Louis szemszöge.

Paul meglepetése a sokadik életem legszebb élménye volt, de talán a leges legszebb, mert ennél szebb látvány nem létezik. Azt láttam, amit már elkönyveltem annak, ha ezer évig élek akkor sem fogom látni. És tessék teljesült.

Hihetetlen milyen szerencsés vagyok. Hihetetlen, hogy én, aki soha nem mert álmodni, aki csak mindig a másnapot akarta megélni, most mégis egy unaloműző játéknak lehetetlennek gondolt nyereményét éltem át. Azt mondta Paul még nincs vége a meglepetéseknek.

Most egy barátságos vendéglő kissé eldugott boxában ülünk. A vacsorán már túl vagyunk, ami számomra kalandosan indult. Ámultam bámultam, nagyokat pislogva nézelődtem. Zavaromban az étlapot is fejjel lefelé vettem a kezemben, amit Harry egy gödröcskés mosollyal fordított meg a kezemben. A ki nem tudom mondani ételek nevét látva az az érzésem támadt, hogy ma éhen maradok. Azt hittem, hogy a különleges ételek bújtak meg a nevek alatt, amit én még soha nem ettem. Paul, aki velem szemben ült vette ezt észre.

-  Louis, én egy adag bolognait eszek.

-  Én is azt szeretnék - vágom rá azonnal, majd egy hálás pillantást küldtem felé. - Sok-sok sajttal a tetején.

-  Nem lesz gondja a pincérnek, hogy kinek mit tegyen az asztalra, mert én is azt eszem.

-  Rendben fiúk akkor megyek és megrendelem a három adag bolognait. Mellé a szokásos üdítőket hozhatom?

-  Igen az jó lesz, de ha lehet desszertet is kérnénk - szólalt meg Harry hamarabb, kimondva titkolt vágyamat- 

-  Rendben fiúk, pár perc és itt vagyok.

Miután magunkra maradtunk, amit szerintem szándékosan tett Paul, Harry az asztal alatt kezem után nyúlt, és mosolyogva néz rám miközben ujjainkat egymásba fűzi. Tudtam ezt senki nem látja, így örömmel vettem. 

-  Én olyan boldog vagyok.

-  Én is. Hihetetlen. Paul mire nem képes csak hogy boldognak lásson téged.

-  Meglepetés nem csak nekem szólt. Ez kettőnknek volt.

Láttam, hogy vitatkozni akar, de Paul visszatérése megakadályozta ebben.

-  Egy pincér percek múlva hozta az üdítőinket. Az ételünkre várni kellett.

-  Paul, ugye tudja, hogy lehetetlen lesz mindezt meghálálnom?

-  Már megtetted. Szeretném ha az energiádat nem erre pazarolnád. Tartogasd a többi dolgokra. Hidd el, a tetteid megteszik helyetted.

-  Igen, a tetteid beszélnek helyetted. Szóval kedves barátom, a felesleges energiádat fordítsd másra. Szeretnék az a más lenni. Lehet? - suttogja és kiskutya szemekkel néz rám.

-  Harry a rád fordított energiát a szívem termeli. Szóval, ameddig az dobog, addig lesz energiafeleslegem bőven.

A szavaim nem csak az én arcomra teremtettek pírt. A mellettem ülő is fülig pirulva nézett vissza rám.

-  A szívünk össze beszéltek egymással. Az enyém is ugyan így tesz.

A velünk szemben ülő egy kacsintással adta tudtunkra, érti ám miről is beszélünk.

Jóllakottan sétálunk a szálláshely felé. Harry, hogy minél közelebb legyen karját vállamon átvetette. Egyre bátrabban viselkedett, de az, hogy mások előtt is kimutatja, igaz mások által barátinak látszó gesztust, bevallom jól esik. Érzéseinek ujjainak finom érintéseivel adja jelét.

Egy hatalmas épület felé tartunk, aminek a tetején a Hotel felirat világít a szivárvány minden színében. Paulra néztem. Ő bólintott. Egy elfogadó hely, ahol nem kell titkolnod ki vagy.

A szálloda lépcsőjének alján megálltunk.

-  Itt töltjük az éjszakát.

-  Csodálatos - mondtuk egyszerre, majd Harry eddig vállamat átkaroló kezét leemeltem vállamtól.

-  Miért nem szóltál, hogy zavar?

-  Mert nem zavart. Csak így szeretnék belépni veled ide, - kulcsolom össze ujjainkat - mint egy szerelmes pár.

Nem hagytam időt, nem vártam meg míg ellenkezni kezd, indultam a bejárat felé őt magam után húzva. Bent Paul intett várjuk meg. Így mi a hall közepén egymás kezét fogva várakoztunk. Felpillantva Harryre láttam tekintetében némi ijedtséget.

