, és utána a vacsora mellett meséltek el mindazt amit láttak tapasztaltak. Jó volt látni hogy amit meg álmodtak nekem elmondtak,  le rajzoltak, terveztek azt saját szemükkel látták annak pontos megvalósulását. A boldog mosolyuk, a szemük csillogása, mint büszkeséggel töltött el, hiszen az álmuk megvalósulása feletti örömük bennem egy mérhetetlen büszkeség érzésétet szülesztett még. Büszkeséget mely két fiatal fiú tettei miatt érzek. Büszkeséget azért, mert bíztammert eleget tettem a sors rám bízod tervében való szerepem, helytállásom helyességében.

És most büszkén állok itt egy család társaságában. Az udvaron már gyülekeznek diplomaosztó ceremóniánhoz, de mi az igazgatói irodában titokban már pillanatokon belül diplomásként köszönhetjük Harryt. Boldogan várjuk mindannyian hiszen egy újabb fiatal fiú álma válik valóra. Louis mellettem állva szerelmes tekintettel nézi az apja mellett álló fiút, akit a sorstól kapott hogy göröngyös útat bejárva boldog lehessen.

-  Apa Harry egy éve  ugyanilyen büszkén át melletted mint amilyen most én vagyok?

-  Igen fiam.  Bár ekkor nem csak pár méter választotta el benneteket egymástól de hidd el ugyan olyan büszkén tekintett arra a pontra ahol te lehettél. A kép, amit Tony küldött pedig a büszkeség könnyeit fakasztották éppen úgy, ahogy hamarosan a tiédet is fogja. Mert legyetek bármelyik közel vagy távol az érzések ugyanazok. 

-  Igen ugyanazok.

Már nem tudtuk folytatni mert megérkeztek a rektorok és az igazgató és egy pár perces rögtönzött diplomaosztó ceremónia megkezdődött. Nem volt nagy beszédmondás, csupán köszönet kifejezés, amiért Harry ezt az iskolát, szakot választotta.  Azt a támogatást köszönték meg, amit az iskola kapott. Az iskola kifejezte büszkeségét Harry tanulmányaim miatt, hiszem messze a többiek feletti eredménnyel érdemeltek ki az immár átnyújtott diplomát. Bboldogan szorította magához,  majd egy bocsánatkérés tartalmazó tekintet után egyenesen Louis ölelő karjai között találta magát.

-  Uraim. -  vált ki az ölelésből de nem mozdult el Louis mellől. -  A fiút, aki itt áll mellettem ismerik. Jól ismerik történetünket is. Azt is tudják, hogy a testőröm fia. Szeretnénk ha tudnák hogy az  egy éve itt végző Louis Tomlinson és a  most végző Harry Styles már évek óta egy párt alkotnak.-  itt megfogta a fiam kezét. -  Én már büszkén vállaljuk fel önmagunkat az iskola tisztes vezetői előtt is.

-  Akkor ezek szerint nem csak két dicséretes diplomával rendelkező fiatalember áll előttünk, hanem az első nálunk diplomázó előttünk is másságukat, kapcsolatukat felvállaló diplomás meleg párt köszönthetünk bennetek.

-  Igen így igaz. Kérjük ne haragudjanak a titkolózásért.

-  Szó sincs haragról. Inkább a büszkeség, amit érzek és szerintem a többiek is így vannak ezzel még többszörösére nőtt maguk iránt.

Néztem a négy már nem éppen fiatal férfit, a neves intézet vezetőit, akik bizony a szavak elhangzása után immár mindkét fiút egyszerre ölelték magukhoz elfogadva már így is Harryt és Louist.

-  Ha már a titkok leleplezése történik, akkor ezennel tudatnám e két szerény  fiatalembert nevében, hogy a Menedék néven immár lassan két éve működő rehabilitációs központ az itt jelenlévő immár diplomás fiatalemberek álma volt és immár mindketten az intézmény falai között a remeK tanároktól megtanultak birtokában lesznek az odakerül gyermekek, fiatalok segítségére.

- Harry Louis,  nincs arra szó amit most érzek. - lép ismét a két fiú elé az igazgató.

-  Uram a tekintete, tekintetük elmond mindent. Büszkén fogjuk az itt megszerzett tudásunkat felhasználni ennek birtokában segíteni másokon.

-  Tegyék és mi itt  falak között hálával fogunk gondolni a két fiatalra és én Mi már a Menedék és maguk örökre eggyé válnak számunkra. 

Szia kedves olvasó. Köszöntelek ismét. Egy kicsit más szemszögből néhány esemény. Remélem tetszett így is.  Millió puszi. 

Ui. Amikor egy gondolat testet ölt. Ez a díszpárna a szobám ékes dísze lett.