-  Harry. Nézd azt a logót ott a falon. Bárhol meglátod, ott nincs mitől félned. Ott elfogadják a másságot. Nem néznek másként senkire, mert eltér attól, amit sokan nem hisznek normálisnak. A logóval ellátott helyeken szabadon felvállalhatod magadat.

-  Te ezt tudtad?

-  Mielőtt megfogtam a kezedet. A szivárványszínű felirat volt kicsit gyanús. Sokat olvastam az elmúlt napokban, hogy tisztába legyek a melegséggel kapcsolatos dolgokkal. Akkor olvastam erről is. Paul pedig válaszolt a fél nem tett kérdésemre. Ezért voltam bátor ahhoz, hogy kéz a kézben lépjünk be a szállodába.

-  Köszönöm a bátorságodat Kócos barátom.

-  Ugye tudod, hogy most azt köszönöd még, amit te táplálsz?

-  Tudom, és örülök, hogy belőlem táplálkozol, mert nekem is te adod ahhoz a bátorsághoz  a táplálékot, hogy kinyiljak.

- Harry együtt bontogatjuk szárnyainkat ezen az úton.

-  Kéz a kézben - mondja majd kezemet mellkasához húzza, én pedig kezemet követve bújtam hozzá.

Igen, egy lépést ismét megtettünk. Mások előtt is megmutattuk, hogy egymáshoz tartozunk. Paulra nem kellett sokat várnunk.

-  A szobák várnak minket. Induljunk.

A lift felé indult, mi pedig követtük. A liftes fiú, aki a semmiből termett előttünk mosollyal fogadott minket, majd a megadott emelet gombját megnyomva vitt is minket felfelé.

-  Kellemes pihenést kívánok. Érezzék jól magukat.

-  Köszönjük. Azt hiszem a fiúknak emlékezetes lesz.

- Akkor nekik emlékezetes éjszakát, magának pedig jó pihenést - mondta a fiú, és egy cinkos mosolyt villantva felénk távozott.

Pault követve haladtunk a folyosón, amikor egy ajtó előtt megáll. A szoba száma 28.

-  Fiúk itt a szoba kulcsa. Azt hiszem itt az ideje, hogy megtudjátok, horkol-e a másik.

-  Hogy micsoda? Közösen kaptunk egy szobát? - kérdeztem.

-  Egy újabb meglepetés? - teszi fel kérdését Harry.

-  Igen. Az éjszakát közösen, egy lakosztályban fogjátok tölteni. Sok-sok nappali órát töltöttetek már együtt. Itt az ideje a közös éjszakának. Tudom bízhatok bennetek. Tudom, nem csináltok semmi olyat, amire nem vagytok még felkészülve.

-  Köszönjük - suttogom hamarabb megtalálva a hangomat, mert Harry csak tátog, mint egy partra vetett hal. - Hihetetlen.

-  Sipirc befelé. Az én szobám a mellettetek lévő, de holnap reggel 9 óránál hamarabb nem akarlak látni benneteket.

-  Akkor nem is fogsz - veszi ki Harry a kulcsot a kezemből és mire kettőt pislognék már a zárt ajtó mögött, a karjai közt találtam magam.

Kopogást hallottunk, kinyitva az ajtót Paul állt még mindig ott.

-  A minibárban korlátlan a fogyasztás, nasi is van bőven.

-  Azt hiszem az együtt töltött éjszaka lehetősége már megrészegített minket.

-  Rendben. Akkor jó éjszakát.

-  Jó éjt.

Most a kulcsot is a zárba helyeztem miután bezártam az ajtót. Immár zárt ajtó mögött vagyok Harryvel, aki hitetlenkedve néz körül.

-  Louis, miért van, hogy alig merem elhinni azt, ami történik?

-  Mert nem gondoltad soha, hogy ilyen megtörténhet veled.

-  Louis, eddigi csak gondoltam mit érezhetsz, amikor még nem tapasztalt dolog történt veled. Most elmondhatom, hogy tudom is. Ez a nap csodákkal teli.

-  Varázslat, mely egy Paul nevű varázsló húzott elő a cilinderéből. Valamiért az az érzésem még érnek meglepetések minket.

-  Szeretnélek én is meglepni most téged.

-  Tedd.

És Harry tette. A sokat gyakorolt, finom, ismerkedő csókunk után, most egy szenvedélyes csókkal ajándékozott meg. Kezét nyakam két oldalára téve húzott magához, míg én derekát átölelve húztam közelebbnél is mégközelebb magamhoz.

Szia olvasóm. Köszöntelek ismét. Hálás vagyok a türelmedért. A képen egy saját tervezésű random logó, amit Louis mutatott Harrynek.  Remélem kellemes perceket töltöttél soraimmal.  Szívélyes üdvözlet, baráti ölelés Neked. Millió puszi Moncsi.